Sári Indiában

2009-12-23T08:45:00.000-08:00

Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra... (Ady)

2009-12-14T02:41:00.000-08:00

Megvan az ideje az elutazasnak es megvan az ideje a hazateresnek.
Holnap.
Koszonom, hogy megoszthattam Veletek az elmenyeimet.
Otthon talalkozunk!

2009-11-29T00:04:00.000-08:00

Az utolso bejegyzesem ota sok viz folyt le a ven Gangeszon is, de hala Istennek engem nem sodort el, meg elek. Sot, jol elek. Pisz, lav, szansajn, hepinesz Goaban. Fura erzes nyari oltozetben robogon szaguldani templomba palmafak kozott advent elso vasarnapjan, valahogy nem illik ebbe a kornyezetbe a Jojj nepek megvaltoja enek ismeros dallama.
Hogy mi tortent az elmult masfel honapban? Utazas, hello turiszt elet Tamil Naduban, aztan rovid farmerelet Bangalore kozeleben egy biofarmon, majd hogy az Azsiaban toltendo kerek tiz honap meg kerekebb legyen, latogatast tettem ujra Bodhgayaban, ahol a tortenetem elkezdodott, es ahol leghosszabb ideig voltam. Kicsit olyan volt oda visszamenni, mint az elso lepes hazafele. Ismeros, hely, emberek, hangulat, raadasul megint "eyecamp"-ba csoppentem, ahol az utolso negy napot vegigdolgoztam a mutoben, ami mar a marcius ota ujonnan, direkt erre a celra az asram teruleten felepitett korhazban mukodott. Jo erzes volt megint hindiul beszelni es szinkronban hallgatni a muezin imara hivo eneket es a buddhista mantrakat, ez utobbi most mar sokkal tobbet jelentett buddhista tanulmanyaim utan, mint annak idejen.
Most pedig Goa, India egyik legturistabb helye, de nem veletlenul: kituno klima, gyonyoru tengerpart, sok zold. Most ez tenyleg nyaralas igy november vegen, december elejen, seta a tengerparton, nezelodes a vasarban, finom, Faroozzal es egy masik baratunkkal (akinel lakunk) kozosen elkeszitett etelek, filmnezes laptopon. Ez az utolso napenergia-feltoltes mielott hazamegyek a hideg magyar decemberbe. (Ami hideg es sotet, de magyar.)
Gondolkoztam, hogy a hosszu blogolasmentes idobol mit oszthatnek meg veletek igy utolag, es rovid epizodok jutnak eszembe.

Vonatut. Szeretek vonatozni. Otthon is, de itt sokkal intenzivebb, kulonlegesebb elmeny marcsak a vonatozas idotartamabol is fakadoan. Nem voltam nagyon tervszeru az utazasaimat illetoen (ket napos vonatut ide, aztan ujabb ket nap vissza...vannak am itt tavolsagok!), igy boven volt idom megtapasztalni, milyen napokat es ejszakakat tolteni a vonaton. Itt nem mondjak be, hogy "a vonat nyitott kocsiajtokkal nem indul", mert ha becsuknak indulaskor az ajtokat, a fele utastarsasag a peronon maradna. Itt csakis akkor szallunk vissza a vonatra a seta- es vizesuvegfeltoto szunetbol, amikor latjuk, elindult a vonat. Semmi panik, semmi szivszakadas, a vonat eppen ezert lassan gyorsul. Kulonleges hangulata van az utazasnak, foleg a nyitott ajtoban allva (bar legutobb figyelmeztettek, hogy ez szabalyellenes), figyelve az elrohano vilagot, amelynek egy-egy pillanatra reszese lehetek. Igy kellene figyelnem mindig, az osszes pillanatot.

Indiaiak egymas kozott. Tamil Naduban voltunk Faroozzal, ahol tamilul beszelnek, es mellenk szegodott egy helyi ficko. Nagyon kivancsi volt, hogy Farooz honnan jott (amikor egyutt vagyunk, altalaban inkabb vele beszelnek, mint ferfival - ez nagy konnyebbseg nekem), es nem akarta elhinni, hogy o is indiai. Hindiul beszeltek egymassal, es miutan Farooz nem ertette egy mondatat, az illeto kozolte Faroozzal, hogy o akkor nem is indiai. Aztan szo szot kovetett, es egyszercsak a tamil nem ertette Farooznak egy kerdeset, mire Farooz is kijelentette, hogy ezek szerint a beszelgetotars sem indiai. Igy van ez, ha egy tamil es egy kasmiri hindiul tarsalog.

Maduraiban (szinten Tamil Nadu) egy szociologusnal szalltunk meg egy ejszakat. Izgalmas beszelgetest folytattam vele, a Macskajajtol kezdve Taizeig mindenrol szo esett, es o mondta, hogy a kornyezettudatossagra nevelesi projektje kereteben egy idoben fizettek az embereknek, ha a kozvecet hasznaltak (egy pisiles, egy rupia), mert altalanos, hogy mindenki mindehova...

2009-10-11T00:08:00.000-07:00

Ujra Indiaban vagyok, de most legalabb gondolatban kicsit visszamegyek Sri Lankaba, hogy meseljek rola par dolgot.

Miutan igenyeltem indiai vizumot, bekoltoztem a Nilambe meditacios kozpontba, ami Kandy kozeleben van a hegyekben, teaultetvenyek kozott. Gyonyoru hely, es nincs aram, igy mindenutt gyertyaval vilagitanak (hianyoztak a taize-i enekek...), 5 kilometerre van az uttol felfele, igy zaj sincs. Napi tobb meditacios alkalom volt (sok ora osszesen) reggel 5-tol kezdoden es nap ketszeri joga. A meditaloknak elvileg a delutani teaszunet kivetelevel folyamatosan csendben kene lenniuk, de ez nem mindig valosul meg. A joga nagyon jolesett, ugyanakkor a meditacioban nem nagyon jeleskedtem (foleg a reggel 5 orai alkalmat hagytam ki par nap utan, amikor ugy dontottem, mivel nincs elotte sem reggeli, sem tea, aludni az agyban is tudok, nem kell atulni a meditacios terembe...) Viszont remek emberekkel baratkoztam ossze hosszu beszelgetesek soran, foleg azon a napon, amikor a telihold unnepe (Sri Lankaban poya-nak hivjak) miatt egesz nap csendben kellett volna lenni. 5 napot toltottem Nilambeben, es szinte vegig esett az eso, baromi hideg volt es minden nedves, a szobaban is, alig lehetett meggyujtani a gyufakat. Ennek megfeleloen meteropata lelkem kicsit szenvedett, meditacio ide vagy oda - bar valszeg ide, mert nem is nagyon tudtam magam massal lekotni, noha olvastam jo meditalos konyveket, de ugye a gyakorlatban minden mas... Mire as esti lefekveskor es a hajnali 5-os keleskor ugyanolyan fenyesen ragyogott a hold, tudtam szep ido var ram - lent a varosban. Az elso este egy ujdonsult Nilambes baratnonel szalltam meg, es jolesett a par napja nem tapasztalt luxusban furodni, csoki, vacsora igazi asztalnal, forro zuhany es komolyzenei alafestes a Negy evszaktol kezdve a Mozart Requiemen at a Kek Duna keringoig. A Maggie-nel toltott egy napban tenyleg meg tudtam elni a jelen pillanatot, amit a depis esos meditacios kozpontban nehez volt ("Haza akarok menni, haza-haza!"). Aztan megkaptam a vizumomat, ami alairta a hazamenesi kerelmemet: a vizumon megjegyzeskent ez all: "a kovetkezo vizumot csak a sajat orszagomban kervenyezhetem". Ez persze nem baj, ugyis haza terveztem mar menni ez utan.

Aztan hosszas tepelodes utan vegul elmentem a meregdraga belepos elefantarvahazba. Voltak edes kicsike elefantok, de szomoru volt latni, hogy ez mennyire allatkert, a meglancolas, es hogy peldaul az elefantok furdeskor mar nem fujjak magukra a vizet az ormanyukkal, hanem az idomarok locsoljak oket vodrokkel. Az elefantok miatt nem is erte meg a penz, de aztan elkapott egy srac, amikor mar epp busz utan neztem volna, hogy a jegy tartalmazza a belepest a gogynovenykertbe is, es o itt onkentes, es elmagyarazza nekem, hogy mi micsoda es mire jo es kapok egy csesze ajurvedikus teat. Mondtam, jo, es erdekes is volt az ismertetes, mire aztan kiderult, hogy o itt nekem ingyen masszazst is ad... Igy kaptam egy teljes ajurvedikus masszazst, es amikor visszeertem a vendeghazba, a tulaj kozolte, hogy a vendegeinek altalaban felajanl egy teritesmentes ajurvedikus masszazst. Mondtam, hogy koszonom, engem most massziroztak meg ajurvedikusan, mire o, hogy nem baj, akkor o tantrikus masszazst hajt majd rajtam vegre. Igy keso este egy tobb oras tantrikus masszazsban lehetett reszem, ami nem volt vegul teljesen tantrikus, mert meditalas helyett filozofikus eszmecseret folytattunk, viszont en meg eletem elso igazi, olajos masszazsa napjan par honapra eleg masszazst kaptam.

Masnap pedig a tengerparton folytatodott a luxus, az amerikai lannyal, akivel az elso sri lankai napon talalkoztam es egyutt mentunk ebbe a vendeghazba, az utolso napunkra elmentunk a repterkozeli udulohelyre es az oceanban gyonyorkodtunk, megneztuk a naplementet es meg ejszaka az agybol is hallottuk a hullamok morajlasat, mivel a hotel kozvetlenul az oceanparton volt. Palmafak, ocaan es naplemente - pisz, lav, happinesz. Mint a meseben es a prospektusokban. Es halat vacsoraztam. Masnap delelott pedig ugy dontottem, nem erdekel a sok bamesz, en csakazertis lekuzdom a szegyenlossegem, es bemegyek a vizbe. Fantasztikus hullamfurdo volt, meg este a chennai dogmeleg hotelszobaban is ereztem es lattam a hullamokat, amikor becsuktam a szemem.

India kicsit sokkos volt eloszor - tenyleg ide vagytunk annyira vissza?! De aztan belerazodtam, csak tenyleg nagyon meleg van. Ma elmentem templomba, skot egyhaz, talan anglikan, ugy is hivjak, hogy St Andrew's church (leven, hogy Andras a skotok vedoszentje, azert is ferde kereszt a skot zaszlo), beceneven "Kirk" (skotul templom). Erdekes egyveleg volt az istentisztelet, volt barokk orgona preludium, a korus Mendelssohnt enekelt, a gyulekezeti enek Paul Gerhardt eneke volt John Wesley forditasaban es egy informalisabb korus kereszteny konnyuzenet enekelt, tobbek kozott egy "Jesus is Rock" (Jezus koszikla) kezdetut, stilusosan rock and roll kiserettel. Jolesett egy kis angolszasz sziget itt, felidezte bennem az angliai idoket, templomi korust (bar itt nem viseltek egyengunyat). Az istentisztelet elott beszelgettem egy gyulekezeti taggal, aki sajnalkozva mondta, hogy Nagybritanniaban terjed a hinduizmus, egyre tobb a balvanyimado...oh, borzalom, ahogy Kezdy Edit mondana. En hallgattam.

Nemsokara pedig a vonatallomas fele veszem az iranyt, es igyekszem magam felverekedni egy vonatra, amivel tobb mint egy napig utazom majd eszaknak, remelhetoleg nem allva...

2009-10-09T09:12:00.000-07:00

Maradok. Vagyis megyek - Indiaba. Holnap.

2009-09-29T01:32:00.000-07:00

Ugy tunik, lesz uj indiai vizumom. Vagy legalabbis biztos nem potyara hivtak mar vissza jovo hetre es fizettettek be velem a sok penzt. Pedig mar komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ha nem adnanak vizumot, mert indiai kontaktembernek a kasmiri Faroozt irtam be, akkor fognam magam es hazamennek... :)

2009-09-28T05:52:00.000-07:00

Kepek (meg nem Sri Lankarol) itt: http://picasaweb.google.com/scsepregi

2009-09-28T05:12:00.000-07:00

Sri Lanka paradicsom. Sok-sok palmafa, zold mindenfele, papayak, mango (Indiaban mar nincs szezonja) es specialis sri lankai gyumolcsok. Igazi jardak, tiszta utcak, es amikor az auto megall elottem a zebranal, zavarba jovok, hogy ilyenkor mit is kell csinalni. Az emberek nagyon nyugatiasan oltozkodnek, kedvesek es baratsagosak, ha nem is feltetlenul tudnak angolul - bar a buszon pont egy olyan holgy segitett ki, aki Oroszorszagban es Pragaban vegezte az orvosi egyetemet.
Kingfisher legitarsasaggal repultem, ami arrol hires, hogy sort is gyart, marmint nem a legitarsasag, hanem a Kingfisher. A tulajdonosa egy jachton ul az oceanban, es ha valaki akar valamit, menjen oda, o ott fogad ugyfelet, targyal es intezi az ugyeit. Ez volt eletem eddigi legmodernebb repuloje, bar csak a rovid ut vegen jottem ra, hogy itt filmek kozott kapcsolgathatok az elottem levo ules hattamlajan. De legjobban az tetszett, es hianyoltam mar sokszor ilyesmit, hogy monitoron kovetni lehetett, hogy merre megy a gep, mi van alattunk, mikor terkep a taj. A repuloterrol egy amerikai lannyal, aki szinten egyedul utazott a gepen, egyenesen Kandyba buszoztunk, ami az orszag kozepen fekvo hegyes-dombos videk kozpontja, es nagyon szep, friss, szep regi templommal, meg Buddha fogaval, aminek a dobozat holnap talan meg is pillanthatom. De csak miutan beadtam az uj vizumkerelmet. Drukkoljatok!
Szoval Sri Lanka minden szempontbol feludito elmeny, estenkent pulovert veszek!

2009-09-24T21:57:00.000-07:00

Az Eid szep volt, foleg latni a sok muszlim ujruhas ferfit seregleni befele a mecsetudvarra, vagyis inkabb egy fallal elkeritett nagy teruletre, epuletet nem lattam. Nok itt egyaltalan nem gyulekeznek (Kasmirban igen, csak teljesen kulon a ferfiaktol), hanem otthon fozik a nagy eidi lakomat. A ferfiak kulon az alkalomra valo koszontessel udvozlik egymast a kulon az alkalomra vasarolt szep feher ruhaban. Az imahelyen kivul pedig bucsuszeru sokadalom van, mindenfele arussal, icipici oriaskerekkel (kb. 2,5 m magas, csak pici gyerekek ulnek a kosarakban), nomeg keregeto gyerekekkel, akik ezuttal "Allah ka naam"-ot emlegetik (Allah neveben...). A fiuk bementek az imara, en kint vartam es nezelodtem, es minden szep es jo is lett volna, ha nem lettem volna olyan feher... Nem volt egy perc nyugtom, mindig gyerekek (es felnottek) tomege vett korul, akikkel beszelgettem kicsit, meg fotoztam oket (ez itt a foszam), es kozben lestem a tuzo napon, mikor lesz mar vege az imanak. Es ez meg mind oke volt, de aztan megtalalt egy helyi media emberke, aki szeretett volna egy fenykepet rolam. Mondtam, jo. De aztan kezembe nyomtak egy marek cukorkat, es akkor megrohantak a gyerekek, majdnem szetszedtek engem is, feldontottek szekestul, de meg ez is oke. Majd kiderult, hogy ezek ugy akarnak engem lefotozni, amint cukorkat osztok szet a helyi gyerekek kozott, mintha tenyleg, aztan egy lanykat kellett olelgetnem a media kedveert. Persze nem kaptam eszbe rogton, es a fotok elkeszultek (szerencsere az ujsagba az olelgetos kerult, nem a cukorkas), de most sajat boromon tapasztaltam (ujra), hogy a media mekkora egy csalo.
Az ima utan elmentunk az ismeros csaladjahoz, ahol nagyot ettunk, majd siettunk vissza az asramba, mert ebedmeghivasunk volt... De elotte elkapott egy helyi ujsagiro, aki India allitolag legnagyobb peldanyszamban eladott hindi nyelvu ujsagjanak dolgozik. Erre az interjura mar szamitottam par napja, ugyhogy nem volt meglepetes, ha nem is fogadtam kitoro lelkesedessel. (Bodhgaya mindig tele van kulfoldivel, de Chhattarpurban egesz ido alatt eggyel sem talalkoztam, igy nagy szam voltam). Tegnapelott meg is jelent rolam egy cikk a "denik baszkar"-ban (napi Nap :)), Sara azt mondja, I love Bapu cimmel (Bapu Gandhi beceneve, es ezt igy ilyen formaban persze nem mondtam...), es egy elonyos keppel rolam a harom meteres kukorica kozott. A cikkben sok tulzas es szepites volt, de mindenkepp pozitiv kicsengese volt, nomeg valosagtartalma is.
Masnap delutan elhivtak egy kollegiumba, hogy inspiraljam a fiukat az angoltanulasra. Nem volt sok kedvem elmenni, de szerencsere velem jott Farooz is, igy jol sult el a dolog. En beszeltem nekik valamicsket angolul, de aztan Farooz inspiralta oket, valaszolta meg a kerdeseiket rolam es mas dolgokrol hindiul.
Aztan megjelent a cikk rolam a reggeli lapban, es maris jott a TV... Leforgattak, ahogy turom a tehentragyat, olvasom Gandhi oneletrajzat, nomeg viragszirmokkal tisztelem meg a szobrat es imadkozom elotte... Mindenbe belementem, ahogy az angolok mondjak, when in Rome, do as the Romas do (ha Romaban vagy, tedd azt, amit a romaiak). Azert elkepzeltem, milyen lenne, ha Kossuth vagy Szechenyi szobra elott nekiallnek imadkozni. Mert a hinduknak annyi istenuk van, nem gond bevenni kozejuk nagyra becsult embereket is halaluk utan. Aztan interjut adtam negy TV-csatorna mikrofonjanak. Ezeket talan csak oktober 2-an adjak majd kozre, Gandhi (es Nagyanyo) szuletesnapjan. Meg rogton utana el kellett menni egy masik iskolaba, megint viragkoszoruzni Gandhit es Szarasvatit, az iskola patronistenet (aki nekem is patronusom, mert a risikesi baba a zene istenenek nevet adta nekem) es beszelni a gyerekekhez. Ezuttal aranyos kisgyerekek voltak, es csak a magyar iskolarendszerrol kellett nekik meselnem, de azert orultem, hogy nehany ora mulva kigordul a buszom ebbol a varosbol, es a keson erkezo media mar csak a hult helyemet talalja - es Faroozt, haha.
Igy ert veget az ujabb asrami elmenyem, hianyozni fog a nyugis kornyezet, ispiralo Gandhi olvasmanyok es az esti ritualenk, hogy vacsora elott vagy utan kimentunk a piacra forro edes habos tejet inni Faroozzal. A bacsi mar vart minket, es orult, amikor tegnap Farooz tavolletemben megitta az en adagomat is.
Farooz eljott velem busszal Jhansiba, ahol vonatra ultem. Mivel csak hajnali 1-kor ment a vonat, szallodaban akartunk aludni, de sorozatos diszkriminaciot kellett elszenvednunk, igy a vegen nem volt szamunkra hely. (Az egyik hotel nem volt hajlando egy szobaban elszallasolni bennunket, mert en kulfoldi vagyok, o meg indiai, a masik pedig kesz lett volna szobat adni nekunk, de mikor kiderult, hogy Farooz kasmiri, kozoltek, hogy kivul tagasabb. A svajci bicska mozgolodni kezdett a zsebemben.)
A vonatut hosszu volt (egy nap es masfel ejszaka), es meleg. Az utasok valtogattak egymast a kornyezetemben, aztan egy ficko mellettem mar tamil konyvet olvasott, en kineztem az ablakon, es ugy tunt, a hindi nyelvu feliratokat felvaltottak a tamil szavak. Vicces kerekded a tamil iras. Es ujra es ujra figyelmeztetnem kell magam, hogy a hindi, amibe az utobbi napokban olyan jol belejottem, es eloszeretettel hasznalom, itt nem mukodik.
Most Chennaiban vagyok, ami Tamil Nadu kozpontja es India negyedik legnagyobb varosa. Varosnezeshez nem nagyon van kedvem, mert nagyon meleg van. Holnap pedig repulok Sri Lankaba ket hetre. Amikor szel fuj, az itt mas erzes... megyek, megnezem a tengert.

2009-09-20T03:18:00.000-07:00

Tegnap volt az asramban egy tenyerjos guruji. Vicces volt, mindenkinek erdekes diagnozist allitott fel, nagy tarsasag jelenleteben. Nekem olyan reszletekbe ment, hogy hany kapcsolata volt/van/lesz a ferjemnek elottem, es hogy hol van ismertetojelkent funkcionalo anyajegyem. A legfobb megallapitasa az volt, hogy miniszter leszek. Mar ranezesre ezt mondta, de a tenyerem, nyakam, ajkam lattan ez csak megerositesre talalt. Vagy legalabbis vezeto poziciom lesz es sok penzem. Minderre, akik ismernek, sejthetik, igen kicsi az esely... de nem baj :) Aztan ma reggel, amikor guruji (ez olyan, mint a baba, csak jobban tud tenyerjosolni, babaji csak az alapokat tudta - valami kulonleges dolgot csinalok majd az eletemben) meglatott tehentragyat cipelni, elkezdett velem kiabalni, hogy "please no, Please no!", hat egy miniszter....! Amugy ez a guruji is szeretett volna velem maradni, kozolte, nincs felesege, o kesz velem jonni barhova. Mondtam neki, hogy ez kedves tole.
Holnap veget er a ramadan, es Eid unnepe lesz a muszlimoknak, - itt is eleg nagy szamban vannak. Egy ismeros meghivott minket, unnepeljunk vele es csaladjaval, igy Faroozzal a mecsetben kezdjuk a napot (vagyis en valoszinuleg csak kint varhatom meg oket...), es aztan jon az eves...:) Amugy par honapja rendesen ki vagyok kerekedve, es talan most majd lathatjatok is, mert amint e sorokat irom, csorognak fel a kepek a picasa albumba.

2009-09-18T06:23:00.000-07:00

Hat, ugy is lett. Csak nem egeszen masnap es nem egeszen Risikesben lettem asramlako, hanem joval kesobb es joval delebbre. A risikesi asramok nagyon kommersznek tuntek, meg tele volt a varos spiritualitasra ehezo kulfoldivel (akik koze igazabol magamat is beleszamolhatom...), es az egesznek olyan fura hangulata volt. Elhataroztam, hogy inkabb egy Gandhianus asrammal probalkozom ujra, ezuttal biofarmra koncentralva. Aztan masnap talalkoztam egy un. babaval, aki itt amolyan szent ember, aki csak spiritualitassal foglalkozik es a nep tartja el, nincsen neki semmije (ahogy Szegeny Dzsoninak), csak valami narancssarga lepel, amit a fejen, vallan es dereka korul hord, nomeg Facebook felhasznaloneve... :) Sokat beszelgettunk, es bolcs tanacsokkal latott el, egyutt vettunk reszt ket este a "Ganga aarti" ceremonian, amit a szent anyafolyonak ajanlanak fel. Szerette volna, hogy tovabb maradjak, hogy a spiritualis fejlodesemet elosegithesse, de en vegul az eredeti tervnel maradtam, es vonatra ultem Delhi fele. Ez csak 6 oras vonatut. (Az indiaiak tenyleg azt mondjak ra "only 6 hours" - es vegulis igazuk van...)
Delhiben ujra kerestem egy "heverot", es volt szerencsem ujabb kedves emberekkel osszebaratkozni, ezuttal kicsit mas reteg, Delhiben dolgozo fiatal informatikusok, meg vilagot latott jogatanar, aki szabadidejeben a Delhi utcagyerekeknek dramat tanit.
Azert toltottem ket napot Delhiben, hogy vonatjegyeket intezzek es atcimkeztessem a repulojegyem haza, miutan a legitarsasag megvaltoztatta a menetrendejet. Jelentem, ha Isten is ugy akarja, december 15. este landolok Ferihegyen.
Aztan hirtelen otletemre Farooz is delnek vette utjat, hogy csatlakozzon hozzam Delhiben, majd egyutt jojjunk az asramba. Jo otlet volt :) Ut kozben egy napot toltottunk Orchhaban, ami nagyon szep, nyugis varoska Madhya Pradesh allamban, es mivel kiralyi szekhely volt regen, igencsak patinas palotaval rendelkezik, gyonyoru regi templomokkal (eddig leginkabb csak frissen rozsaszinre meszelt hindu templomokat lattam giccses szobrokkal es karacsonyi egokkel), es mauzoleumokkal, melyek tetejen keselyuk, mennyezeten pedig deneverek tanyaznak.
Aztan elmentunk Khajurahoba is, ami a Kama szutrarol hires. Fantasztikusan diszesre faragott homokko templomokat lattunk, amelyek kb. ezer evesek! Persze ujitgatjak oket, de eppen ezert tokeletesen latszanak a reszletek, az erotikusan kicsavarodott tancos holgyek szarijanak mintazata is. Hatalmas elmeny volt ezeket a templomokat latni, raadasul turista szezonon kivul. Mi voltunk szinte A turistak, es valahogy erdekes modon itt mindenki azzal volt elfoglalva, hogy vajon Farooz indiai-e, vegre elterelodott a figyelem rolam. (Indiai turistak kertek tole penzermet az o orszagabol, aztan kicsit csodalkoztak, amikor tul ismeros apropenzt kaptak...)
Es meg mielott elfelejtenem, errefele meg hasznalnak szennel futott vasalot! Az utcan kivasaltathatja az ember a 6 meteres szarijat. Wie praktisch.
Nade asram. Chhatarpurban (sokfelekeppen irjak) vagyunk, ami Khajurahotol 1-2 oranyira van busszal. Az epulet es a fold a radzsae volt, ami a fuggetlensegkor az allame lett, es egy evvel Gandhi halala utan meg nagy volt a lelkesedes, es az allam asramot csinalt belole. Szoval szep, nagy, regi epulet 30 hektar folddel. Egy hazaspar mukodteti az asramot, van egy haromeves tunemenyes kislanyuk. Meg ket ficko lakik az asramban allando jelleggel, az egyik tablatanar (indiai klasszikus dob), a masik nem. Amikor eloszor beleptunk a kapun, Gandhi szobra fogadott, meg egy halom gyerek. Eloszor kicsit megijedtem, hogy ez is olyan hely lesz, mint Bodhgaya, pedig itt farmrol volt szo, de aztan kiderult, a gyerekek nem itt laknak, csak ide jottek jatszani. Azert maradt mas Bodhgaya-hangulatot idezo korulmeny, a rendszeresen fellepo vizhiany (bar itt tobbszor nincs viz, mint van), a szunyogok es az agy fole erositett szunyoghalo, a sima hideg vizzel valo mosogatas, meg a definialatlansag. Bar ez, mint megtudtam Gandhinal termeszetes. Mindenkinek maganak kell kitalalnia, mit akar tanulni, elerni, aztan tanulja es erje el (ezt Gandhi self-rule-nak hivta). Szoval ha itt tenyleg a biogazdalkodsrol akarok tanulni, akkor hajra, mert nem fognak engem napi x oraban befogni gyomlalni vagy ilyesmi, es kikerdezni, hogy mit olvastam Gandhi Istennel kapcsolatos elkepzeleseirol. Igencsak ugy tunt, a farmon nem nagyon van mit csinalni, de azert gyomlaltunk egyet tegnap este. De mivel mi vagyunk a sajat magunk urai, ma delelott elhataroztuk, hogy mivel tul meleg van, a farm helyett inkabb a huvosebb konyvtar kitakaritasat valasztjuk, miutan tegnap ugy tunt, nem hasznalja senki, minden csupa por, es amikor ki akartunk kolcsonozni egy-ket konyvet, a kulon-kulon lezart szekreny kulcsat a konyvtaros feloran keresztul kereste (vagy 15 lakatkulcs es nem am megszamoznak oket... node ez India, erre mondja az egyik tanito rimpocsem, hogy addig jo, amig India bolcs, nem pedig okos.) Az asramban amugy meg ket fo dolog van, az egyik un. khadi-szoves, ez 100%-ban termeszetes anyagbol keszult szovet keszitese, szinten Gandhi propagandajara. A fonalat is helyben ... mit is csinalnak vele? Hat tudjatok, mint a lanyok a "sej-haj fonoba". A masik tevekenyseget itt naturopatianak hivjak. Tisztitokurakat csinalnak az idejarulo helybelieknek, ez szinten 100%-ban termeszetes. Orroblites, gyomoroblites es beloblites meleg sos vizzel, valamint gozfurdo egy dobozban, amibol az embernek csak a feje log ki. Az elso harommal ma reggel probalkoztam, hat... ize...eleg volt. Gozfurdo majd holnaputan lesz.
Tegnap Faroozzal foztuk az ededet es a vacsorat is a kis asramtarsasagnak, es nekem eddig ez izlett legjobban :) Estere tesztat foztunk, olasz "pasta" indiai zoldseggel es fuszerekkel. Elfogyott az is.
Es igyekszem gyakorolni a hindit, tenyleg most szinte csak azt hallok, es ujra tanulmanyozom a nyelvtant is. Talan egyszer alap szinten tarsalogni is tudok majd.
Bar a babat otthagytam Risikesben, a misszio itt is utolert. Van itt egy masik asram, amirol csak azt tudtam, hogy inkabb a spiritualitasra koncentral, es mindig tartanak eloadasaokat, ami Sanjay, a Gandhi asram vezetoje szerint neha kicsit hosszu es unalmas... Na azert mi elmentunk egyutt egy ilyenre, es az eloado az egeszseges etkezesrol tanitotta a nepet (ne igyunk ehgyomorra teat es uditoitalokat meg inabb egyaltalan ne), mire a nep okolbe szoritott kezzel mondta korusban, hogy nem fogunk egeszsegtelen dolgokat enni csak azert mert finomak! Az egesz kicsit olyan gyermekded volt. Vagy etnocentrista vagyok? (Lehetek is, mert otthagytam az antropologiaszakot...) Aztan valami jogameditacioszerut uztek, ahol magukhoz vettek az isteni energiat (en ugy ereztem nincs eleg helyem arra, hogy utanuk csinaljam a nagy mozgasokat - europai terigeny - , ugyhogy csak neztem), es ugy tunt, mukodik, mindenkinek fulig ert a szaja utana. Node aztan teljes, reszletes tanitast kaptunk az alapokrol egy novertol, majd behivatott az "Anya", es megkert jojjek vissza masnap 8-kor, hogy beszelhessen velem. Szoval ez egy Brahma kumari asram, ami mint a netrol most kiderult, Magyarorszagon 4 helyen is van (www.bkwsu.hu)! Es mar nagyon sok tanitast kaptam, haromszor voltam, es a fonokasszony kerte, amig itt vagyok, menjek minden reggel hozza, igy mar zsirprofi vagyok, es nektek is tovabb tudom adni a johirt, merthogy erre kertek, hogy terjesszem a csaladom es barataim kozott. Szoval vallastol fuggetlenul egy Atyank van, mindannyiunknak. Vannak, akik Allahnak hivjak, masok Sivanak vagy Jehovanak (nem) hivjak, de o egy es ugyanaz, mindannyiunk igazi atyja. Mi nem a testunk es az indentitasunk vagyunk, hanem a halhatatlan lelek, aki bennunk lakik (eppen ott, ahol a "homlokpotty" van a hinduknal), es ugy vezeti ezt a testet, mint a sofor az autot, es jatszik a dramaban, ami a foldi elet, ahol mindannyian idegenek vagyunk, mivel igazi hazank a Fenynel van, fent. Az Atyaval meditacioban lehet kapcsolatot teremteni, es jo is, ha ezt kb. folyamatosan tesszuk, barmilyen tevekenyseget is folytatunk eppen. Ok is hisznek a a karmaban (tevekenysegek kovetkezmenyei sok eleten at) es a reinkarnacioban. Es ugy koszonnek egymasnak, "Om shanti". (A risikesi babaknal ez "Hare Om!" volt, nem tudtam nem a "Dicsertessek a Jezus Krisztus"-ra asszocialnia rola...)
Szoval diohejban ennyi a testi-lelki epulgetesemrol. Meg valoszinuleg kb. 5 napot leszek itt, utana sietek Tamil Naduba a vonaton, hogy Chennaiban feluljek a repulore, hogy ki ne menjen a vizum alolam... Ha minden a terv szerint megy, Sri Lankabol ujult vizummal es erovel terek majd vissza Indiaba 2 het utan.

2009-09-03T05:36:00.000-07:00

Ket tema meg az elozohoz:
Nyelv. Ladakban termeszetesen ladakiul beszelnek, ami mind nyelvcsaladilag, mind irasaban kulonbozik a kasmiritol (urdu iras) es a hinditol (devangari iras), ellenben mindket szempontbol hasonlit a tibetire.
Fotok. Sokszor eszembe jutott, milyen jo lenne, ha lenne itt valaki nagy fotos, vagy legalabbis sokkal ugyesebb mint en (Tekus, Robi, Valek, Eszter es a tobbiek - ez nem rangsor es ne vedd zokon, ha kifelejtettelek), merthogy micsoda taj, milyen specialis latvany, erdekes emberek, peldaul a sok zanszkari zarandok nepviseletben (valahogy igy kepzelem a csiksomlyoi bucsut). Azert igyekeztem megorokiteni egyet s mast. Viszont aztan...hm... szoval volt nekem egy remek fotosom, akinek egy gyengesege akadt, nem tudott magyarul. Tavolletemben sikerult megtalalnia a fenykepezogepem menujeben a Formazas lehetoseget...igy 3 hetnyi ladaki kepem elveszett. Kicsit aztan csokkent a fotozashoz valo ragaszkodasom (buddhista ertek...), de vegul megiscsak elkezdtem ujra fenykepezni, ami olyan szempontbol jo, hogy Zangla megorokodott, de igy mar nem lehetett visszaszedni az "elveszett" kepeket, mert "rafotoztam". Hat igy. Es tudom, hogy mar 2 honapnyi keppel ados vagyok, mivel semmit nem raktam fel miota visszajottem Indiaba, ezen majd igyekszem valtoztatni.

De most Risikes. Olyan erzes, hogy ujra Indiaban vagyok, Amritsar ota csak csupa tibeti, kasmiri muszlim kultura vett korul, itt aztan tobzodnak a fuvet szivo hindu all-sadhuk (szent emberek), sok tehen az utcan (amiktol az indiaiak viccesmod felnek), sok csicsas (bocs!) templom, es jogara hivas mindenutt. Nomeg a Gangesz, karcsubb, gyorsabb valtozatban. Kicsit olyan, mint Benaresz, csak kisebb a leptek, es surubb a hangulat. Ma ujabb szivemnek fontos zarandoklatot tettem. Korosi Csoma nyomdokai utan a Beatles-ebe leptem, amikor ellatogattunk az immar elhagyatott, a dzsungel altal kezelesbe vett Maharisi asramanak romjaihoz. Itt toltott valamennyi idot a Beatles valamikor (az adatokban nagyon jo vagyok), es komponalta a White Albumot. Van egy szepen kifestett szoba, ami ugyanugy ures, mint a tobbi, de a falon Beatles dalszovegreszletek es vidam szinek, formak viritanak. Amikor megtalaltuk ezt a szobat, kisutott a nap es elallt az eso - a szivemben is. Onnantol fogva csak ugy doltek belolem a Beatles dalok.
Holnap lehet, en is asramlakova valok, de ez majd kiderul.

2009-09-01T01:24:00.000-07:00

Huhh. Reg nem irtam, es most megprobalkozom az elmult egy honap kronikajanak lejegyzesevel, mielott ujra tovabbutaznek.
Ott tartottam, hogy megerkeztem Ladakba. Ladak tersege a vilag egyik legmagassabban fekvo sivatagja, kulturajat tekintve tibeti es buddhista, es az emberek kicsit huzottszemuek (tudom, ez nagyon nem szakszeru kifejezes, de az Emberek buvarzsebkonyvemet nem hoztam magammal). Meglehetosen elszigetelt resze ez Indianak, az utak csak tavasztol oszig jarhatok, sok helyen egysavosak (bizonyos napokon es napszakokban csak bizonyos iranyban kozlekedhetok, ahol meg nem, ott sem eleg szelesek, es manoverezomuvesz soforok kellenek a szakadek szelen valo egymas elengedesehez), telen csak repulovel lehet ide eljutni. Ladaktol delre fekszik Zanszkar, oda meg aztan telen se ki se be, csak a befagyott folyon lehet gyalogszerrel megkozeliteni. A hely hangulatahoz illusztraciokent lasd Pal Nalin Szamszara c. filmjet, amit teljes egeszeben itt forgattak (18 even aluliaknak nem ajanlott). Amugy Ladakban is tuzesen sut le a nyari nap sugara, plane hogy kozelebb is vagyunk hozzaja. Es szaraz, poros szel fuj.
A Srinagar es Leh (Ladak kozpontja) kozti kb. 450 km-t a busz ket nap alatt teszi meg. A Svajc-szeru tajon at felmaszik egy hagora, ahonnan lejove mar kopar hegyek fogadjak az embert a ladaki oldalon. Holdbeli taj, tenyleg, mintha valami masik bolygon jarnank. Kulonbozo meretu, formaju, szinu es halmazallapotu homokkupacok, fak es bokrok csak ott lathatok, ahol ultetnek, folyok menten, telepulesek kornyeken. Az ut hosszu, kanyargos, muut csak helyenkent, a folduton pedig jobbra-balra dulongel a busz, mint a hajo a hullamokon, az ut szelet pedig nem latni, csak a meredelyt. Nem eppen gyenge idegzetueknek valo moka. Bollywood filmmel mulatjak az utasok az idot, lassankent megtelik emberekkel az ulesek kozti folyoso is, es a busz teteje. Mi sem csak harman ulunk mar a harom egymas melletti ulesen, jut egy-ket gyerek olbe is. Az elso ladaki napunkat Kargilban toltjuk, ez az elso nagyobb telepules, ahol az utazok megpihennek. Tulnyomoan muszlim lakosu varoska, es nem sok latnivaloval buszkelkedhet, de itt mar jo kis ladaki sargabarack terem... ettunk is ket kilot, olyan jo otthon-erzesem volt tole, meg kesobb hasmenesem is... Egy napi kargili piheno utan tovabbbuszoztunk immar Lehbe, ami 3500 meteren fekszik mar, es a buddhista Ladak kozpontja. Termeszetesen azert itt is a muezin enekere ebred az ember (ahogy Bodhgayaban is, ami aztan plane buddhista befolyasoltsagu). Leh egeszen kulonleges varos, kopar hegyek veszik korul, van neki palotaja, ami nemkicsit hasonlit a tibeti Potala palotara, meg gompak a hegy tetejen, mecsetek, tibeti vasarok, baratkozo kasmiri boltosok es jo pizza. El is lehet tolteni konnyen az idot Lehben, foleg ha beteg az ember es nincs energiaja maszkalni es kulonben is hozza kell szokni a magashegyi klimahoz. Ilyenkor peldaul megnezheti a naponta levetitett Ancient Futures c. filmet (vagy az Economics of Happiness cimut), ami Ladak multjarol, jelenerol es jovojerol szol, lenyegeben a szep multrol, amikor mindenki boldog volt, mielott a nyugati "civilizacio" be nem tort volna, azota pedig elveszett identitasok, szemet es szetesett csaladok... De ezektol a filmektol a nezonek kedve tamad hazamenni es ujraepiteni a kozossegeket, a helyi termelotol vasarolni es sajat farmot kezdeni. El is voltam itt par napig, a napok egyik fenypontja a reggeli volt, amit eloszeretettel koltottunk egy "bioboltban", ahol ladaki kenyerrel es hazivajjal HAZI BARACKLEKVART adnak! Az elmult eveim mindennapos reggelije most itt Indiaban ennyi honap utan! Nyamm! A svajciak aztan elmentek 3 napra a Nubra volgybe berelt motorral, en meg felmasztam a palotaba es ott jol osszetalalkoztam ket magyar hasonszoru bolcseszsraccal, akik igencsak feluditettek a lelkemet (szegenyeknek lyukat beszeltem a hasaban vegre magyarul), lehetett nekik Juhasz Gyulat idezni meg ilyenek, es nem utolsosorban egyutt mentunk ide-oda a kovetkezo napokban. (Feri, Tibi, sziasztok!) Gyonyoru kolostorokat neztunk meg, regi-regi festmenyekkel es szobrokkal, fantasztikus kilatas a sziklafalba epitett gompak tetejerol, es mindent, de foleg szivet betolto beke. Kalandosan jutottunk estenkent vissza Lehbe stoppal - vajon jon meg erre jarmu ma este?... Aztan egy het utan Farooz is utanunk jott Kasmirbol, elvegre meg sosem jart Ladakban, itt a kituno alkalom, hogy egyutt turistaskodjon velunk. Ot termeszetesen mindenhol duplan csekkoltak a hatosagok (kasmiri? kulfoldiekkel? de nem turavezeto? gyanus...), peldaul, amikor a fiukkal egy teherautot stoppoltunk, es az utlevelellenorzos helyen (sok ilyen van az ut menten, ki kell szallni, felveszik az adatokat - mennyi konyvet teleirnak folos infoval, oda-vissza az uton!) lekapcsoltak, hogy marpedig teherautoban stoppolni tilos (mert az o felelosseguk, mi lesz, ha baleseteznek vagy elrabolnak - mindkettore volt asszem pelda), es kulonben is mit keres itt velunk ez a kasmiri. Aztan vegul sikerult nagy nehezen visszeszerezni az utleveleinket, gyalogoltunk 100 metert es sikerult lestoppolni egy ujabb teherautot. Igy jutottunk el Lehbol Likirbe, ahol szinten megneztunk egy szep gompat (ezek mar total osszefolynak a fejemben), majd Alchiba, ahovamenet ket orat vartunk egy allitolagos buszra, ami vegul meg is jott, es a tetejen utaztunk a kis faluig. Ott pedig satortaborban szalltunk meg, de nem akarmilyen satrakban, volt bennuk agy, asztal, szek es gyertyafeny. Este pedig ittunk helyi arpasort, amit itt changnak hivnak. Alchiban egesz kulonleges templomok vannak (rajuk meg emlekszem is kulon), a 11. szazadban epultek, es a hires fordito Rinchen Zangpo szerezte hozza a muveszeket Kasmirbol. Bensoseges hangulatu kis sotet templomok ezek, a szobrok meg engem kicsit az egyiptomiakra emlekeztettek (talan mert nem a szokasos uloszobrok voltak, hanem hatalmas alloszobrok szeles vallakkal). Masnap Lamayuruba vettuk utunkat, ahol Ladak legregebbi kolostorat neztuk meg (10. szazad), es veletlenul osszetalalkoztunk a szlovak lannyal, Lenkaval, aki szinten Farooznal szallt meg korabban.
Celunk az volt, hogy lejussunk Zanszkarba a Dalai Lama tanitasara. Ez kozel sem egyszeru feladat, mert Kargilbol egy napig megy oda a busz (250 km), ha egyaltalan megy. Kiszamithatatlan, bar remeltuk, hogy most a lama miatt majd lesz. Nem volt egyszeru megtalalni, de mivel volt "turavezetom", sikerult fognunk egy kisbuszt Padumba, a Zanszkar volgy kozpontjaba Faroozzal (a magyar fiuk Lamayuruban lemaradtak). Az ut kemeny, muut alig, de ami van, az is csak 30 eve epult, addig nem volt semmi, csak hegyi gyalogut. Gyonyoru hegyek, vizesesek, sok-sok lomha szoros mormota. A busznak is meretes vizfolyasokon kell keresztulgazolnia, egyszer az emberek felenek ki is kell szallnia a buszbol, hogy konnyebb legyen az atkeles. Aztan megalltunk ebedszunetre, ami itt alap (teaszunet is van), csak eppen semmi vendeglatoegyseg a lathataron. A buszsoforek meg nekialltak a ret kozepen gazfozot felallitani, hagymat pucolni, elokerult a kukta... Remek, es mi mit eszunk? Tovabbgyalogoltunk egy km-t, hazak vannak, de pentek du. 2 ora, minden zarva, valoszinuleg mindenki a mecsetben van. Aztan talaltunk egy bacsikat, aki kinyitott egy boltot es segitett megfozni egy instant maggi tesztat ebedre. Sotetedeskor megerkeztunk egy telepulesre (Rangdum), ahol amikor meglattak az emberek, elkezdtek rohanni a hazak fele es kiabalni. Vartunk egy darabig, es lassankent az egesz falunep beszallt a 4-5 buszbol allo konvoly jarmuveibe, teljes menetfelszerelessel, beleertve gazfozolapot (konyhai meret) es gazpalackot. Hajnalban, amikor megerkeztunk, ok mind tabort is vertek, mi pedig Faroozzal es a soforrel meg a buszban aludtunk par orat. Reggel aztan, mint Maria es Jozsef Betlehemben jartunk hazrol hazra, de a valasz mindenhol az volt: "szallast nektek nem adhatok, mert sok vendegem van", akik mind a Dalai Lamat latni jottek. Vegul az egyik fogados elvitt egy muszlim csaladhoz, akik befogadtak minket, Faroozt, engem es egy olasz lanyt, akirol kiderult, a buszunk tetejen aludt hajnalban. Igy volt vegul szallasunk es napkozben a pici varoskaban setalva (nagyjabol egy utca az egesz) lassankent osszefutottunk a svajciakkal (akik kesobb indultak Lehbol, de hamarabb erkeztek Padumba) es a magyar fiukkal is. Masnap kezdodott a tanitas, mi mar 5-tol vartuk a bejaratnal, hogy bejuthassunk es jo helyunk legyen az elkovetkezo 3 napban. A kulfoldiek a szinpad mellett ultek egy kulon szekcioban, ahol ki volt hangositva a tolmacs, igy egesz kozelrol lathattuk oszentseget. Aldott izgalom jarta at a tomeget, amint nema csendben varta a Dalai Lama megerkezeset, km-es sorfal a helyiekbol az ut menten, ahol az autoja elhaladt, (mi abbol tudtuk melyik jarmuben ul, hogy messzirol lattuk, hol hajolnak meg az emberek), es pont az orrunk elott szallt ki a kocsibol.

A tanitas jo volt, bar kicsit magasroptu (vajon a rengeteg helyi zarandok mit vett ki belole? azt mondjak, az ilyen magas tanitok egyszerre tobb szinten tanitanak es mindenki epul belole a sajat szintjen). Amikor mar nagyon lankadtunk a melegben, jott a csodalatos kenyerszaporitas, es osztottak a tomegnek savanyu kemeny lapos kenyeret es sos vajteat, ami ezuttal nagyon jolesett. A masodik nap elkezdodtek a beavatasok, opcionalis fogadalomtetele, sok szertartas, "vedofonal" kiosztasa, "kusafu" a parna es matrac ala jo almokert stb. En nem fogadkoztam, de tetszett a Dalai Lama mosolya, kisugarzasa es jot tanitott. A legtobb ember a kovetkezo ket napban lelepett, mi Faroozzal meg maradtunk, plane, hogy megint kicsit beteg lettem, nomeg el akartunk zarandokolni Zanglaba, ami 35 km-re fekszik Zanszkarban Padumtol, es arrol hires, hogy az 1820-as evekben egy evet toltott itt kolostorban Korosi Csoma Sandor, amig a tibeti nyelvet es buddhizmust tanulmanyozta. A Zanszkarrol szolo irasok a tibetologia atyjakent emlegetik Csoma de Korost. Mivel naponta csak egy busz jar Padum es Zangla kozott, delutan oda es reggel vissza, mi a gyaloglas es stoppolas kombinacojat valasztottuk, melynek kovetkezteben sokkal tobb idonk es lehetosegunk volt a tajban gyonyorkodni. Zanglaban aztan lecuccoltunk egy un. homestayben (gyakorlatilag csalad vendegszobaval), es kideritettuk, hogy a palota kulcsat a rajatol lehet megszerezni, ugyanis Zanszkar kiralysag meg ma is elo, ha nem is kifejezetten uralkodo kirallyal. A kiralyt nem talaltuk otthon, de vegul sikerult bejutnunk a palotaba es Korosi Csoma szobajaba is. Minden nyaron onkentesek ujitgatjak fel a szobat, Korosi Csoma emleke elott tisztelegve (www.csomasroom.org). Nagy elmeny volt ott lenni, a nagy magyar szelleme bejarja az epuletet. Ami meg kulonleges volt itt, hogy egyutt erkeztunk egy svajci parral, akik gyalog jottek Svajcbol ket szamarral, Korosi Csomahoz hasonloan (az o szamarairol nincsenek ugyan ertesuleseim). Miutan aznapra mar sikeresen "bejott" a ramadan (elozo este meg Padumba az osszes muszlim lazban egett, es varta a hirt Pakisztanbol, hogy vajon ott meglattak-e a mar az ujholdat, de nem), igy hajnalban keltunk enni, es utana rogton neki is vagtunk az utnak vissza Padumba, mivel vasarnap meg vegkepp nincs busz. 3 es fel orat gyalogoltunk, amig az elso jarmu utolert minket, es onnantol kezdve kokupac tetejen folytattuk utunkat egy teherauto nyitott raktereben. Meg aznap estere sikerult terepjarot es utastarsakat szerezni a kargili visszauthoz, igy vacsoraval a zsebunkben indultunk el, varva a lemeno napot es a felkelo ujholdat az evessel, ejjel neztuk a csillagokat, amikor megalltunk kicsit pihenni (a sofornek aludnia kellett) es hajnalban reggelivel inditottuk a meg lathato nap nelkuli napot. Kargilban meg egy napot pihentunk, aztan masnap reggel bucsut mondtunk egymasnak Faroozzal, o Srinagarba vette utjat, en meg vissza Lehbe, hogy onnan meg ket napot buszozzak Manaliig, ami immar kivulesik Ladak hatarain, de ennek megfeleloen uditoen zold is. Az ut hosszu (2 nap) volt, faraszto (az 5300 m koruli hago fele magasabb a levego por- mint oxigentartalma), kenyelmetlen es veszelyes, de itt vagyok. Az utobbi 5 napot egy hegyoldali, erdovel korulvett felig fahazban toltottem kedves emberekkel, igyekeztem kipihenni a sok utazas faradalmait, jokat enni es olvasni, ma pedig ujra buszra szallok, es Risikes fele veszem az iranyt, amirol pedig majd a kovetkezo epizodban olvashattok.

2009-08-04T07:00:00.000-07:00

Nagyneni lettem!!!! :))))))

2009-08-02T06:50:00.000-07:00

Megerkeztem Ladakhba. Stop. Farooz noverenek kislanya szuletett. Stop. Draga az internet. Stop. Igyekszem egy honapon belul ujra jelentkezni. Stop. Nincs megallas.

2009-07-27T01:10:00.001-07:00

Az elozo bejegyzesbol kimaradt, hogy micsoda biztonsagi keszultseg van itt mindenhol. Az uton vegig katonak, es olyan alapos atkutatas, hogy meg a tibeti gyogyszeremet is kibontotta es megszagolta a motozono, kiurittette az osszes zsebemet es mindent vegignezett a penztarcamban. A varosban is puskaval, konnygazzal es golyoallo mellennyel felszerelt katonak vigyazzak a rendet. Meg a postara sem lehet moztozas nelkul bemenni. Mert ugye Kasmirnak sajat identitasa van, ugyanugy nem tartja magat Indianak, mint Szikkim, es fuggetlen szeretne lenni. Ugy tunik, ebben egyeznek a velemenyek, csak ott van elteres, hogyha nem fuggetlen, akkor inkabb India vagy Pakisztan.
Erdekes ez a muszlim vilag. Vannak szabalyok, de nem mindenki egyontetuen koveti oket. Ez legnyilvanvalobban abban lathato, hogy bizonyos nok talpig feketeben jarnak, es olyannyira eltakarjak magukat, hogy meg azt a kis rest sem engedik meg maguknak, ahol a szemuk kilatszhatna a kendobol. Olyan fekete kendot hordanak, aminek van egy elulso resze is, a szemuk helyen ritkabb a szoves, kicsit lyukacsos igy ok kilatnak, de mas a szemuket nem latja. Fura erzes ilyen szellemekkel talalkozni. A masik vegletet pedig azok a nok kepezik, akik atlatszo kendovel felig takarjak el a hajukat.
Voltam a mecsetben, tobbek kozott egy nagyon specialis alkalomkor, amikor a pentek delutani foima utan felmutattak a hiveknek a mecset legszentebb ereklyejet. Akar hiszitek, akar nem, lattam Mohemed profeta egy szal szakallat! Es a mecset es a kertje tele volt, emberek egyszerre borultak, ameddig a szem ellatott, jo mintat kepeztek egyutt, kulon a ferfiak, kulon a nok.
Van Srinagarnak olyan varosresze, ami Velence falusi valtozatahoz hasonlit. Kertes hazak vannak, es csonakkal kozlekedheto utcak. Farooz, a vendeglatom nagynenje egy ilyen hazban lakik, igy egyik nap Farooz elvitt hozza, es fogtunk egy csonakot, es kieveztunk vele a lakohajok kozott a tora, onnan neztuk a frenetikus naplementet. Hajnalban pedig kimentunk a vizi zoldsegpiacra, ahol mindenki csonakkal van, csonakbol aruljak a zoldsegeket, es csonakban vasaroljak es viszik tovabb. Szoval egy nagy hangos csonakos kavalkad, ahol mindenki uzletel jobbra-balra. Utana a lotusztelepek es vizen uszo kertek kozott neztuk a reggeli madarvilagot.
Farooz csaladja irto kedves (a novere pont akkorra varja a babajat, mint az enyem :)), es kulonosen tetszik, hogy Szarajnak szolitanak, ahogy a Biblia emliti Abraham feleseget, mielott Sara lett volna. Termeszetesen, amikor itt barkinek bemutatkozom, mindenki nagyon ertekeli, hogy muszlim nevem van...
Tegnap elvittem Faroozt misere (vagyis o vitt el motoron), es o velem ellentetben teljes egeszeben ertette a felig angol, felig hindi miset. Vicces, amikor ilyen fele-fele nyelven szol a predikacio, de legalabb en is nyertem belole valamennyit, es nem kellett vegig figyelni :) Farooz most volt eloszor kereszteny templomban, en bizonygattam neki, hogy biztosan van itt templom, csak utanajaras kerdese. Tetszett neki a mise, egy csomo dologgal tudott muszlimkent azonosulni, es kulonben is, ok ugy tartjak, hogy a keresztenyek es a muszlimok unokatestverek.
Most hirtelen kicsit sok lett Faroozeknal az ingyenelo vendeg, behozta a lemaradasat a svajci par, meg van egy argentin par is, es legutobb egy szlovak lany koltozott be a szobamba, aki szinten Amritsarban kapta a biztatast, hogy Kasmirba utazzon Faroozekhoz. Estenkent a babgulyasrol es sztrapacskarol beszelgetunk... De ma este a svajciak foznek, kivancsi vagyok, es a kasmiriaknak is erdekes valtozatossag lesz. Ok, ugy tunik, mindig rizst esznek, de legalabb nem vegetarisanusok, mar az elmult napokban volt szerencsem birkabelhez is - lehet, hogy attol van hasmenesem? De a csirkelevesnek olyan jo otthon-ize volt... Tegnap meg meghivtam Faroozt pizzara. Na jo, abbahagyom ezt az etel temat, azt hiszem, ehes vagyok.
Kasmirt sokan ugy tartjak szamon, hogy olyan mint Svajc. Egyik nap felrobogoztunk egy nepszeru sielo es setalo helyre, ahol fenyvesben gyalogoltunk, es viragmezon vagtunk keresztul. Gyonyoru volt a taj, lefele a szerpentinen szettart karokkal repultem, mint Meg Ryan az Angyalok varosaban (milyen jo annak, akinek nem kell fognia a kormanyt), es hosszan elveztuk a kilatast, mert elromlott a sebvalto. Szoval Kasmir tenyleg olyan, mint Svajc, csak a lila tehenek hianyoznak, meg ugye mittudomen, hogy milyen Svajc, mert meg sosem jartam ott.
Holnaputan tovabbhajozunk (busszal) a svajciakkal eloszor Kargilba, aztan Lehbe. Ez eleg nagy kalandnak igerkezik, szerpentinmaszas a javabol keskeny utakon egeszen a 3500 meteren fekvo Lehig. Ha nem felejtem el, szerzek be magashegyi gyogyszert, mert most nem lesz annyi ido akklimatizalodni, mint Nepalban, ahol gyalog masztunk. Ladakh meglehetosen elszigetelt hely, ne szamitsatok rendszeres blogolasra. Es tudom, sok keppel is tartozom. Majd egyszer. A turelem itt lotuszt terem.

2009-07-20T21:36:00.000-07:00

Megerkeztem Kasmirba. A hosszu izzaszto ejszaka utan, mivel a ventillator nem bizonyult elegsegesnek (es a TV-n nem volt angol filmcsatorna :( , kivetelesen ugy nem a legolcsobb utazasi megoldas mellett dontottem. Miutan ajanlottak nekem az esti terepfelmeresem alkalmaval egy jeepes utat 800 ft-ert, mi elvileg 12 helyett 7 ora alatt teszimeg az utat Srinagarig, ugy gondoltom rafizetem azt a 200 ft-t a busz arara. Amikor reggel beszalltam a terepjaroba, kiderult, az indiaiakkal nem kotottek specialis uzletet, es kivetelesen most ok fizettek nalam 200 ft-tal tobbet... Az ut gyonyoru volt es kenyelmes, se elottem, se mellett nem volt ules, ablak viszont igen es csodas kilatas. Megerkezve persze lerohant a sok "hajohaz" diler, itt a vizen lehet lakni,ez a legnagyobb szam. En viszont megint egy kedves ember "kanapejara" jelentkeztem be, igy ha viz nincs is korulottem, egy kedves muszlim csalad igen, akik mindenben igyekeznek a kedvemben jarni, motorral hoznak-visznek, es az egyik kislany az is megtanitotta nekem,hogy itt nem 'namaste'-zunk am, hanem kezfogassal azt mondjuk "Szalem aljekum".

2009-07-19T05:52:00.000-07:00

Dharamsala - Mcleod Ganj. Nepszeru husolo hely a delebbi sikabb teruletek lakoinak, peldaul a pandzsabi szikek hetvegi kiruccanasaihoz kivalo, a nyugati turistak dobbantoja a meg eszakabbi es magasabb celpontok eleresehez, es nem utolso sorban a szamuzott tibeti kormany valamint a Dalai Lama szekhelye. A buszuton odafele elveztuk az ablakon bejovo egyre huvosebb levegot az amritsari hoseg utan. Itt, Darjeelinggel ellentetben, soha nem lett igazan hideg, csak nagy esokkel talalkoztunk neha, amelyek allitolag meg (talan kesobb jon a monszun) / mar (klimavaltozas) nem az igaziak. Mcleod Ganj igazi turista paradicsom, jo a kilatas a hegyekre, sok a szep dolgokat arulo bolt, de nem ettol kulonleges. Eros a tibeti jelenlet, es fel ora buszut utan, leerve Dharamsalaba, erzi csak az ember, hogy ja, ez India, az ott font valami mas volt. Hasznos azt az elvet kovetni, hogy csak tibetitol vasarol az ember, hogy a menekulteket tamogassa, ugyanakkor kimeli magat a tukmalastol es az irrealisan magas kezdoaraktol is. Szoval a tibetiek a biztos pont. Kituno ettermeket lehet talalni, de az en kedvencem az utcai momoarustol vasarolt ebed. Tudom, nekem is eltartott egy darabig, amig a momorol nem Momo, a kedves kislany jutott eszembe Michael Ende konyvebol. Ez egy tibeti etel, amolyan toltott gombocfele, kivul teszta, belul toltelek (ki hitte volna?), ami lehet krumpli, zoldsegek, spenot, csirke, bivaly, jak stb. (sot meg csoki is!!! nyammmm...), es vagy gozben fozik vagy olajban sutik ki, akkor ropogos lesz, nem puha. Mar jopar honapja eszem momot, alapkaja mindenutt, nemcsak tibetiek keszitik, az indiai verzio mas alaku es csipos persze... de itt a legfinomabb. Allitolag a legfrissebben menekult tibetieknek ez az elso lehetsoege, hogy az utcan momot aruljanak. Igyhat a momo itt a legtibetibb.
Erdekes dolog, Katmanduban is vagy egy honapig tibeti menekultek vettek korul Boudhaban, minden nap lattam oket, egyutt rottuk a koroket a sztupa korul, de valahogy annyira a vallasi aspektus domborodott ki, mert en is ott buddhizmussal foglalkoztam, itt meg csak turista vagyok, hogy nem is gondoltam soha a menekultek eletere, milyen sorsuk volt hazajukban, es hogyan jutottak ide. Ennek kicsit az is oka lehetett, hogy nem igazan tudtam oket megkulonboztetni a nepaliaktol arcvonasaikat tekintve, itt viszont elesen elkulonulnek a "bennszulott" indiaiaktol. Szoval Dharamsalaban nagyon is jelen van a tibeti fuggetlensegert vivott harc, muzeumot allitottak ossze a tibeti kozulmultrol es kulturarol, fotokiallitast lehet megnezni a politikai fogvatartottak kulonfele kinzasairol. (Ezek a kinaiak iszonyu brutalisak, a kiallitas pedig nem bizza az ember kepzeloerejere, hogy hanyfelekeppen lehet egy not nem uniszex modon kinozni...). Volt szerencsem ket ex-fogollyal is beszelni. Mindketto 4-5 evig volt bortonben, hihetetlen banasmodban reszesultek, aztan kiszabadulva atgyalogoltak a Himalajan (egy honapig, mindig csak ejjel, sokan telen teszik meg az utat, mert akkor gyengebb az ellenorzes), es bebocsatast nyertek Indiaba. Persze ez nem mindenkinek sikerul, egyesek megfagynak, ehen halnak az uton, vagy olyan fagyasi seruleseket szenvednek, amelyek kovetkezmenye a vegtagok amputalasa. Az is elofordult, hogy a lerobbant, de Indiaba megerkezett menekultet, miutan a korhazban felepult, visszaforditottak... Nem csoda, hogy aki ilyen dolgokat megelt, abbol szamuzetesben emberjogi aktivista lesz. Az egyik beszelgetotarsunk konyvet irt a tapasztalatairol ("A Hell on Earth" cimmel), es europaszerte turnezik. Utlevelet csak ugy kaphatott ehhez, hogy az indiai hatosagoknak azt mondta, Dharamsalaban szuletett. Ehhez elkeszitettek a megfelelo anyakonyvi kivonatot... (A nemetorszagi utelevel-ellenorzesnel megcsodaltak a regi tipusu indiai utlevelet, amiben az all, nemzetisege tibeti. Elsirta magat hazatlansagan.) De mas ut nincs, a kinaiak maguktol nem takarodnak ki Tibetbol, az biztos. Kell nekik a hatalmas plato, mint strategiai kozeppont Azsiaban, a vilag teteje, ugye, es fel Azsia vizellatasat is kontrollalni tudjak onnan. Elteritik a folyokat, hogy a sajat szarazabb teruleteikre viz jusson, igy viszont Burma, Thaifold, Kambodzsa, Laosz, Vietnam stb. folyoi egyre sekelyebbek... Utatakat epitettek a regebben megkozelithetetlen platora a gulaghoz hasonlo (a nevet elfelejtettem, de van a gulagnak kinai verzioja) munkataborokban fogvatartott , a magassagot jol biro tibetiekkel, igy egyre szabadabb bejarasuk van a magasfoldre. Hogy Tibetben mi van? A "kulturalis forradalomban" ledontott 6000 kolostor romjai, es kinai egyenruhas tibetiek, akik alig megkulonboztethetok a bekoltoztetett han kinaiaktol. Kb. 150 ezer tibeti el szamuzetesben, a legnagyobb telepulesuk Del-Indiaban van. A Dalai Lama pedig csak almodik arrol, hogy egykor viszontlathatja hazajat, es koszonetet mond Indianak, amiert eppen 50 evvel ezelott befogadta az egesz politikai vezetessel egyutt. Sajnos sok fiatal, masodik nemzedekes tibeti Dharamsalaban nem talalja a helyet, nincs munkajuk, ezert a droghoz, alkoholhoz folyamodnak. De erdekes felismeres: soha egyetlen tibeti koldussal nem talalkoztam, a koldusok mindig indiaiak. A tibetiek nagyresze kemenyen dolgozik, hogy megteremtse itt megelheteset. A konyviro aktivista szerzetes pedig buzditja oket, hogy eleg mar a meditalasbol, tessek uzlettel foglalkozni, exportalhato cikkeket eloallitani es szaporodni! Kicsit megneheziti ezt, hogy oly nagyresze a menekulteknek szerzetes... Hogy mi a megoldas a kinaiak kipaterolasat illetoen? Harc? Eroszakmentesseg? A kinai termekek nemzetkozi bolykottja eleg jo otlet, bar nehezen megvalosithato. De hajra!
Picinyke agyammal diohejban ezeket sikerult felfognom a helyzetrol. Azert tanulsagos volt.
A Dalali Lamaval nem talalkoztunk, mert eppen mashol volt kurzusa, es a Karmapaval, aki a masik fontos szemelyiseg, is csak majdnem. Minden szerdan es szombaton tart "nyilt napot", de mi szerdan rossz helyre mentunk, nem ott kerestuk, ahol volt, szombaton pedig amikor jo idoben odaertunk a megfelelo kolostorba, kiderult, ma eppen mashol van, csak holnap jon vissza... Kar, talan maskor. En azert nem maradtam tovabb, hogy kivarjam a kovetkezo szerdat, mert mar igy is azert toltottem ott az idot, mert Roman, a svajci par, akikkel utaztam, ferfi tagja amobat kapott, ami csunya bacilus, es nem volt utazaskepes. Most sem, igy egyedul leptem.
Most Jammuban ulok, ami allitolag a templomok varosa, de delutan iszonyuan kitikkadva erkeztem meg a hosegbe, egy oran keresztul caplattam a hatalmas hatizsakommal (mar megint nott...), hogy elfogadhato aru hotelt talaljak, aztan cucc nelkul ujabb egy ora volt, miutan mindenki ide-oda kuldozgetett, mig internetet talaltam. Persze az utazas soran cseppet sem javult a tajekozodasi kepessegem, ugyhogy jelenleg fogalmam sincs, merre van a hotel... Es baromi meleg van itt ujra, mint Amritsarban volt, ugyhogy templomok ide vagy oda, en holnap reggel ugy felulok a srinagari (Kasmir) buszra, mint a huzat! Most is csak azt varom, hogy visszatalalva a hotelbe, bekapcsoljam a legkondit, lezuhanyozzak es a husben a tevet bamuljam, ha mar egyszer putobb, olcsobb, TV nelkuli hotelt nem sikerult talalnom. Azert mielott tovabbutazom, bevasarolok egy kilo friss, finom mangot, ki tudja a hegyekben mi a mangohelyzet, es meddig kaphato meg - a monszunnal veget er a szezon.

2009-07-08T04:53:00.000-07:00

Ja, es ma 5 honapja erkeztem meg Indiaba :)

2009-07-08T04:12:00.000-07:00

Megprobalok nyilatkozni. De sem az ujjaim, sem az agykerekeim nem mozognak rendesen, mert lelassultam ebben a hosegben. Allitolag a 47-et kozeliti a homerseklet. Es persze pont ilyenkor, amikor mindenki ezerrel legkondicionalna, tulterhelodik a rendszer, es a legkondi befuccsol. Mar napok ota nem mukodik igazan, este bekapcsolom a TV-t, hogy kicsit elvonatkoztassak a melegtol (eppen a "4 eskuvo, 1 temetes" veget sikerult elkapnom :)), es egy ido utan el is tudok aludni. De reggel 5 fele arra ebredek, hogy mar egyaltalan nincs aram, igy a ventillatorom sem mukodik, es a fulladas kerulget. Kimegyek hat az udvarra, es lassan mindenki kint talalja magat. Sok a szunyog meg a legy, de jol esik megmartozni a medenceben felfrissules vegett. En csak a szunyogrisztot valasztottam, es megprobaltam immaron kint tovabb aludni. Ennyi nap utan is nehez megszokni, hogy folyamatosan szakad rolam a viz. Ket perccel zuhanyzas utan, kb. ugyanott tartok, mint elotte. De egy szo mint szaz, ideje tovabblepni. Holnap a svajci parral, akikkel egyutt elveztuk az ingyen uszomedences farmos szallast, elbuszozunk Dharamsalaba, a Dalai Lama otthonaba (ha nem esik az eso, mert az elmosna az utat).
A meleget leszamitva nagyon jol erzem magam itt, a nyugodt elet a farmon es Amritsar tipikus indiai forgalma es hangulata jol kiegesziti egymast. Az Aranytemplomot tobbszor meglatogattam, egyszer a "vendeghazaban" is aludtam ket angol lannyal, akik Kinabol jottek biciklivel Pakisztanon at. A szikek nagyon hirdetik, hogy itt mindenki egyforma, egyutt esznek a foldon ulve hosszu sorokban rangot, kasztot mellozve; es az Aranytemplom 4 bejarata is arra utal, hogy ide mindenki bejohet, es egyutt lehetunk egyenlokkent. A zarandok szallas udvaran, az Aranytemplom koruli viz partjan mindenutt fekszenek emberek a foldon, a kulfoldieket pedig egy "belepni tilos" feliratu ajto moge dugjak. Ez persze nem negativ, csak igyekszenek nekunk jobb korulmenyeket teremteni az elszeparalassal, de azert vicces. Valaki mondta, hogy hajnali 4-kor jo ott lenni az Aranytemplomban, mert akkor nagyon szep dolgok vannak, meg a hajnali fel 3 is milyen specialis. Ezek utan mi is jol felkeltunk 4-kor, es kiultunk a vizpartra, hallgattuk a kihangositott eneket es imat. Nem lattunk semmi specialisat, csak azt, hogy hajnalban ugyanakkora tomeg van, mint barmikor maskor napkozben vagy este, tomott sorokban nyomulnak befele az emberek a szent konyvhoz. Es azert eleg specialis.
Egyik nap Mehemeddel, a torokkel, aki a farmon nem fogta meg a tehen farkat, elmentunk a pakisztani hatarhoz, hogy megnezzuk a minden este megtartott zaszlolevonasi ceremoniat. Tomegek gyulnek ossze nap mint nap a hatar mindket oldalan, hogy drukkoljanak a sajat hataroreiknek. 3 szekcio van: ferfiak, nok es VIP. A turistak termeszetesen mind a legutobbiba tartoznak. A tomeg dobol, zaszlot lenget, rigmusokat skandal. Az egesznek olyan hangulata van, mint egy Hindusztan versus Pakisztan barati labdarugo merkozesnek (ugyanis ezeket az orszagneveket kiabaljak). A katonak ide-oda masiroznak, a logika nem egeszen kiveheto, neha trombitalnak, neha hosszan egy hangot orditanak. A masirozas pedig erost emlekezteti a Monty Python rajongokat a Ministry of Silly Walks jelenetere. Az eredetit (is) mindenkinek ajanlom: http://www.youtube.com/watch?v=IqhlQfXUk7w&feature=fvst . Szoval jo a moka a hataron, es elfeledteti az emberrel a lelkes hazaszeretok vidam kurjongatasa a ket orszag kozotti terrorizmussal fuszerezett feszultseget.

2009-06-30T07:50:00.000-07:00

Ujra Indiaban. A nagy visszateres erzese tolt el. Csupa nosztalgia, olyan dolgokra is, amiket nem mindig szerettem eleinte. Itt valahogy minden intenzivebb, mint Nepalban, a szagok, a tomeg, a dudalas... Az elso pillanattol kezdve, hogy atleptunk a hataron (ahol orakat vartunk amugy). De egyelore jolesik. Szerencsesen megerkeztem tegnap Delhibe, kb. 44 ora buszozas es varakozas utan. Nem volt olyan kibirhatatlan az ut, mint szamitottam, eleg normalis volt a busz, bar meg elso delutan ketszer csereltek kereket... es olyan razos volt az ut sokszor, hogy vigyaznom kellett, nehogy hozzaerjen a terdem az elottem levo uleshez vagy a konyokom a karfahoz, mert kek-zold lennek most. Az idojaras turheto volt, mert borus, esos idot fogtunk ki az uton, csak Delhi... na, azt nehez szavakba foglalni. Foleg, amikor az ember egy veletlenul legkondicionalt helyisegbol jon ki. Milyen jo is egy penzfelvevo automatanal, vagy a kulfoldiek vonatjegyvasarlo irodajaban... Nem is toltottem sok orat Delhiben. Veletlenul az utcan osszefutottam Isabellaval, olasz volt onkentestarsammal masfel honap utan. Mekkora szerencse! Aztan a vonatjegyem persze nem arrol az allomasrol ment, mint ahonnan eddig mindig, ez en ezt ugye nem tudtam. Szoval akkor irany motoros riksaval, 7 kilometer, meg van 15 perc, siess! Vagy 10-15 percet kestem, de a vonat meg utana felorat bent allt... Amritsarba erkezve vartak az allomason - most eloszor kiprobalom a "couchsurfing" nevu talalmanyt, egy internetes halozat, es a tagok fogadjak egymast, elszallasoljak a felejuk utazokat a kanapejukon barati alapon. Talaltam Amritsarban a neten egy szimpatikus embert, aki bevallalt, es felajanlotta, ki is jon elem a vonathoz, mert ugye egyedul erkezem. Egy farmon lakik, van lova meg rizsfoldje, meg csaladja, meg medenceje, meg etterme, meg tobb vendegszobaja (az enyem duplaagyas, teves, furdoszobas), ami mindig ilyen magamfajta utazokkal van tele mindenhonnan. Most egy svajci par van itt, meg egy portugal srac, allitolag ma este meg jon egy torok. Szoval jo kis tarsasagom lett megint mindjart, hogy otthagytam a buddhistakat. Olyan jo a hely, hogy lehet, hogy nem lepek le egy-ket napon belul. Es mekkora elmeny volt 4 nap tomeny izzadas utan vegre zuhanyozni, huhh!! Itt eppen nincs olyan meleg, mint Delhiben, bar allitolag egy-ket napja meg 46-48 fok volt. A ma delelotti hatalmas vihar javitott a helyzeten.

Delutan a portugallal ellatogattunk az szikek arany templomaba, ami hatalmas elmeny volt. Olyan tagas, gyonyoru, spiritualis hely, csupa mosolygo, kedves emberrel, hogy csuda. Van egy hatalmas kajaldajuk is, ahol 24 oran at keszitenek etelt tomegeknek (unnepeken akar 200.000 ember is eszik ott egy nap). Be kell fizetni valami kis adomanyt, es leultetnek a foldre sorokba egy hatalmas terembe, es felszolgaljak a rizspudingot, zoldseget, kenyerfelet. Aztan jonnek ujratolteni. Nagy latvanyossag voltunk, mert a velem levo sracon turban volt, es en is veletlenul epp a "punjabi suit" nevu indiai kiszerelesemben voltam (szerepelt kepeken, zold szinu). Valaki elkezdett nekunk meselni a szik vallasrol, aztan szerzett egy masik fiatalembert, hogy csavarjon a haveromnak jobb kinezetu turbant, es mindenhol korbevezettek, regi alagsori targyalotermek, raktarhelysegek, ha jon az ellenseg es etelraktar kell (mert a pakisztani hatarhoz kozel hagyomanyosan a szikek vedik Indiat), a konyha, ahol a csapati nevu, indiai kerek lapos kenyerfelet geppel keverik, gyurjak, lapitjak es sutik, meg hatalmas konderokban fozik a rizst, zoldsegeket. Probalkoztam egy kis hindi-pandzsabi tarsalgassal nem egeszen eredmenytelenul, ami felettebb jo erzes. Es lehet, hogy este 10-re visszamegyunk megnezni a szent konyv nyugovora tereset. Amugy a masolatbol non-stop olvasnak, enekelnek.

A szik ferfiak hagyomanyosan turbant viselnek, a kulonbozo szinek es formak allitolag nem jelentenek sokat, ki-ki izlese es kedve szint csavarja (csak a ritualis emberek ragaszkodnak altalaban a sarga, kek vagy fekete szinekhez). Gyerekek is hordanak fejfedot, de altalaban kisebbet, egyszerubbet, mint a felnott ferfiak. A templomban mindenki fedett fovel tartozkodhat csak (minden alkalommal, amikor leesett a fejemrola kendo, ramszoltak), igy nem tudom, a noknek is muszaj-e mindig. Egy biztos, senki nem vaghatja semmilyen szorzetet, se szakall, se haj, se noknek, se ferfiaknak. A kozelmultban azert nem vettek fel egy szik csaladbol szarmazo lanyt a szikek foiskolajara, mert beizonyitottak, hogy mivel szedi a szemoldoket, nem igaz szik.

2009-06-26T22:31:00.000-07:00

Ma itthagyom Nepalt. Most nem osszegzem a 2 es fel honap tapasztalatait, lesz ra boven idom utkozben. Ha valami nagy revelacio er, majd kesobb megirom. Delutan buszra szallok, es ha minden igaz, 35 ora zotykolodes utan kiszallok a 43 fokba. Delhiben a fenti adatok miatt csak egy napot maradok, es meg aznap ejjel Amritsarba tervezek vonatozni, ahol szinten meleg van, de legalabb fekudni lehet a vonaton. Amritsar a szik vallas kozpontja, Pandzsabban. Erdekes lesz a sok buddhizmus utan (es kozott). Legkozelebb onnan jelentkezem talan.

2009-06-22T02:10:00.001-07:00

Az indiaiak tevedesben elnek. Nem fogjak fel, hogy ok pisilnek ossze mindent, es nem en rontom naluk a levegot. Mar megint csak harom honapig turnek meg piciny orszagukban, ahol - no, ezt nekem kene elfogadnom - mar igy is tul sokan elnek. Jo lehetoseg ez megintcsak a ragaskodasoktol valo megszabadulasnak, ez esetben a terveimhez es almaimhoz valo tulzott kotodesnek kell veget vetnem. Fo a rugalmassag es a spontaneitas.

2009-06-18T02:59:00.000-07:00

Atmenetileg lezarult a buddhista tuning, es most antropologusdit jatszom - elmeletben. Egy nemet-nepali cegnek fogalmazok majd valamit (persze a blogirassal halogatom...) a csepangokrol, akik itt erdei felnomad bennszulottek. A ceget One World ALC-nek hivjak (http://www.oneworld-alc.org/ - az uj honlap meg csak nemetul van, azt hiszem, de .com. vegzodessel angolul is meg lehet oket ismerni, kevesbe reszletesen), es azzal foglalkozik, hogy biodinamikus technologiaval allit elo termekeket, fokent fustolot, teat es mezet, majd azokat Europaban ertekesiti jo penzert. A helyi farmerek...
Hat, ennyit mentett el a rendszer, amikor csutortokon delutan negykor orarend szerint beallt az aramszunet. Itt ugyanis nincs folyamatos aramellatas, es orarendje van annak, hogy melyik nap hanytol hanyig van aram(szunet). En persze nem tartom szamon.
Szoval mar nem tudom, mi volt a helyi farmerekkel, arrol nem is beszelve, amit utana irtam. Lenyeg, jo moka volt a helyi egyetemi konyvtarban kutatni, ugy utazni es konyvtarazni, mint a helyi diakok. Masfel ora volt az ut egy atszallassal Kirtipurba, ami Katmandunak az egyetemi varosresze (mellesleg egy hagyomanyos Newari falu is, szep templomokkal, amiket viszont nem lattam), hogy hany kilometer, ne kerdezzetek, de valoszinuleg nem sok... Szoval igy feelinges volt, a helyi nep kozelsege a buszokban...de ha idore mentem volna, tiszta ideg lettem volna mindig a sok dugo miatt. Itt a lenyeg, hogy le tudj lassulni a helyi szintre, ne kelljen sietned sehova, es akkor szep az elet. (Ez kicsit olyan, mint amit egy madridi lany meselt az ugynevezett gyorsettermekrol Madridban, ahol csomo del-amerikai bevandorlo dolgozik, es azota mar nem "fast food", hanem "slow food"...) Nagy nehezen sikerult magantagga avanzsalnom a konyvtarban, hogy kolcsonozhessek ki konyvet, csupan tagdij, depozit, utlevel fenymasolat es csekely 4 db igazolvanykep kellett hozza. Az utobbira egy napot varnom kellett, mig szepen retusaltak a ragyaimat... Mikor meglattam az eredmenyt, rogton rendeltem meg 6 darabot. Aztan persze a szamomra erdekes konyvekrol kiderult, csak egy darab van beloluk, ugyhogy nem kolcsonozhetem ki oket. Igy maradt az ingazas, a kontemplativ napi 3 ora, mindennap egyre ismerosebb kornyezetben (egyik nap ugyanaz a vak srac ult mellettem a kisbuszban oda es vissza - ezt persze csak en tudom valoszinuleg), es a kaba konyvtarban olvasgatas, ami sosem volt az erossegem. Es amikor mar nem tudtam, hogy tamasszam magam es mit olvasok, akkor egyszer csak belem hasitott: itt nincs kaveautomata! De nem volt mit tenni, megkerdeztem valakit, hol lehet itt kolat vagy kavet kapni a kozelben, es azt mondta a konyvtar mogott van a kajalda. Na, ez ugy nezett ki, hogy a kertben egy takolt pici epulet, ahol tomorulnek a diakok, tanarok egy ablaknal, ahol kulonbozo kis helyi kajakat lehet kapni, ilyen-olyan kutyulmanyok, csiposebb, kevesbe csipos, pici adagok, keves penzert. Aztan az emberek kiulnek a kertbe, a fure vagy fadeszkara, es ott esznek, dumalnak. Majd egyszer lesznek kepek.
Nos, ket napi bentulos olvasgatas utan ugy dontottem, eleg anyagom van ahhoz, hogy egy honlapra irjak nehany alapveto dolgot, kulonosebb fokusz nelkul (vagyis azt a reszet irjam a tortenetnek, amit en erdekesnek talalok). Masnap sikerult is osszehozni az iromanyt, es szerencsere a gyomorrontasom csak akkor jelentkezett, amikor befejezettnek tekintettem a munkat. Ejszaka lazzal hanykolodtam, hajnalban be akartak torni (az en szobam pont a bejarati ajto mellett van), es nyuszi leven felebresztettem a szobatarsam, aki kicsi a bors de eros alapom egy fekete oves karates gorog lany, es nem olyan beszari, mint en. Nehany fenyvillantassal aztan sikerult az illetektelen behatolot elijeszteni. En meg reggelre teljesen jol lettem, de azert ma megragadtam a kis betegseg alkalmat arra, hogy ellatogassak a tibeti orvoshoz, ahol annyi ismerosom jart mar. Vernyomast mer (azt mondjuk digitalis szerkentyuvel), megtapintja a pulzusod, megnezi a nyelved es a szemed, es tudja, mi jatszodik a hasadban. Felirt nekem egy hetre orvossagot, kecskekaki jellegu gyogynovenybogyokat, kulonbozot reggelre, delre es estere. Kivancsi vagyok a hatasra. Az izuk valoszinuleg borzalmas lesz.
Holnap megyek indiai vizumert, drukkoljatok, hogy ramkacsintson a szerencse - mondjuk ma pont leszart egy madar, az mar csak jot jelent - es megkapjam a tervezett 6 honapot.
Ja, vannak am uj kepek itt: http://picasaweb.google.com/scsepregi , egy uj Katmandu album is nyilt.

2009-06-04T06:42:00.000-07:00

Orommel jelentem, hogy nehany uj kep van fent a fenykepoldalamon: http://picasaweb.google.com/scsepregi . Az Annapurna albumban vannak friss kepek a turarol. Folyamatban van tovabbi kepek kozzetetele, igy aprankent elvezhetitek a csodas kilatas silany utanzatait.
Idokozben elkezdtem egy ujabb buddhista kurzust Boudaban (ez a Katmandu sztupa kornyeki varosresze). A buddhista vallasgyakorlas most kulonosen udvos, mert par nap mulva, holdtoltekor lesz Buddha szulinapja, megvilagosodasanak napja es halalanak napja, igy az unnep elott meg tobb erdemet lehet felhalmozni, ahogy ezt mondjak. Rengeteg vajmecses eg estenkent a sztupa korul, tomegek menetelnek korbe korbe es egyesek borulva teszik meg az utat, ami nem all messze a negyutemu fekvotamasztol. Es vegre megtanultam nehany terminust magyarul, mert ezen a kurzuson van ket magyar! Vegre lehet magyarul beszelgetni (nagyon eroltetetten hangzanak a magyar szavaim), es egyaltalan vannak korulottem emberek, akik ugyanolyan hatterrel rendelkeznek, mint en, de otthon is mozognak buddhista korokben, igy az eszmecsere igencsak erdekes.
A kurzust, ami amugy a lelkigyakorlat buddhista megfeleloje (angolul "retreat", a magyar buddhistak elvonulasnak hivjak) egy nagynevu rimpocse, "inkarnalt lama" tartja, Dzongsar Jamyang Khyentse, aki amugy filmrendezo (The Cup, Travellers and Magicians) es konyviro (What makles you not a Buddhist). A wikipedian tobbet is olvashattok rola. Baromi laza stilusa van, butani, de sokat volt nyugaton, igy erti es beszeli a nyelvunket. Szoval jofej.

2009-05-29T20:40:00.000-07:00

Szoval nehany a sztupa korul megtett kor utan elsetaltunk egy masik varosreszbe, ahol atkelve a folyon az imazaszlokkal diszitett hidon, hamarosan egy kis Indiaban talaltuk magunkat, ami sokban kulonbozott a a buddhista vilagtol. Az nok szariban voltak, viseltek a hindu jeleket (pl. homlokkozepi potty), festett homloku rasztas sadhuk, hindu szent emberek uldogeltek a kis templomok, amolyan hindu kapolnak arnyekaban, varva az adomanyokat aldasaikert. Volt egy nagy templomkomplexum is, ami azok egyike, ahova csak hinduk lephetnek be. Azert az ajto tarva nyitva volt, es a bepillanto kis kivancsira meredt a hatalmas aranyokor (ez nem a kozepkor elotti viragzo idoszak, hanem egy negylabu allat szobra) fertelmes tompora - minden tisztelet Siva istennek! A templomok kozott eljutottunk az un. ghathoz, a folyoparthoz, ahol a halottakat egetik. A folyo igencsak silany volt, kicsike, kozepen szigettel, de egesz kozelrol lehetett szemlelni a szertartast, a benareszi tapasztalattal ellentetben itt a nok is reszt vehettek a "temetesen". Benareszben a halottakat teljesen bebugyolaljak, itt viszont kilognak a lepel alol, es miutan felteszik a maglyara, a fejukrol lehajtjak a lepedot, es fustolovel es kurttel korbejarjak. Azt hiszem, most lattam eloszor halottat "eloben". Aztan letakarjak a testet es szalmat tesznek keresztben tetotol talpig. Majd alagyujtanak. A csalad ul, es egy resze sirva, masik resze ujsagot olvasva varja, hogy a test elegjen. Mar regota langokban alt a test, de a laba kilogott, es csak barnulni kezdett. Megdobbento latvany volt. Sokat gondolkoztunk, beszelgettunk a halalrol kapcsolatos kepzetekrol a ket lannyal, akiket a kurzusrol ismerek. Jo alkalom a halottegetes ezen fajtaja arra, hogy a hozzatartozok megemesszek, hogy az illeto nincs tobbe, es a legkritikusabb idoben imadkozzanak a kedvezo ujjaszuletesert. Erdekes, meg vagyok rola gyozodve, hogy a nagyszuleim a mennyben vannak, de olyan egyertelmunek tunk ugyanakkor az, hogy ezek az emberek hamarosan uj eletet kezdenek valahol mashol, esetleg mas formaban. A kolostorban harom kis kolyok is van, akit a tobbiek lamanak szolitanak, es egy korabbi mester reinkarnaciojat tisztelik bennuk.

2009-05-29T05:14:00.000-07:00

No, igy agyilag lenyugodva es testileg kikerekedve jelentkezem a buddhizmus kurzus utan. Sokat gondoltam Ratok, rokonaimra, barataimra, nomeg ellensegeimre, ott voltatok korulottem a vizualizacioimban (az ellensegek konkretan szembe velem), es kuldtem beletek a sok fenyes sugarat, ami megszabadit a szenvedestol. Ez most visszaolvasva egy kicsit in medias res, de hat nem tudom es akarom itt leirni az osszes buddhista tantetelt, meditaciot. Lenyeg, hogy a kurzus vasarnap egy zarandoklattal vegetert, de en rogton visssza is zarandokoltam a kolostorban, es azota is elvezem a zardaeletet. Par masik resztvevovel tovabbra is meditalunk kora reggel es delelott, esszuk a jo kajakat, amibol a kurzus ideje alatt komoly onuralommal es fogadalmakkal (nincs kekszezes etkezesek kozott, nincs repeta, a kezdeti adag is legyen kisebb, kevesebb cukor a tejes teaba stb.) igyekeztem magam visszafogni, de azota csak arra gondolok, nemsokara kijovok innen, es mar nem lesz ilyen jo eletem...amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra.
A kolostor egy nagyon buddhista varosreszeben van Katmandunak, a kornyeken kb. 50 kolostor van, es egy hatalmas sztupa, "Bodhnath stupa" (a megvilagosodast szimbolizalo kerek epitmeny, kozepen csucsos, Buddha szemei negy oldalon), amit ildomos az orajarasaval megfelelo iranyban korbesetalni, mert erosen elosegiti a megvilagosodast, foleg ha kozben mantrat mormolva, "rozsafuzert" (komolyan igy hivjak olykor) morzsolva forgatja az ember az imakerekeket. Baromi jo hangulata van ennek a helynek, tele van kulonbozo koru bordoruhas szerzetesekkel es apacakkal, tibeti viseletu asszonyokkal es nehany lelkes nyugati hivo is megjelenik a korbejarok kozott. Tegnap elsetaltunk a Varanasi nepali megfelelojehez, Pashupatinathba, ahol a hinduk halottaikat egetik. Alapvetoen errol akartam most beszamolni, de eljott a vacsora ideje...bocs, meg mindig nem tudtam megszabadulni a kotodeseimtol, pedig tudom, ez okozza a szenvedeseim nagyreszet a tudatlansaggal egyutt. Szoval kerek egy kis turelmet, es a kovetkezo epizodbol megtudhatjatok, hogy semmi sem tart orokke.

Nepali sik: egy kicsit fel, egy kicsit le...

2009-05-13T05:31:00.000-07:00

"Climb every mountain,
Ford every stream,
Follow every rainbow
Until you find your dream"

Elnezest azoktol, akik nem ertenek angolul, a fenti idezet a Muzsika hangja c. musicalbol szarmazik, es rengeteget jart a fejemben az utobbi ket hetben. Nem tudom leirni, mekkora elmeny volt a Himalajaban turazni, valoszinuleg a kepek sem adjak majd vissza, de azert par dolgot megosztok.
Az Annapurna vonulata Nepal eszaki reszenek kb. kozepen huzodik (na, ez nagyon szakszeru megfogalmazas volt, nezzetek meg a terkepen), es jol korbe lehet jarni, es csodalni a magas hegyeket. (A legmagasabb csucs 8000 m folotti.)
Besisaharban nagy nehezen sikerult megtalalnom Isat es Eddet, akik motorral erkeztek (az osszes kulfoldit vegigkerdeztem, nem lattak-e egy olaszt es egy angolt Royal Enfield motorral). Bar baleseteztek az uton, es jol megutottek magukat azert masnap nekivagtunk az utnak. Minimalis cuccunk volt (ok hoztak satrat, amit vegul nem hasznaltak, en nem), hogy ne kelljen sokat cipelni (direkt erre a celra vettem egy nepali gyartmanyu deuter hamisitvany kis hatizsakot). Naprol napra magasabb faluban szalltunk meg, es figyeltuk a novenyzet es taj valtozasat.
Eddigi turazos elmenyeim a Gyimes-kornyeki hegyekhez kotodnek. Rengetegszer eszembe is jutottak az erdelyi hegyek, falvak, erdok. Neha ugy tunt, mintha ugyanott lennek, csak az arcok masok kicsit. A turazas korulmenyei viszont sokban elternek. Ezt a korutat evente 50 ezer ember jarja vegig a statisztika szerint (eleg jol kovetheto, mert engedely kell hozza), igy nem nagyon lehet kikotni a dzsindzsa kellos kozepen tanacstalanul, hogy hol az osveny, es keresni a piros jelzest mindenutt, mert a tobbi csak a terkepen talalhato meg. A szallas is nagyon kenyelmes, foleg eleinte es kesobbinte, az ember megerkezik az aznapi celfaluba, kicsit korulnez, hogy melyik hotel szimpi (az arak viszonylag egysegesek), aztan ledumazza a tulajjal, hogyha ott eszik, akkor nem kell a szallasert fizetni. (Ez kb. az ut feleig mukodik.) Mert igyis-ugyis ott kell enni, ahol az ember megszall (ebbol kaszaljak a sok penzt). Aztan lezuhanyzunk, jobb esetben meleg vizben, vacsi, es a komfortfokozat eleri csucsat. Mi Katmandubol vittunk rizst, par konzervet, es vettunk friss zoldseget, igy napkozben csaptunk fozocskezest gazon vagy tuzon - 3000 m korul mar nehezebben gyulladt meg a tuz. Joizueket lakmaroztunk, mert ugye a turak (bicikli, gyalogos, barmilyen) csucspontja az eves, nemde? Es ami eddig csak egy hulye poen volt, hogy mivel Hungary az otthonom, ezert biztos hungry vagyok (ertsd: magyar vagyok, ezert ehes), most valosagga valt. Mindig en eheztem meg eloszor, es laktam jol legnehezebben. En voltam az ehes magyar, es jo kifogas volt az ehsegemre a nemzetisegem. (Mondanom sem kell, mindenki maradekat is en ettem meg.)
Az emberek egy resze turavezetovel es vagy teherhordo emberrel megy turazni. A teherhordas hihetetlen mereteket olt itt, foleg a helyiek atlagmagassagahoz es -szelessegehez kepest. Annyiszor elgondoltam, hogy nekunk jo, mert mindig remenykedhetunk benne, hogy a kanyar utan mar nem felfele megy az ut, vagy x hegy jobban fog latszani, de ezek a cipeloemberek ugy ismerik az utat, mint a tenyeruket. Talan ok is a Momo c. konyv utcaseproejenek filozofiajat osztjak: egy lepes, egy sopres. Valami ilyesmit erthetunk talan a dzsekim markaneve mogott is: the Philosophy of Sherpa?
Szoval gyalogoltunk falurol falura, ahogy a tobbi kisebb csoport is. Mivel nincsen csucsszezon, hala Istennek, kb. 6-7 csoport haladt nagyjabol egyszerre, de jol eloszlottunk, mert mas idoben indultunk, mashol alltunk meg pihenni, de jo volt ossze-ossze talalkozni, esetleg a vacsorat, reggelit egyutt elkolteni mas turazokkal. Vegul tobb emberrel osszeverodtunk, es igy harom masik angollal, meg egy olasz lannyal es egy argentin sraccal alkottunk egy 8 fos csoportot a paradik naptol kezdve. Nem haladtunk egyutt napkozben, mi harman Isaval es a masik olasz lannyal, Martaval lemaradva gyalogoltunk, mindent jol megszemlelve, fotozva. Ahogy a helyiek mondjak: shanti-shanti, vagyis csak nyugodtan.
A kezdeti lenduletet, ami azert tavol allt a "fogyjon az ut, tarsak, siessunk"-hozzaallastol, par nap utan felvaltotta a megallunk, gyonyorkodunk, akklimatizalodunk. Mindennap csucsot dontunk tengerszint feletti magassag tekinteteben, a levego egyre kevesebb, enyhe fejfajas kiseri utunkat. 3500 m korul kotelezo akklimatizalodasi pihenonapot tartunk Manangban. Napkozben felmaszunk egy kozeli hegy tetejen levo remetelakhoz, hogy 300 m-t nyerjunk, es lejjebb jol aludjunk az ejjel. A lama aldast oszt tamogatas elleneben, hogy semmi bajunk ne essek a hagon. Delutan eloadast hallgatunk a magashegyi betegsegrol (most nem huzom az idot azzal, hogy kinezzem a neten, hogy hivjak ezt rendesen magyarul: altitude sickness), a tunetekrol, teendokrol es lehetseges kimenetelrol. Vegetacio itt mar alig van, a jarmuvel jarhato ut haromnapi jarofoldre huzodik (tobb, mint alliteracio, bocs), a zoldsegeket repulovel hozzak a legkozelebbi leszalloig, minden mast pedig szamar- es emberhaton (az emberek a fejukon cipelik a pantot, ami a sulyt tartja). Az ebedhez vasarlaskor is egyre nagyobb nehezsegeink vannak, egyre kevesebb dolog kaphato, zoldseg mar nem-igen, marad a tonhalkonzerv. Innen meg majdnem 2000 m szint a hago, azt ajanljak, toltsunk meg el elotte 3 ejszakat. A tavolsagok nem nagyok, par ora gyaloglas naponta, de a szintet szokni kell. Megerkezunk Thorung Phedibe (4420 m), itt mar nincs forro zuhany, csak meregdragan kaphato vodor viz, amit kerozinnal melegitenek, mert fa sincs. Delutan a kozossegi helysegben vacogunk, es nezzuk, hogy kint esik a ho. Meg egy napot itt eltolteni akklimatizalodas vegett kesz tonkremenes es tonkrefagyas. Barcsak kitisztulna az ido, es masnap reggel nekivaghatnank az utolso nagy maszasnak. Mar este holdvilagban tundokoltek korbe-korbe a havas hegycsucsok, ez jo jel. Reggelit 5-re rendeltunk, es elviheto ebedet is, majd fekves. Lassan indultunk felfele, meg-megallo emberek elszorva a hegyoldalon. 4800 m-en fekszik az alaptabor, innen mar csak a csucs kovetkezik. Egyre lassabban es szakaszosabban haladunk, baloldali mellkasi fajdalom, es hasogato fejfajas. Rossz jel, vegul beadom a derekam es beveszek egy magashegyi gyogyszert. A fajdalom nem rontja el a kilatast, igy legalabb par lepesenkent van kifogas a megallasra, gyonyorkodesre. Vegul megerkezunk a Thorung La hagora, ami 5416 m-en fekszik, es a vilag legnagyobb hagojanak hirdetik, ami azt jelenti, hogy nagyon szeles. Benyomjuk a csucscsokit, fotozkodunk, es indulunk lefele, mert az ut tobb, mint fele hatra van meg, es 1700 m-t szintet kell ereszkednunk addig a faluig, ahol megszallunk. Kemeny menet, meredeken, a faradtsagtol mindig ott a csuszas es eleses lehetosege. Hatalmas szel, a magashegyi fejfajas sem mulik. De sikerult! Egy ora fekves es forro zuhany utan en is magamhoz tertem, es mindannyian orultunk a masnapi pihenesnek Muktinathban, ebben a nyugodt kis tibeti jellegu faluban, amelynek Visnu templomaba es tisztito vizet kopo teheneihez Del-Indiabol jonnek zarandokok.
Itt elvalnak utjaink, az angolok megprobalkoznak a tiltott Mustangba valo bejutassal, ami fuggetlen kiralysag, es napi 50 dollarba kerul a belepesi es tartozkodasi engedely, mi pedig Martaval es Isaval ugy dontunk, befejezzuk a kort. Sokan abbahagyjak itt a turazast, mert megepult az ut, igy mar nem olyan erintetlen, es sokszor terepjarok es buszok huznak el az ember mellett nagy port kavarva. Meg harom napig jovunk kitartoan, a taj ujra friss zold rizsfoldekkel tagolt, a teraszokon kukorica es babanfak. De meg kell allapitanunk, hogy Nepalba beszokott a monszun. Igy vegul, levagva a tura utolso 3 napjat, miutan Tatopaniban kiaztattuk magunkat a hoforrasban (regi Egerszalokszeru kenes medence), mikozben olykor esett az eso, a legmegterhelobb szakasz elott, ami utan a legjobb kilatas igerkezne, ha nem lennenek felhok, a busz mellett dontottunk, foleg, hogy Isanak es Martanak is surgos vizuminteznivaloja volt. Hivogato volt a busz tetejen utazas lehetosege, jokat enekeltunk es csodaltuk a tajat, de ahogy emlitettem, beszokott a monszun, igy a busz tetejen is...talalkozott velem.
Koszonom a ramgondolast es drukkolast! Nekem is sokat jartak az eszemben a hazaiak, es sajnaltam, hogy nem oszthatom meg veletek az elmenyt. Remelem, valami azert majd atjon a kepekkel. Addig nezzetek Szaszko Sanyieket, azok biztos ugyis jobbak.
Most ujra Katmanduban vagyok, az arak mar nem tunnek olyan remesnek az Annapurna kornyeken tapasztalhato nyugati szint utan, es nem erzem magam olyan nagy bajnoknak vagy hosnek, mint amennyire felneztem azokra, akik itt Annapurnas poloban botorkalnak kificamodott bokaval. (En is santitok, mert persze a pokharai hotelben elestem a lepcson...)
Holnap bevonulok a Kopan Monastery-be, egy buddhista kolostorban a kozelben egy 10 napos bevezetes a buddhizmusba kurzusra, hogy kozelebb keruljek az itteniek gondolat- es hitvilagahoz. A hindukat egyelore hanyagolom, 10 nap ugyse lenne eleg nekik, hogy felsoroljak nekem az osszes istenuket. Ugyhogy most megint nem leszek elerheto, csak utana. Kepek is majd akkor.

2009-04-25T07:04:00.000-07:00

Megsem Pokharaban kotottem ki. Arra jutottunk, hogy egyenesen az Annapurna-tura kezdopontjara megyunk, Beshisaharba, es akkor masnap mar indulhatunk is. Ugy volt, Isabella es az angol motoros csavo motorral jonnek, de elotte elintezik az engedelyeket - az Annapurna megorzeseert (ez alatt ne az eroziot ertsd) hozzajarulast kell fizetni (kb. 6000 Ft-nyit). En meg felultem a helyi buszra, amirol at kell szallnom a fouton egy masikra, ami Beshisahar fele kanyarodik. Eletem legtomottebb buszozasa volt, hihetetlen, milyen jol viselik a tomeget, termeszetesnek tunik, hogy egymasra konyokolnek, egymasnak dolnek, gyerekek idegen ferfiak olebe ulnek, mert epp ott van tobb hely. Meglehetosen kenyelmetlen volt, de volt egy bizonyos hangulata es az emberek jokedvuek voltak. Ja, azt nem irtam, hogy a buszt ugy iranyitjak, hogy az oldalan dorombolnek. Ez mindent jelent, allj meg, indulj, vigyazz itt, nehogy nekimenj valaminek stb.
Aztan jott a hir, hogy a demokracia napja miatt egyreszt be van zarva a kovetseg es engedelyiroda, valamint benzint sem lehet sehol sem szerezni a motorba holnap reggelig. Igy meggondoltam magam, es miutan jol kineztem, hogy Bandipur is pont az atszalloponthoz van kozel, mi tobb, pont tegnap mondta Szaszko Sanyi, hogy menjek oda, idejottem. Egy terepjaro tetejen, meredek szerpentinen felfele, rendesen kapaszkodni kellett, de a kilatasert, friss levegoert es hogy nem nyomtak minden oldalrol, megerte. Hegyek, volgyek mindenutt teraszokkal boritva. Foto nem keszult, nem volt szabad kezem. (Kulonben is el vagyok maradva a feltoltessel, bocsanat, de sehol sem sikerult az utobbi idoben.)
Belecsoppentem ebbe a faluba, ami az egyik nepali nepcsoport, a newariak hagyomanyos epiteszeterol hires. A rovid foutcan turistak uldogelnek asztalok korul sorrel a kezukben, es amint leterek rola, maris elem tarul a falusi elet, elo kozosseg, gyerekek az utcan jatszanak (pl. kotelen kell atciganykerekezni), szocialis eletet elnek az emberek. Fura erzes kirakatfaluban setalni.
Aztan beultem egy zoldseges rizsre egy lathatloag csaladi vendeglobe. Ferj gyurta a tesztat az egyik asztalnal, feleseg nyujtotta. Kint az utcafronton angol es amerikai turistak ittak a sort vacsora utan, en a belso reszre ultem, ami pedig a volgy fele volt nyitott, es kellemesen jart a levego a haz ket szele kozott. Bejott egy kakas, setalgatott, felugrott a padra, asztalra, aztan sikerult az asszonynak elkapnia. A fia lent focizott a kertben, odaszolt neki, hogy szedjen babot a rizsemhez. Az etel jo lett, bar eleg eros, megittam hozza a szokasos egy liter vizet.
Jolesik itt lenni Katmandu utan, vegre kis nyugi. Es valahonnan eppen a Titanic zeneje szol... de nem lehet egy szavam se, en is itt ulok a gep elott. A hotel egy hagyomanyos falusi (bar emeletes) haz, de a szobam falan Linkin Park, Eminem, Avril es Titanic plakatok vannak.
A yahoo itt le van tiltva valami miatt, es a telefonomnak sincs terereje - mint tegnap teszteltuk, nemzetkozileg amugy sem mukodik. Legyetek jok!

2009-04-24T10:03:00.000-07:00

Ja, es tudjatok, hogy most mar nem 3 es fel ora van koztunk, hanem 3 es haromnegyed, mert a nepaliak olyan fuggetlenek az indiaiaktol, hogy negyed oraval elobbre vannak :)

2009-04-24T09:26:00.001-07:00

Miutan mar elegem van a sok ugyanolyan boltbol, es abbol, hogy nem lehet kozlekedni az utcan, mert setalo utca szelessegu, de a bicikliken es riksakon kivul motorok es autok is jarnak rajtuk, nomeg hogy a kaja is baromi draga (ha vegre azt is eszem, amit kivanok, es ennek megfeleloen hasmenesem sincs mar), holnap reggel dobbantok Katmandubol Pokharaba, aztan nekivagunk az Annapurna kornek. Ez valoszinuleg 3 het informacioaramlas-szuneteltetest (az SDL-ben meg tudtam az egybe-es kuloniras szabalyait..) jelent, de addig havas hegyek koze kepzelhettek olasz baratnommel es egy angol sraccal.
Ja, felreertes ne essek, Katmandu jo volt, csak egy ido utan hiv a vadon. Majd telepatiaval kommunikalok, es kuldok Nektek friss, oxigenritka levegot es szep kilatast.

2009-04-19T06:38:00.000-07:00

Hihetetlen, de vegre Katmanduban vagyok! Ket nap Siliguri utan, gondoltuk, ujra megprobalkozunk a nepali buszokkal. Raju, a hoteltulajdonos meghivott minket ebedre egy hotelkertbe, eddigi indiai ebedeim egyik legjobbika volt - csoppet sem indiai es nagyon jolesett... Emlitette, hogy a kocsijaban van magyar zene, amint ujra beultunk, nagy kivancsian kertem is, hogy mutassa meg. Lejatszotta a kedvenc szamat rola, ami termeszetesen ciganyzene volt...latszik a rokonsag. Aztan meg kibirt egy moldvai furulyas szamot, de a gyimesinel mar valtott Joe Cockerre, amit bocs, de muszaj bomboltetni :) Jo dolgunk volt, mert nemcsak elvitt a hatarig, de kivarta, amig kitoltottuk ujra a kilepo es belepo lapokat, aztan intezett es alkudott nekunk buszt Katmanduba. Igaz, hogy vegul nem az a busz ment, amit megmutattak, es nem az elso uleseket kaptuk, hanem a leghatso sort, de vegre "beulhettunk a luxusba" annak tudataban, hogy ropke 14 ora mulva, valszeg masnap reggelre Katmanduban leszunk. A busz fel hat fele el is indult, uttalan utakon haladtunk, mert a fout meg mindig le volt zarva, es a busz szo szerint dobalt minket ott hatul. A leghatso sort kitoltottuk a megnott tarsasagunkkal, mivel a litvanokkal felszedtunk a hataron egy nemet lanyt meg egy izraeli sracot. A busztarsasag allitotta, hogy nem fogunk megallni sokszor, csak vacsoraszunetre, ehhez kepest az elso 1 oraban vagy 3szor megalltunk, es amikor a busz kifejezetten leparkolt este 9-kor, hogy vacsorazzunk, kiderult, hogy bizony itt fogjuk tolteni az egesz ejszakat, mert a foldcsuszamlasokat nem lehet latni a sotetben, igy nem biztonsagos tovabbmenni. Miutan belenyugodtunk, hogy ez van, egy ido utan megiscsak tovabbindult a busz, saros szerpentinen, keszulodo viharban. Aztan egyszercsak stop. Hatalmas eso, majd tisztulas, es a felfedezohad jelentese szerint a mi buszunk a 123. a sorban a folyo elott. Atkeles revvel, nappal, kiszamitottak, hogy 3 nap alatt sem erunk igy Katmanduba. A reggel azzal telt, hogy a sracok addig nyuztak a buszert felelos szemelyt, amig az visszafizette a penz nagyjat (ok nyilvan tudtak, hogy mi a helyzet, csak nem arultak el nekunk), aztan szepen fogtuk az elozo esti vihartol vizes (nem voltak rendesen letakarva a teton) batyunk es legyalogoltuk a buszsort, atkeltunk a revvel a folyon es nehezen ugyan, de keritettunk egy buszt Katmanduba 2 oraval kesobbi indulassal. Ettunk valami rizst, amit a buszoknal lehetett, jottek surgetni mar fel oraval indulas elott, hogy menni akar a busz, aztan meg egy oraig nem indult, amikor mar bent ultunk. Megkaptam a legelso ulest, a soforrel egyvonalban, egy darabig orultem is neki, amig ki nem derult, hogy a masfel szemelyes ulesen nem egyedul foglalok majd helyet... igaz, nem volt a mellettem ulo kis nepali terebelyes, de azert en, ha fogytam is, kiteszek egy teljes szemelyt szeltemben. Szoval feloldalasan nyomorogva, zsibbadva szamoltam a 13 oras utat... Vegul, hullafaradtan hajnali 4-kor megerkeztunk valahova, amire azt mondtak, ez Katmandu, igy kiszalltunk, es kifizettuk a jegyet, ugyanis a fiuk azt is kiharcoltak, hogy mindenki massal ellentetben, mi mar csak akkor fizetunk, ha valoban megerkeztunk Katmanduba. Az ut menten, ahol a busz megallt, es atellenben egy nagy arany Buddha-szobor nezett rank, benyomtunk fejenkent 2 tejes teat, kiszamoltuk, hogy ropke 35 ora alatt sikerult megtenni a 600 km-es utat , es virradat utan nekivagtunk a varosnak, hogy talaljunk valami olcso hotelt. Nem volt konnyu, de vegul sikerult, aztan mar felhotlenul elveztuk Katmandu Thamel negyedet, ahol sok szep bolt van, tobb a feherember mint a nepali, de tagasak az utcak, gyonyoru cuccokat arulnak, szol a zene mindenhonnan, es alapvetoen hagyjak elni az embert - ellenben sok indiai tapasztalattal. Talalkoztam Isabellaval is, o mar napok ota itt van (egy nappal a sztrajk elott indult Indiabol), es most mar az osszes regi es uj utazotars a Mountain Madness nevu elektro-transz (mittudomen) zenei fesztivalon nyomul masfel orara innen a hegyekben, csak en maradtam itt szegeny Vanessaval, aki a nemet lany, mert o beteg, en meg tokeletesen kieltem bulizasi vagyamat tegnap este egy sor mellettt jo tarsasagban (a mellettem ulo velszi csavo peldaul kozolte velem, hogy szuperintelligens vagyok, miutan tudtam par dolgot Finnorszagrol, nem hitte, hogy csak jo csaladba szulettem) es reggae zenevel a fulemben. Igy, miutan meglepetesemre a varos nem urult ki teljesen a fesztival megkezdese ota sem, most itt ulunk Vanessaval egy etterem erkelyen, es a jotet bulizok laptopjan wifizunk (olyan szuperintelligens vagyok, hogy a heber menubol sikerult kihamozni a blogbelepest - az ellentetes felso sarokban...), es hallgatjuk Thamel ejszakai eletet, valahol meno nyugati elozene megy... Es allitolag vannak az egyik laptopon filmek is.
Az indiai szamom amugy mar nem mukodik, nincsen nekije terereje, holnap ujra megprobalok venni nepali SIM-kartyat, ma nem volt mukodo halozat a boltban, vagymi.
Meg egy darabig itt elleszek Katmanduban, tenyleg nagyon finomak a peksutemenyek,de minden iszonyu draga. Vagy csak a Vaci utcabol kene kicsit kitenni a labam? Majd holnap.

2009-04-15T21:37:00.000-07:00

Szoval felreteve a viccet, tegnapelott megerkeztem a nepali hatarhoz, es mikor kiszalltam a terepjarobol, egy fiatalember odajott, es kerdezte, hova tartok, es hogy ugye repulni szandekozom Katmanduba, mert oda ugyan busszal nem jutok el, mert sztrajk van. Azert en kivaltottam a 3 honapos vizumot, es megerdeklodtem a buszhelyzetet. El is adtak nekem egy jegyet delutan 5-re (ez kb. delben volt), aztan 4 korul talalkoztam egy litvan parral, akik szinten Katmanduba tartottak, es mondtak, hogy toroltek a jaratot, de egy masik szamu busz megy, csereltessem ki a jegyet. Fel otkor odamentunk erdeklodni, es kozoltek, hogy nem megy busz Katmanduba, penz vissza. A sztrajk oka bizonytalan (az egyik valtozat, hogy megoltek egy buszsofort, es duhos emberek lezartak az utakat, es bosszut akarnak allni), idotartama szinten. Ottmaradhattunk volna a poros hatarvarosban, malmozva, hogy mikor lesz vege a sztrajknak, de ugy dontottunk, visszajovunk Indiaba, a litvanoknak ugyis volt itt Siliguriban egy jo kis hoteljuk, ahol elotte ket napot toltottek, meg egy kis ideig ellehetunk itt. Aztan a hotel azt allitotta, hogy megtelt, es nagy nehezen egy olyat sikerult talalni, ahol a tulajjal talalkoztak a litvanok (en a cuccokra vigyaztam mashol), es megdumaltak, hogy 500 rupiaert adjon 2 szobat. Aztan kiderult, hogy baromi meno hotel, soha ilyenben eddig Indiaban nem voltam, a TV a legkevesebb. A litvanok szobaja eredeti aron 1500 rupia (az kb. 7500 Ft, az en min. rekordom 50 rupia) lett volna egy ejszakara... A tulaj invitalasara beneztunk a hotel ettermebe is, ahol elo zene volt, egy sorban, torokulesben ultek a dobosok, gitaros, szintis, enekesno, aztan kiderult, hogy a fo enekes sztar a tulaj maga. Kepzeljetek el egy szik fejfedos (szukebb mint egy turban, es a homloka folott latszik a kendo alatt a kontya kozepen), meteres szakallu embert, ugy mozogni, mint egy rocker. Csupa indiai notat enekelt, jo volt a banda is. Aztan egyszer csak megszolaltak a kovetkezo szam akkordjai, es...ez nem lehet igaz....vagy megis?...de, ez biztosan az...Hotel California! Nagy elmeny volt, bar az indiai szamokat jobban enekelte, ennek meg elfelejtette a szoveget feluton. De az Eagles az Eagles, foleg Indiaban :)

Tegnap aztan megtapasztaltam, hogy milyen jo nem turistas helyen lenni Indiaban, mert lehet, hogy megneznek kicsit, de senki nem zaklat, es normalis emberkent kezelnek.

Ma meg lassan ujra nekivagunk Nepalnak, talan lenyugodtak a kedelyek. Tul vagyunk az ujeven is - tegnapelott volt ott ujev, az evszamot elfelejtettem (2055?), tegnap volt bengali ujev (1416?), ma pedig megkezdodik a vilag legnagyobb demokratikus valasztasa Indiaban, es egy honapig fog tartani. Errol beszel mindenki jo ideje, tele van Sikkim is roman szinekkel (a Sikkimi Demokrata Front zaszloi), es Nepal fele kozeledve surusodnek a sarlo-kalapacsos-otagu csillagos plakatok. De remelhetoleg a nemzetkozi helyzet fokozodasa alabbhagyott, es szabad utunk lesz Katmanduba (a hatartol meg 14 ora buszut).

2009-04-14T23:28:00.000-07:00

Igen, Valek, jelentem, Korosi Csoma sirja abszolvalva. Az emlekoszlopot kolozsvariak nemzeti szinu szalagja diszitette, es van tobb magyar es angol nyelvu plakett is, tobbek kozott egy 1910-bol, amin Szechenyi Istvantol olvashato idezet.

Tenyleg finom a darjeelingi/dardzsilingi tea, en egy teaultetvenyen kostoltam azt a fajtat, ami a tea legnemesebb reszebol keszul (a kozepso level hegye), es 3 masodpercig kell aztatni. Es a teas neni arulta el nekem azt is, hol talalom Korosi Csoma Sandor sirjat, miutan megtudta, hogy magyar vagyok.

Egyik reggel felmentunk az un. Tiger Hill hegyre gyongyoru kis falvakon at, aztan hatalmas fenyok mellett kanyargo szerpentinen. A hegy arrol hires, hogy ha tiszta ido van, ami itt elegge lutri, akkor napkeltekor latni lehet mind a Kancsendzongat, ami India legmagasabb, es a vilag 3. legmagasabb csucsa, mind pedig a Mt Everestet a messzi tavolban. (Mi nem napkeltere mentunk, mert gyalog messze van, terepjarot meg nem akartunk fizetni azert, hogy felhoket lassunk kora reggel.) Felerve az orrunknal azert egy kicsit tavolabb lattunk, es szep volt a rengeteg imazaszlo. Lefele jovet meglatogattunk par buddhista kolostort. Az ures templomokhoz a nagy arany Buddha szoborral mar hozza voltam szokva Bodhgayabol, de ezuttal egy olyan terembe csoppentunk - beinvitaltak - ahol sok fiatal szerzetes hangosan olvasta a szent iratokat, amolyan ritmikus recitalasforgatagfele (ha ennek van valami ertelme). Leultunk mi is torokulesbe, es hirtelen a Szamszara c. filmben ereztem magam, ahol a fiatal gyerek szerzetesek hol olvasnak, hol egymas kozt okorkodnek. Mi is kaptunk sarga egyenbogreben teat, aztan kulon nekunk meg etelt is szolgaltak fel. Nagy elmeny volt elsore, azota tobb ilyen helyen is voltam, de meg mindig kicsit egzotikus.

Dardzsilingi elmenyeim itt nagyjabol ki is fujtak, mert a kovetkezo masfel napot a jeghideg hotelszobaban agyban toltottem, amikor eppen nem a furdoszobaban aldoztam a feher porcelanistennek, aki nem a hindu istenek egyike.

Ui. ez visszatekintes a megjegyzesekre reflektalva, es 2 hete tortent.

2009-04-14T22:58:00.000-07:00

Tegnap voltam Nepalban. Aztan hamar realizaltam, hogy a blogom cime "Sari Indiaban", ezert gyorsan visszafordultam, megint kitoltottem az osszes nyomtatvanyt, es most ujra Indiaban vagyok. - Been there, done that, got the T-shirt. -

2009-04-05T05:05:00.000-07:00

Sikkim. Hegyek, erdo, es viragvasarnap egy ures, de tartalmasan nyugodt buddhista kolostorban kirandulo baratokkal. A tortenet majd folytatodik (es reszletezodik), addig is mindenkinek szep, elmelyult nagyhetetet es boldog husvetot kivanok!

2009-03-31T06:58:00.000-07:00

A legutobbi bejegyzeshez meg ket kiegeszites. A Taj Mahalnal elfelejtettem emliteni, hogy eletem legtekintelyesebb belepojet fizettem ki, ami magasan verte az eddig rekordot tarto 10 eurot, amit a kells-t kodex megtekinteseert perkaltam Dublinban (ugye, Eszter?). Fo az egyenloseg es a testveriseg, az indiaiak belepoje 20 rupia, a kulfoldieke 750, vagyis 3750 Ft-nak megfelelo osszeg, bar orommel konstataltam a mult heten, hogy a forint javult, miota nem rontom otthon a levegot. (Hozzateszem, messzemenoleg egyetertek azzal, hogy az indiaiak olcson nezhessek meg sajat vilagorokseguket - a tobbi muzeumnal is hasonlo kulonbsegtetel van - de velunk is lehetnenek egy piciket jutanyosabbak..)
A masik, ami kimaradt, hogy Delhiben veletlenul kezembe kerult egy Sunday Times, kicsit beleolvasgattam a vonaton, es mit latok, hogy a magyar miniszterelnok lemondott! A nevet nem emliti az ujsag, de igy legalabb nem teszi kozze rossz helyesirassal, mint ket es fel eve a danok, akik sokfelekeppen leirtak Gyurcsany nevet. Szoval mar megint nem vagyok otthon, amikor fontos politikai dolgok tortennek. Nem fogom az indexet bogaraszni, ugyhogy esetleg szolhattok, ha valami figyelemremelto valtozas tortenik.
Hu, de nehez ott folytatni, ahol legutobb abbahagytam. Benaresz mar olyan tavoli vilagnak tunik! Node ha osszeszedem magam, talan fel tudom ujra idezni a vonat es a folyopart tikkaszto hoseget es sikatorok arnyekat. Alapvetoen soppingolni mentunk vissza most (hogy ekes magyarsaggal fejezzem ki magam), mert ott a legolcsobbak es legjobb minoseguek a dolgok, meg hogy en lassak is valamit a varosbol, mert multkor nem volt eleg ido. Igyhat volt lehetoseg mindkettore (a vasarlas nekem nem volt celom), setalgattam a parton, amit itt ghat-nak hivnak, ami nagyjabol lejarot jelent, sok ghat vegig a folyoparton, mindegyik kicsit mas, sajat nevvel, mas funkcioval, emlekhellyel, templommal. Eljutottam oda is, ahol a halottakat egetik, ott lent nem maradhattam, mert noknek tilos, de egy foletornyosulo ures magas epulet erkelyszerusegerol lehetett nezni, es szivni a melybol arado fustot. Egy ficko meselt is egy csomot nekunk turistaknak, baromi erdekes volt. (Hogy majd aztan aldast kapjunk egy oreg nenitol, aki arra ker, a szegeny halottak egetesehez jaruljak hozza szereny ot kilonyi fa finanszirozasaval, ami megegyezik a Taj Mahal belepo araval...) Nagyjabol ugy nez ki a dolog, hogy a halott ferficsaladtagjai egy hordagyon lehozzak a testet, ami teljesen be van bugyolalva lepedokkel es viragokkal. Egyenesen leviszik a folyohoz, ahol furdeteskeppen alameritik, majd felviszik a tuzhoz, amit kozben megraknak. Tobbfele fa kell hozza, osszesen 350 kg-nyi (nagyon draga mulatsag). Aztan leveszik a holttestrol az osszes lepedot es viragot a legutolso lepedo kivetelevel, ami no eseteben piros, ferfi eseteben feher. A viragokat a Gangeszbe dobjak. Aztan rateszik a holttestet a farakasra, meg meg raraknak egy csomo fat es megszorjak vajjal meg illatositoval a rakast, majd langot hoznak a Siva oroktuzerol (ami allitolag 3500 eve eg), es meggyujtjak a maglyat. 3 oran keresztul eg, aztan meg mielott teljesen elegett volna a test - a ferfiaknak a mellkas csontjai, a noknel a medence csontjai maradnak meg, eloltjak a tuzet. Egy cserepedenybol otszor lelocsoljak a tuzet, ugy, hogy a csaladtagok lancba adogatjak az edenyt a folyo es a tuz kozott, es otodszorre vall folott hatra kell lelocsolni ugy, hogy az ember mar nem nez vissza. A csontokat ezutan a Gangeszbe dobjak. Fontos reszlet meg, hogy nem egetnek el mindenkit, akinek nincs szuksege tisztulasra, azt ugy ahogy van, a folyoba dobjak a kohoz kotozve. Kepzeljetek el, hogy a Gangesz feneke tele van terhes anyakkal, gyerekekkel, szent emberekkel es kobraharapastol elhunyt emberekkel! A leprasokat es nem termeszetes halallal meghaltakat (kiveve a kobrasokat) kulon krematoriumban egetik, mert az allitolag budosebb. Amugy en nem ereztem semmi rosszat odafentrol, csak sima szememet csipo fustot, mint a tabortuznel.
Este megneztunk a parton egy aldozati tancot, hangos zene, folyamatos harangozas, tomeg es ferfiak gyertyakat es fustoloket forgattak a kezukben. Reggel csonakaztunk a Gangeszen, ha nem is napkeltekor, mint terveztuk, de kora reggel. Neztuk a vasarnap reggeli ritualis furdozest, a felhok mogul elobujo napot az aranyhidja folott, es en is tettem egy viragokkal korulvett mecsest a folyora az otthoniakra - Ratok! - gondolva. Kesobb meg uldogeltem egyet a parton, nezve az embereket, hogyan keszulodnek a furdeshez, majd torulkoznek meg es oltoznek szaraz ruhaba, hogyan lovik be a ferfiak a serojukat tiz percen keresztul tukorbe nezve, es kernek aldast es pontot a homlokukra a parton napernyok alatt uldogelo un. sadhu-ktol, szent emberektol, akiknek aztan fizetnek szolgalataikert.
Benaresz vasutallomasara erve aztan nekivagtunk eddigi leghosszadalmasabb, de egyben legjolesobb utunknak. Eloszor Patnaba kellett mennunk, ami Bihar fovarosa (tesomegye :)). Ott megvacsoraztunk az allomason (pizzat ettunk!), aztan keso este vonatra ultunk Siliguri fele, ahova delutan fel ketto tajt erkeztunk meg. Az uton sokat nosztalgiaztunk. Eloszor csak az aranylo buzatablak ideztek az otthoni nyarat (itt lassan aratjak is mar, lattam egy-ket helyet, ahol nok kezzel arattak), de hianyzott a kedvencem, a napraforgo. Kesobb aztan lattam kukoricafoldet is meg napraforgot, sot golyakat is! Es uuuugy szeretek vonatozni! No Siliguriban aztan fogtunk egy tomott jeepet (dzsipp :)), hogy megtegyuk a maradek 80 km-et es 2000 meter szintet Darjeelingig. Micsoda elmeny! Eloszor a hegyek kezdete, az egyre huvosebb levego, ami az ablakon becsap, a vagottszemu utastarsak, akik mar elteveszthetetlenul a Himalaja lakoi, a nehol lobogo imazaszlok, es az egyre surusodo kod, ami a vezetot nem kesztette lassitasra. Ket es fel ora raszkodas utan megerkeztunk Darjeelingbe (van neki magyar helyesirasa?), ahol kod volt, hideg es esett az eso - no mi van, ez meg mindig India? Hosszasan kerestunk minel olcsobb hotelt, ide-oda hivogattak es vezettek bennunket, miutan vegul egy olyannal kotottunk ki, ahol a vendegkonyv szerint szinte csak indiaiak szallnak meg, csak vodor viz van, azt is kulon kerni kell (meleggel nem is probalkoztunk), de a szoba TV-je 69 csatornat adott. Igyhat minden ruhankat magunkon tartva, halozsakba es pokrocba bugyolalva neztunk valami hulye amerikai filmet. Reggel elvileg latszhatott volna a Kancsenzonga, India legmagasabb es a vilag harmadik legmagasabb csucsa az ablakunkbol, de paras ido volt. Igyhat ugy dontottunk, nem maradunk tovabb, es keresunk egy komfortosabb helyet, ha egy kicsit tobbe kerul is. Aztan ma mar sutott a nap, egesz jo meleg is lett, es igyekeztunk felterkepezni a varost, ami nem konnyu, mert sikatorok, lepcsok tomkelegevel van tele, az utikonyv terkepe meg felszines. Mindenesetre jokat ettunk filleres utcai standoknal, nezelodtunk konyvesboltban, megkerestuk a templomokat, most meg mindjart kiprobaljuk a beigert forro zuhanyt. Az itt beszelt nepali nyelv pedig hal'isten hasonlit a hindire a frissen beszerzett utikonyvem szerint, igy majd hindiul bloffolok.

2009-03-26T07:18:00.000-07:00

A mult heten ujra turistasdit jatszottam. Kedd este indultunk Isabellaval Bodhgayabol, Gayaban (13 km-re van Bodhgayatol) toltottuk az ejszakat a vasutallomason harom tunemenyes fiatal buddhista baratunkkal, akik missziojuknak ereztek, hogy ne csak talalkozzanak velunk este, ha mar egyszer Gayaban vagyunk (ott tanulnak, oveke a diakszallo, ahol elotte vasarnap voltunk), hanem velunk virrasszak vegig az ejszakat. Melyrehato tarsalgast folytattunk vallasrol, filozofiarol, Istenrol, aztan felraktak minket a vonatra. Varanasiba mentunk, ami Benaresz. Mivel a vonatjegyvasarlaskor elszurtuk a datumokat, igy csak par orank volt ott, annak is jelentos reszet azzal toltottem, hogy kerestem a kovetkezo wc-vel felszerelt ettermet... De elmondhatom, hogy lattam az Anyafolyot, a Gangeszt (az indiaiak Ganganak hivjak), es a farakasokat, ahol egetik a hullakat, meg egy halottas menetet egy kis sikatorban. Amugy a varos nagyon kedves hely, tele van icipici utcakkal, azok meg iciripiciri boltokkal (a kismacskarol nem is beszelve :)), es a sikatorokban kulonbozo hindu isteneknek szentelt templomok, az emberek mezitlab, viragaldozattal a kezukben allnak sorban a bejaratnal (ez, azt hiszem, az egyetlen olyan szituacio, ahol az indiaiak onszantukbol sorakoznak), mashol pedig feher sapkas muszlimok uldogelnek, es varjak az ima idejet a mecset kornyeken. Minderrol a korulmenyek miatt nemigen van kep, de holnap este dejavu lesz, es remelhetoleg szombat reggel megint megerkezunk Benareszbe...
Benareszben elvaltak utjaink Isabellaval, o Kolkata, azaz Kalkutta fele vette utjat, en pedig az Agraba robogo vonatra ultem fel, meg mielott robogni kezdett volna. Az agrai latogatasom eloszor is arrol nevezetes, hogy nagy elvezettel megittam elso soromet Indiaban!! Regota vartam ezt az alkalmat, es ennek megfeleloen ki is tettem magamert, es unszolasra legorditettem egy egesz uveggel - ami az edzettseg elvesztese mellett azert nagy szam, mert itt 6,5 decisek az uvegek. (Egyesek szerint az itteni legjobb marka a Kingfisher, ha valakit pl. MaKatit az ilyesmi erdekli.) A masik nevezetesseg persze a Taj Mahal, ami valszeg nemcsak nekem kapcsolodik Agrahoz. Sumittal jol megneztuk, fotokat ld. a megfelelo weboldalon. Tenyleg szep, no. Masnap elmentunk az agrai erodbe is, hat az olyasmi, mint a Voros Erod Delhiben, de azert szebb es latvanyosabb, nomeg ugye a kilatas valami monstrumra a horizonton...
Aztan harmadnap ujra Delhiben voltam, ami egeszen mas erzes volt egy Indiaban toltott honap utan, mint elsore. Sokkal komfortosabban mozogtam, es mintha nem is szolitottak volna le annyian, vagy csak en nem feltem mar tole? A sok asrami fejtomes hatasara elmentem a Gandhi Smitri nevu emlekhelyre, nevezetesen Gandhi meggyilkolasanak szinhelyere, ahol kiallitas nyilt, es emlekoszlopot allitottak. Nagyon erdekesek a visszaemlekezesek, idezetek, fenykepek, emlektargyak, pl. Gandhi szemuvege is ki van allitva, es van egy Beke Gong, amilyet alahol mar lattam baratokkal, Magyarorszaghoz kozelebb. Ha valaki emlekszik, hol (talan valami indoneziaiak allittattak, mint ahogy itt is), irja meg, dijat nem igerek. (Nekem Szlovakia remlik.)
Aztan elmentem aldozni a kozos, egy istennek a Bahai templomban, ami lotusz alaku, es nagyon egyszeru, diszitetlen belulrol. Azt hirdetik, hogy minden vallasut szeretettel varnak, hogy imadkozzon sajat istenehez, igy en is becsuktam a szemem, es konstataltam, hogy az indiaiak, ha mezitlab is vannak, es meg van beszelgetni sem szabad, nem tudnak csendben mozogni, mert csorognek a karkotok, fulbevalok, labperecek... Keszitettem kepeket a templomrol, gondolva erdeklodo epitesz rokonaimra, talan egyszer sikerul oket feltolteni - most eppen helytelenkedik a rendszer, ugy latom. A templombol visszafele jovet el voltam tokelve, hogy en marpedig nem motoros riksaval utazom vissza a belvarosba, hanem tomgekozlekedessel. Ennek megfeleloen meg is kerestem a buszmegallot, ahova nem voltak kiirva a buszok, a megallo kb. 70 meter hosszu volt, a buszokon vagy volt szam vagy nem, a buszok vagy a megallo elejen alltak meg, vagy a kozepen, vagy a vegen, vagy nem is alltak meg es az emberek menet kozben ugraltak fel-le, es ugy tajekozodtak, hogy a busz hova megy es hol meltoztatik majd megallni (a megalloban), hogy az elso ablaknal ult egy ember, aki integetett es kiabalt. Nohat en felora fel-le rohangalas utan ugy dontottem, egyelore maradok a riksanal, es orultem, hogy odafele sikerult busszal mennem; a mellettem ulovel osszebaratkoznom, aki el is kisert egeszen a templomig; es rupiakat sporolnom.
Vasarnap Sumittal moziba mentunk, es szomoruan konstataltam, hogy moziban nem fogok itt Bollywood filmet latni, mert mind hindiul mennek, es csak DVD-n lehet hozza feliratot olvasni. Vegul a The Reader c. filmet neztuk meg, ami gyanus volt, aztan kiderult, hogy nem hiaba. A felolvaso c. regenybol keszult a film, amit tobben olvastatok talan (en Zoliektol kaptam nevnapomra anno, nagy elmeny volt, koszonom!), a holokauszttal kapcsolatos. Igaz, felorat kestunk, mert: a mozi egy metromegalloval odebb volt, mint ahol leszalltunk; a riksas ficko az uton meg par dolgot elintezett, es kerulovel vitt minket a mozihoz, aztan jelenetet rendezett, hogy mennyit fizessunk; atkutattak a taskam osszes zsebet nagy alapossaggal, aztan igyis-ugyis kint kellett hagynunk a ruhatarnak nevezett szabadteri polcon; a motozonok ragaszkodtak hozza, hogy lefenykepezzem oket... de jo volt a film. Igazi otthoni, europai erzes, nemet egyhazzenet eneklo korusos jelenettel, Kate Winslettel es Ralph Fiennes-szal. De. Nem akartam elhinni, hogy egy haromoras film kozepen szunetet tartanak a moziban!! Meg jo, hogy nem reklammal, csak zenevel, meg rohangalo pincerekkel, akiknel kajat lehet rendelni (!), de hogy lehet egy ilyen filmet megszakitani?! Peldaul amikor a Titanic felig van elsullyedve!
Vegul elvittem Sumitot misere is (elso templombamenesem Indiaban!), ahonnan szinten felorat kestunk, de nem volt baj. Igy is epp eleg erdekes elmeny volt olyasvalakivel templomba menni, akinek fogalma sincs a keresztenysegrol (ilyennel Europaban meg nem talalkoztam). Kis szines a katolikusoknak: itt a beke resznel nem kezfogassal koszontik egymast a hivek, hanem az indiai szokasnak megfeleloen, tenyereket osszeteve fejet hajtanak a jobbra es balra ulokfele. Mar kineztem a benareszi templomot az utikonyvbol.
No, mindenesetre sikeresen visszaertem Bodhgayaba, miutan a vonaton kisebb hogutat kaptam, amibol ket napig nem volt bennem semmi ero es kedv, es a szobank lakatjanak leadott kulcsat elvesztette Dwarkoji (kicsit szenilis mar szegeny), igy mivel Isabella csak masnap reggel erkezett, masik szobaban kellett aludnom, ahol valoszinuleg agyi poloskak is voltak... De aztan jol elhataroztuk, hogy nem turjuk tovabb, hogy a napkozepi, elviselhetetlen hoseg, amikor az ember csak az arnyekban (lehetoleg az agyan fekve) piheg, lassan 5 ora hosszanyira nyulik, hanem engedunk a hegyek, a friss, huvos levego hivasanak, es mar csak egy iranyba tekintunk: Eszak, eszak... Igy gyorsan bevegeztuk asrami palyafutasunk, atvettuk a gyerekekkel, a tanarok es a terkepek segitsegevel Bihar, aztan India foldrajzat, beszereztuk a kukat (mert ugye az egyaltalan nem volt az asramban) sok mas szukseges adomany befejezesekent, es megtorve bar, de lelkesen igyekszunk a hivogato Himalaya fele. Talan legkozelebb Darjeelingbol jelentkezem.

2009-03-17T05:28:00.000-07:00

Ma elutazom egy hetre, addig a kedves blogolvasoknak feltoltottem par kepet, hogy addig se unatkozzanak :) (http://picasaweb.google.co.in/scsepregi/India#) Folyt kov.

2009-03-15T08:02:00.000-07:00

"Kossuth Lajos, azt uzente...", enekeltem reggel a zuhany alatt. Sajnos kokardat elfelejtettem hozni. De itt is volt mit unnepelni, a gayai (kozeli nagyobb varos) foiskola egy kicsi buddhista kolesza egy eves, es meghivtak az esemenyre tobb mas Bodhgayaban fellelheto kulfoldivel egyutt. Igy ma is volt viragfuzer, sot beszed is. Ok konkretan feltettek a kerdest, hogy mit tudok javasolni a jovojuk, a sajat es tarsadalmuk fejlodesevel kapcsolatban. Hala Istennek, a kozonseg kicsi volt, es elottem mar sok okosat mondtak a meghivott bolcs buddhistak, igy arra hasznaltam inkabb az alkalmat (miutan en is jol elraktaroztam a bolcsessegeket), hogy az otthoni marcius 15-erol meseljek nekik, hogy osztozzanak velem abban az unnepben is, noha arrol nem eppen az eroszakmentesseg jut eszembe... De mokas volt, mert ezuttal is volt un. kulturalis program, de most nekunk is reszt kellett vennunk az eloadasban, mindenkinek produkalnia kellett valamit, igy meghallgathattak sok mas mellett a Janos bacsi, Janos bacsi, keljen fel kezdetu eneket ketszolamban magyarul es olaszul... meg az Ablakimba besutott a holdvilagot, amikor ragaszkodtak a maganszamhoz. Nagyon szep nap volt, es baromi jo embereket ezek a buddhistak. Azert orom volt megtalalni Gayaban a baptista templomot.

2009-03-08T01:36:00.000-08:00

Szemek. Csillogo, tiszta szemek, es halyog altal elhomalyositott szemek. Bekotozott szemek. Konyorgo, konnyes szemek. Fekete szemek. Sok-sok fekete szempar a maszkok folott. Mosolygo szemek. Ket fekete szem kozott kulonbozo szinu es formaju pont ismertetojelkent. Ezeket latom magam elott, amikor az elmult het "szemtaborara"gondolok.

Igyekeztunk a tabor minden stadiumaban reszt venni, amennyire lehetett. Az elso vizsgalattol kezdve, ahol az orvos eldonti, lesz-e most mutet, erett-e mar a halyog es ha igen, van-e ertelme operalni, egeszen az elbocsatas elotti utolso kotozesig. Intenziv elmeny volt, es bar legtobbszor nem ereztem magam nagyon hasznosnak, azert nem bantam meg, hogy reszt vettem, mert rengeteg tapasztalatot adott az indiai valosagrol.

A nagy szamok torvenye. Atlagban napi 1000 szemmutet, osszesen 10 000 a 10 nap alatt, 6 muto, 8-8 aggyal, szamtalan (vagyis en nem tudom mennyi) onkentes es fizetett munkaero, mindenkinek szallas es etel napi haromszor. Minden munkara legalabb harommal tobb ember a feltetlenul szuksegesnel (node megiscsak 1 milliard ember lakja Indiat, ennek latszania kell!), es ha jobban meg lenne szervezve, hogy mikor ki mit csinal, nem is lennenek egymasnak utban.

Szalagmunka. En soha nem dolgoztam gyarban - egy alkalmat leszamitva, amikor egyszer poenbol elmentem diakmunkaba a Dreher gyarba poharakat dobozolni egy jo beszelgetesert (emlekszel, Eszter?), de az nem szalagmunka volt. Szemgyar. Mindenki apro reszfeladattal, pl. mindenkinek a szemekotesere egy db tapaszt ragasztani. Ezt orakon keresztul. A nagy siettetesben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arrol, amit az elso nap meg intenziven ereztunk: amit csinalunk, az olykor faj a betegnek. Van, aki meg sem rezzen. Ennyire hozza lennenek szokva a szenvedeshez? A szalagmunkajelleggel jar egy bizonyos, finomnak eppen nem nevezheto banasmod is. Biztos, hogy mindig ennyire sietni kell? Ha kedvesen szolok hozza, es nem rangatom, valoban nem erti meg, hogy hova kell eppen mennie, es tenyleg annyival tovabbtart? (Az europaiak voltak a leglassabbak. Oke, ha csak pluszban vagyunk, akkor legyen az a misszionk, hogy mi nem rangatunk senkit.)

Indiai munkamoral. Ha "csai", akkor minden leall. Teaszunet.

Egyre tobb dolog tunik fel a nyelvhasznalatbol is, a kulonbozo ragozasok sok mindent elarulnak az emberek kozti kapcsolatrol. A fiatal iskolas onkentesek meg a tiszteletet mutato formulat hasznaljak az idos betegekkel (ha sokszor kiabalva is), de a velem egykoru, ellenben brahmin kasztba tartozo orvos mar a "sima" ragozast hasznalja. De ot legalabb nem lattam beteget megutni, ellentetben mas orvosokkal. Ha mindenki all vagy guggol is, az orvosnak kijar a szek. Es itt hadd jegyezzem meg, hogy sok szempontbol 2 ember kivetelt kepezett. Olasz onkentestarsam es en. Az egyeduli feherek a sokezer ember kozott. Mindenki masnak megvolt a feladata, helye, minden nap ugyanaz, ugyanott es ugyanakkor, vagy felsobb szemelyek beosztasa szerint valtakozo munka, mi mindenhol pluszbna voltunk. Eldontottuk, hogy ma mit probalunk ki, vagy megvartuk, hogy hova hivnak, es odamentunk. Eleve ugye tul sokan voltak mindenutt, kevesse szervezetten, mindennek tetejebe meg mi is beallitottunk valami tennivalo remenyeben, ugy, hogy meg hindiul sem tudunk. (Na, a "kevesse szervezett"-hez hozzatennem, hogy ez igy nem igaz, mert aligha lehetne egy ilyen lepteku tabort levezenyelni rengeteg szervezes nelkul. Hanyszor eszembe jutott az otezer ember megvendegelese! Node kis dolgokban Isabella, az olasz lany, allandoan tanacsokat osztogatott volna szive szerint, de persze mindketten direkt azert jottunk a gandhianus asramba es az indiaiak altal szervezett taborba, hogy ne a "majd mi nyugatiak megmutatjuk" szerepben tundokoljunk.) Lenyeg, hogy akarhova mentunk, vagy foloslegesek voltunk, vagy utban is voltunk, vagy ha adtak feladatot, valakinek a munkajat vettuk el. Es vendegnek tekintettek minket, pedig mi tenyleg dolgozni szerettunk volna. (Azert az nem volt baj, hogy engem is kihivtak a mutobol teazni, bar utolag kiderult, csak az orvosoknak volt teaszunet...)

Mindenesetre alkalmam volt latni az elso felmerest, a masodik felmerest, a kezi es szamitogepes adatrogzitest, a pisivizsgalatot, a vernyomasmerest, a szemmeretvetelt (pontosabban a szem valamely reszenek a megmerese geppel), a lencsemeretvetelt szkennelessel, az erzestelenitest, a mutetet es az atkotozest. Mi Isabellaval olyan dolgokban vettunk reszt, mint cedulara felirni, hogy melyik szemet terjesztik mutetre, es odaadni a betegnek (akit nem javasolnak muteni, azok egy x-et kapnak a homlokukra "permanent" feliratu alkoholos filccel...); osszeparositani a szamitogeppel irt adatlapot a kezzel irottal; lejegyezni a szemmeretet es a szkennelesnel a gepet kezelni (orvos nyulkal a szemben, en pedig elotte es utana nyomogatom a gombokat); szemcseppentes; betegek kisergetese (a tessek jonni, tessek leulni kifejezesek hindi megfelelojeben mar profi vagyok) es sorba rendezese (mint a birkak, sokszor annyira nehez volt sorba terelgetni az embereket, a ferfiak valahogy kezelhetobbek voltak, mint a nok - lehet, hogy az is elarul valamit, hogy a sorra az angol "line" szot hasznaljak... talan a sorakas-manias angolok bejovetele elott nem is ismertek a fogalmat); sebesz asszisztens kezebe adni a beteendo lencset, mert o csak a steril belsot foghatja meg (no, nekem ez volt a kedvencem, valakinek a keze ala dolgozni tuzkozelben); mutet utan bekotozni a szemet; masnap leszedni az elozo napi kotest (az elozo nap altalam kotozottek elonyben - mire a mutobe mentem, mar jocskan volt tapasztalatom a kotes leszedeseben, hogy mi lehet fajdalmasabb es nehezebben leveheto); es feltenni az ujabb kotest, immaron mar korbetekerve a fejet gezzel.

Hat, nagyjabol ezek. Ha mar nagyon elegunk volt a labatlankodasbol, kivettunk egy fel nap "szabit". Ja, es meg egy dolog (jut eszembe arrol, hogy elegunk volt). Egyszer ott maradtunk delutanra a kotozoszobaban (az osszes elozo napi beteget delelott kotozik ujra, amikor egy orvos rapillant a szemre, hogy minden rendben van-e), delutan keszitik el a kotozoanyagokat (gezbe csavart vattacsikok, majd ezek felvagva negyzetalakura). Ott ult egy rakas ember, mi nekialltunk vagdosni Isabellaval, mire folyton figyelmeztettek, hogy "slowly, slowly" (ez jelmondat lett kesobb, kulonben is tipikus, hogy az indiai "mindent ketszer mond, ketszer mond"), mert kulonben meg fog fajdulni a kezunk az ollotol. Mi majd´ elaludtunk, igy muszaj volt jaratni a kezunk legalabb, aminek az lett a vege, hogy mi dolgoztunk, ok meg uldogeltek es nem csinaltak semmit. Nehogy mar tul hamar kesz legyen a melo, es hamarabb be lehessen fejezni. Egy ido utan otthagytuk oket, hadd dolgozzanak csak "lassan-lassan".

Ma vasarnap van, es eppen egy honapja vagyok Indiaban! Sokkal kenyelmesebben mozgok itt, mint hajdanan, ugyanakkor most kezdek bizonyos dolgokra nosztalgiaval gondolni: milyen jo lenne vegre egy kis NEM csipos kaja (jooo vasarnapi rakott krumpli...), a minap egy boltbol Tracy Chapman szolt, es hatalmasat dobbant a szivem (szinte mindenutt indiai zenet jatszanak, ami a tegnapi mutos hindi rap elmenytol eltekintve lenyegesen elter a nyugati stilustol), nomeg egy par mezosegi vagy szentivanyi tanc sem artana meg...

De hat Indiaban vagyok, es rengeteg erdekes dolog all meg elottem, amit el sem tudok kepzelni valoszinuleg. Holnaptol igyekszunk beinditani valami astam-projektet Isabellaval, aki a szemtabor elotti napon erkezett, ugyanugy a derult egbol, mint en, es teljesen egy huron pendulunk. Marcius vegeig tervezunk az asramban maradni, es addig valami jot, hasznosat veghezvinni a gyerekekkel. Meg csak elkepzelesek vannak, reszletek kesobb, ha kezd megvalosulni.

Remelem, a szervetem pedig teljesen megszokja az itteni klimat es bakteriumokat, mert a natham es kisebb gyomorrontasom elmultaval mar nem szeretnek hetente belazasodni.

Ja, es az altalam igencsak nem kedvelt nemzetkozi nonap olyannyira nemzetkozi, hogy egy indiai baratomtol kaptam reggel nonapi sms-t.

2009-02-26T02:59:00.000-08:00

Azt nem is irtam, hogy egy orszagos, angol nyelvu ujsagban, nevezetesen a Times of India napilapban citaltak, mint "Sara from Hungary"! Es egy olyan mondatot ideztek tolem, amit termeszetesen nem mondtam, de legalabb India kremje elolvashatta :) Azt irta az ujsag, hogy azert vagyok itt, hogy megismerjem India gazdag kulturalis orokseget, es amilyen modon csak lehet, megszuntessem a szenvedest... Kicsit vilagmegvalto gondolat, de az elso fele nagyjabol stimmelt. A beszedemben hangzott el :)

2009-02-26T02:33:00.000-08:00

Itt hetek ota viragzik az akac, de nem olyan illatos, mint az otthoni.

Holnap kezdodik az egyhetes un. eyecamp, melynek kereteben reszben az asram teruleten es szervezeseben 1o ezer emberen vegeznek szemmutetet ( amutetek nem az asramban lesznek, csak az elszallasolas, kontroll, ilyesmi). Remelem, hasznomat veszik majd, sok a munka, nemcsak a mutoben, bar ha akarnam, itt is kiprobalhatnam a C menut (bocs a nem csaladtagoknak a belso poenert). Azert valoszinuleg nem birna a gyomrom a kifeszitett szemeket... De itt taborozik majd tobbszaz ember, akiket etetni kell, szemeket atkotozni, stb. Varom, hogy mar, hogy valami ertelmeset csinaljak. Ezert is valoszinuleg nem nagyon fogok irni az elkovetkezo napokban.

2009-02-25T02:28:00.000-08:00

Atithi baguan he. A vendeg isten. Ezt meg Baghaban tanultam, de tobb helyen is megtapasztaltam a valosagtartalmat. Vagy legalabbis azt, hogy az indiaiak ugy kezelik a vendeget, mintha az lenne. Hetfon Siva isten unnepe volt, amikor a hazas nok es hazasulando korban levok bojtolnek egesz nap (csak nyers gyumolcsot es zoldseget esznek), a (leendo) ferjuk boldog hosszu eleteert. Az egyik asrambeli tanarno meghivott a falujaba erre az unnepre. Ot 14 evesen adtak ferjhez, most 19, de a 10 eves huga is bojtolt... Szariba oltoztettek, csomo ekszert aggattak ram es megfesultek, kisminkeltek. Nagyon fura volt a tukor nyujtotta latvany. (Az egyik fo kulonbseg koztem es az indiai nok kozott, hogy fufrum van - azzal nem nagyon tudtak mit kezdeni. Nekik mind hosszu kozepen elvalasztott hajk van, az asszonyoknak a valaszteka pirosra festve.) Aztan felvonultunk a kis falu utcajan, a csalad no tagjai (kis gyerekek is), es en kozepen, mint egy kiralyno, felekesitve indiai modra, szoken, feheren es mindenkinel legalabb egy fejjel magasabban. A falubeliek a normal (az is indiai) ruhamban is megbamultak, mert arrafele nem jarnak a turistak, hat meg szariban. A templomban leginkabb a csaladtagok rendelkeztek a fenykepezogepemmel, ahogy az este tovabbi reszeben is, hogy az egesz csaladot kulonbozo ruhakban es osszeallitasban megorokitsek (aztan holnap lecci hivassam elo az osszeset...). Siva isten jele egy falloszszeru lingam, erre teszik ra a kosarban hozott zoldseget gyumolcsot, leontik vizzel, narancssarga "homlokpont" festekkel a gyurusujjukkal Om-jelet festenek ra es mindent telefustoloznek. Mindenben reszt vettem en is, nekem is adtak az aldozati ajandekokbol, hogy tegyek oda, nem zavarta oket, hogy valoszinuleg nem hiszek benne. Nem baj, engem se zavart egy csoppet sem, eljen a reszt vevo megfigyeles! Otthon engem persze agyonetettek (a ferj tarsasagaban, akit amugy Deleepnek hivnak, mint egyik sri lankai szomszedunkat Liverpoolban), mert engem nem erintett a bojt. Elore is elnezest kerek jovendobeli ferjemtol, hogy nem hoztam meg az aldozatot, bar talan az ejszakai gyomorcsikaras es masnapi hasmenes nagyobb aldozat volt, mintha nem ettem volna, ugyis tul sokat eszem mostanaban ebben a szegeny orszagban. Es bar nem aldoztam Siva istennek rendesen, de a templomban letojta a fejemet egy madar, ez lehet, hogy Siva isten letekintese volt, hogy nem baj, kislany, szerencsed van, igyis elintezem neked...
Az ott toltott estetol reggelig terjedo ido eletem talan legintenzivebb antropologiai tapasztalata volt: milyen indiai nok borebe - vagy inkabb ruhajaba - bujni, egy ismeretlen istennek aldozni, ugy nathasnak lenni, hogy tudom, az orrfujas udvariatlansag, milyen wc nelkul pisilni ugy, hogy ketten allnak folottem, hogy eltuntessek aztan a nyomokat, es milyen harman fekudni egy takaro alatt, ugy hogy kozben orakig nem tudok aludni, mert nem kapok rendesen levegot es azon drukkolok, hogy a hasmenes kibirja reggelig, amig visszaerek az asramba...
Talan lesznek tovabbi kepek, ha sikerul.

2009-02-22T21:52:00.000-08:00

Feltoltottem egy kepet a netre! Itt talalhato: http://picasaweb.google.com/scsepregi/India# Ez probakeppen kerult fel, nem is lattam normalis (szinu) kepernyon nagyban, rolam meg nem igazan keszult (jo) kep, de rajta vagyok az ugyon, es igyekszem bejaratni a kepfeltoltest. Az elozeteskent megtekintheto kep Bodhgaya fo templomanak kertjeben keszult buddhista szerzetesekrol.

2009-02-22T20:23:00.000-08:00

Koszonom Nektek a rengeteg biztatast, megjegyzest, olyan jo erzes, hogy ennyit gondoltok ram! Tenyleg. Mar tegnap irtam volna tovabb a blogot, ha nem kinaiul vagy japanul jelent volna meg a menu... Nade most.
Valek kerdezte a fontos hindi mondatot, igy hangzik: Me kucs nahi kharidungi. Sok erdekesseget fedezek fel nap mint nap a hini nyelvvel, vagy az indiaiak angol beszedevel kapcsolatban. Peldaul alap, hogy nem ejtenek labiodentalis frikativakat, gy.k.: v-t es f-et. Ehelyett bh-t es ph-t mondanak. Az s es az sz megkulonbozteteseben sem jeleskednek. A fenti mondatrol csak annyit, hogy bar nem sokat tudok meg a hindi nyelvtanrol, egyes szam elso szemelyben sem mindegy, hogy fiu vagy-e vagy lany. Ha fiu lennek, azt mondanam: kharidunga. Es altalaban az a-ra vegzodo nevek ferfinevek, miert is gondoltam, hogy Krisna es Siva istennok... A tisztelet kifejezesenek nagyon arnyalt modjai vannak az indiai kulturaban. Ez a nyelvben is megjelenik, pl. haromfele szo van az egyes szam masodik szemelyu nevmasra, es egyes szam harmadik szemelyben is kulon nevmas van arra a szemelyre, akit amugy "magazol" (hurra, megvan az idezojel!). A "ji" a nev vegen is a tisztelet kifejezoje, az igen is igy hangzik, ha megfelelo szemelyne valaszolunk. Nagyon tetszik nekem, ahogy az indiaiak koszontik egymast, osszeteszik a kezuket, es azt mondjak, "namaste". Ez valahogy nagyobb odafigyelest mutat, mintha csak odaveted, hogy hello. Ha valakit nagyon tisztelnek, peldaul a gyerekek az asram vezetojet, ugy koszontik, hogy megerintik a labat, majd a sajat homlokukat.
Az asramrol. Az asramok altalaban egy tanitonak es tanitvanyainak kozos lakhelye, egy kozosseg lakik bennuk meghatarozott szabalyok szerint. Vannak etkezesi szabalyok, szigoru vegetarinusok (tojast sem esznek). Erdekes volt, ahogy Dwarko ji azzal magyarazta az allatok megolesenek tiltasat, hogy Jezus is mondta, szeressetek ellensegeiteket. (Ki mondta, hogy a tehen az ellensegem?) Kulonbozo vallasu asramok vannak, kulonbozo gurukkal es tevekenyseggel. Vannak kicsik es onellato, falunagysaguak. Ezt az asramot, mint kiderult, nem Dwarko ji alapitotta, hanem Winoba (nem biztos, hogy igy irjak), aki egy nagyon spriritualis ember volt, es Gandhi tanacsadoja lett. Dwarko ji eloszor csak foldet muvelni jott az asramba, majd megkapta a vezetes feladatat. Eleinte a kornyezo falvak szegeny lakoinak akart segiteni (igazabol most is azt teszi), de a szegenyek penzbeli segitese nem volt fenntarthato, mert tudatlanok voltak ahhoz, hogy jol hasznaljak a penzt. Sikerult a hatosagtol egy csomo foldet szerezni, amit a szegenyek kozott szetosztottak es Dwarko ji ugy dontott, hogy a gyerekeket veszi magahoz, oket tanitja irni-olvasni, gazdalkodni, es akkor ok majd tudnak banni a penzzel is es nem lesznek olyan tudatlanok. 54 eve vannak gyerekek az asramban, akik nem feltetlen arvak, csak a szuleiknek konnyebb igy, es ok is jobb ellatasban reszesulnek itt, mint otthon. Valamint ok a kornyezo falvak jovojenek letetemenyesei. (Ez a megye, Bihar a legszegenyebb Indiaban.) A napirend a kovetkezo: 5-kor keles, fel 6-tol reggeli ima, ahol a gyerekek enekelnek kereszteny imakat (pl. Assisi Szent Ferenc imadsagat, "tegy engem beked eszkozeve") es egyeb erkolcsi tanitasokrol enekelnek. Aztan nekik tanora van 7-ig, amig Dwarko ji az onkenteseket tanitja Gandhirol, Buddharol es egyeb spriritualis dolgokrol. 7-tol 8-ig a gyerekek takaritanak, mindenhol felsopornek. 8-kor reggeli, majd a farmon dolgoznak es a fozesben segedkeznek, 11-kor mosakodas, es delben ebed. 2-ig delutani alvas, amikor ugyis nagyon meleg van, nomeg a koran keltek, 2-tol 4-fel5-g tanitas, aztan szabadido 6-ig, amikor sotededik, es esti ima van. Vacsora 7-kor, 8-tol alvas. Jol ki van talalva, es 9-tajban mar nekunk is fellovik a pizsamat.
A ket dannal, akik egy hetre jottek vissza latogatoba, ket napot toltottunk a testverasramban, Baghaban, ami sok szempontbol kulonbozik ettol, noha azt is Dwarkoji alapitotta (egybe irva jobban tetszik, ezentul igy lesz :)). Csak fiuk vannak ott (vagyis egyetlen kislany van, az egyik fiu testvere), es az egesz egy hatalmas farm a semmi kozepen, ket kilometerre a telepulestol. (A farmmal gyakorlatilag onellatok, a piacon is adnak el termenyeket, sok mindent bio modon termesztenek - ezt a vezeto dan nepfoiskolaban tanulta...) Nincs aram, es viz is csak kezipumpaval hozzaferheto a kutbol - bar mivel egyenesen a kutbol jon, joval tisztabb, ittuk is. Este petrolueumlampaval vilagitanak, es gyakorlatilag ahogy besotedik, vegeter a nap. Az asram sokkal szervezettebb, a tanarok 100%-ig ott vannak a kozossegben, a gyerekek minden delutan kriketteznek - mar egy-ket szabalyt sikerult felfognom... A fiuk kiegyensulyozottak, tisztelettudok es kedvesek. A gyerekek szeretgetese itt nem nagyon szokas, ugyhogy rajtunk szoktak csimpaszkodni, amit nem banok, ha mar beszelgetni nem tudok veluk, legalabb felveszem oket, meg porgok veluk. A baghai asramban nagyon fontos, hogy a vezeto Sureshji minden reggeli ima utan beszel a gyerekekhez, magyaraz nekik az eletrol, Gandhirol, erkolcsi kerdesekrol, ami itt Bodhgayaban hianyzik, Dwarkoji mar csak az onkenteseket tanitja, a gyerekeket nem. Van joga is, ami affele reggeli torna, kifejezetten joleso es jokedvu. A gyerekek amugy nagyon szegenyes korulmenyek kozott elnek - bar meg nem voltam a szobaikban (szoba hindiul "kamra"...), es mintha a nagyreszuk folyamatosan taknyos lenne. Amugy indiait meg nem lattam orrot fujni, bar mindenki allandoan szipog, kohog, krakog es kopkod - lassan megszokom, bar en nem szoktam meg ra.
Meg egy kis szines. Az egyik tanarnovel vallasrol beszelgettunk, es megkerdezte, nekunk ki a legfobb istenunk, es hogy hivjak. A kerdes teljesen helytallo, de vicces volt azt valaszolni, hogy egy istenunk van, es ugy hivjak, Isten.

2009-02-18T03:29:00.000-08:00

Jelentem, ma megtanultam az egyik leghasznosabb hindi mondatot: Nem vasarolok semmit, koszonom. El is sutottem parszor, es jobban ertettek a szobol, mintha a No thank you-t ismeteltem volna el huszszor. Tegnap elvittek minket egy 60 km-re levo iskola egyeves fennallasanak unnepere. Erosen meglepodtunk, amikor kiderult, mi vagyunk a diszvendegek (a ket dan, az angol lany meg egy amcsi pasi es en, meg persze Dwarko ji). Felhivtak egyenkent a szinpadra, ahol egy hosszu asztalnal ultunk szemben a parszaz embert szamlalo kozonseg gel, viragfuzerrel a nyakunkban. Vegighallgattuk az igazgato es Dwarko ji beszedet, majd nekunk is beszedet kellett rogtonoznuk, miutan hosszas dicsoites utan a mikorfonhoz szolitottak. Szerencsere allitolag csak az emberek 10%-a ertett angolul... Aztan a gyerekek adtak musort, indiai tanc sok ekszerrel, szariban, ici-pici gyerekek is, nagy magabiztosan illegettek magukat, hanyszor eszembe jutott a magyar neptanc!! Mindenesetre nagyon erdekes volt (csak a hangositas nem sikerult tul jol, majd megsuketultunk a vegere), aztan ujra a szinpadra hivtak, es mi osztottuk ki a dijakat a gyerekeknek. Amikor beszalltunk a kocsiba elfele jovet, a tomeg korulvette az autot, mindenki minket nezett, fenykepezett, egy-egy tekintetet, integetest akart elcsipni az egzotikus vendegektol. Mintha filmsztarok lettunk volna, csak fenykepezogep nem volt a paparazzik kezeben. Azon mar lassan meg sem lepodom, hogy vadidegenek akarnak velem fenykepezkedni, a csoport minden tagjaval kulon fotozkodom, felveve legszebb mosolyomat. Az iskolai unnepseg utan elvittek valahova, amirol nem mondtak semmit, es fogalmunk sem volt, mi folyik. Egy kis szobaban ultunk, latszolag fontos emberekkel, az iroasztal mogotti ember latszott fonoknek. Lediktaltak rolunk mindent, amit csak megtudtak, pl. hogy Magyarorszag kommunista orszag (na ezt nem en mondtam, es amikor a hindi szovegben meghallottam, jol ki is javitottam), meg fotoztak agyba-fobe, es minden hindiul folyt. Kesobb kiderult, hogy valami sajtotajekoztato volt (vagy legalabbis ujsagirok, tevesek voltak jelen), az iroasztal mogotti pasas meg parlamenti kepviseloje a regionak. Valoszinuleg azert vittek oda, mert ha nyugati embereket tudnak felmutatni, akkor tobb penzt tudnak kisajtolni az iskola szamara az onkormanyzatbol, vagy ilyesmi. Az angol lany meg TV interjut is adott, aztan ma meg halljuk, hogy benne voltunk a helyi ujsagban. Az asramba latogato ficko mondta, hogy Sara Magyarorszagrol? Lattalak az ujsagban... Nagyon fura erzes, hogy kulonlegeskent kezelnek, holott senki vagyok.

2009-02-16T07:17:00.000-08:00

No, sikerult magam befeszkelnem a Samanway Ashramba. Ma reggel mar 5-kor keltem, es amikor a gyerekeknek a reggeli orajuk van (elvileg 6-tol, de ma korabban keltek, es spontan 5-kor maguktol elkezdtek az imat..), Dwarko ji engem fog tanitani (mint egyeduli onkentest, bar ma latogatoba jot egy regi onkentes dan lany a baratjaval egy hetre) Gandhirol, Buddharol stb. A ma reggeli is nagyon erdekes volt az asramrol, de holnap viszek jegyzetfuzetet is. A gyerekek baromi haziasak, konyha, takaritas, stb. Delelott a konyhan segitettem, delutan megprobaltunk muveszet orat tartanio a gyerekeknek az angol lannyal, akivel egy szobaban lakom, es hamarosan elmegy, tiszta kaosz volt, mert nem tudunk hindiul, a tanarok meg meg aludtak (gyerekeknek is van 2 ora alvas delutan), amikor mar el kellett volna kezdodnie az oranak. Az egesz vegul kozos varrasban csucsosodott ki, a gyerekek ruhainak hianyzo gombjait, lefeslett ujjait varrtuk vissza, sokan egy kupacban (naponta bejaro skot kozepkoru ficko, francia parocska, akik a kozelben onkenteskednek valahol meg egy halom gyerek). Tunemenyesek amugy, es a devaiaktol csak abban kulonboznek, hogy nem beszeljuk egymas nyelvet. Komolyan bele kell huznom a hinditanulasba, de meg nem talaltam ra idot. Most szoltak, hogy ramzarjak a netcafet, ugyhogy lepek. Ugyse fert volna bele a fele se a leirandoba. Sziasztok!

2009-02-14T05:04:00.000-08:00

Udv mindenkinek Bodhgayabol! Jo volt a vonatozas, koszi Tekus. Mar egy oraval indulas elott beszalltam, lett jo helyem - legfolso agy, igy nyugis volt. Amugy egesz ut alatt fel ala jarkalnak kulonbozo kajaarusok, meg kiabaljak, hogy csai, csai (tea), stb. Szoval csondesnek nem csondes. Anna kerdezte, Sleeper osztalyon utaztam, ugy nez ki, hogy egy fulkeben (csak nincs elvalasztva teljesen) van egymassal szemben 3 agy, es ra merolegesen van a folyoso, ahol szinen van 2 agy. Az ut nagyreszen a fulkemben franciak voltak, ez megnyugtato volt, es baratsagos - bar nem beszelgettunk. Tegnap amugy a Le Meridien hotelben ebedeltem Sumit baratommal Delhiben, volt egy turisztikai osszejovetel, hogy a Taiwan turistapiacat kiterjesszek Indiara, es elmentunk, Sumitot beszervezte egy haverja, en meg elmentem vele, hogy akkor azt mondjuk, en partnere leszek egy turisztikai bizniszben - de aztan kb. nem kerdezett senki semmit, csak vegighallgattuk a beszamolokat Taiwanrol, erdekes volt, en mindig osszekeverem Thaifolddel... es ebedeltunk egy nagyot, a hotel szabadteri etkezojeben. Vicces volt, varjuszeru madarak jartak oda, es a tanyeron felugyelet nelkul hagyott kajakbol loptak a csorukben.
Sikerult a gondviseles segitsegevel szallast is szereznem itt, mert elmentem az elso kinezettbe, (Sanyi, a Burmese viharba, burmai kolostor), de tele volt, aztan egy masik is, es nagyon nehez volt a hatizsakom, es dogmeleg volt, es eppen nagyon elegem volt mar, amikor egy srac, aki megerdeklodte nekem a masodikat, felhivta egy haverjat es leszervezett nekem egy szallast, annyiert, amennit mondtam. Egy itt elo skot no vendegszobajaba kerultem, gyonyoru duplaagy, szobabol nyilo furdovel es angol wc-vel, nagyon szerencses vagyok. Aztan visszajottem a varosba, es ket gyerek mellem szegodott, kerdeztek, honnan jottem, en csak azt mondtam, Europabol, de ok meg azt is tudtak, hogy Magyarorszagnak Budapest a fovarosa. Elvittk az iskolajukba, es ravettek, hogy fizessem ki a tanittatasukat (vegul csak 1-1 honapot fizettem a tanarnak), aztan elvittek hozzajuk teara, es meg arra is ravettek, hogy 2 honapnyi rizs arat adjak nekik. Azert ez jo cel, ha tenyleg arra forditjak, es valoban nagyon syegenynek latszottak, bar tv az volt... Na mindegy. Ok vittek el a Samanway Ashramba is, amit kineztem magamnak otthon, mert azt mondtam, akkor tamogatom oket, ha helyet kapok az ashramban. Rogton le is ultem beszelgetni Dwarko Sundranival, aki mar 90 fele jar, de meg el, es egy csomot meselt nekem Gandhi meg az o elveirol, az ashram mukodeserol, hogyan kezdodott stb, es tovabbra is baromi szimpatikus. Es azt mondta, hogy nem segiteni jonnek az onkentesenk, hanem tanulni es a gyerekekkel lenni - pont ahogy en is akartam. Angolul egyebkent nem tanitjak oket, ugyhogy kezzel labbal kommunikacios, es szeretetnyilvanitas lesz. A ket srac, akik osszeszedtek az utcan, azt is kitalaltak, hogy holnap reggl 7-kor talalkozzak veluk es menjunk el arra a helyre, ahol Buddha meditalt, ugyhogy koran kell majd kelnem. Aztan hetfotol pedig 5-kor a reggeli imahoz... Ugy nez ki a napirend, hogy fel 6-tol reggeli ima, aztan egy ora tanitas, mert meg sotet van, aztan takaritas, es csak utana reggeli. Hm, majd biztos megszokom. Es jokislany leszek, es beszedem a malariagyogyszert, mert amig Dwarko jivel beszelgettem, osszecsipkedtek a szunyogok. A buddhista templomokbol meg nem lattam semmit, de meglesz meg a maga ideje biztos. Netezni is valszeg kevesebbet fogok, de hir is talan kevesebb lesz, miutan befeszkeltem magam ide. Eloszor egy honapot beszeltem meg Dwarko Sundranival, majd elvalik mi lesz, milyen lesz.

2009-02-12T21:49:00.000-08:00

Meg mindig Delhibol, mert a tegnap esti vonatot lekestem :) A ma estit, tuti nem fogom, es ha minden igaz, holnap delutan megerkezem Bodhgayaba, ahol megkornyekezek egy ashramot , elso korben a Samanway ashramot - erdekes honlapja van, meg a youtube-on is van egy rola keszult film trailerje, ha valakit erdekel - ahol talan gyerekeket tutujgatok majd. Viszont kepzeljetek, tegnap voltam eljegyzesi ceremonian! Jol jott ki, hogy pont tegnap vettem magamnak indiai hacukat, irto szep, bar baromira tulfizettem valszeg, de legalabb baromi erdekes es kedves kasmiri muszlimok adtak el nekem, ket kasmiri kardemommas tea mellett. Meg azt is megbeszeltuk, hogy a muszlimoknak miert lehet tobb feleseguk. Aztan delutan egz baratom elhivott egy baratja eljegyzesere, ugyhogy kapora jott a szep indiai ruha. Fenykep nincs sajna rola, de fotozas teman mar dolgozom. Vagyis az eljegyzesen fotoztam, engem is tobb osszeallitasban bepozoltattak, de az en gepemel nem keszult rolam, majd talan megprobalok szerezni. Az volt a fo erdekessege az eljegyzesnek, hogy a lany nem vett rajta reszt :) A fiu csaladja es baratai voltak ott, mindenfele rituale volt, ajandekok, fustolesek, aldasok, dobolas, ki-be vonulas, tancolas, es mindenki a legszebb ruhaja, sok csilivili szari, csilivili ekszerekkel, pompas latvany. De nagyon fura erzes volt, orultem, hogy legalabb a ruham alkalomhoz illo volt, mert egyebkent, mindenki ismerte egymast, es termeszetesen en voltam az egyeduli kulfoldi - megtanultam, ez a legjobb, PC szo arra, hogy feherember. Egy srac odajott, hogy autogrammot kerjen, mert meg nem latott hozzam hasonlo szinut. Aztan az is vicces volt, hogy Sumit baratommal es egy haverjaval egy talbol fagyiztunk, valami hofeher vaniliaszeru fagyi volt, es a haver aszondja, olyan vagyok, mint a fagyi :)
Meg a hotelrol akartam irni, hogy eleg erdekes hely. A szobam pici, nincs ablaka, bar az agy nagyon kenyelmes, es kabe olyan szeles is, mint az otthoni. Kozos furdoszoba van, amiben indiai tipusu wc van (guggolos, de vizobliteses, egy jol elhelyezett falicsappal es kis kannaval, hogy az ember kezet es feneket moshasson), es zuhany, meleg vizzel! Ezt nem is hittem el, amikor mondtak se. Egy emelettel feljebb van angol wc is, de akkor mar inkabb az indiai, az jobban oblit. A szobamban ket ventillator is van, egyik hangosabb, mint a masik, es amig orakig nem tudtam, hogy kell kikapcsolni, jol szet is fagytam. Amugy nagyon idealis ido van, reggel este huvos, puloveres, napkozben, mondjuk 27-ig folmegy. Most mar amugy sokkal konfortosabban mozgok a varosban, lepattintok egy csomo mindenkit, es nem megszoktam, hogy bamulnak, nem bujok napszemuveg moge sem (amit amugy se nagyon szeretek, otthon is csak a biciklizeskor szembejovo bogarak ellen hasznalom).

2009-02-10T21:25:00.000-08:00

Na, tegnap sem voltam egyedul:) Es a telefon PIN-kod dolog is megoldodott, mert kiderult, itt nem adnak PIN-kodot, anelkul mukszik a telefon. De koszi a tippeket, Valek! Bementem reggel a hivatalos (!) tourinfoba (nem atveros, penzlenyulos stb.), es ott talalkoztam 2 magyar lannyal! Hu de jo volt! Ok ket honapja utaznak, egesz Indiat bejartak mar, es mondtak, adtak par jo tipet, peldaul, hogy tok jol elerhetok a latvanyossagok tomegkozlekedessel is, a metrot probaltam en is, de buszon meg nem ultem. A metro igen erdekes volt eloszor, zsetont kell venni, meghatarozott tavra, az a jegy. Ha bemesz, megmotoznak, atkutatjak a taskad, es elektromos kapuk vannak, amik a zsetonnal mukodnek (nekem eloszor kettot adtak el, nem tudtm, mit kell vele csinalni, modnat a motozono, hogy valtsam vissza az egyiket, mert csak egy kell, mire segitokesz emberke, amikor ott szerencsetlenkedtem a penztarnal, megkerdezte, hogy Are you alone, or are you with him? (Egyedul van vagy vele(himnemu)?) Mintha magatol ertetodo lenne, hogy pasival megyek. De aztan minden sikerult, legkozelebb mar tudtam, mit merrre, hogyan, es tok nyugati tipusu a metro, digitalis kijelzok, mindent bemondanak angolul is, csak ott lehet beesni a sinek koze, ahol a metro ajtaja lesz stb. Voltam a Voros erodben, ami egyaltalan nem volt nagy szam, vagy csak nem voltam rahangolodva, de legalabb talalkoztam egy magyar csoporttal - udv a blogolvasok kozott! Hozzajuk csapodtam egy idore, egyutt neztuk meg a Jama Masjid nevu mecsetet, ami a legnagyobb Indiaban, meg vettunk az utcan kajat en eddig mindig beulosen ettem), es jo volt (termeszetesen jo csipos, de lassan fel sem tunik). Aztan talalkoztam egy a delelott folyaman szerzett ismerossel, es megneztuk az India Gate-et is, ami olyan kicsit, mint a diadaliv parizsban, csak arrol nem tudom, hogy milyen. Es voltunk nyugatias kavezoban is, ahol volt igazi angol wc! Wc-krol meg a hotelrol kesobb. Most eszembe jutott, hogy szerda van, ezert el kell kezdenem a barataim jovoltabol a heti egyszeri kulsoleg kezelest az India 2009 nevu gyogyszerrel... :) Es Apanak es Marinak koszonom szepen a hatalmas meglepetest a naplomba!!! Annyira jo volt!

2009-02-09T06:21:00.000-08:00

Koszi a reflektalasokat! Ma is delutan estem be a hotelba, es mire magamhoz tertem, mar sotet van, ergo szobafogsag, legalabbis igy egyedul. A napot viszont megint nem egyedul toltottem, ma is megtalalt valaki, aki mellett konnyebb volt, bar igy is annyifele kell egyszerre figyelni (ne lepj godorbe, ne ussenek el, ne szolitsanak le, nomeg ugye a sok inger), hogy baromi faraszto. Sokmindenre ra akartak dumalni ma, de egz reszenek nem engedtem. Hogz bOdhgaya elott csinaljak #package holidayt# Jaipurba meg Agraba, noha mar megvan a vonatjegyem, meg hogy menjek el a himalayaba ket hetre - a csavo, akivel talalkoztam Leh-be valosi, Ladakh kozeli varos, mar reg kineztem magamnak, hogy majd nyaron odamegyek, 3500 m-en fekszik... Node bovulnek a testverkapcsolatok, vettem telefont is (sim-kartyat), bar delutan jottem ra, nem adtak hozza pin-kodot. .. Szoval minden olyan gyanus, es a gyanakodasban, akar jogos, akar nem, nagyon el lehet faradni, foleg nekem, akinel ez igencsak megerolteto, mert alapvetoen hiszekeny, es az emberekben bizo valaki vagyok. Voltunk egy parkban (Lodi garden), ami olyan varosliget-szeru, csak megse. Vannak benne icipici csikoshatu mokusok, meg mecsetromok, es jo a levego! Ez nagyon fontos, mert iszonyatos amugy a legszennyezes. es olyan jo volna valami alruha, hogy normalisnak tunjek - ne legyek szoke es feher... De nem vettem kendot, meg szarit, meg semmit, mert az amugy hihetetlenul erdekes bazarban nemhogy szemlelodni nem lehet (holott boven lene mit), meg fenykepezni sem mertem megallni. De, ahogy apa mondana, remeljuk elmulik. Ma is ettem currys csirket, meg rizst, meg joghurtos szoszt meg babos-lencses csipos szoszt, es meg mindig sehol a delhi belly :) Holnap aztan tenyleg varost nezek, ma hetfon minden zarva van azal a magyarazattal, hogy vasarnap sok a latogato, es ki kell utana takaritani. Erdekes, a muzeumok nalunk is meg mas orszagokban is zarva vannak, de nem gondoltam ra soha, hogy ezert-e. Voltam konyvesboltban is, vettem tanitsd magad hindiul konyvet, ez jo program lesz az ures estekre. Bar igazabol mar (es durva hogy ket nap utan maris) arra vagyom, hogy europaival beszelgessek... Suru volt ez a ket nap, es foleg igy egyedul nagyon sokkos. De jol vagyok, ne izguljatok, es megprobalok a pinkodnak is utanamenni, csak addig nem kapcsolom ki a telefont, es nem tudom berakni a magyar kartyat, hogy a Ti uzeneteiteket elolvassam... Balazs, koszi as sms-t, jolesett! Udv az SDL-es bandanak!

2009-02-08T05:08:00.000-08:00

Ma hajnali negyed 1 korul landoltunk az Uj Delhi Indira Gandhi nemzetkozi repteren. Amikor kileptem a gepbol, megcsapott a levego, ami teljesen uj volt. Leginkabb a szmogoltet tunt fel benne, es kellemesen meleg volt (elsore, aztan nagyon huzatos). Az ejszakat krisnas zarandokokkal, meg hasonszoru egyeduli lany japan turistaval toltottem a tranzitban. A krisnasok meg soha ennyire szimpatikusak nem voltak. Lehet, hogz ez onnan kezdodott, hogz a kijevi tranzitban oket neztem ki magamnak, hogy na, ok biztos nem Bangkokba utaznak tovabb. Nagy csapat orosz krisnahivo volt, varakozas kozben szorgalmasan imatkoztak. Ahol voltunk egy hatalmas hall volt, ahol tobb szalagra erkeztek a csomagok, a gyakorlatilag egesz ejszaka folyatosan leszallo repulokrol. Es mennyi ember, micsoda szines tarsasag! Nem lehetett megunni a nezelodest. 8-kor aztan felszedelodzkodtem, es minden batorsagomat osszeszedve kimentem a vilagba. Furcsa erzes volt vegigvonulni a szeles kifutopalyan egyedul, mindket oldalon tomott turbanos ferfiak sorfala mellett, akik kulonbozo nevtablakat tartottak, es termeszetesen mind engem neztek. Magabiztos vagzok, tudom, mit csinalok - mondogattam magamnak, es igzekeztem hatarozottan elindulni a busz iranyaba, amiril persze nem tudtam, hogz hol van. Fel voltam keszulve a taxisok rohamara, de szerencsere nem voltak udvariatlanok, meg a buszhoz is elvezettek. A buszsofor megmondta nekem, hova tegyem a a cuccom, es kozvetlenul moge ultem le (ti. cucc moge). A rendszer az, hogy akkor megy a busz, ha megtelik. Amig mashol nem fogyott el az osszes szabad hely, nem is ult le mellem senki (csak ferfiak voltak a buszon). Az emberek ugy ugralnak rola le-fel, hogz igazandibol meg sem all. A mogottem ulo fiatalember rogton ki is vette a kezebol az utikonyvet, hogy megnezegesse. (Gondoltam, ha ettol most megszabadit, vegkepp meg leszek love, benne van minden tudomanyom.) A ket feherhez a buszon a kalauz kulon odament mar utkozben megtudakolni, hogy hova tartunk, hpgy szoljon nekunk. Amikor leszalltunk, odakialtotta valakinek, hogy mutassa meg nekem, merre kell mennem, mire o szolt, hogz kovessem. Ezzel a valakivel toltottem aztan a nap tovabbi aktiv reszet (mert 3 korul visszajottem a hotelba aludni). Miutan megkerdezett, honnan jottem, kozolte, hogz o meg kanadai, bar nyilvanvaloan indiai kulsovel rendelkezett. Hangsulyozta, hogz nagyon vigyazzak magamra, meg nem lehet elegge megbizni az itteni emberekben, de o mivel kanadainak vallotta magat (3 eve dolgozik ott asszem, es allampolgar lett), valahogy kulon kategoriaba kerult. Riksaval elvitt a hotelba, ahol elozoleg szallast foglaltam. Ez biciklis riksa, hatul szuken ket ulohellyel, ahol mi sok cucunkkal helyet foglaltunk. Baromi nehez lehetett szegeny paranak, amikor vegkepp nem birta hajtani, pl. folfele, leszalllt es tolta. Sajnaltam, de utobb kiderult, azert kerult egy nagyot, hogy tobbet fizessenek neki. Aztan a nap folyaman az is vilagossa valt, hogy mind a motoros, mind a labbal hajtott riksasok pluszt szamolnak fel azert, mert en, feherember benne ultem. Nem csak arrol van szo, hogy a turista nem tud jol alkudni, vagy nem ismeri az arakat, hanem a helyitol is tobbet kernek, ha turistat visz magaval. Elmentunk a kedves patronus szik templomaba (o pandzsab szarmazasu), ahol vegigcsinaltuk a ritualet, cipot, zoknit le, ruha(cipo)tarba be, kzmosas, labmosas, fej befedese, fol homlokkal erintese a martirhalalt halt szent guru maradvanyai elott, aztan kifele kaptunk a markunkba valami ritualisan elkeszitett szent edesseget, ami finom volt (vmi pep). Elmentunk enni is, rendeltunk csilis csirket, curry-s csirket, baranzhust, zoldseget (upsz, ebben a pillanatban jutott eszembe, nyers zoldseg meg volt nekem tiltva...) es langos-palacsintaszeru vajazott dolgot (butter rodhi). Szoval eleg tekintelyesen belakmaroztam, egz ido utan a csipest is kibirtam, es 5-6 ora utan sem jelentkeztek meg a Delhi-belly tunetei (az angolok a gyomorrontas okozta hasmenest hivjak igy, ami itt notorius. Szo szerint Delhi-pocak.). Vettem vonatjegyet szerdara, akkor utazom Bodhgayaba, addig meg ha holnap egyedul is kimereszkedem a zsufolt utcara, ami szagok, illatok es szinek kavalkadja, es ahol mindenki majdnem nekimegy mindenkinek. De micsoda koordinacios erzekuk van! Mindenesetre felmerhetetlen annak az erteke, hogy a beavatashoz helyi (es milyen kedves!) segitsegem volt.

2009-02-06T14:52:00.000-08:00

Sziasztok! Holnap repülök Indiába, de ma még kipróbálom, milyen blogot írni. Még jól jöhet. Ha sikerült, megyek aludni. Godnat!