Ujra Indiaban vagyok, de most legalabb gondolatban kicsit visszamegyek Sri Lankaba, hogy meseljek rola par dolgot.

Miutan igenyeltem indiai vizumot, bekoltoztem a Nilambe meditacios kozpontba, ami Kandy kozeleben van a hegyekben, teaultetvenyek kozott. Gyonyoru hely, es nincs aram, igy mindenutt gyertyaval vilagitanak (hianyoztak a taize-i enekek...), 5 kilometerre van az uttol felfele, igy zaj sincs. Napi tobb meditacios alkalom volt (sok ora osszesen) reggel 5-tol kezdoden es nap ketszeri joga. A meditaloknak elvileg a delutani teaszunet kivetelevel folyamatosan csendben kene lenniuk, de ez nem mindig valosul meg. A joga nagyon jolesett, ugyanakkor a meditacioban nem nagyon jeleskedtem (foleg a reggel 5 orai alkalmat hagytam ki par nap utan, amikor ugy dontottem, mivel nincs elotte sem reggeli, sem tea, aludni az agyban is tudok, nem kell atulni a meditacios terembe...) Viszont remek emberekkel baratkoztam ossze hosszu beszelgetesek soran, foleg azon a napon, amikor a telihold unnepe (Sri Lankaban poya-nak hivjak) miatt egesz nap csendben kellett volna lenni. 5 napot toltottem Nilambeben, es szinte vegig esett az eso, baromi hideg volt es minden nedves, a szobaban is, alig lehetett meggyujtani a gyufakat. Ennek megfeleloen meteropata lelkem kicsit szenvedett, meditacio ide vagy oda - bar valszeg ide, mert nem is nagyon tudtam magam massal lekotni, noha olvastam jo meditalos konyveket, de ugye a gyakorlatban minden mas... Mire as esti lefekveskor es a hajnali 5-os keleskor ugyanolyan fenyesen ragyogott a hold, tudtam szep ido var ram - lent a varosban. Az elso este egy ujdonsult Nilambes baratnonel szalltam meg, es jolesett a par napja nem tapasztalt luxusban furodni, csoki, vacsora igazi asztalnal, forro zuhany es komolyzenei alafestes a Negy evszaktol kezdve a Mozart Requiemen at a Kek Duna keringoig. A Maggie-nel toltott egy napban tenyleg meg tudtam elni a jelen pillanatot, amit a depis esos meditacios kozpontban nehez volt ("Haza akarok menni, haza-haza!"). Aztan megkaptam a vizumomat, ami alairta a hazamenesi kerelmemet: a vizumon megjegyzeskent ez all: "a kovetkezo vizumot csak a sajat orszagomban kervenyezhetem". Ez persze nem baj, ugyis haza terveztem mar menni ez utan.

Aztan hosszas tepelodes utan vegul elmentem a meregdraga belepos elefantarvahazba. Voltak edes kicsike elefantok, de szomoru volt latni, hogy ez mennyire allatkert, a meglancolas, es hogy peldaul az elefantok furdeskor mar nem fujjak magukra a vizet az ormanyukkal, hanem az idomarok locsoljak oket vodrokkel. Az elefantok miatt nem is erte meg a penz, de aztan elkapott egy srac, amikor mar epp busz utan neztem volna, hogy a jegy tartalmazza a belepest a gogynovenykertbe is, es o itt onkentes, es elmagyarazza nekem, hogy mi micsoda es mire jo es kapok egy csesze ajurvedikus teat. Mondtam, jo, es erdekes is volt az ismertetes, mire aztan kiderult, hogy o itt nekem ingyen masszazst is ad... Igy kaptam egy teljes ajurvedikus masszazst, es amikor visszeertem a vendeghazba, a tulaj kozolte, hogy a vendegeinek altalaban felajanl egy teritesmentes ajurvedikus masszazst. Mondtam, hogy koszonom, engem most massziroztak meg ajurvedikusan, mire o, hogy nem baj, akkor o tantrikus masszazst hajt majd rajtam vegre. Igy keso este egy tobb oras tantrikus masszazsban lehetett reszem, ami nem volt vegul teljesen tantrikus, mert meditalas helyett filozofikus eszmecseret folytattunk, viszont en meg eletem elso igazi, olajos masszazsa napjan par honapra eleg masszazst kaptam.

Masnap pedig a tengerparton folytatodott a luxus, az amerikai lannyal, akivel az elso sri lankai napon talalkoztam es egyutt mentunk ebbe a vendeghazba, az utolso napunkra elmentunk a repterkozeli udulohelyre es az oceanban gyonyorkodtunk, megneztuk a naplementet es meg ejszaka az agybol is hallottuk a hullamok morajlasat, mivel a hotel kozvetlenul az oceanparton volt. Palmafak, ocaan es naplemente - pisz, lav, happinesz. Mint a meseben es a prospektusokban. Es halat vacsoraztam. Masnap delelott pedig ugy dontottem, nem erdekel a sok bamesz, en csakazertis lekuzdom a szegyenlossegem, es bemegyek a vizbe. Fantasztikus hullamfurdo volt, meg este a chennai dogmeleg hotelszobaban is ereztem es lattam a hullamokat, amikor becsuktam a szemem.

India kicsit sokkos volt eloszor - tenyleg ide vagytunk annyira vissza?! De aztan belerazodtam, csak tenyleg nagyon meleg van. Ma elmentem templomba, skot egyhaz, talan anglikan, ugy is hivjak, hogy St Andrew's church (leven, hogy Andras a skotok vedoszentje, azert is ferde kereszt a skot zaszlo), beceneven "Kirk" (skotul templom). Erdekes egyveleg volt az istentisztelet, volt barokk orgona preludium, a korus Mendelssohnt enekelt, a gyulekezeti enek Paul Gerhardt eneke volt John Wesley forditasaban es egy informalisabb korus kereszteny konnyuzenet enekelt, tobbek kozott egy "Jesus is Rock" (Jezus koszikla) kezdetut, stilusosan rock and roll kiserettel. Jolesett egy kis angolszasz sziget itt, felidezte bennem az angliai idoket, templomi korust (bar itt nem viseltek egyengunyat). Az istentisztelet elott beszelgettem egy gyulekezeti taggal, aki sajnalkozva mondta, hogy Nagybritanniaban terjed a hinduizmus, egyre tobb a balvanyimado...oh, borzalom, ahogy Kezdy Edit mondana. En hallgattam.

Nemsokara pedig a vonatallomas fele veszem az iranyt, es igyekszem magam felverekedni egy vonatra, amivel tobb mint egy napig utazom majd eszaknak, remelhetoleg nem allva...

Maradok. Vagyis megyek - Indiaba. Holnap.

Ugy tunik, lesz uj indiai vizumom. Vagy legalabbis biztos nem potyara hivtak mar vissza jovo hetre es fizettettek be velem a sok penzt. Pedig mar komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ha nem adnanak vizumot, mert indiai kontaktembernek a kasmiri Faroozt irtam be, akkor fognam magam es hazamennek... :)

Kepek (meg nem Sri Lankarol) itt: http://picasaweb.google.com/scsepregi

Sri Lanka paradicsom. Sok-sok palmafa, zold mindenfele, papayak, mango (Indiaban mar nincs szezonja) es specialis sri lankai gyumolcsok. Igazi jardak, tiszta utcak, es amikor az auto megall elottem a zebranal, zavarba jovok, hogy ilyenkor mit is kell csinalni. Az emberek nagyon nyugatiasan oltozkodnek, kedvesek es baratsagosak, ha nem is feltetlenul tudnak angolul - bar a buszon pont egy olyan holgy segitett ki, aki Oroszorszagban es Pragaban vegezte az orvosi egyetemet.
Kingfisher legitarsasaggal repultem, ami arrol hires, hogy sort is gyart, marmint nem a legitarsasag, hanem a Kingfisher. A tulajdonosa egy jachton ul az oceanban, es ha valaki akar valamit, menjen oda, o ott fogad ugyfelet, targyal es intezi az ugyeit. Ez volt eletem eddigi legmodernebb repuloje, bar csak a rovid ut vegen jottem ra, hogy itt filmek kozott kapcsolgathatok az elottem levo ules hattamlajan. De legjobban az tetszett, es hianyoltam mar sokszor ilyesmit, hogy monitoron kovetni lehetett, hogy merre megy a gep, mi van alattunk, mikor terkep a taj. A repuloterrol egy amerikai lannyal, aki szinten egyedul utazott a gepen, egyenesen Kandyba buszoztunk, ami az orszag kozepen fekvo hegyes-dombos videk kozpontja, es nagyon szep, friss, szep regi templommal, meg Buddha fogaval, aminek a dobozat holnap talan meg is pillanthatom. De csak miutan beadtam az uj vizumkerelmet. Drukkoljatok!
Szoval Sri Lanka minden szempontbol feludito elmeny, estenkent pulovert veszek!

Az Eid szep volt, foleg latni a sok muszlim ujruhas ferfit seregleni befele a mecsetudvarra, vagyis inkabb egy fallal elkeritett nagy teruletre, epuletet nem lattam. Nok itt egyaltalan nem gyulekeznek (Kasmirban igen, csak teljesen kulon a ferfiaktol), hanem otthon fozik a nagy eidi lakomat. A ferfiak kulon az alkalomra valo koszontessel udvozlik egymast a kulon az alkalomra vasarolt szep feher ruhaban. Az imahelyen kivul pedig bucsuszeru sokadalom van, mindenfele arussal, icipici oriaskerekkel (kb. 2,5 m magas, csak pici gyerekek ulnek a kosarakban), nomeg keregeto gyerekekkel, akik ezuttal "Allah ka naam"-ot emlegetik (Allah neveben...). A fiuk bementek az imara, en kint vartam es nezelodtem, es minden szep es jo is lett volna, ha nem lettem volna olyan feher... Nem volt egy perc nyugtom, mindig gyerekek (es felnottek) tomege vett korul, akikkel beszelgettem kicsit, meg fotoztam oket (ez itt a foszam), es kozben lestem a tuzo napon, mikor lesz mar vege az imanak. Es ez meg mind oke volt, de aztan megtalalt egy helyi media emberke, aki szeretett volna egy fenykepet rolam. Mondtam, jo. De aztan kezembe nyomtak egy marek cukorkat, es akkor megrohantak a gyerekek, majdnem szetszedtek engem is, feldontottek szekestul, de meg ez is oke. Majd kiderult, hogy ezek ugy akarnak engem lefotozni, amint cukorkat osztok szet a helyi gyerekek kozott, mintha tenyleg, aztan egy lanykat kellett olelgetnem a media kedveert. Persze nem kaptam eszbe rogton, es a fotok elkeszultek (szerencsere az ujsagba az olelgetos kerult, nem a cukorkas), de most sajat boromon tapasztaltam (ujra), hogy a media mekkora egy csalo.
Az ima utan elmentunk az ismeros csaladjahoz, ahol nagyot ettunk, majd siettunk vissza az asramba, mert ebedmeghivasunk volt... De elotte elkapott egy helyi ujsagiro, aki India allitolag legnagyobb peldanyszamban eladott hindi nyelvu ujsagjanak dolgozik. Erre az interjura mar szamitottam par napja, ugyhogy nem volt meglepetes, ha nem is fogadtam kitoro lelkesedessel. (Bodhgaya mindig tele van kulfoldivel, de Chhattarpurban egesz ido alatt eggyel sem talalkoztam, igy nagy szam voltam). Tegnapelott meg is jelent rolam egy cikk a "denik baszkar"-ban (napi Nap :)), Sara azt mondja, I love Bapu cimmel (Bapu Gandhi beceneve, es ezt igy ilyen formaban persze nem mondtam...), es egy elonyos keppel rolam a harom meteres kukorica kozott. A cikkben sok tulzas es szepites volt, de mindenkepp pozitiv kicsengese volt, nomeg valosagtartalma is.
Masnap delutan elhivtak egy kollegiumba, hogy inspiraljam a fiukat az angoltanulasra. Nem volt sok kedvem elmenni, de szerencsere velem jott Farooz is, igy jol sult el a dolog. En beszeltem nekik valamicsket angolul, de aztan Farooz inspiralta oket, valaszolta meg a kerdeseiket rolam es mas dolgokrol hindiul.
Aztan megjelent a cikk rolam a reggeli lapban, es maris jott a TV... Leforgattak, ahogy turom a tehentragyat, olvasom Gandhi oneletrajzat, nomeg viragszirmokkal tisztelem meg a szobrat es imadkozom elotte... Mindenbe belementem, ahogy az angolok mondjak, when in Rome, do as the Romas do (ha Romaban vagy, tedd azt, amit a romaiak). Azert elkepzeltem, milyen lenne, ha Kossuth vagy Szechenyi szobra elott nekiallnek imadkozni. Mert a hinduknak annyi istenuk van, nem gond bevenni kozejuk nagyra becsult embereket is halaluk utan. Aztan interjut adtam negy TV-csatorna mikrofonjanak. Ezeket talan csak oktober 2-an adjak majd kozre, Gandhi (es Nagyanyo) szuletesnapjan. Meg rogton utana el kellett menni egy masik iskolaba, megint viragkoszoruzni Gandhit es Szarasvatit, az iskola patronistenet (aki nekem is patronusom, mert a risikesi baba a zene istenenek nevet adta nekem) es beszelni a gyerekekhez. Ezuttal aranyos kisgyerekek voltak, es csak a magyar iskolarendszerrol kellett nekik meselnem, de azert orultem, hogy nehany ora mulva kigordul a buszom ebbol a varosbol, es a keson erkezo media mar csak a hult helyemet talalja - es Faroozt, haha.
Igy ert veget az ujabb asrami elmenyem, hianyozni fog a nyugis kornyezet, ispiralo Gandhi olvasmanyok es az esti ritualenk, hogy vacsora elott vagy utan kimentunk a piacra forro edes habos tejet inni Faroozzal. A bacsi mar vart minket, es orult, amikor tegnap Farooz tavolletemben megitta az en adagomat is.
Farooz eljott velem busszal Jhansiba, ahol vonatra ultem. Mivel csak hajnali 1-kor ment a vonat, szallodaban akartunk aludni, de sorozatos diszkriminaciot kellett elszenvednunk, igy a vegen nem volt szamunkra hely. (Az egyik hotel nem volt hajlando egy szobaban elszallasolni bennunket, mert en kulfoldi vagyok, o meg indiai, a masik pedig kesz lett volna szobat adni nekunk, de mikor kiderult, hogy Farooz kasmiri, kozoltek, hogy kivul tagasabb. A svajci bicska mozgolodni kezdett a zsebemben.)
A vonatut hosszu volt (egy nap es masfel ejszaka), es meleg. Az utasok valtogattak egymast a kornyezetemben, aztan egy ficko mellettem mar tamil konyvet olvasott, en kineztem az ablakon, es ugy tunt, a hindi nyelvu feliratokat felvaltottak a tamil szavak. Vicces kerekded a tamil iras. Es ujra es ujra figyelmeztetnem kell magam, hogy a hindi, amibe az utobbi napokban olyan jol belejottem, es eloszeretettel hasznalom, itt nem mukodik.
Most Chennaiban vagyok, ami Tamil Nadu kozpontja es India negyedik legnagyobb varosa. Varosnezeshez nem nagyon van kedvem, mert nagyon meleg van. Holnap pedig repulok Sri Lankaba ket hetre. Amikor szel fuj, az itt mas erzes... megyek, megnezem a tengert.

Tegnap volt az asramban egy tenyerjos guruji. Vicces volt, mindenkinek erdekes diagnozist allitott fel, nagy tarsasag jelenleteben. Nekem olyan reszletekbe ment, hogy hany kapcsolata volt/van/lesz a ferjemnek elottem, es hogy hol van ismertetojelkent funkcionalo anyajegyem. A legfobb megallapitasa az volt, hogy miniszter leszek. Mar ranezesre ezt mondta, de a tenyerem, nyakam, ajkam lattan ez csak megerositesre talalt. Vagy legalabbis vezeto poziciom lesz es sok penzem. Minderre, akik ismernek, sejthetik, igen kicsi az esely... de nem baj :) Aztan ma reggel, amikor guruji (ez olyan, mint a baba, csak jobban tud tenyerjosolni, babaji csak az alapokat tudta - valami kulonleges dolgot csinalok majd az eletemben) meglatott tehentragyat cipelni, elkezdett velem kiabalni, hogy "please no, Please no!", hat egy miniszter....! Amugy ez a guruji is szeretett volna velem maradni, kozolte, nincs felesege, o kesz velem jonni barhova. Mondtam neki, hogy ez kedves tole.
Holnap veget er a ramadan, es Eid unnepe lesz a muszlimoknak, - itt is eleg nagy szamban vannak. Egy ismeros meghivott minket, unnepeljunk vele es csaladjaval, igy Faroozzal a mecsetben kezdjuk a napot (vagyis en valoszinuleg csak kint varhatom meg oket...), es aztan jon az eves...:) Amugy par honapja rendesen ki vagyok kerekedve, es talan most majd lathatjatok is, mert amint e sorokat irom, csorognak fel a kepek a picasa albumba.