Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra... (Ady)

Megvan az ideje az elutazasnak es megvan az ideje a hazateresnek.
Holnap.
Koszonom, hogy megoszthattam Veletek az elmenyeimet.
Otthon talalkozunk!

Az utolso bejegyzesem ota sok viz folyt le a ven Gangeszon is, de hala Istennek engem nem sodort el, meg elek. Sot, jol elek. Pisz, lav, szansajn, hepinesz Goaban. Fura erzes nyari oltozetben robogon szaguldani templomba palmafak kozott advent elso vasarnapjan, valahogy nem illik ebbe a kornyezetbe a Jojj nepek megvaltoja enek ismeros dallama.
Hogy mi tortent az elmult masfel honapban? Utazas, hello turiszt elet Tamil Naduban, aztan rovid farmerelet Bangalore kozeleben egy biofarmon, majd hogy az Azsiaban toltendo kerek tiz honap meg kerekebb legyen, latogatast tettem ujra Bodhgayaban, ahol a tortenetem elkezdodott, es ahol leghosszabb ideig voltam. Kicsit olyan volt oda visszamenni, mint az elso lepes hazafele. Ismeros, hely, emberek, hangulat, raadasul megint "eyecamp"-ba csoppentem, ahol az utolso negy napot vegigdolgoztam a mutoben, ami mar a marcius ota ujonnan, direkt erre a celra az asram teruleten felepitett korhazban mukodott. Jo erzes volt megint hindiul beszelni es szinkronban hallgatni a muezin imara hivo eneket es a buddhista mantrakat, ez utobbi most mar sokkal tobbet jelentett buddhista tanulmanyaim utan, mint annak idejen.
Most pedig Goa, India egyik legturistabb helye, de nem veletlenul: kituno klima, gyonyoru tengerpart, sok zold. Most ez tenyleg nyaralas igy november vegen, december elejen, seta a tengerparton, nezelodes a vasarban, finom, Faroozzal es egy masik baratunkkal (akinel lakunk) kozosen elkeszitett etelek, filmnezes laptopon. Ez az utolso napenergia-feltoltes mielott hazamegyek a hideg magyar decemberbe. (Ami hideg es sotet, de magyar.)
Gondolkoztam, hogy a hosszu blogolasmentes idobol mit oszthatnek meg veletek igy utolag, es rovid epizodok jutnak eszembe.

Vonatut. Szeretek vonatozni. Otthon is, de itt sokkal intenzivebb, kulonlegesebb elmeny marcsak a vonatozas idotartamabol is fakadoan. Nem voltam nagyon tervszeru az utazasaimat illetoen (ket napos vonatut ide, aztan ujabb ket nap vissza...vannak am itt tavolsagok!), igy boven volt idom megtapasztalni, milyen napokat es ejszakakat tolteni a vonaton. Itt nem mondjak be, hogy "a vonat nyitott kocsiajtokkal nem indul", mert ha becsuknak indulaskor az ajtokat, a fele utastarsasag a peronon maradna. Itt csakis akkor szallunk vissza a vonatra a seta- es vizesuvegfeltoto szunetbol, amikor latjuk, elindult a vonat. Semmi panik, semmi szivszakadas, a vonat eppen ezert lassan gyorsul. Kulonleges hangulata van az utazasnak, foleg a nyitott ajtoban allva (bar legutobb figyelmeztettek, hogy ez szabalyellenes), figyelve az elrohano vilagot, amelynek egy-egy pillanatra reszese lehetek. Igy kellene figyelnem mindig, az osszes pillanatot.

Indiaiak egymas kozott. Tamil Naduban voltunk Faroozzal, ahol tamilul beszelnek, es mellenk szegodott egy helyi ficko. Nagyon kivancsi volt, hogy Farooz honnan jott (amikor egyutt vagyunk, altalaban inkabb vele beszelnek, mint ferfival - ez nagy konnyebbseg nekem), es nem akarta elhinni, hogy o is indiai. Hindiul beszeltek egymassal, es miutan Farooz nem ertette egy mondatat, az illeto kozolte Faroozzal, hogy o akkor nem is indiai. Aztan szo szot kovetett, es egyszercsak a tamil nem ertette Farooznak egy kerdeset, mire Farooz is kijelentette, hogy ezek szerint a beszelgetotars sem indiai. Igy van ez, ha egy tamil es egy kasmiri hindiul tarsalog.

Maduraiban (szinten Tamil Nadu) egy szociologusnal szalltunk meg egy ejszakat. Izgalmas beszelgetest folytattam vele, a Macskajajtol kezdve Taizeig mindenrol szo esett, es o mondta, hogy a kornyezettudatossagra nevelesi projektje kereteben egy idoben fizettek az embereknek, ha a kozvecet hasznaltak (egy pisiles, egy rupia), mert altalanos, hogy mindenki mindehova...

Ujra Indiaban vagyok, de most legalabb gondolatban kicsit visszamegyek Sri Lankaba, hogy meseljek rola par dolgot.

Miutan igenyeltem indiai vizumot, bekoltoztem a Nilambe meditacios kozpontba, ami Kandy kozeleben van a hegyekben, teaultetvenyek kozott. Gyonyoru hely, es nincs aram, igy mindenutt gyertyaval vilagitanak (hianyoztak a taize-i enekek...), 5 kilometerre van az uttol felfele, igy zaj sincs. Napi tobb meditacios alkalom volt (sok ora osszesen) reggel 5-tol kezdoden es nap ketszeri joga. A meditaloknak elvileg a delutani teaszunet kivetelevel folyamatosan csendben kene lenniuk, de ez nem mindig valosul meg. A joga nagyon jolesett, ugyanakkor a meditacioban nem nagyon jeleskedtem (foleg a reggel 5 orai alkalmat hagytam ki par nap utan, amikor ugy dontottem, mivel nincs elotte sem reggeli, sem tea, aludni az agyban is tudok, nem kell atulni a meditacios terembe...) Viszont remek emberekkel baratkoztam ossze hosszu beszelgetesek soran, foleg azon a napon, amikor a telihold unnepe (Sri Lankaban poya-nak hivjak) miatt egesz nap csendben kellett volna lenni. 5 napot toltottem Nilambeben, es szinte vegig esett az eso, baromi hideg volt es minden nedves, a szobaban is, alig lehetett meggyujtani a gyufakat. Ennek megfeleloen meteropata lelkem kicsit szenvedett, meditacio ide vagy oda - bar valszeg ide, mert nem is nagyon tudtam magam massal lekotni, noha olvastam jo meditalos konyveket, de ugye a gyakorlatban minden mas... Mire as esti lefekveskor es a hajnali 5-os keleskor ugyanolyan fenyesen ragyogott a hold, tudtam szep ido var ram - lent a varosban. Az elso este egy ujdonsult Nilambes baratnonel szalltam meg, es jolesett a par napja nem tapasztalt luxusban furodni, csoki, vacsora igazi asztalnal, forro zuhany es komolyzenei alafestes a Negy evszaktol kezdve a Mozart Requiemen at a Kek Duna keringoig. A Maggie-nel toltott egy napban tenyleg meg tudtam elni a jelen pillanatot, amit a depis esos meditacios kozpontban nehez volt ("Haza akarok menni, haza-haza!"). Aztan megkaptam a vizumomat, ami alairta a hazamenesi kerelmemet: a vizumon megjegyzeskent ez all: "a kovetkezo vizumot csak a sajat orszagomban kervenyezhetem". Ez persze nem baj, ugyis haza terveztem mar menni ez utan.

Aztan hosszas tepelodes utan vegul elmentem a meregdraga belepos elefantarvahazba. Voltak edes kicsike elefantok, de szomoru volt latni, hogy ez mennyire allatkert, a meglancolas, es hogy peldaul az elefantok furdeskor mar nem fujjak magukra a vizet az ormanyukkal, hanem az idomarok locsoljak oket vodrokkel. Az elefantok miatt nem is erte meg a penz, de aztan elkapott egy srac, amikor mar epp busz utan neztem volna, hogy a jegy tartalmazza a belepest a gogynovenykertbe is, es o itt onkentes, es elmagyarazza nekem, hogy mi micsoda es mire jo es kapok egy csesze ajurvedikus teat. Mondtam, jo, es erdekes is volt az ismertetes, mire aztan kiderult, hogy o itt nekem ingyen masszazst is ad... Igy kaptam egy teljes ajurvedikus masszazst, es amikor visszeertem a vendeghazba, a tulaj kozolte, hogy a vendegeinek altalaban felajanl egy teritesmentes ajurvedikus masszazst. Mondtam, hogy koszonom, engem most massziroztak meg ajurvedikusan, mire o, hogy nem baj, akkor o tantrikus masszazst hajt majd rajtam vegre. Igy keso este egy tobb oras tantrikus masszazsban lehetett reszem, ami nem volt vegul teljesen tantrikus, mert meditalas helyett filozofikus eszmecseret folytattunk, viszont en meg eletem elso igazi, olajos masszazsa napjan par honapra eleg masszazst kaptam.

Masnap pedig a tengerparton folytatodott a luxus, az amerikai lannyal, akivel az elso sri lankai napon talalkoztam es egyutt mentunk ebbe a vendeghazba, az utolso napunkra elmentunk a repterkozeli udulohelyre es az oceanban gyonyorkodtunk, megneztuk a naplementet es meg ejszaka az agybol is hallottuk a hullamok morajlasat, mivel a hotel kozvetlenul az oceanparton volt. Palmafak, ocaan es naplemente - pisz, lav, happinesz. Mint a meseben es a prospektusokban. Es halat vacsoraztam. Masnap delelott pedig ugy dontottem, nem erdekel a sok bamesz, en csakazertis lekuzdom a szegyenlossegem, es bemegyek a vizbe. Fantasztikus hullamfurdo volt, meg este a chennai dogmeleg hotelszobaban is ereztem es lattam a hullamokat, amikor becsuktam a szemem.

India kicsit sokkos volt eloszor - tenyleg ide vagytunk annyira vissza?! De aztan belerazodtam, csak tenyleg nagyon meleg van. Ma elmentem templomba, skot egyhaz, talan anglikan, ugy is hivjak, hogy St Andrew's church (leven, hogy Andras a skotok vedoszentje, azert is ferde kereszt a skot zaszlo), beceneven "Kirk" (skotul templom). Erdekes egyveleg volt az istentisztelet, volt barokk orgona preludium, a korus Mendelssohnt enekelt, a gyulekezeti enek Paul Gerhardt eneke volt John Wesley forditasaban es egy informalisabb korus kereszteny konnyuzenet enekelt, tobbek kozott egy "Jesus is Rock" (Jezus koszikla) kezdetut, stilusosan rock and roll kiserettel. Jolesett egy kis angolszasz sziget itt, felidezte bennem az angliai idoket, templomi korust (bar itt nem viseltek egyengunyat). Az istentisztelet elott beszelgettem egy gyulekezeti taggal, aki sajnalkozva mondta, hogy Nagybritanniaban terjed a hinduizmus, egyre tobb a balvanyimado...oh, borzalom, ahogy Kezdy Edit mondana. En hallgattam.

Nemsokara pedig a vonatallomas fele veszem az iranyt, es igyekszem magam felverekedni egy vonatra, amivel tobb mint egy napig utazom majd eszaknak, remelhetoleg nem allva...

Maradok. Vagyis megyek - Indiaba. Holnap.

Ugy tunik, lesz uj indiai vizumom. Vagy legalabbis biztos nem potyara hivtak mar vissza jovo hetre es fizettettek be velem a sok penzt. Pedig mar komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ha nem adnanak vizumot, mert indiai kontaktembernek a kasmiri Faroozt irtam be, akkor fognam magam es hazamennek... :)

Kepek (meg nem Sri Lankarol) itt: http://picasaweb.google.com/scsepregi