Ujra Indiaban. A nagy visszateres erzese tolt el. Csupa nosztalgia, olyan dolgokra is, amiket nem mindig szerettem eleinte. Itt valahogy minden intenzivebb, mint Nepalban, a szagok, a tomeg, a dudalas... Az elso pillanattol kezdve, hogy atleptunk a hataron (ahol orakat vartunk amugy). De egyelore jolesik. Szerencsesen megerkeztem tegnap Delhibe, kb. 44 ora buszozas es varakozas utan. Nem volt olyan kibirhatatlan az ut, mint szamitottam, eleg normalis volt a busz, bar meg elso delutan ketszer csereltek kereket... es olyan razos volt az ut sokszor, hogy vigyaznom kellett, nehogy hozzaerjen a terdem az elottem levo uleshez vagy a konyokom a karfahoz, mert kek-zold lennek most. Az idojaras turheto volt, mert borus, esos idot fogtunk ki az uton, csak Delhi... na, azt nehez szavakba foglalni. Foleg, amikor az ember egy veletlenul legkondicionalt helyisegbol jon ki. Milyen jo is egy penzfelvevo automatanal, vagy a kulfoldiek vonatjegyvasarlo irodajaban... Nem is toltottem sok orat Delhiben. Veletlenul az utcan osszefutottam Isabellaval, olasz volt onkentestarsammal masfel honap utan. Mekkora szerencse! Aztan a vonatjegyem persze nem arrol az allomasrol ment, mint ahonnan eddig mindig, ez en ezt ugye nem tudtam. Szoval akkor irany motoros riksaval, 7 kilometer, meg van 15 perc, siess! Vagy 10-15 percet kestem, de a vonat meg utana felorat bent allt... Amritsarba erkezve vartak az allomason - most eloszor kiprobalom a "couchsurfing" nevu talalmanyt, egy internetes halozat, es a tagok fogadjak egymast, elszallasoljak a felejuk utazokat a kanapejukon barati alapon. Talaltam Amritsarban a neten egy szimpatikus embert, aki bevallalt, es felajanlotta, ki is jon elem a vonathoz, mert ugye egyedul erkezem. Egy farmon lakik, van lova meg rizsfoldje, meg csaladja, meg medenceje, meg etterme, meg tobb vendegszobaja (az enyem duplaagyas, teves, furdoszobas), ami mindig ilyen magamfajta utazokkal van tele mindenhonnan. Most egy svajci par van itt, meg egy portugal srac, allitolag ma este meg jon egy torok. Szoval jo kis tarsasagom lett megint mindjart, hogy otthagytam a buddhistakat. Olyan jo a hely, hogy lehet, hogy nem lepek le egy-ket napon belul. Es mekkora elmeny volt 4 nap tomeny izzadas utan vegre zuhanyozni, huhh!! Itt eppen nincs olyan meleg, mint Delhiben, bar allitolag egy-ket napja meg 46-48 fok volt. A ma delelotti hatalmas vihar javitott a helyzeten.

Delutan a portugallal ellatogattunk az szikek arany templomaba, ami hatalmas elmeny volt. Olyan tagas, gyonyoru, spiritualis hely, csupa mosolygo, kedves emberrel, hogy csuda. Van egy hatalmas kajaldajuk is, ahol 24 oran at keszitenek etelt tomegeknek (unnepeken akar 200.000 ember is eszik ott egy nap). Be kell fizetni valami kis adomanyt, es leultetnek a foldre sorokba egy hatalmas terembe, es felszolgaljak a rizspudingot, zoldseget, kenyerfelet. Aztan jonnek ujratolteni. Nagy latvanyossag voltunk, mert a velem levo sracon turban volt, es en is veletlenul epp a "punjabi suit" nevu indiai kiszerelesemben voltam (szerepelt kepeken, zold szinu). Valaki elkezdett nekunk meselni a szik vallasrol, aztan szerzett egy masik fiatalembert, hogy csavarjon a haveromnak jobb kinezetu turbant, es mindenhol korbevezettek, regi alagsori targyalotermek, raktarhelysegek, ha jon az ellenseg es etelraktar kell (mert a pakisztani hatarhoz kozel hagyomanyosan a szikek vedik Indiat), a konyha, ahol a csapati nevu, indiai kerek lapos kenyerfelet geppel keverik, gyurjak, lapitjak es sutik, meg hatalmas konderokban fozik a rizst, zoldsegeket. Probalkoztam egy kis hindi-pandzsabi tarsalgassal nem egeszen eredmenytelenul, ami felettebb jo erzes. Es lehet, hogy este 10-re visszamegyunk megnezni a szent konyv nyugovora tereset. Amugy a masolatbol non-stop olvasnak, enekelnek.

A szik ferfiak hagyomanyosan turbant viselnek, a kulonbozo szinek es formak allitolag nem jelentenek sokat, ki-ki izlese es kedve szint csavarja (csak a ritualis emberek ragaszkodnak altalaban a sarga, kek vagy fekete szinekhez). Gyerekek is hordanak fejfedot, de altalaban kisebbet, egyszerubbet, mint a felnott ferfiak. A templomban mindenki fedett fovel tartozkodhat csak (minden alkalommal, amikor leesett a fejemrola kendo, ramszoltak), igy nem tudom, a noknek is muszaj-e mindig. Egy biztos, senki nem vaghatja semmilyen szorzetet, se szakall, se haj, se noknek, se ferfiaknak. A kozelmultban azert nem vettek fel egy szik csaladbol szarmazo lanyt a szikek foiskolajara, mert beizonyitottak, hogy mivel szedi a szemoldoket, nem igaz szik.

Ma itthagyom Nepalt. Most nem osszegzem a 2 es fel honap tapasztalatait, lesz ra boven idom utkozben. Ha valami nagy revelacio er, majd kesobb megirom. Delutan buszra szallok, es ha minden igaz, 35 ora zotykolodes utan kiszallok a 43 fokba. Delhiben a fenti adatok miatt csak egy napot maradok, es meg aznap ejjel Amritsarba tervezek vonatozni, ahol szinten meleg van, de legalabb fekudni lehet a vonaton. Amritsar a szik vallas kozpontja, Pandzsabban. Erdekes lesz a sok buddhizmus utan (es kozott). Legkozelebb onnan jelentkezem talan.

Az indiaiak tevedesben elnek. Nem fogjak fel, hogy ok pisilnek ossze mindent, es nem en rontom naluk a levegot. Mar megint csak harom honapig turnek meg piciny orszagukban, ahol - no, ezt nekem kene elfogadnom - mar igy is tul sokan elnek. Jo lehetoseg ez megintcsak a ragaskodasoktol valo megszabadulasnak, ez esetben a terveimhez es almaimhoz valo tulzott kotodesnek kell veget vetnem. Fo a rugalmassag es a spontaneitas.

Atmenetileg lezarult a buddhista tuning, es most antropologusdit jatszom - elmeletben. Egy nemet-nepali cegnek fogalmazok majd valamit (persze a blogirassal halogatom...) a csepangokrol, akik itt erdei felnomad bennszulottek. A ceget One World ALC-nek hivjak (http://www.oneworld-alc.org/ - az uj honlap meg csak nemetul van, azt hiszem, de .com. vegzodessel angolul is meg lehet oket ismerni, kevesbe reszletesen), es azzal foglalkozik, hogy biodinamikus technologiaval allit elo termekeket, fokent fustolot, teat es mezet, majd azokat Europaban ertekesiti jo penzert. A helyi farmerek...
Hat, ennyit mentett el a rendszer, amikor csutortokon delutan negykor orarend szerint beallt az aramszunet. Itt ugyanis nincs folyamatos aramellatas, es orarendje van annak, hogy melyik nap hanytol hanyig van aram(szunet). En persze nem tartom szamon.
Szoval mar nem tudom, mi volt a helyi farmerekkel, arrol nem is beszelve, amit utana irtam. Lenyeg, jo moka volt a helyi egyetemi konyvtarban kutatni, ugy utazni es konyvtarazni, mint a helyi diakok. Masfel ora volt az ut egy atszallassal Kirtipurba, ami Katmandunak az egyetemi varosresze (mellesleg egy hagyomanyos Newari falu is, szep templomokkal, amiket viszont nem lattam), hogy hany kilometer, ne kerdezzetek, de valoszinuleg nem sok... Szoval igy feelinges volt, a helyi nep kozelsege a buszokban...de ha idore mentem volna, tiszta ideg lettem volna mindig a sok dugo miatt. Itt a lenyeg, hogy le tudj lassulni a helyi szintre, ne kelljen sietned sehova, es akkor szep az elet. (Ez kicsit olyan, mint amit egy madridi lany meselt az ugynevezett gyorsettermekrol Madridban, ahol csomo del-amerikai bevandorlo dolgozik, es azota mar nem "fast food", hanem "slow food"...) Nagy nehezen sikerult magantagga avanzsalnom a konyvtarban, hogy kolcsonozhessek ki konyvet, csupan tagdij, depozit, utlevel fenymasolat es csekely 4 db igazolvanykep kellett hozza. Az utobbira egy napot varnom kellett, mig szepen retusaltak a ragyaimat... Mikor meglattam az eredmenyt, rogton rendeltem meg 6 darabot. Aztan persze a szamomra erdekes konyvekrol kiderult, csak egy darab van beloluk, ugyhogy nem kolcsonozhetem ki oket. Igy maradt az ingazas, a kontemplativ napi 3 ora, mindennap egyre ismerosebb kornyezetben (egyik nap ugyanaz a vak srac ult mellettem a kisbuszban oda es vissza - ezt persze csak en tudom valoszinuleg), es a kaba konyvtarban olvasgatas, ami sosem volt az erossegem. Es amikor mar nem tudtam, hogy tamasszam magam es mit olvasok, akkor egyszer csak belem hasitott: itt nincs kaveautomata! De nem volt mit tenni, megkerdeztem valakit, hol lehet itt kolat vagy kavet kapni a kozelben, es azt mondta a konyvtar mogott van a kajalda. Na, ez ugy nezett ki, hogy a kertben egy takolt pici epulet, ahol tomorulnek a diakok, tanarok egy ablaknal, ahol kulonbozo kis helyi kajakat lehet kapni, ilyen-olyan kutyulmanyok, csiposebb, kevesbe csipos, pici adagok, keves penzert. Aztan az emberek kiulnek a kertbe, a fure vagy fadeszkara, es ott esznek, dumalnak. Majd egyszer lesznek kepek.
Nos, ket napi bentulos olvasgatas utan ugy dontottem, eleg anyagom van ahhoz, hogy egy honlapra irjak nehany alapveto dolgot, kulonosebb fokusz nelkul (vagyis azt a reszet irjam a tortenetnek, amit en erdekesnek talalok). Masnap sikerult is osszehozni az iromanyt, es szerencsere a gyomorrontasom csak akkor jelentkezett, amikor befejezettnek tekintettem a munkat. Ejszaka lazzal hanykolodtam, hajnalban be akartak torni (az en szobam pont a bejarati ajto mellett van), es nyuszi leven felebresztettem a szobatarsam, aki kicsi a bors de eros alapom egy fekete oves karates gorog lany, es nem olyan beszari, mint en. Nehany fenyvillantassal aztan sikerult az illetektelen behatolot elijeszteni. En meg reggelre teljesen jol lettem, de azert ma megragadtam a kis betegseg alkalmat arra, hogy ellatogassak a tibeti orvoshoz, ahol annyi ismerosom jart mar. Vernyomast mer (azt mondjuk digitalis szerkentyuvel), megtapintja a pulzusod, megnezi a nyelved es a szemed, es tudja, mi jatszodik a hasadban. Felirt nekem egy hetre orvossagot, kecskekaki jellegu gyogynovenybogyokat, kulonbozot reggelre, delre es estere. Kivancsi vagyok a hatasra. Az izuk valoszinuleg borzalmas lesz.
Holnap megyek indiai vizumert, drukkoljatok, hogy ramkacsintson a szerencse - mondjuk ma pont leszart egy madar, az mar csak jot jelent - es megkapjam a tervezett 6 honapot.
Ja, vannak am uj kepek itt: http://picasaweb.google.com/scsepregi , egy uj Katmandu album is nyilt.

Orommel jelentem, hogy nehany uj kep van fent a fenykepoldalamon: http://picasaweb.google.com/scsepregi . Az Annapurna albumban vannak friss kepek a turarol. Folyamatban van tovabbi kepek kozzetetele, igy aprankent elvezhetitek a csodas kilatas silany utanzatait.
Idokozben elkezdtem egy ujabb buddhista kurzust Boudaban (ez a Katmandu sztupa kornyeki varosresze). A buddhista vallasgyakorlas most kulonosen udvos, mert par nap mulva, holdtoltekor lesz Buddha szulinapja, megvilagosodasanak napja es halalanak napja, igy az unnep elott meg tobb erdemet lehet felhalmozni, ahogy ezt mondjak. Rengeteg vajmecses eg estenkent a sztupa korul, tomegek menetelnek korbe korbe es egyesek borulva teszik meg az utat, ami nem all messze a negyutemu fekvotamasztol. Es vegre megtanultam nehany terminust magyarul, mert ezen a kurzuson van ket magyar! Vegre lehet magyarul beszelgetni (nagyon eroltetetten hangzanak a magyar szavaim), es egyaltalan vannak korulottem emberek, akik ugyanolyan hatterrel rendelkeznek, mint en, de otthon is mozognak buddhista korokben, igy az eszmecsere igencsak erdekes.
A kurzust, ami amugy a lelkigyakorlat buddhista megfeleloje (angolul "retreat", a magyar buddhistak elvonulasnak hivjak) egy nagynevu rimpocse, "inkarnalt lama" tartja, Dzongsar Jamyang Khyentse, aki amugy filmrendezo (The Cup, Travellers and Magicians) es konyviro (What makles you not a Buddhist). A wikipedian tobbet is olvashattok rola. Baromi laza stilusa van, butani, de sokat volt nyugaton, igy erti es beszeli a nyelvunket. Szoval jofej.