Megsem Pokharaban kotottem ki. Arra jutottunk, hogy egyenesen az Annapurna-tura kezdopontjara megyunk, Beshisaharba, es akkor masnap mar indulhatunk is. Ugy volt, Isabella es az angol motoros csavo motorral jonnek, de elotte elintezik az engedelyeket - az Annapurna megorzeseert (ez alatt ne az eroziot ertsd) hozzajarulast kell fizetni (kb. 6000 Ft-nyit). En meg felultem a helyi buszra, amirol at kell szallnom a fouton egy masikra, ami Beshisahar fele kanyarodik. Eletem legtomottebb buszozasa volt, hihetetlen, milyen jol viselik a tomeget, termeszetesnek tunik, hogy egymasra konyokolnek, egymasnak dolnek, gyerekek idegen ferfiak olebe ulnek, mert epp ott van tobb hely. Meglehetosen kenyelmetlen volt, de volt egy bizonyos hangulata es az emberek jokedvuek voltak. Ja, azt nem irtam, hogy a buszt ugy iranyitjak, hogy az oldalan dorombolnek. Ez mindent jelent, allj meg, indulj, vigyazz itt, nehogy nekimenj valaminek stb.
Aztan jott a hir, hogy a demokracia napja miatt egyreszt be van zarva a kovetseg es engedelyiroda, valamint benzint sem lehet sehol sem szerezni a motorba holnap reggelig. Igy meggondoltam magam, es miutan jol kineztem, hogy Bandipur is pont az atszalloponthoz van kozel, mi tobb, pont tegnap mondta Szaszko Sanyi, hogy menjek oda, idejottem. Egy terepjaro tetejen, meredek szerpentinen felfele, rendesen kapaszkodni kellett, de a kilatasert, friss levegoert es hogy nem nyomtak minden oldalrol, megerte. Hegyek, volgyek mindenutt teraszokkal boritva. Foto nem keszult, nem volt szabad kezem. (Kulonben is el vagyok maradva a feltoltessel, bocsanat, de sehol sem sikerult az utobbi idoben.)
Belecsoppentem ebbe a faluba, ami az egyik nepali nepcsoport, a newariak hagyomanyos epiteszeterol hires. A rovid foutcan turistak uldogelnek asztalok korul sorrel a kezukben, es amint leterek rola, maris elem tarul a falusi elet, elo kozosseg, gyerekek az utcan jatszanak (pl. kotelen kell atciganykerekezni), szocialis eletet elnek az emberek. Fura erzes kirakatfaluban setalni.
Aztan beultem egy zoldseges rizsre egy lathatloag csaladi vendeglobe. Ferj gyurta a tesztat az egyik asztalnal, feleseg nyujtotta. Kint az utcafronton angol es amerikai turistak ittak a sort vacsora utan, en a belso reszre ultem, ami pedig a volgy fele volt nyitott, es kellemesen jart a levego a haz ket szele kozott. Bejott egy kakas, setalgatott, felugrott a padra, asztalra, aztan sikerult az asszonynak elkapnia. A fia lent focizott a kertben, odaszolt neki, hogy szedjen babot a rizsemhez. Az etel jo lett, bar eleg eros, megittam hozza a szokasos egy liter vizet.
Jolesik itt lenni Katmandu utan, vegre kis nyugi. Es valahonnan eppen a Titanic zeneje szol... de nem lehet egy szavam se, en is itt ulok a gep elott. A hotel egy hagyomanyos falusi (bar emeletes) haz, de a szobam falan Linkin Park, Eminem, Avril es Titanic plakatok vannak.
A yahoo itt le van tiltva valami miatt, es a telefonomnak sincs terereje - mint tegnap teszteltuk, nemzetkozileg amugy sem mukodik. Legyetek jok!

Ja, es tudjatok, hogy most mar nem 3 es fel ora van koztunk, hanem 3 es haromnegyed, mert a nepaliak olyan fuggetlenek az indiaiaktol, hogy negyed oraval elobbre vannak :)

Miutan mar elegem van a sok ugyanolyan boltbol, es abbol, hogy nem lehet kozlekedni az utcan, mert setalo utca szelessegu, de a bicikliken es riksakon kivul motorok es autok is jarnak rajtuk, nomeg hogy a kaja is baromi draga (ha vegre azt is eszem, amit kivanok, es ennek megfeleloen hasmenesem sincs mar), holnap reggel dobbantok Katmandubol Pokharaba, aztan nekivagunk az Annapurna kornek. Ez valoszinuleg 3 het informacioaramlas-szuneteltetest (az SDL-ben meg tudtam az egybe-es kuloniras szabalyait..) jelent, de addig havas hegyek koze kepzelhettek olasz baratnommel es egy angol sraccal.
Ja, felreertes ne essek, Katmandu jo volt, csak egy ido utan hiv a vadon. Majd telepatiaval kommunikalok, es kuldok Nektek friss, oxigenritka levegot es szep kilatast.

Hihetetlen, de vegre Katmanduban vagyok! Ket nap Siliguri utan, gondoltuk, ujra megprobalkozunk a nepali buszokkal. Raju, a hoteltulajdonos meghivott minket ebedre egy hotelkertbe, eddigi indiai ebedeim egyik legjobbika volt - csoppet sem indiai es nagyon jolesett... Emlitette, hogy a kocsijaban van magyar zene, amint ujra beultunk, nagy kivancsian kertem is, hogy mutassa meg. Lejatszotta a kedvenc szamat rola, ami termeszetesen ciganyzene volt...latszik a rokonsag. Aztan meg kibirt egy moldvai furulyas szamot, de a gyimesinel mar valtott Joe Cockerre, amit bocs, de muszaj bomboltetni :) Jo dolgunk volt, mert nemcsak elvitt a hatarig, de kivarta, amig kitoltottuk ujra a kilepo es belepo lapokat, aztan intezett es alkudott nekunk buszt Katmanduba. Igaz, hogy vegul nem az a busz ment, amit megmutattak, es nem az elso uleseket kaptuk, hanem a leghatso sort, de vegre "beulhettunk a luxusba" annak tudataban, hogy ropke 14 ora mulva, valszeg masnap reggelre Katmanduban leszunk. A busz fel hat fele el is indult, uttalan utakon haladtunk, mert a fout meg mindig le volt zarva, es a busz szo szerint dobalt minket ott hatul. A leghatso sort kitoltottuk a megnott tarsasagunkkal, mivel a litvanokkal felszedtunk a hataron egy nemet lanyt meg egy izraeli sracot. A busztarsasag allitotta, hogy nem fogunk megallni sokszor, csak vacsoraszunetre, ehhez kepest az elso 1 oraban vagy 3szor megalltunk, es amikor a busz kifejezetten leparkolt este 9-kor, hogy vacsorazzunk, kiderult, hogy bizony itt fogjuk tolteni az egesz ejszakat, mert a foldcsuszamlasokat nem lehet latni a sotetben, igy nem biztonsagos tovabbmenni. Miutan belenyugodtunk, hogy ez van, egy ido utan megiscsak tovabbindult a busz, saros szerpentinen, keszulodo viharban. Aztan egyszercsak stop. Hatalmas eso, majd tisztulas, es a felfedezohad jelentese szerint a mi buszunk a 123. a sorban a folyo elott. Atkeles revvel, nappal, kiszamitottak, hogy 3 nap alatt sem erunk igy Katmanduba. A reggel azzal telt, hogy a sracok addig nyuztak a buszert felelos szemelyt, amig az visszafizette a penz nagyjat (ok nyilvan tudtak, hogy mi a helyzet, csak nem arultak el nekunk), aztan szepen fogtuk az elozo esti vihartol vizes (nem voltak rendesen letakarva a teton) batyunk es legyalogoltuk a buszsort, atkeltunk a revvel a folyon es nehezen ugyan, de keritettunk egy buszt Katmanduba 2 oraval kesobbi indulassal. Ettunk valami rizst, amit a buszoknal lehetett, jottek surgetni mar fel oraval indulas elott, hogy menni akar a busz, aztan meg egy oraig nem indult, amikor mar bent ultunk. Megkaptam a legelso ulest, a soforrel egyvonalban, egy darabig orultem is neki, amig ki nem derult, hogy a masfel szemelyes ulesen nem egyedul foglalok majd helyet... igaz, nem volt a mellettem ulo kis nepali terebelyes, de azert en, ha fogytam is, kiteszek egy teljes szemelyt szeltemben. Szoval feloldalasan nyomorogva, zsibbadva szamoltam a 13 oras utat... Vegul, hullafaradtan hajnali 4-kor megerkeztunk valahova, amire azt mondtak, ez Katmandu, igy kiszalltunk, es kifizettuk a jegyet, ugyanis a fiuk azt is kiharcoltak, hogy mindenki massal ellentetben, mi mar csak akkor fizetunk, ha valoban megerkeztunk Katmanduba. Az ut menten, ahol a busz megallt, es atellenben egy nagy arany Buddha-szobor nezett rank, benyomtunk fejenkent 2 tejes teat, kiszamoltuk, hogy ropke 35 ora alatt sikerult megtenni a 600 km-es utat , es virradat utan nekivagtunk a varosnak, hogy talaljunk valami olcso hotelt. Nem volt konnyu, de vegul sikerult, aztan mar felhotlenul elveztuk Katmandu Thamel negyedet, ahol sok szep bolt van, tobb a feherember mint a nepali, de tagasak az utcak, gyonyoru cuccokat arulnak, szol a zene mindenhonnan, es alapvetoen hagyjak elni az embert - ellenben sok indiai tapasztalattal. Talalkoztam Isabellaval is, o mar napok ota itt van (egy nappal a sztrajk elott indult Indiabol), es most mar az osszes regi es uj utazotars a Mountain Madness nevu elektro-transz (mittudomen) zenei fesztivalon nyomul masfel orara innen a hegyekben, csak en maradtam itt szegeny Vanessaval, aki a nemet lany, mert o beteg, en meg tokeletesen kieltem bulizasi vagyamat tegnap este egy sor mellettt jo tarsasagban (a mellettem ulo velszi csavo peldaul kozolte velem, hogy szuperintelligens vagyok, miutan tudtam par dolgot Finnorszagrol, nem hitte, hogy csak jo csaladba szulettem) es reggae zenevel a fulemben. Igy, miutan meglepetesemre a varos nem urult ki teljesen a fesztival megkezdese ota sem, most itt ulunk Vanessaval egy etterem erkelyen, es a jotet bulizok laptopjan wifizunk (olyan szuperintelligens vagyok, hogy a heber menubol sikerult kihamozni a blogbelepest - az ellentetes felso sarokban...), es hallgatjuk Thamel ejszakai eletet, valahol meno nyugati elozene megy... Es allitolag vannak az egyik laptopon filmek is.
Az indiai szamom amugy mar nem mukodik, nincsen nekije terereje, holnap ujra megprobalok venni nepali SIM-kartyat, ma nem volt mukodo halozat a boltban, vagymi.
Meg egy darabig itt elleszek Katmanduban, tenyleg nagyon finomak a peksutemenyek,de minden iszonyu draga. Vagy csak a Vaci utcabol kene kicsit kitenni a labam? Majd holnap.

Szoval felreteve a viccet, tegnapelott megerkeztem a nepali hatarhoz, es mikor kiszalltam a terepjarobol, egy fiatalember odajott, es kerdezte, hova tartok, es hogy ugye repulni szandekozom Katmanduba, mert oda ugyan busszal nem jutok el, mert sztrajk van. Azert en kivaltottam a 3 honapos vizumot, es megerdeklodtem a buszhelyzetet. El is adtak nekem egy jegyet delutan 5-re (ez kb. delben volt), aztan 4 korul talalkoztam egy litvan parral, akik szinten Katmanduba tartottak, es mondtak, hogy toroltek a jaratot, de egy masik szamu busz megy, csereltessem ki a jegyet. Fel otkor odamentunk erdeklodni, es kozoltek, hogy nem megy busz Katmanduba, penz vissza. A sztrajk oka bizonytalan (az egyik valtozat, hogy megoltek egy buszsofort, es duhos emberek lezartak az utakat, es bosszut akarnak allni), idotartama szinten. Ottmaradhattunk volna a poros hatarvarosban, malmozva, hogy mikor lesz vege a sztrajknak, de ugy dontottunk, visszajovunk Indiaba, a litvanoknak ugyis volt itt Siliguriban egy jo kis hoteljuk, ahol elotte ket napot toltottek, meg egy kis ideig ellehetunk itt. Aztan a hotel azt allitotta, hogy megtelt, es nagy nehezen egy olyat sikerult talalni, ahol a tulajjal talalkoztak a litvanok (en a cuccokra vigyaztam mashol), es megdumaltak, hogy 500 rupiaert adjon 2 szobat. Aztan kiderult, hogy baromi meno hotel, soha ilyenben eddig Indiaban nem voltam, a TV a legkevesebb. A litvanok szobaja eredeti aron 1500 rupia (az kb. 7500 Ft, az en min. rekordom 50 rupia) lett volna egy ejszakara... A tulaj invitalasara beneztunk a hotel ettermebe is, ahol elo zene volt, egy sorban, torokulesben ultek a dobosok, gitaros, szintis, enekesno, aztan kiderult, hogy a fo enekes sztar a tulaj maga. Kepzeljetek el egy szik fejfedos (szukebb mint egy turban, es a homloka folott latszik a kendo alatt a kontya kozepen), meteres szakallu embert, ugy mozogni, mint egy rocker. Csupa indiai notat enekelt, jo volt a banda is. Aztan egyszer csak megszolaltak a kovetkezo szam akkordjai, es...ez nem lehet igaz....vagy megis?...de, ez biztosan az...Hotel California! Nagy elmeny volt, bar az indiai szamokat jobban enekelte, ennek meg elfelejtette a szoveget feluton. De az Eagles az Eagles, foleg Indiaban :)

Tegnap aztan megtapasztaltam, hogy milyen jo nem turistas helyen lenni Indiaban, mert lehet, hogy megneznek kicsit, de senki nem zaklat, es normalis emberkent kezelnek.

Ma meg lassan ujra nekivagunk Nepalnak, talan lenyugodtak a kedelyek. Tul vagyunk az ujeven is - tegnapelott volt ott ujev, az evszamot elfelejtettem (2055?), tegnap volt bengali ujev (1416?), ma pedig megkezdodik a vilag legnagyobb demokratikus valasztasa Indiaban, es egy honapig fog tartani. Errol beszel mindenki jo ideje, tele van Sikkim is roman szinekkel (a Sikkimi Demokrata Front zaszloi), es Nepal fele kozeledve surusodnek a sarlo-kalapacsos-otagu csillagos plakatok. De remelhetoleg a nemzetkozi helyzet fokozodasa alabbhagyott, es szabad utunk lesz Katmanduba (a hatartol meg 14 ora buszut).

Igen, Valek, jelentem, Korosi Csoma sirja abszolvalva. Az emlekoszlopot kolozsvariak nemzeti szinu szalagja diszitette, es van tobb magyar es angol nyelvu plakett is, tobbek kozott egy 1910-bol, amin Szechenyi Istvantol olvashato idezet.

Tenyleg finom a darjeelingi/dardzsilingi tea, en egy teaultetvenyen kostoltam azt a fajtat, ami a tea legnemesebb reszebol keszul (a kozepso level hegye), es 3 masodpercig kell aztatni. Es a teas neni arulta el nekem azt is, hol talalom Korosi Csoma Sandor sirjat, miutan megtudta, hogy magyar vagyok.

Egyik reggel felmentunk az un. Tiger Hill hegyre gyongyoru kis falvakon at, aztan hatalmas fenyok mellett kanyargo szerpentinen. A hegy arrol hires, hogy ha tiszta ido van, ami itt elegge lutri, akkor napkeltekor latni lehet mind a Kancsendzongat, ami India legmagasabb, es a vilag 3. legmagasabb csucsa, mind pedig a Mt Everestet a messzi tavolban. (Mi nem napkeltere mentunk, mert gyalog messze van, terepjarot meg nem akartunk fizetni azert, hogy felhoket lassunk kora reggel.) Felerve az orrunknal azert egy kicsit tavolabb lattunk, es szep volt a rengeteg imazaszlo. Lefele jovet meglatogattunk par buddhista kolostort. Az ures templomokhoz a nagy arany Buddha szoborral mar hozza voltam szokva Bodhgayabol, de ezuttal egy olyan terembe csoppentunk - beinvitaltak - ahol sok fiatal szerzetes hangosan olvasta a szent iratokat, amolyan ritmikus recitalasforgatagfele (ha ennek van valami ertelme). Leultunk mi is torokulesbe, es hirtelen a Szamszara c. filmben ereztem magam, ahol a fiatal gyerek szerzetesek hol olvasnak, hol egymas kozt okorkodnek. Mi is kaptunk sarga egyenbogreben teat, aztan kulon nekunk meg etelt is szolgaltak fel. Nagy elmeny volt elsore, azota tobb ilyen helyen is voltam, de meg mindig kicsit egzotikus.

Dardzsilingi elmenyeim itt nagyjabol ki is fujtak, mert a kovetkezo masfel napot a jeghideg hotelszobaban agyban toltottem, amikor eppen nem a furdoszobaban aldoztam a feher porcelanistennek, aki nem a hindu istenek egyike.

Ui. ez visszatekintes a megjegyzesekre reflektalva, es 2 hete tortent.

Tegnap voltam Nepalban. Aztan hamar realizaltam, hogy a blogom cime "Sari Indiaban", ezert gyorsan visszafordultam, megint kitoltottem az osszes nyomtatvanyt, es most ujra Indiaban vagyok. - Been there, done that, got the T-shirt. -

Sikkim. Hegyek, erdo, es viragvasarnap egy ures, de tartalmasan nyugodt buddhista kolostorban kirandulo baratokkal. A tortenet majd folytatodik (es reszletezodik), addig is mindenkinek szep, elmelyult nagyhetetet es boldog husvetot kivanok!