Hihetetlen, de vegre Katmanduban vagyok! Ket nap Siliguri utan, gondoltuk, ujra megprobalkozunk a nepali buszokkal. Raju, a hoteltulajdonos meghivott minket ebedre egy hotelkertbe, eddigi indiai ebedeim egyik legjobbika volt - csoppet sem indiai es nagyon jolesett... Emlitette, hogy a kocsijaban van magyar zene, amint ujra beultunk, nagy kivancsian kertem is, hogy mutassa meg. Lejatszotta a kedvenc szamat rola, ami termeszetesen ciganyzene volt...latszik a rokonsag. Aztan meg kibirt egy moldvai furulyas szamot, de a gyimesinel mar valtott Joe Cockerre, amit bocs, de muszaj bomboltetni :) Jo dolgunk volt, mert nemcsak elvitt a hatarig, de kivarta, amig kitoltottuk ujra a kilepo es belepo lapokat, aztan intezett es alkudott nekunk buszt Katmanduba. Igaz, hogy vegul nem az a busz ment, amit megmutattak, es nem az elso uleseket kaptuk, hanem a leghatso sort, de vegre "beulhettunk a luxusba" annak tudataban, hogy ropke 14 ora mulva, valszeg masnap reggelre Katmanduban leszunk. A busz fel hat fele el is indult, uttalan utakon haladtunk, mert a fout meg mindig le volt zarva, es a busz szo szerint dobalt minket ott hatul. A leghatso sort kitoltottuk a megnott tarsasagunkkal, mivel a litvanokkal felszedtunk a hataron egy nemet lanyt meg egy izraeli sracot. A busztarsasag allitotta, hogy nem fogunk megallni sokszor, csak vacsoraszunetre, ehhez kepest az elso 1 oraban vagy 3szor megalltunk, es amikor a busz kifejezetten leparkolt este 9-kor, hogy vacsorazzunk, kiderult, hogy bizony itt fogjuk tolteni az egesz ejszakat, mert a foldcsuszamlasokat nem lehet latni a sotetben, igy nem biztonsagos tovabbmenni. Miutan belenyugodtunk, hogy ez van, egy ido utan megiscsak tovabbindult a busz, saros szerpentinen, keszulodo viharban. Aztan egyszercsak stop. Hatalmas eso, majd tisztulas, es a felfedezohad jelentese szerint a mi buszunk a 123. a sorban a folyo elott. Atkeles revvel, nappal, kiszamitottak, hogy 3 nap alatt sem erunk igy Katmanduba. A reggel azzal telt, hogy a sracok addig nyuztak a buszert felelos szemelyt, amig az visszafizette a penz nagyjat (ok nyilvan tudtak, hogy mi a helyzet, csak nem arultak el nekunk), aztan szepen fogtuk az elozo esti vihartol vizes (nem voltak rendesen letakarva a teton) batyunk es legyalogoltuk a buszsort, atkeltunk a revvel a folyon es nehezen ugyan, de keritettunk egy buszt Katmanduba 2 oraval kesobbi indulassal. Ettunk valami rizst, amit a buszoknal lehetett, jottek surgetni mar fel oraval indulas elott, hogy menni akar a busz, aztan meg egy oraig nem indult, amikor mar bent ultunk. Megkaptam a legelso ulest, a soforrel egyvonalban, egy darabig orultem is neki, amig ki nem derult, hogy a masfel szemelyes ulesen nem egyedul foglalok majd helyet... igaz, nem volt a mellettem ulo kis nepali terebelyes, de azert en, ha fogytam is, kiteszek egy teljes szemelyt szeltemben. Szoval feloldalasan nyomorogva, zsibbadva szamoltam a 13 oras utat... Vegul, hullafaradtan hajnali 4-kor megerkeztunk valahova, amire azt mondtak, ez Katmandu, igy kiszalltunk, es kifizettuk a jegyet, ugyanis a fiuk azt is kiharcoltak, hogy mindenki massal ellentetben, mi mar csak akkor fizetunk, ha valoban megerkeztunk Katmanduba. Az ut menten, ahol a busz megallt, es atellenben egy nagy arany Buddha-szobor nezett rank, benyomtunk fejenkent 2 tejes teat, kiszamoltuk, hogy ropke 35 ora alatt sikerult megtenni a 600 km-es utat , es virradat utan nekivagtunk a varosnak, hogy talaljunk valami olcso hotelt. Nem volt konnyu, de vegul sikerult, aztan mar felhotlenul elveztuk Katmandu Thamel negyedet, ahol sok szep bolt van, tobb a feherember mint a nepali, de tagasak az utcak, gyonyoru cuccokat arulnak, szol a zene mindenhonnan, es alapvetoen hagyjak elni az embert - ellenben sok indiai tapasztalattal. Talalkoztam Isabellaval is, o mar napok ota itt van (egy nappal a sztrajk elott indult Indiabol), es most mar az osszes regi es uj utazotars a Mountain Madness nevu elektro-transz (mittudomen) zenei fesztivalon nyomul masfel orara innen a hegyekben, csak en maradtam itt szegeny Vanessaval, aki a nemet lany, mert o beteg, en meg tokeletesen kieltem bulizasi vagyamat tegnap este egy sor mellettt jo tarsasagban (a mellettem ulo velszi csavo peldaul kozolte velem, hogy szuperintelligens vagyok, miutan tudtam par dolgot Finnorszagrol, nem hitte, hogy csak jo csaladba szulettem) es reggae zenevel a fulemben. Igy, miutan meglepetesemre a varos nem urult ki teljesen a fesztival megkezdese ota sem, most itt ulunk Vanessaval egy etterem erkelyen, es a jotet bulizok laptopjan wifizunk (olyan szuperintelligens vagyok, hogy a heber menubol sikerult kihamozni a blogbelepest - az ellentetes felso sarokban...), es hallgatjuk Thamel ejszakai eletet, valahol meno nyugati elozene megy... Es allitolag vannak az egyik laptopon filmek is.
Az indiai szamom amugy mar nem mukodik, nincsen nekije terereje, holnap ujra megprobalok venni nepali SIM-kartyat, ma nem volt mukodo halozat a boltban, vagymi.
Meg egy darabig itt elleszek Katmanduban, tenyleg nagyon finomak a peksutemenyek,de minden iszonyu draga. Vagy csak a Vaci utcabol kene kicsit kitenni a labam? Majd holnap.