No, igy agyilag lenyugodva es testileg kikerekedve jelentkezem a buddhizmus kurzus utan. Sokat gondoltam Ratok, rokonaimra, barataimra, nomeg ellensegeimre, ott voltatok korulottem a vizualizacioimban (az ellensegek konkretan szembe velem), es kuldtem beletek a sok fenyes sugarat, ami megszabadit a szenvedestol. Ez most visszaolvasva egy kicsit in medias res, de hat nem tudom es akarom itt leirni az osszes buddhista tantetelt, meditaciot. Lenyeg, hogy a kurzus vasarnap egy zarandoklattal vegetert, de en rogton visssza is zarandokoltam a kolostorban, es azota is elvezem a zardaeletet. Par masik resztvevovel tovabbra is meditalunk kora reggel es delelott, esszuk a jo kajakat, amibol a kurzus ideje alatt komoly onuralommal es fogadalmakkal (nincs kekszezes etkezesek kozott, nincs repeta, a kezdeti adag is legyen kisebb, kevesebb cukor a tejes teaba stb.) igyekeztem magam visszafogni, de azota csak arra gondolok, nemsokara kijovok innen, es mar nem lesz ilyen jo eletem...amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra.
A kolostor egy nagyon buddhista varosreszeben van Katmandunak, a kornyeken kb. 50 kolostor van, es egy hatalmas sztupa, "Bodhnath stupa" (a megvilagosodast szimbolizalo kerek epitmeny, kozepen csucsos, Buddha szemei negy oldalon), amit ildomos az orajarasaval megfelelo iranyban korbesetalni, mert erosen elosegiti a megvilagosodast, foleg ha kozben mantrat mormolva, "rozsafuzert" (komolyan igy hivjak olykor) morzsolva forgatja az ember az imakerekeket. Baromi jo hangulata van ennek a helynek, tele van kulonbozo koru bordoruhas szerzetesekkel es apacakkal, tibeti viseletu asszonyokkal es nehany lelkes nyugati hivo is megjelenik a korbejarok kozott. Tegnap elsetaltunk a Varanasi nepali megfelelojehez, Pashupatinathba, ahol a hinduk halottaikat egetik. Alapvetoen errol akartam most beszamolni, de eljott a vacsora ideje...bocs, meg mindig nem tudtam megszabadulni a kotodeseimtol, pedig tudom, ez okozza a szenvedeseim nagyreszet a tudatlansaggal egyutt. Szoval kerek egy kis turelmet, es a kovetkezo epizodbol megtudhatjatok, hogy semmi sem tart orokke.
2009. május 29., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Most mar tudom, mitol hiztam meg ennyire a mult heten. Biztosan a sok fenysugartol, amit belem eresztettel mantrazasaid alatt. Csak igy tovabb. Egy ido utan mar olyan keves cukor lesz a tejes teaban, hogy jol jon bele egy kis so is, hogy legyen valami ize.
VálaszTörlésha már tudod, hogy ez okozza szenvedéseid nagy részét, akkor az már nem olyan húde tudatlanság, hm? Köszönöm a szenvedéstől való megszabadítást, és hogy fényeztél engem is. Már jobb. Tényleg
VálaszTörlésSzivesen, orulok, hogy hatott. Amugy volt szerencsem sos jak/vagy egyeb vaj teahoz, nem ajanlom senkinek.
VálaszTörlés