Megprobalok nyilatkozni. De sem az ujjaim, sem az agykerekeim nem mozognak rendesen, mert lelassultam ebben a hosegben. Allitolag a 47-et kozeliti a homerseklet. Es persze pont ilyenkor, amikor mindenki ezerrel legkondicionalna, tulterhelodik a rendszer, es a legkondi befuccsol. Mar napok ota nem mukodik igazan, este bekapcsolom a TV-t, hogy kicsit elvonatkoztassak a melegtol (eppen a "4 eskuvo, 1 temetes" veget sikerult elkapnom :)), es egy ido utan el is tudok aludni. De reggel 5 fele arra ebredek, hogy mar egyaltalan nincs aram, igy a ventillatorom sem mukodik, es a fulladas kerulget. Kimegyek hat az udvarra, es lassan mindenki kint talalja magat. Sok a szunyog meg a legy, de jol esik megmartozni a medenceben felfrissules vegett. En csak a szunyogrisztot valasztottam, es megprobaltam immaron kint tovabb aludni. Ennyi nap utan is nehez megszokni, hogy folyamatosan szakad rolam a viz. Ket perccel zuhanyzas utan, kb. ugyanott tartok, mint elotte. De egy szo mint szaz, ideje tovabblepni. Holnap a svajci parral, akikkel egyutt elveztuk az ingyen uszomedences farmos szallast, elbuszozunk Dharamsalaba, a Dalai Lama otthonaba (ha nem esik az eso, mert az elmosna az utat).
A meleget leszamitva nagyon jol erzem magam itt, a nyugodt elet a farmon es Amritsar tipikus indiai forgalma es hangulata jol kiegesziti egymast. Az Aranytemplomot tobbszor meglatogattam, egyszer a "vendeghazaban" is aludtam ket angol lannyal, akik Kinabol jottek biciklivel Pakisztanon at. A szikek nagyon hirdetik, hogy itt mindenki egyforma, egyutt esznek a foldon ulve hosszu sorokban rangot, kasztot mellozve; es az Aranytemplom 4 bejarata is arra utal, hogy ide mindenki bejohet, es egyutt lehetunk egyenlokkent. A zarandok szallas udvaran, az Aranytemplom koruli viz partjan mindenutt fekszenek emberek a foldon, a kulfoldieket pedig egy "belepni tilos" feliratu ajto moge dugjak. Ez persze nem negativ, csak igyekszenek nekunk jobb korulmenyeket teremteni az elszeparalassal, de azert vicces. Valaki mondta, hogy hajnali 4-kor jo ott lenni az Aranytemplomban, mert akkor nagyon szep dolgok vannak, meg a hajnali fel 3 is milyen specialis. Ezek utan mi is jol felkeltunk 4-kor, es kiultunk a vizpartra, hallgattuk a kihangositott eneket es imat. Nem lattunk semmi specialisat, csak azt, hogy hajnalban ugyanakkora tomeg van, mint barmikor maskor napkozben vagy este, tomott sorokban nyomulnak befele az emberek a szent konyvhoz. Es azert eleg specialis.
Egyik nap Mehemeddel, a torokkel, aki a farmon nem fogta meg a tehen farkat, elmentunk a pakisztani hatarhoz, hogy megnezzuk a minden este megtartott zaszlolevonasi ceremoniat. Tomegek gyulnek ossze nap mint nap a hatar mindket oldalan, hogy drukkoljanak a sajat hataroreiknek. 3 szekcio van: ferfiak, nok es VIP. A turistak termeszetesen mind a legutobbiba tartoznak. A tomeg dobol, zaszlot lenget, rigmusokat skandal. Az egesznek olyan hangulata van, mint egy Hindusztan versus Pakisztan barati labdarugo merkozesnek (ugyanis ezeket az orszagneveket kiabaljak). A katonak ide-oda masiroznak, a logika nem egeszen kiveheto, neha trombitalnak, neha hosszan egy hangot orditanak. A masirozas pedig erost emlekezteti a Monty Python rajongokat a Ministry of Silly Walks jelenetere. Az eredetit (is) mindenkinek ajanlom: http://www.youtube.com/watch?v=IqhlQfXUk7w&feature=fvst . Szoval jo a moka a hataron, es elfeledteti az emberrel a lelkes hazaszeretok vidam kurjongatasa a ket orszag kozotti terrorizmussal fuszerezett feszultseget.