Az utolso bejegyzesem ota sok viz folyt le a ven Gangeszon is, de hala Istennek engem nem sodort el, meg elek. Sot, jol elek. Pisz, lav, szansajn, hepinesz Goaban. Fura erzes nyari oltozetben robogon szaguldani templomba palmafak kozott advent elso vasarnapjan, valahogy nem illik ebbe a kornyezetbe a Jojj nepek megvaltoja enek ismeros dallama.
Hogy mi tortent az elmult masfel honapban? Utazas, hello turiszt elet Tamil Naduban, aztan rovid farmerelet Bangalore kozeleben egy biofarmon, majd hogy az Azsiaban toltendo kerek tiz honap meg kerekebb legyen, latogatast tettem ujra Bodhgayaban, ahol a tortenetem elkezdodott, es ahol leghosszabb ideig voltam. Kicsit olyan volt oda visszamenni, mint az elso lepes hazafele. Ismeros, hely, emberek, hangulat, raadasul megint "eyecamp"-ba csoppentem, ahol az utolso negy napot vegigdolgoztam a mutoben, ami mar a marcius ota ujonnan, direkt erre a celra az asram teruleten felepitett korhazban mukodott. Jo erzes volt megint hindiul beszelni es szinkronban hallgatni a muezin imara hivo eneket es a buddhista mantrakat, ez utobbi most mar sokkal tobbet jelentett buddhista tanulmanyaim utan, mint annak idejen.
Most pedig Goa, India egyik legturistabb helye, de nem veletlenul: kituno klima, gyonyoru tengerpart, sok zold. Most ez tenyleg nyaralas igy november vegen, december elejen, seta a tengerparton, nezelodes a vasarban, finom, Faroozzal es egy masik baratunkkal (akinel lakunk) kozosen elkeszitett etelek, filmnezes laptopon. Ez az utolso napenergia-feltoltes mielott hazamegyek a hideg magyar decemberbe. (Ami hideg es sotet, de magyar.)
Gondolkoztam, hogy a hosszu blogolasmentes idobol mit oszthatnek meg veletek igy utolag, es rovid epizodok jutnak eszembe.

Vonatut. Szeretek vonatozni. Otthon is, de itt sokkal intenzivebb, kulonlegesebb elmeny marcsak a vonatozas idotartamabol is fakadoan. Nem voltam nagyon tervszeru az utazasaimat illetoen (ket napos vonatut ide, aztan ujabb ket nap vissza...vannak am itt tavolsagok!), igy boven volt idom megtapasztalni, milyen napokat es ejszakakat tolteni a vonaton. Itt nem mondjak be, hogy "a vonat nyitott kocsiajtokkal nem indul", mert ha becsuknak indulaskor az ajtokat, a fele utastarsasag a peronon maradna. Itt csakis akkor szallunk vissza a vonatra a seta- es vizesuvegfeltoto szunetbol, amikor latjuk, elindult a vonat. Semmi panik, semmi szivszakadas, a vonat eppen ezert lassan gyorsul. Kulonleges hangulata van az utazasnak, foleg a nyitott ajtoban allva (bar legutobb figyelmeztettek, hogy ez szabalyellenes), figyelve az elrohano vilagot, amelynek egy-egy pillanatra reszese lehetek. Igy kellene figyelnem mindig, az osszes pillanatot.

Indiaiak egymas kozott. Tamil Naduban voltunk Faroozzal, ahol tamilul beszelnek, es mellenk szegodott egy helyi ficko. Nagyon kivancsi volt, hogy Farooz honnan jott (amikor egyutt vagyunk, altalaban inkabb vele beszelnek, mint ferfival - ez nagy konnyebbseg nekem), es nem akarta elhinni, hogy o is indiai. Hindiul beszeltek egymassal, es miutan Farooz nem ertette egy mondatat, az illeto kozolte Faroozzal, hogy o akkor nem is indiai. Aztan szo szot kovetett, es egyszercsak a tamil nem ertette Farooznak egy kerdeset, mire Farooz is kijelentette, hogy ezek szerint a beszelgetotars sem indiai. Igy van ez, ha egy tamil es egy kasmiri hindiul tarsalog.

Maduraiban (szinten Tamil Nadu) egy szociologusnal szalltunk meg egy ejszakat. Izgalmas beszelgetest folytattam vele, a Macskajajtol kezdve Taizeig mindenrol szo esett, es o mondta, hogy a kornyezettudatossagra nevelesi projektje kereteben egy idoben fizettek az embereknek, ha a kozvecet hasznaltak (egy pisiles, egy rupia), mert altalanos, hogy mindenki mindehova...