Dharamsala - Mcleod Ganj. Nepszeru husolo hely a delebbi sikabb teruletek lakoinak, peldaul a pandzsabi szikek hetvegi kiruccanasaihoz kivalo, a nyugati turistak dobbantoja a meg eszakabbi es magasabb celpontok eleresehez, es nem utolso sorban a szamuzott tibeti kormany valamint a Dalai Lama szekhelye. A buszuton odafele elveztuk az ablakon bejovo egyre huvosebb levegot az amritsari hoseg utan. Itt, Darjeelinggel ellentetben, soha nem lett igazan hideg, csak nagy esokkel talalkoztunk neha, amelyek allitolag meg (talan kesobb jon a monszun) / mar (klimavaltozas) nem az igaziak. Mcleod Ganj igazi turista paradicsom, jo a kilatas a hegyekre, sok a szep dolgokat arulo bolt, de nem ettol kulonleges. Eros a tibeti jelenlet, es fel ora buszut utan, leerve Dharamsalaba, erzi csak az ember, hogy ja, ez India, az ott font valami mas volt. Hasznos azt az elvet kovetni, hogy csak tibetitol vasarol az ember, hogy a menekulteket tamogassa, ugyanakkor kimeli magat a tukmalastol es az irrealisan magas kezdoaraktol is. Szoval a tibetiek a biztos pont. Kituno ettermeket lehet talalni, de az en kedvencem az utcai momoarustol vasarolt ebed. Tudom, nekem is eltartott egy darabig, amig a momorol nem Momo, a kedves kislany jutott eszembe Michael Ende konyvebol. Ez egy tibeti etel, amolyan toltott gombocfele, kivul teszta, belul toltelek (ki hitte volna?), ami lehet krumpli, zoldsegek, spenot, csirke, bivaly, jak stb. (sot meg csoki is!!! nyammmm...), es vagy gozben fozik vagy olajban sutik ki, akkor ropogos lesz, nem puha. Mar jopar honapja eszem momot, alapkaja mindenutt, nemcsak tibetiek keszitik, az indiai verzio mas alaku es csipos persze... de itt a legfinomabb. Allitolag a legfrissebben menekult tibetieknek ez az elso lehetsoege, hogy az utcan momot aruljanak. Igyhat a momo itt a legtibetibb.
Erdekes dolog, Katmanduban is vagy egy honapig tibeti menekultek vettek korul Boudhaban, minden nap lattam oket, egyutt rottuk a koroket a sztupa korul, de valahogy annyira a vallasi aspektus domborodott ki, mert en is ott buddhizmussal foglalkoztam, itt meg csak turista vagyok, hogy nem is gondoltam soha a menekultek eletere, milyen sorsuk volt hazajukban, es hogyan jutottak ide. Ennek kicsit az is oka lehetett, hogy nem igazan tudtam oket megkulonboztetni a nepaliaktol arcvonasaikat tekintve, itt viszont elesen elkulonulnek a "bennszulott" indiaiaktol. Szoval Dharamsalaban nagyon is jelen van a tibeti fuggetlensegert vivott harc, muzeumot allitottak ossze a tibeti kozulmultrol es kulturarol, fotokiallitast lehet megnezni a politikai fogvatartottak kulonfele kinzasairol. (Ezek a kinaiak iszonyu brutalisak, a kiallitas pedig nem bizza az ember kepzeloerejere, hogy hanyfelekeppen lehet egy not nem uniszex modon kinozni...). Volt szerencsem ket ex-fogollyal is beszelni. Mindketto 4-5 evig volt bortonben, hihetetlen banasmodban reszesultek, aztan kiszabadulva atgyalogoltak a Himalajan (egy honapig, mindig csak ejjel, sokan telen teszik meg az utat, mert akkor gyengebb az ellenorzes), es bebocsatast nyertek Indiaba. Persze ez nem mindenkinek sikerul, egyesek megfagynak, ehen halnak az uton, vagy olyan fagyasi seruleseket szenvednek, amelyek kovetkezmenye a vegtagok amputalasa. Az is elofordult, hogy a lerobbant, de Indiaba megerkezett menekultet, miutan a korhazban felepult, visszaforditottak... Nem csoda, hogy aki ilyen dolgokat megelt, abbol szamuzetesben emberjogi aktivista lesz. Az egyik beszelgetotarsunk konyvet irt a tapasztalatairol ("A Hell on Earth" cimmel), es europaszerte turnezik. Utlevelet csak ugy kaphatott ehhez, hogy az indiai hatosagoknak azt mondta, Dharamsalaban szuletett. Ehhez elkeszitettek a megfelelo anyakonyvi kivonatot... (A nemetorszagi utelevel-ellenorzesnel megcsodaltak a regi tipusu indiai utlevelet, amiben az all, nemzetisege tibeti. Elsirta magat hazatlansagan.) De mas ut nincs, a kinaiak maguktol nem takarodnak ki Tibetbol, az biztos. Kell nekik a hatalmas plato, mint strategiai kozeppont Azsiaban, a vilag teteje, ugye, es fel Azsia vizellatasat is kontrollalni tudjak onnan. Elteritik a folyokat, hogy a sajat szarazabb teruleteikre viz jusson, igy viszont Burma, Thaifold, Kambodzsa, Laosz, Vietnam stb. folyoi egyre sekelyebbek... Utatakat epitettek a regebben megkozelithetetlen platora a gulaghoz hasonlo (a nevet elfelejtettem, de van a gulagnak kinai verzioja) munkataborokban fogvatartott , a magassagot jol biro tibetiekkel, igy egyre szabadabb bejarasuk van a magasfoldre. Hogy Tibetben mi van? A "kulturalis forradalomban" ledontott 6000 kolostor romjai, es kinai egyenruhas tibetiek, akik alig megkulonboztethetok a bekoltoztetett han kinaiaktol. Kb. 150 ezer tibeti el szamuzetesben, a legnagyobb telepulesuk Del-Indiaban van. A Dalai Lama pedig csak almodik arrol, hogy egykor viszontlathatja hazajat, es koszonetet mond Indianak, amiert eppen 50 evvel ezelott befogadta az egesz politikai vezetessel egyutt. Sajnos sok fiatal, masodik nemzedekes tibeti Dharamsalaban nem talalja a helyet, nincs munkajuk, ezert a droghoz, alkoholhoz folyamodnak. De erdekes felismeres: soha egyetlen tibeti koldussal nem talalkoztam, a koldusok mindig indiaiak. A tibetiek nagyresze kemenyen dolgozik, hogy megteremtse itt megelheteset. A konyviro aktivista szerzetes pedig buzditja oket, hogy eleg mar a meditalasbol, tessek uzlettel foglalkozni, exportalhato cikkeket eloallitani es szaporodni! Kicsit megneheziti ezt, hogy oly nagyresze a menekulteknek szerzetes... Hogy mi a megoldas a kinaiak kipaterolasat illetoen? Harc? Eroszakmentesseg? A kinai termekek nemzetkozi bolykottja eleg jo otlet, bar nehezen megvalosithato. De hajra!
Picinyke agyammal diohejban ezeket sikerult felfognom a helyzetrol. Azert tanulsagos volt.
A Dalali Lamaval nem talalkoztunk, mert eppen mashol volt kurzusa, es a Karmapaval, aki a masik fontos szemelyiseg, is csak majdnem. Minden szerdan es szombaton tart "nyilt napot", de mi szerdan rossz helyre mentunk, nem ott kerestuk, ahol volt, szombaton pedig amikor jo idoben odaertunk a megfelelo kolostorba, kiderult, ma eppen mashol van, csak holnap jon vissza... Kar, talan maskor. En azert nem maradtam tovabb, hogy kivarjam a kovetkezo szerdat, mert mar igy is azert toltottem ott az idot, mert Roman, a svajci par, akikkel utaztam, ferfi tagja amobat kapott, ami csunya bacilus, es nem volt utazaskepes. Most sem, igy egyedul leptem.
Most Jammuban ulok, ami allitolag a templomok varosa, de delutan iszonyuan kitikkadva erkeztem meg a hosegbe, egy oran keresztul caplattam a hatalmas hatizsakommal (mar megint nott...), hogy elfogadhato aru hotelt talaljak, aztan cucc nelkul ujabb egy ora volt, miutan mindenki ide-oda kuldozgetett, mig internetet talaltam. Persze az utazas soran cseppet sem javult a tajekozodasi kepessegem, ugyhogy jelenleg fogalmam sincs, merre van a hotel... Es baromi meleg van itt ujra, mint Amritsarban volt, ugyhogy templomok ide vagy oda, en holnap reggel ugy felulok a srinagari (Kasmir) buszra, mint a huzat! Most is csak azt varom, hogy visszatalalva a hotelbe, bekapcsoljam a legkondit, lezuhanyozzak es a husben a tevet bamuljam, ha mar egyszer putobb, olcsobb, TV nelkuli hotelt nem sikerult talalnom. Azert mielott tovabbutazom, bevasarolok egy kilo friss, finom mangot, ki tudja a hegyekben mi a mangohelyzet, es meddig kaphato meg - a monszunnal veget er a szezon.