Megerkeztem Kasmirba. A hosszu izzaszto ejszaka utan, mivel a ventillator nem bizonyult elegsegesnek (es a TV-n nem volt angol filmcsatorna :( , kivetelesen ugy nem a legolcsobb utazasi megoldas mellett dontottem. Miutan ajanlottak nekem az esti terepfelmeresem alkalmaval egy jeepes utat 800 ft-ert, mi elvileg 12 helyett 7 ora alatt teszimeg az utat Srinagarig, ugy gondoltom rafizetem azt a 200 ft-t a busz arara. Amikor reggel beszalltam a terepjaroba, kiderult, az indiaiakkal nem kotottek specialis uzletet, es kivetelesen most ok fizettek nalam 200 ft-tal tobbet... Az ut gyonyoru volt es kenyelmes, se elottem, se mellett nem volt ules, ablak viszont igen es csodas kilatas. Megerkezve persze lerohant a sok "hajohaz" diler, itt a vizen lehet lakni,ez a legnagyobb szam. En viszont megint egy kedves ember "kanapejara" jelentkeztem be, igy ha viz nincs is korulottem, egy kedves muszlim csalad igen, akik mindenben igyekeznek a kedvemben jarni, motorral hoznak-visznek, es az egyik kislany az is megtanitotta nekem,hogy itt nem 'namaste'-zunk am, hanem kezfogassal azt mondjuk "Szalem aljekum".