Ugy tunik, lesz uj indiai vizumom. Vagy legalabbis biztos nem potyara hivtak mar vissza jovo hetre es fizettettek be velem a sok penzt. Pedig mar komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ha nem adnanak vizumot, mert indiai kontaktembernek a kasmiri Faroozt irtam be, akkor fognam magam es hazamennek... :)

Kepek (meg nem Sri Lankarol) itt: http://picasaweb.google.com/scsepregi

Sri Lanka paradicsom. Sok-sok palmafa, zold mindenfele, papayak, mango (Indiaban mar nincs szezonja) es specialis sri lankai gyumolcsok. Igazi jardak, tiszta utcak, es amikor az auto megall elottem a zebranal, zavarba jovok, hogy ilyenkor mit is kell csinalni. Az emberek nagyon nyugatiasan oltozkodnek, kedvesek es baratsagosak, ha nem is feltetlenul tudnak angolul - bar a buszon pont egy olyan holgy segitett ki, aki Oroszorszagban es Pragaban vegezte az orvosi egyetemet.
Kingfisher legitarsasaggal repultem, ami arrol hires, hogy sort is gyart, marmint nem a legitarsasag, hanem a Kingfisher. A tulajdonosa egy jachton ul az oceanban, es ha valaki akar valamit, menjen oda, o ott fogad ugyfelet, targyal es intezi az ugyeit. Ez volt eletem eddigi legmodernebb repuloje, bar csak a rovid ut vegen jottem ra, hogy itt filmek kozott kapcsolgathatok az elottem levo ules hattamlajan. De legjobban az tetszett, es hianyoltam mar sokszor ilyesmit, hogy monitoron kovetni lehetett, hogy merre megy a gep, mi van alattunk, mikor terkep a taj. A repuloterrol egy amerikai lannyal, aki szinten egyedul utazott a gepen, egyenesen Kandyba buszoztunk, ami az orszag kozepen fekvo hegyes-dombos videk kozpontja, es nagyon szep, friss, szep regi templommal, meg Buddha fogaval, aminek a dobozat holnap talan meg is pillanthatom. De csak miutan beadtam az uj vizumkerelmet. Drukkoljatok!
Szoval Sri Lanka minden szempontbol feludito elmeny, estenkent pulovert veszek!

Az Eid szep volt, foleg latni a sok muszlim ujruhas ferfit seregleni befele a mecsetudvarra, vagyis inkabb egy fallal elkeritett nagy teruletre, epuletet nem lattam. Nok itt egyaltalan nem gyulekeznek (Kasmirban igen, csak teljesen kulon a ferfiaktol), hanem otthon fozik a nagy eidi lakomat. A ferfiak kulon az alkalomra valo koszontessel udvozlik egymast a kulon az alkalomra vasarolt szep feher ruhaban. Az imahelyen kivul pedig bucsuszeru sokadalom van, mindenfele arussal, icipici oriaskerekkel (kb. 2,5 m magas, csak pici gyerekek ulnek a kosarakban), nomeg keregeto gyerekekkel, akik ezuttal "Allah ka naam"-ot emlegetik (Allah neveben...). A fiuk bementek az imara, en kint vartam es nezelodtem, es minden szep es jo is lett volna, ha nem lettem volna olyan feher... Nem volt egy perc nyugtom, mindig gyerekek (es felnottek) tomege vett korul, akikkel beszelgettem kicsit, meg fotoztam oket (ez itt a foszam), es kozben lestem a tuzo napon, mikor lesz mar vege az imanak. Es ez meg mind oke volt, de aztan megtalalt egy helyi media emberke, aki szeretett volna egy fenykepet rolam. Mondtam, jo. De aztan kezembe nyomtak egy marek cukorkat, es akkor megrohantak a gyerekek, majdnem szetszedtek engem is, feldontottek szekestul, de meg ez is oke. Majd kiderult, hogy ezek ugy akarnak engem lefotozni, amint cukorkat osztok szet a helyi gyerekek kozott, mintha tenyleg, aztan egy lanykat kellett olelgetnem a media kedveert. Persze nem kaptam eszbe rogton, es a fotok elkeszultek (szerencsere az ujsagba az olelgetos kerult, nem a cukorkas), de most sajat boromon tapasztaltam (ujra), hogy a media mekkora egy csalo.
Az ima utan elmentunk az ismeros csaladjahoz, ahol nagyot ettunk, majd siettunk vissza az asramba, mert ebedmeghivasunk volt... De elotte elkapott egy helyi ujsagiro, aki India allitolag legnagyobb peldanyszamban eladott hindi nyelvu ujsagjanak dolgozik. Erre az interjura mar szamitottam par napja, ugyhogy nem volt meglepetes, ha nem is fogadtam kitoro lelkesedessel. (Bodhgaya mindig tele van kulfoldivel, de Chhattarpurban egesz ido alatt eggyel sem talalkoztam, igy nagy szam voltam). Tegnapelott meg is jelent rolam egy cikk a "denik baszkar"-ban (napi Nap :)), Sara azt mondja, I love Bapu cimmel (Bapu Gandhi beceneve, es ezt igy ilyen formaban persze nem mondtam...), es egy elonyos keppel rolam a harom meteres kukorica kozott. A cikkben sok tulzas es szepites volt, de mindenkepp pozitiv kicsengese volt, nomeg valosagtartalma is.
Masnap delutan elhivtak egy kollegiumba, hogy inspiraljam a fiukat az angoltanulasra. Nem volt sok kedvem elmenni, de szerencsere velem jott Farooz is, igy jol sult el a dolog. En beszeltem nekik valamicsket angolul, de aztan Farooz inspiralta oket, valaszolta meg a kerdeseiket rolam es mas dolgokrol hindiul.
Aztan megjelent a cikk rolam a reggeli lapban, es maris jott a TV... Leforgattak, ahogy turom a tehentragyat, olvasom Gandhi oneletrajzat, nomeg viragszirmokkal tisztelem meg a szobrat es imadkozom elotte... Mindenbe belementem, ahogy az angolok mondjak, when in Rome, do as the Romas do (ha Romaban vagy, tedd azt, amit a romaiak). Azert elkepzeltem, milyen lenne, ha Kossuth vagy Szechenyi szobra elott nekiallnek imadkozni. Mert a hinduknak annyi istenuk van, nem gond bevenni kozejuk nagyra becsult embereket is halaluk utan. Aztan interjut adtam negy TV-csatorna mikrofonjanak. Ezeket talan csak oktober 2-an adjak majd kozre, Gandhi (es Nagyanyo) szuletesnapjan. Meg rogton utana el kellett menni egy masik iskolaba, megint viragkoszoruzni Gandhit es Szarasvatit, az iskola patronistenet (aki nekem is patronusom, mert a risikesi baba a zene istenenek nevet adta nekem) es beszelni a gyerekekhez. Ezuttal aranyos kisgyerekek voltak, es csak a magyar iskolarendszerrol kellett nekik meselnem, de azert orultem, hogy nehany ora mulva kigordul a buszom ebbol a varosbol, es a keson erkezo media mar csak a hult helyemet talalja - es Faroozt, haha.
Igy ert veget az ujabb asrami elmenyem, hianyozni fog a nyugis kornyezet, ispiralo Gandhi olvasmanyok es az esti ritualenk, hogy vacsora elott vagy utan kimentunk a piacra forro edes habos tejet inni Faroozzal. A bacsi mar vart minket, es orult, amikor tegnap Farooz tavolletemben megitta az en adagomat is.
Farooz eljott velem busszal Jhansiba, ahol vonatra ultem. Mivel csak hajnali 1-kor ment a vonat, szallodaban akartunk aludni, de sorozatos diszkriminaciot kellett elszenvednunk, igy a vegen nem volt szamunkra hely. (Az egyik hotel nem volt hajlando egy szobaban elszallasolni bennunket, mert en kulfoldi vagyok, o meg indiai, a masik pedig kesz lett volna szobat adni nekunk, de mikor kiderult, hogy Farooz kasmiri, kozoltek, hogy kivul tagasabb. A svajci bicska mozgolodni kezdett a zsebemben.)
A vonatut hosszu volt (egy nap es masfel ejszaka), es meleg. Az utasok valtogattak egymast a kornyezetemben, aztan egy ficko mellettem mar tamil konyvet olvasott, en kineztem az ablakon, es ugy tunt, a hindi nyelvu feliratokat felvaltottak a tamil szavak. Vicces kerekded a tamil iras. Es ujra es ujra figyelmeztetnem kell magam, hogy a hindi, amibe az utobbi napokban olyan jol belejottem, es eloszeretettel hasznalom, itt nem mukodik.
Most Chennaiban vagyok, ami Tamil Nadu kozpontja es India negyedik legnagyobb varosa. Varosnezeshez nem nagyon van kedvem, mert nagyon meleg van. Holnap pedig repulok Sri Lankaba ket hetre. Amikor szel fuj, az itt mas erzes... megyek, megnezem a tengert.

Tegnap volt az asramban egy tenyerjos guruji. Vicces volt, mindenkinek erdekes diagnozist allitott fel, nagy tarsasag jelenleteben. Nekem olyan reszletekbe ment, hogy hany kapcsolata volt/van/lesz a ferjemnek elottem, es hogy hol van ismertetojelkent funkcionalo anyajegyem. A legfobb megallapitasa az volt, hogy miniszter leszek. Mar ranezesre ezt mondta, de a tenyerem, nyakam, ajkam lattan ez csak megerositesre talalt. Vagy legalabbis vezeto poziciom lesz es sok penzem. Minderre, akik ismernek, sejthetik, igen kicsi az esely... de nem baj :) Aztan ma reggel, amikor guruji (ez olyan, mint a baba, csak jobban tud tenyerjosolni, babaji csak az alapokat tudta - valami kulonleges dolgot csinalok majd az eletemben) meglatott tehentragyat cipelni, elkezdett velem kiabalni, hogy "please no, Please no!", hat egy miniszter....! Amugy ez a guruji is szeretett volna velem maradni, kozolte, nincs felesege, o kesz velem jonni barhova. Mondtam neki, hogy ez kedves tole.
Holnap veget er a ramadan, es Eid unnepe lesz a muszlimoknak, - itt is eleg nagy szamban vannak. Egy ismeros meghivott minket, unnepeljunk vele es csaladjaval, igy Faroozzal a mecsetben kezdjuk a napot (vagyis en valoszinuleg csak kint varhatom meg oket...), es aztan jon az eves...:) Amugy par honapja rendesen ki vagyok kerekedve, es talan most majd lathatjatok is, mert amint e sorokat irom, csorognak fel a kepek a picasa albumba.

Hat, ugy is lett. Csak nem egeszen masnap es nem egeszen Risikesben lettem asramlako, hanem joval kesobb es joval delebbre. A risikesi asramok nagyon kommersznek tuntek, meg tele volt a varos spiritualitasra ehezo kulfoldivel (akik koze igazabol magamat is beleszamolhatom...), es az egesznek olyan fura hangulata volt. Elhataroztam, hogy inkabb egy Gandhianus asrammal probalkozom ujra, ezuttal biofarmra koncentralva. Aztan masnap talalkoztam egy un. babaval, aki itt amolyan szent ember, aki csak spiritualitassal foglalkozik es a nep tartja el, nincsen neki semmije (ahogy Szegeny Dzsoninak), csak valami narancssarga lepel, amit a fejen, vallan es dereka korul hord, nomeg Facebook felhasznaloneve... :) Sokat beszelgettunk, es bolcs tanacsokkal latott el, egyutt vettunk reszt ket este a "Ganga aarti" ceremonian, amit a szent anyafolyonak ajanlanak fel. Szerette volna, hogy tovabb maradjak, hogy a spiritualis fejlodesemet elosegithesse, de en vegul az eredeti tervnel maradtam, es vonatra ultem Delhi fele. Ez csak 6 oras vonatut. (Az indiaiak tenyleg azt mondjak ra "only 6 hours" - es vegulis igazuk van...)
Delhiben ujra kerestem egy "heverot", es volt szerencsem ujabb kedves emberekkel osszebaratkozni, ezuttal kicsit mas reteg, Delhiben dolgozo fiatal informatikusok, meg vilagot latott jogatanar, aki szabadidejeben a Delhi utcagyerekeknek dramat tanit.
Azert toltottem ket napot Delhiben, hogy vonatjegyeket intezzek es atcimkeztessem a repulojegyem haza, miutan a legitarsasag megvaltoztatta a menetrendejet. Jelentem, ha Isten is ugy akarja, december 15. este landolok Ferihegyen.
Aztan hirtelen otletemre Farooz is delnek vette utjat, hogy csatlakozzon hozzam Delhiben, majd egyutt jojjunk az asramba. Jo otlet volt :) Ut kozben egy napot toltottunk Orchhaban, ami nagyon szep, nyugis varoska Madhya Pradesh allamban, es mivel kiralyi szekhely volt regen, igencsak patinas palotaval rendelkezik, gyonyoru regi templomokkal (eddig leginkabb csak frissen rozsaszinre meszelt hindu templomokat lattam giccses szobrokkal es karacsonyi egokkel), es mauzoleumokkal, melyek tetejen keselyuk, mennyezeten pedig deneverek tanyaznak.
Aztan elmentunk Khajurahoba is, ami a Kama szutrarol hires. Fantasztikusan diszesre faragott homokko templomokat lattunk, amelyek kb. ezer evesek! Persze ujitgatjak oket, de eppen ezert tokeletesen latszanak a reszletek, az erotikusan kicsavarodott tancos holgyek szarijanak mintazata is. Hatalmas elmeny volt ezeket a templomokat latni, raadasul turista szezonon kivul. Mi voltunk szinte A turistak, es valahogy erdekes modon itt mindenki azzal volt elfoglalva, hogy vajon Farooz indiai-e, vegre elterelodott a figyelem rolam. (Indiai turistak kertek tole penzermet az o orszagabol, aztan kicsit csodalkoztak, amikor tul ismeros apropenzt kaptak...)
Es meg mielott elfelejtenem, errefele meg hasznalnak szennel futott vasalot! Az utcan kivasaltathatja az ember a 6 meteres szarijat. Wie praktisch.
Nade asram. Chhatarpurban (sokfelekeppen irjak) vagyunk, ami Khajurahotol 1-2 oranyira van busszal. Az epulet es a fold a radzsae volt, ami a fuggetlensegkor az allame lett, es egy evvel Gandhi halala utan meg nagy volt a lelkesedes, es az allam asramot csinalt belole. Szoval szep, nagy, regi epulet 30 hektar folddel. Egy hazaspar mukodteti az asramot, van egy haromeves tunemenyes kislanyuk. Meg ket ficko lakik az asramban allando jelleggel, az egyik tablatanar (indiai klasszikus dob), a masik nem. Amikor eloszor beleptunk a kapun, Gandhi szobra fogadott, meg egy halom gyerek. Eloszor kicsit megijedtem, hogy ez is olyan hely lesz, mint Bodhgaya, pedig itt farmrol volt szo, de aztan kiderult, a gyerekek nem itt laknak, csak ide jottek jatszani. Azert maradt mas Bodhgaya-hangulatot idezo korulmeny, a rendszeresen fellepo vizhiany (bar itt tobbszor nincs viz, mint van), a szunyogok es az agy fole erositett szunyoghalo, a sima hideg vizzel valo mosogatas, meg a definialatlansag. Bar ez, mint megtudtam Gandhinal termeszetes. Mindenkinek maganak kell kitalalnia, mit akar tanulni, elerni, aztan tanulja es erje el (ezt Gandhi self-rule-nak hivta). Szoval ha itt tenyleg a biogazdalkodsrol akarok tanulni, akkor hajra, mert nem fognak engem napi x oraban befogni gyomlalni vagy ilyesmi, es kikerdezni, hogy mit olvastam Gandhi Istennel kapcsolatos elkepzeleseirol. Igencsak ugy tunt, a farmon nem nagyon van mit csinalni, de azert gyomlaltunk egyet tegnap este. De mivel mi vagyunk a sajat magunk urai, ma delelott elhataroztuk, hogy mivel tul meleg van, a farm helyett inkabb a huvosebb konyvtar kitakaritasat valasztjuk, miutan tegnap ugy tunt, nem hasznalja senki, minden csupa por, es amikor ki akartunk kolcsonozni egy-ket konyvet, a kulon-kulon lezart szekreny kulcsat a konyvtaros feloran keresztul kereste (vagy 15 lakatkulcs es nem am megszamoznak oket... node ez India, erre mondja az egyik tanito rimpocsem, hogy addig jo, amig India bolcs, nem pedig okos.) Az asramban amugy meg ket fo dolog van, az egyik un. khadi-szoves, ez 100%-ban termeszetes anyagbol keszult szovet keszitese, szinten Gandhi propagandajara. A fonalat is helyben ... mit is csinalnak vele? Hat tudjatok, mint a lanyok a "sej-haj fonoba". A masik tevekenyseget itt naturopatianak hivjak. Tisztitokurakat csinalnak az idejarulo helybelieknek, ez szinten 100%-ban termeszetes. Orroblites, gyomoroblites es beloblites meleg sos vizzel, valamint gozfurdo egy dobozban, amibol az embernek csak a feje log ki. Az elso harommal ma reggel probalkoztam, hat... ize...eleg volt. Gozfurdo majd holnaputan lesz.
Tegnap Faroozzal foztuk az ededet es a vacsorat is a kis asramtarsasagnak, es nekem eddig ez izlett legjobban :) Estere tesztat foztunk, olasz "pasta" indiai zoldseggel es fuszerekkel. Elfogyott az is.
Es igyekszem gyakorolni a hindit, tenyleg most szinte csak azt hallok, es ujra tanulmanyozom a nyelvtant is. Talan egyszer alap szinten tarsalogni is tudok majd.
Bar a babat otthagytam Risikesben, a misszio itt is utolert. Van itt egy masik asram, amirol csak azt tudtam, hogy inkabb a spiritualitasra koncentral, es mindig tartanak eloadasaokat, ami Sanjay, a Gandhi asram vezetoje szerint neha kicsit hosszu es unalmas... Na azert mi elmentunk egyutt egy ilyenre, es az eloado az egeszseges etkezesrol tanitotta a nepet (ne igyunk ehgyomorra teat es uditoitalokat meg inabb egyaltalan ne), mire a nep okolbe szoritott kezzel mondta korusban, hogy nem fogunk egeszsegtelen dolgokat enni csak azert mert finomak! Az egesz kicsit olyan gyermekded volt. Vagy etnocentrista vagyok? (Lehetek is, mert otthagytam az antropologiaszakot...) Aztan valami jogameditacioszerut uztek, ahol magukhoz vettek az isteni energiat (en ugy ereztem nincs eleg helyem arra, hogy utanuk csinaljam a nagy mozgasokat - europai terigeny - , ugyhogy csak neztem), es ugy tunt, mukodik, mindenkinek fulig ert a szaja utana. Node aztan teljes, reszletes tanitast kaptunk az alapokrol egy novertol, majd behivatott az "Anya", es megkert jojjek vissza masnap 8-kor, hogy beszelhessen velem. Szoval ez egy Brahma kumari asram, ami mint a netrol most kiderult, Magyarorszagon 4 helyen is van (www.bkwsu.hu)! Es mar nagyon sok tanitast kaptam, haromszor voltam, es a fonokasszony kerte, amig itt vagyok, menjek minden reggel hozza, igy mar zsirprofi vagyok, es nektek is tovabb tudom adni a johirt, merthogy erre kertek, hogy terjesszem a csaladom es barataim kozott. Szoval vallastol fuggetlenul egy Atyank van, mindannyiunknak. Vannak, akik Allahnak hivjak, masok Sivanak vagy Jehovanak (nem) hivjak, de o egy es ugyanaz, mindannyiunk igazi atyja. Mi nem a testunk es az indentitasunk vagyunk, hanem a halhatatlan lelek, aki bennunk lakik (eppen ott, ahol a "homlokpotty" van a hinduknal), es ugy vezeti ezt a testet, mint a sofor az autot, es jatszik a dramaban, ami a foldi elet, ahol mindannyian idegenek vagyunk, mivel igazi hazank a Fenynel van, fent. Az Atyaval meditacioban lehet kapcsolatot teremteni, es jo is, ha ezt kb. folyamatosan tesszuk, barmilyen tevekenyseget is folytatunk eppen. Ok is hisznek a a karmaban (tevekenysegek kovetkezmenyei sok eleten at) es a reinkarnacioban. Es ugy koszonnek egymasnak, "Om shanti". (A risikesi babaknal ez "Hare Om!" volt, nem tudtam nem a "Dicsertessek a Jezus Krisztus"-ra asszocialnia rola...)
Szoval diohejban ennyi a testi-lelki epulgetesemrol. Meg valoszinuleg kb. 5 napot leszek itt, utana sietek Tamil Naduba a vonaton, hogy Chennaiban feluljek a repulore, hogy ki ne menjen a vizum alolam... Ha minden a terv szerint megy, Sri Lankabol ujult vizummal es erovel terek majd vissza Indiaba 2 het utan.

Ket tema meg az elozohoz:
Nyelv. Ladakban termeszetesen ladakiul beszelnek, ami mind nyelvcsaladilag, mind irasaban kulonbozik a kasmiritol (urdu iras) es a hinditol (devangari iras), ellenben mindket szempontbol hasonlit a tibetire.
Fotok. Sokszor eszembe jutott, milyen jo lenne, ha lenne itt valaki nagy fotos, vagy legalabbis sokkal ugyesebb mint en (Tekus, Robi, Valek, Eszter es a tobbiek - ez nem rangsor es ne vedd zokon, ha kifelejtettelek), merthogy micsoda taj, milyen specialis latvany, erdekes emberek, peldaul a sok zanszkari zarandok nepviseletben (valahogy igy kepzelem a csiksomlyoi bucsut). Azert igyekeztem megorokiteni egyet s mast. Viszont aztan...hm... szoval volt nekem egy remek fotosom, akinek egy gyengesege akadt, nem tudott magyarul. Tavolletemben sikerult megtalalnia a fenykepezogepem menujeben a Formazas lehetoseget...igy 3 hetnyi ladaki kepem elveszett. Kicsit aztan csokkent a fotozashoz valo ragaszkodasom (buddhista ertek...), de vegul megiscsak elkezdtem ujra fenykepezni, ami olyan szempontbol jo, hogy Zangla megorokodott, de igy mar nem lehetett visszaszedni az "elveszett" kepeket, mert "rafotoztam". Hat igy. Es tudom, hogy mar 2 honapnyi keppel ados vagyok, mivel semmit nem raktam fel miota visszajottem Indiaba, ezen majd igyekszem valtoztatni.

De most Risikes. Olyan erzes, hogy ujra Indiaban vagyok, Amritsar ota csak csupa tibeti, kasmiri muszlim kultura vett korul, itt aztan tobzodnak a fuvet szivo hindu all-sadhuk (szent emberek), sok tehen az utcan (amiktol az indiaiak viccesmod felnek), sok csicsas (bocs!) templom, es jogara hivas mindenutt. Nomeg a Gangesz, karcsubb, gyorsabb valtozatban. Kicsit olyan, mint Benaresz, csak kisebb a leptek, es surubb a hangulat. Ma ujabb szivemnek fontos zarandoklatot tettem. Korosi Csoma nyomdokai utan a Beatles-ebe leptem, amikor ellatogattunk az immar elhagyatott, a dzsungel altal kezelesbe vett Maharisi asramanak romjaihoz. Itt toltott valamennyi idot a Beatles valamikor (az adatokban nagyon jo vagyok), es komponalta a White Albumot. Van egy szepen kifestett szoba, ami ugyanugy ures, mint a tobbi, de a falon Beatles dalszovegreszletek es vidam szinek, formak viritanak. Amikor megtalaltuk ezt a szobat, kisutott a nap es elallt az eso - a szivemben is. Onnantol fogva csak ugy doltek belolem a Beatles dalok.
Holnap lehet, en is asramlakova valok, de ez majd kiderul.

Huhh. Reg nem irtam, es most megprobalkozom az elmult egy honap kronikajanak lejegyzesevel, mielott ujra tovabbutaznek.
Ott tartottam, hogy megerkeztem Ladakba. Ladak tersege a vilag egyik legmagassabban fekvo sivatagja, kulturajat tekintve tibeti es buddhista, es az emberek kicsit huzottszemuek (tudom, ez nagyon nem szakszeru kifejezes, de az Emberek buvarzsebkonyvemet nem hoztam magammal). Meglehetosen elszigetelt resze ez Indianak, az utak csak tavasztol oszig jarhatok, sok helyen egysavosak (bizonyos napokon es napszakokban csak bizonyos iranyban kozlekedhetok, ahol meg nem, ott sem eleg szelesek, es manoverezomuvesz soforok kellenek a szakadek szelen valo egymas elengedesehez), telen csak repulovel lehet ide eljutni. Ladaktol delre fekszik Zanszkar, oda meg aztan telen se ki se be, csak a befagyott folyon lehet gyalogszerrel megkozeliteni. A hely hangulatahoz illusztraciokent lasd Pal Nalin Szamszara c. filmjet, amit teljes egeszeben itt forgattak (18 even aluliaknak nem ajanlott). Amugy Ladakban is tuzesen sut le a nyari nap sugara, plane hogy kozelebb is vagyunk hozzaja. Es szaraz, poros szel fuj.
A Srinagar es Leh (Ladak kozpontja) kozti kb. 450 km-t a busz ket nap alatt teszi meg. A Svajc-szeru tajon at felmaszik egy hagora, ahonnan lejove mar kopar hegyek fogadjak az embert a ladaki oldalon. Holdbeli taj, tenyleg, mintha valami masik bolygon jarnank. Kulonbozo meretu, formaju, szinu es halmazallapotu homokkupacok, fak es bokrok csak ott lathatok, ahol ultetnek, folyok menten, telepulesek kornyeken. Az ut hosszu, kanyargos, muut csak helyenkent, a folduton pedig jobbra-balra dulongel a busz, mint a hajo a hullamokon, az ut szelet pedig nem latni, csak a meredelyt. Nem eppen gyenge idegzetueknek valo moka. Bollywood filmmel mulatjak az utasok az idot, lassankent megtelik emberekkel az ulesek kozti folyoso is, es a busz teteje. Mi sem csak harman ulunk mar a harom egymas melletti ulesen, jut egy-ket gyerek olbe is. Az elso ladaki napunkat Kargilban toltjuk, ez az elso nagyobb telepules, ahol az utazok megpihennek. Tulnyomoan muszlim lakosu varoska, es nem sok latnivaloval buszkelkedhet, de itt mar jo kis ladaki sargabarack terem... ettunk is ket kilot, olyan jo otthon-erzesem volt tole, meg kesobb hasmenesem is... Egy napi kargili piheno utan tovabbbuszoztunk immar Lehbe, ami 3500 meteren fekszik mar, es a buddhista Ladak kozpontja. Termeszetesen azert itt is a muezin enekere ebred az ember (ahogy Bodhgayaban is, ami aztan plane buddhista befolyasoltsagu). Leh egeszen kulonleges varos, kopar hegyek veszik korul, van neki palotaja, ami nemkicsit hasonlit a tibeti Potala palotara, meg gompak a hegy tetejen, mecsetek, tibeti vasarok, baratkozo kasmiri boltosok es jo pizza. El is lehet tolteni konnyen az idot Lehben, foleg ha beteg az ember es nincs energiaja maszkalni es kulonben is hozza kell szokni a magashegyi klimahoz. Ilyenkor peldaul megnezheti a naponta levetitett Ancient Futures c. filmet (vagy az Economics of Happiness cimut), ami Ladak multjarol, jelenerol es jovojerol szol, lenyegeben a szep multrol, amikor mindenki boldog volt, mielott a nyugati "civilizacio" be nem tort volna, azota pedig elveszett identitasok, szemet es szetesett csaladok... De ezektol a filmektol a nezonek kedve tamad hazamenni es ujraepiteni a kozossegeket, a helyi termelotol vasarolni es sajat farmot kezdeni. El is voltam itt par napig, a napok egyik fenypontja a reggeli volt, amit eloszeretettel koltottunk egy "bioboltban", ahol ladaki kenyerrel es hazivajjal HAZI BARACKLEKVART adnak! Az elmult eveim mindennapos reggelije most itt Indiaban ennyi honap utan! Nyamm! A svajciak aztan elmentek 3 napra a Nubra volgybe berelt motorral, en meg felmasztam a palotaba es ott jol osszetalalkoztam ket magyar hasonszoru bolcseszsraccal, akik igencsak feluditettek a lelkemet (szegenyeknek lyukat beszeltem a hasaban vegre magyarul), lehetett nekik Juhasz Gyulat idezni meg ilyenek, es nem utolsosorban egyutt mentunk ide-oda a kovetkezo napokban. (Feri, Tibi, sziasztok!) Gyonyoru kolostorokat neztunk meg, regi-regi festmenyekkel es szobrokkal, fantasztikus kilatas a sziklafalba epitett gompak tetejerol, es mindent, de foleg szivet betolto beke. Kalandosan jutottunk estenkent vissza Lehbe stoppal - vajon jon meg erre jarmu ma este?... Aztan egy het utan Farooz is utanunk jott Kasmirbol, elvegre meg sosem jart Ladakban, itt a kituno alkalom, hogy egyutt turistaskodjon velunk. Ot termeszetesen mindenhol duplan csekkoltak a hatosagok (kasmiri? kulfoldiekkel? de nem turavezeto? gyanus...), peldaul, amikor a fiukkal egy teherautot stoppoltunk, es az utlevelellenorzos helyen (sok ilyen van az ut menten, ki kell szallni, felveszik az adatokat - mennyi konyvet teleirnak folos infoval, oda-vissza az uton!) lekapcsoltak, hogy marpedig teherautoban stoppolni tilos (mert az o felelosseguk, mi lesz, ha baleseteznek vagy elrabolnak - mindkettore volt asszem pelda), es kulonben is mit keres itt velunk ez a kasmiri. Aztan vegul sikerult nagy nehezen visszeszerezni az utleveleinket, gyalogoltunk 100 metert es sikerult lestoppolni egy ujabb teherautot. Igy jutottunk el Lehbol Likirbe, ahol szinten megneztunk egy szep gompat (ezek mar total osszefolynak a fejemben), majd Alchiba, ahovamenet ket orat vartunk egy allitolagos buszra, ami vegul meg is jott, es a tetejen utaztunk a kis faluig. Ott pedig satortaborban szalltunk meg, de nem akarmilyen satrakban, volt bennuk agy, asztal, szek es gyertyafeny. Este pedig ittunk helyi arpasort, amit itt changnak hivnak. Alchiban egesz kulonleges templomok vannak (rajuk meg emlekszem is kulon), a 11. szazadban epultek, es a hires fordito Rinchen Zangpo szerezte hozza a muveszeket Kasmirbol. Bensoseges hangulatu kis sotet templomok ezek, a szobrok meg engem kicsit az egyiptomiakra emlekeztettek (talan mert nem a szokasos uloszobrok voltak, hanem hatalmas alloszobrok szeles vallakkal). Masnap Lamayuruba vettuk utunkat, ahol Ladak legregebbi kolostorat neztuk meg (10. szazad), es veletlenul osszetalalkoztunk a szlovak lannyal, Lenkaval, aki szinten Farooznal szallt meg korabban.
Celunk az volt, hogy lejussunk Zanszkarba a Dalai Lama tanitasara. Ez kozel sem egyszeru feladat, mert Kargilbol egy napig megy oda a busz (250 km), ha egyaltalan megy. Kiszamithatatlan, bar remeltuk, hogy most a lama miatt majd lesz. Nem volt egyszeru megtalalni, de mivel volt "turavezetom", sikerult fognunk egy kisbuszt Padumba, a Zanszkar volgy kozpontjaba Faroozzal (a magyar fiuk Lamayuruban lemaradtak). Az ut kemeny, muut alig, de ami van, az is csak 30 eve epult, addig nem volt semmi, csak hegyi gyalogut. Gyonyoru hegyek, vizesesek, sok-sok lomha szoros mormota. A busznak is meretes vizfolyasokon kell keresztulgazolnia, egyszer az emberek felenek ki is kell szallnia a buszbol, hogy konnyebb legyen az atkeles. Aztan megalltunk ebedszunetre, ami itt alap (teaszunet is van), csak eppen semmi vendeglatoegyseg a lathataron. A buszsoforek meg nekialltak a ret kozepen gazfozot felallitani, hagymat pucolni, elokerult a kukta... Remek, es mi mit eszunk? Tovabbgyalogoltunk egy km-t, hazak vannak, de pentek du. 2 ora, minden zarva, valoszinuleg mindenki a mecsetben van. Aztan talaltunk egy bacsikat, aki kinyitott egy boltot es segitett megfozni egy instant maggi tesztat ebedre. Sotetedeskor megerkeztunk egy telepulesre (Rangdum), ahol amikor meglattak az emberek, elkezdtek rohanni a hazak fele es kiabalni. Vartunk egy darabig, es lassankent az egesz falunep beszallt a 4-5 buszbol allo konvoly jarmuveibe, teljes menetfelszerelessel, beleertve gazfozolapot (konyhai meret) es gazpalackot. Hajnalban, amikor megerkeztunk, ok mind tabort is vertek, mi pedig Faroozzal es a soforrel meg a buszban aludtunk par orat. Reggel aztan, mint Maria es Jozsef Betlehemben jartunk hazrol hazra, de a valasz mindenhol az volt: "szallast nektek nem adhatok, mert sok vendegem van", akik mind a Dalai Lamat latni jottek. Vegul az egyik fogados elvitt egy muszlim csaladhoz, akik befogadtak minket, Faroozt, engem es egy olasz lanyt, akirol kiderult, a buszunk tetejen aludt hajnalban. Igy volt vegul szallasunk es napkozben a pici varoskaban setalva (nagyjabol egy utca az egesz) lassankent osszefutottunk a svajciakkal (akik kesobb indultak Lehbol, de hamarabb erkeztek Padumba) es a magyar fiukkal is. Masnap kezdodott a tanitas, mi mar 5-tol vartuk a bejaratnal, hogy bejuthassunk es jo helyunk legyen az elkovetkezo 3 napban. A kulfoldiek a szinpad mellett ultek egy kulon szekcioban, ahol ki volt hangositva a tolmacs, igy egesz kozelrol lathattuk oszentseget. Aldott izgalom jarta at a tomeget, amint nema csendben varta a Dalai Lama megerkezeset, km-es sorfal a helyiekbol az ut menten, ahol az autoja elhaladt, (mi abbol tudtuk melyik jarmuben ul, hogy messzirol lattuk, hol hajolnak meg az emberek), es pont az orrunk elott szallt ki a kocsibol.

A tanitas jo volt, bar kicsit magasroptu (vajon a rengeteg helyi zarandok mit vett ki belole? azt mondjak, az ilyen magas tanitok egyszerre tobb szinten tanitanak es mindenki epul belole a sajat szintjen). Amikor mar nagyon lankadtunk a melegben, jott a csodalatos kenyerszaporitas, es osztottak a tomegnek savanyu kemeny lapos kenyeret es sos vajteat, ami ezuttal nagyon jolesett. A masodik nap elkezdodtek a beavatasok, opcionalis fogadalomtetele, sok szertartas, "vedofonal" kiosztasa, "kusafu" a parna es matrac ala jo almokert stb. En nem fogadkoztam, de tetszett a Dalai Lama mosolya, kisugarzasa es jot tanitott. A legtobb ember a kovetkezo ket napban lelepett, mi Faroozzal meg maradtunk, plane, hogy megint kicsit beteg lettem, nomeg el akartunk zarandokolni Zanglaba, ami 35 km-re fekszik Zanszkarban Padumtol, es arrol hires, hogy az 1820-as evekben egy evet toltott itt kolostorban Korosi Csoma Sandor, amig a tibeti nyelvet es buddhizmust tanulmanyozta. A Zanszkarrol szolo irasok a tibetologia atyjakent emlegetik Csoma de Korost. Mivel naponta csak egy busz jar Padum es Zangla kozott, delutan oda es reggel vissza, mi a gyaloglas es stoppolas kombinacojat valasztottuk, melynek kovetkezteben sokkal tobb idonk es lehetosegunk volt a tajban gyonyorkodni. Zanglaban aztan lecuccoltunk egy un. homestayben (gyakorlatilag csalad vendegszobaval), es kideritettuk, hogy a palota kulcsat a rajatol lehet megszerezni, ugyanis Zanszkar kiralysag meg ma is elo, ha nem is kifejezetten uralkodo kirallyal. A kiralyt nem talaltuk otthon, de vegul sikerult bejutnunk a palotaba es Korosi Csoma szobajaba is. Minden nyaron onkentesek ujitgatjak fel a szobat, Korosi Csoma emleke elott tisztelegve (www.csomasroom.org). Nagy elmeny volt ott lenni, a nagy magyar szelleme bejarja az epuletet. Ami meg kulonleges volt itt, hogy egyutt erkeztunk egy svajci parral, akik gyalog jottek Svajcbol ket szamarral, Korosi Csomahoz hasonloan (az o szamarairol nincsenek ugyan ertesuleseim). Miutan aznapra mar sikeresen "bejott" a ramadan (elozo este meg Padumba az osszes muszlim lazban egett, es varta a hirt Pakisztanbol, hogy vajon ott meglattak-e a mar az ujholdat, de nem), igy hajnalban keltunk enni, es utana rogton neki is vagtunk az utnak vissza Padumba, mivel vasarnap meg vegkepp nincs busz. 3 es fel orat gyalogoltunk, amig az elso jarmu utolert minket, es onnantol kezdve kokupac tetejen folytattuk utunkat egy teherauto nyitott raktereben. Meg aznap estere sikerult terepjarot es utastarsakat szerezni a kargili visszauthoz, igy vacsoraval a zsebunkben indultunk el, varva a lemeno napot es a felkelo ujholdat az evessel, ejjel neztuk a csillagokat, amikor megalltunk kicsit pihenni (a sofornek aludnia kellett) es hajnalban reggelivel inditottuk a meg lathato nap nelkuli napot. Kargilban meg egy napot pihentunk, aztan masnap reggel bucsut mondtunk egymasnak Faroozzal, o Srinagarba vette utjat, en meg vissza Lehbe, hogy onnan meg ket napot buszozzak Manaliig, ami immar kivulesik Ladak hatarain, de ennek megfeleloen uditoen zold is. Az ut hosszu (2 nap) volt, faraszto (az 5300 m koruli hago fele magasabb a levego por- mint oxigentartalma), kenyelmetlen es veszelyes, de itt vagyok. Az utobbi 5 napot egy hegyoldali, erdovel korulvett felig fahazban toltottem kedves emberekkel, igyekeztem kipihenni a sok utazas faradalmait, jokat enni es olvasni, ma pedig ujra buszra szallok, es Risikes fele veszem az iranyt, amirol pedig majd a kovetkezo epizodban olvashattok.