Huhh. Reg nem irtam, es most megprobalkozom az elmult egy honap kronikajanak lejegyzesevel, mielott ujra tovabbutaznek.
Ott tartottam, hogy megerkeztem Ladakba. Ladak tersege a vilag egyik legmagassabban fekvo sivatagja, kulturajat tekintve tibeti es buddhista, es az emberek kicsit huzottszemuek (tudom, ez nagyon nem szakszeru kifejezes, de az Emberek buvarzsebkonyvemet nem hoztam magammal). Meglehetosen elszigetelt resze ez Indianak, az utak csak tavasztol oszig jarhatok, sok helyen egysavosak (bizonyos napokon es napszakokban csak bizonyos iranyban kozlekedhetok, ahol meg nem, ott sem eleg szelesek, es manoverezomuvesz soforok kellenek a szakadek szelen valo egymas elengedesehez), telen csak repulovel lehet ide eljutni. Ladaktol delre fekszik Zanszkar, oda meg aztan telen se ki se be, csak a befagyott folyon lehet gyalogszerrel megkozeliteni. A hely hangulatahoz illusztraciokent lasd Pal Nalin Szamszara c. filmjet, amit teljes egeszeben itt forgattak (18 even aluliaknak nem ajanlott). Amugy Ladakban is tuzesen sut le a nyari nap sugara, plane hogy kozelebb is vagyunk hozzaja. Es szaraz, poros szel fuj.
A Srinagar es Leh (Ladak kozpontja) kozti kb. 450 km-t a busz ket nap alatt teszi meg. A Svajc-szeru tajon at felmaszik egy hagora, ahonnan lejove mar kopar hegyek fogadjak az embert a ladaki oldalon. Holdbeli taj, tenyleg, mintha valami masik bolygon jarnank. Kulonbozo meretu, formaju, szinu es halmazallapotu homokkupacok, fak es bokrok csak ott lathatok, ahol ultetnek, folyok menten, telepulesek kornyeken. Az ut hosszu, kanyargos, muut csak helyenkent, a folduton pedig jobbra-balra dulongel a busz, mint a hajo a hullamokon, az ut szelet pedig nem latni, csak a meredelyt. Nem eppen gyenge idegzetueknek valo moka. Bollywood filmmel mulatjak az utasok az idot, lassankent megtelik emberekkel az ulesek kozti folyoso is, es a busz teteje. Mi sem csak harman ulunk mar a harom egymas melletti ulesen, jut egy-ket gyerek olbe is. Az elso ladaki napunkat Kargilban toltjuk, ez az elso nagyobb telepules, ahol az utazok megpihennek. Tulnyomoan muszlim lakosu varoska, es nem sok latnivaloval buszkelkedhet, de itt mar jo kis ladaki sargabarack terem... ettunk is ket kilot, olyan jo otthon-erzesem volt tole, meg kesobb hasmenesem is... Egy napi kargili piheno utan tovabbbuszoztunk immar Lehbe, ami 3500 meteren fekszik mar, es a buddhista Ladak kozpontja. Termeszetesen azert itt is a muezin enekere ebred az ember (ahogy Bodhgayaban is, ami aztan plane buddhista befolyasoltsagu). Leh egeszen kulonleges varos, kopar hegyek veszik korul, van neki palotaja, ami nemkicsit hasonlit a tibeti Potala palotara, meg gompak a hegy tetejen, mecsetek, tibeti vasarok, baratkozo kasmiri boltosok es jo pizza. El is lehet tolteni konnyen az idot Lehben, foleg ha beteg az ember es nincs energiaja maszkalni es kulonben is hozza kell szokni a magashegyi klimahoz. Ilyenkor peldaul megnezheti a naponta levetitett Ancient Futures c. filmet (vagy az Economics of Happiness cimut), ami Ladak multjarol, jelenerol es jovojerol szol, lenyegeben a szep multrol, amikor mindenki boldog volt, mielott a nyugati "civilizacio" be nem tort volna, azota pedig elveszett identitasok, szemet es szetesett csaladok... De ezektol a filmektol a nezonek kedve tamad hazamenni es ujraepiteni a kozossegeket, a helyi termelotol vasarolni es sajat farmot kezdeni. El is voltam itt par napig, a napok egyik fenypontja a reggeli volt, amit eloszeretettel koltottunk egy "bioboltban", ahol ladaki kenyerrel es hazivajjal HAZI BARACKLEKVART adnak! Az elmult eveim mindennapos reggelije most itt Indiaban ennyi honap utan! Nyamm! A svajciak aztan elmentek 3 napra a Nubra volgybe berelt motorral, en meg felmasztam a palotaba es ott jol osszetalalkoztam ket magyar hasonszoru bolcseszsraccal, akik igencsak feluditettek a lelkemet (szegenyeknek lyukat beszeltem a hasaban vegre magyarul), lehetett nekik Juhasz Gyulat idezni meg ilyenek, es nem utolsosorban egyutt mentunk ide-oda a kovetkezo napokban. (Feri, Tibi, sziasztok!) Gyonyoru kolostorokat neztunk meg, regi-regi festmenyekkel es szobrokkal, fantasztikus kilatas a sziklafalba epitett gompak tetejerol, es mindent, de foleg szivet betolto beke. Kalandosan jutottunk estenkent vissza Lehbe stoppal - vajon jon meg erre jarmu ma este?... Aztan egy het utan Farooz is utanunk jott Kasmirbol, elvegre meg sosem jart Ladakban, itt a kituno alkalom, hogy egyutt turistaskodjon velunk. Ot termeszetesen mindenhol duplan csekkoltak a hatosagok (kasmiri? kulfoldiekkel? de nem turavezeto? gyanus...), peldaul, amikor a fiukkal egy teherautot stoppoltunk, es az utlevelellenorzos helyen (sok ilyen van az ut menten, ki kell szallni, felveszik az adatokat - mennyi konyvet teleirnak folos infoval, oda-vissza az uton!) lekapcsoltak, hogy marpedig teherautoban stoppolni tilos (mert az o felelosseguk, mi lesz, ha baleseteznek vagy elrabolnak - mindkettore volt asszem pelda), es kulonben is mit keres itt velunk ez a kasmiri. Aztan vegul sikerult nagy nehezen visszeszerezni az utleveleinket, gyalogoltunk 100 metert es sikerult lestoppolni egy ujabb teherautot. Igy jutottunk el Lehbol Likirbe, ahol szinten megneztunk egy szep gompat (ezek mar total osszefolynak a fejemben), majd Alchiba, ahovamenet ket orat vartunk egy allitolagos buszra, ami vegul meg is jott, es a tetejen utaztunk a kis faluig. Ott pedig satortaborban szalltunk meg, de nem akarmilyen satrakban, volt bennuk agy, asztal, szek es gyertyafeny. Este pedig ittunk helyi arpasort, amit itt changnak hivnak. Alchiban egesz kulonleges templomok vannak (rajuk meg emlekszem is kulon), a 11. szazadban epultek, es a hires fordito Rinchen Zangpo szerezte hozza a muveszeket Kasmirbol. Bensoseges hangulatu kis sotet templomok ezek, a szobrok meg engem kicsit az egyiptomiakra emlekeztettek (talan mert nem a szokasos uloszobrok voltak, hanem hatalmas alloszobrok szeles vallakkal). Masnap Lamayuruba vettuk utunkat, ahol Ladak legregebbi kolostorat neztuk meg (10. szazad), es veletlenul osszetalalkoztunk a szlovak lannyal, Lenkaval, aki szinten Farooznal szallt meg korabban.
Celunk az volt, hogy lejussunk Zanszkarba a Dalai Lama tanitasara. Ez kozel sem egyszeru feladat, mert Kargilbol egy napig megy oda a busz (250 km), ha egyaltalan megy. Kiszamithatatlan, bar remeltuk, hogy most a lama miatt majd lesz. Nem volt egyszeru megtalalni, de mivel volt "turavezetom", sikerult fognunk egy kisbuszt Padumba, a Zanszkar volgy kozpontjaba Faroozzal (a magyar fiuk Lamayuruban lemaradtak). Az ut kemeny, muut alig, de ami van, az is csak 30 eve epult, addig nem volt semmi, csak hegyi gyalogut. Gyonyoru hegyek, vizesesek, sok-sok lomha szoros mormota. A busznak is meretes vizfolyasokon kell keresztulgazolnia, egyszer az emberek felenek ki is kell szallnia a buszbol, hogy konnyebb legyen az atkeles. Aztan megalltunk ebedszunetre, ami itt alap (teaszunet is van), csak eppen semmi vendeglatoegyseg a lathataron. A buszsoforek meg nekialltak a ret kozepen gazfozot felallitani, hagymat pucolni, elokerult a kukta... Remek, es mi mit eszunk? Tovabbgyalogoltunk egy km-t, hazak vannak, de pentek du. 2 ora, minden zarva, valoszinuleg mindenki a mecsetben van. Aztan talaltunk egy bacsikat, aki kinyitott egy boltot es segitett megfozni egy instant maggi tesztat ebedre. Sotetedeskor megerkeztunk egy telepulesre (Rangdum), ahol amikor meglattak az emberek, elkezdtek rohanni a hazak fele es kiabalni. Vartunk egy darabig, es lassankent az egesz falunep beszallt a 4-5 buszbol allo konvoly jarmuveibe, teljes menetfelszerelessel, beleertve gazfozolapot (konyhai meret) es gazpalackot. Hajnalban, amikor megerkeztunk, ok mind tabort is vertek, mi pedig Faroozzal es a soforrel meg a buszban aludtunk par orat. Reggel aztan, mint Maria es Jozsef Betlehemben jartunk hazrol hazra, de a valasz mindenhol az volt: "szallast nektek nem adhatok, mert sok vendegem van", akik mind a Dalai Lamat latni jottek. Vegul az egyik fogados elvitt egy muszlim csaladhoz, akik befogadtak minket, Faroozt, engem es egy olasz lanyt, akirol kiderult, a buszunk tetejen aludt hajnalban. Igy volt vegul szallasunk es napkozben a pici varoskaban setalva (nagyjabol egy utca az egesz) lassankent osszefutottunk a svajciakkal (akik kesobb indultak Lehbol, de hamarabb erkeztek Padumba) es a magyar fiukkal is. Masnap kezdodott a tanitas, mi mar 5-tol vartuk a bejaratnal, hogy bejuthassunk es jo helyunk legyen az elkovetkezo 3 napban. A kulfoldiek a szinpad mellett ultek egy kulon szekcioban, ahol ki volt hangositva a tolmacs, igy egesz kozelrol lathattuk oszentseget. Aldott izgalom jarta at a tomeget, amint nema csendben varta a Dalai Lama megerkezeset, km-es sorfal a helyiekbol az ut menten, ahol az autoja elhaladt, (mi abbol tudtuk melyik jarmuben ul, hogy messzirol lattuk, hol hajolnak meg az emberek), es pont az orrunk elott szallt ki a kocsibol.

A tanitas jo volt, bar kicsit magasroptu (vajon a rengeteg helyi zarandok mit vett ki belole? azt mondjak, az ilyen magas tanitok egyszerre tobb szinten tanitanak es mindenki epul belole a sajat szintjen). Amikor mar nagyon lankadtunk a melegben, jott a csodalatos kenyerszaporitas, es osztottak a tomegnek savanyu kemeny lapos kenyeret es sos vajteat, ami ezuttal nagyon jolesett. A masodik nap elkezdodtek a beavatasok, opcionalis fogadalomtetele, sok szertartas, "vedofonal" kiosztasa, "kusafu" a parna es matrac ala jo almokert stb. En nem fogadkoztam, de tetszett a Dalai Lama mosolya, kisugarzasa es jot tanitott. A legtobb ember a kovetkezo ket napban lelepett, mi Faroozzal meg maradtunk, plane, hogy megint kicsit beteg lettem, nomeg el akartunk zarandokolni Zanglaba, ami 35 km-re fekszik Zanszkarban Padumtol, es arrol hires, hogy az 1820-as evekben egy evet toltott itt kolostorban Korosi Csoma Sandor, amig a tibeti nyelvet es buddhizmust tanulmanyozta. A Zanszkarrol szolo irasok a tibetologia atyjakent emlegetik Csoma de Korost. Mivel naponta csak egy busz jar Padum es Zangla kozott, delutan oda es reggel vissza, mi a gyaloglas es stoppolas kombinacojat valasztottuk, melynek kovetkezteben sokkal tobb idonk es lehetosegunk volt a tajban gyonyorkodni. Zanglaban aztan lecuccoltunk egy un. homestayben (gyakorlatilag csalad vendegszobaval), es kideritettuk, hogy a palota kulcsat a rajatol lehet megszerezni, ugyanis Zanszkar kiralysag meg ma is elo, ha nem is kifejezetten uralkodo kirallyal. A kiralyt nem talaltuk otthon, de vegul sikerult bejutnunk a palotaba es Korosi Csoma szobajaba is. Minden nyaron onkentesek ujitgatjak fel a szobat, Korosi Csoma emleke elott tisztelegve (www.csomasroom.org). Nagy elmeny volt ott lenni, a nagy magyar szelleme bejarja az epuletet. Ami meg kulonleges volt itt, hogy egyutt erkeztunk egy svajci parral, akik gyalog jottek Svajcbol ket szamarral, Korosi Csomahoz hasonloan (az o szamarairol nincsenek ugyan ertesuleseim). Miutan aznapra mar sikeresen "bejott" a ramadan (elozo este meg Padumba az osszes muszlim lazban egett, es varta a hirt Pakisztanbol, hogy vajon ott meglattak-e a mar az ujholdat, de nem), igy hajnalban keltunk enni, es utana rogton neki is vagtunk az utnak vissza Padumba, mivel vasarnap meg vegkepp nincs busz. 3 es fel orat gyalogoltunk, amig az elso jarmu utolert minket, es onnantol kezdve kokupac tetejen folytattuk utunkat egy teherauto nyitott raktereben. Meg aznap estere sikerult terepjarot es utastarsakat szerezni a kargili visszauthoz, igy vacsoraval a zsebunkben indultunk el, varva a lemeno napot es a felkelo ujholdat az evessel, ejjel neztuk a csillagokat, amikor megalltunk kicsit pihenni (a sofornek aludnia kellett) es hajnalban reggelivel inditottuk a meg lathato nap nelkuli napot. Kargilban meg egy napot pihentunk, aztan masnap reggel bucsut mondtunk egymasnak Faroozzal, o Srinagarba vette utjat, en meg vissza Lehbe, hogy onnan meg ket napot buszozzak Manaliig, ami immar kivulesik Ladak hatarain, de ennek megfeleloen uditoen zold is. Az ut hosszu (2 nap) volt, faraszto (az 5300 m koruli hago fele magasabb a levego por- mint oxigentartalma), kenyelmetlen es veszelyes, de itt vagyok. Az utobbi 5 napot egy hegyoldali, erdovel korulvett felig fahazban toltottem kedves emberekkel, igyekeztem kipihenni a sok utazas faradalmait, jokat enni es olvasni, ma pedig ujra buszra szallok, es Risikes fele veszem az iranyt, amirol pedig majd a kovetkezo epizodban olvashattok.