Atithi baguan he. A vendeg isten. Ezt meg Baghaban tanultam, de tobb helyen is megtapasztaltam a valosagtartalmat. Vagy legalabbis azt, hogy az indiaiak ugy kezelik a vendeget, mintha az lenne. Hetfon Siva isten unnepe volt, amikor a hazas nok es hazasulando korban levok bojtolnek egesz nap (csak nyers gyumolcsot es zoldseget esznek), a (leendo) ferjuk boldog hosszu eleteert. Az egyik asrambeli tanarno meghivott a falujaba erre az unnepre. Ot 14 evesen adtak ferjhez, most 19, de a 10 eves huga is bojtolt... Szariba oltoztettek, csomo ekszert aggattak ram es megfesultek, kisminkeltek. Nagyon fura volt a tukor nyujtotta latvany. (Az egyik fo kulonbseg koztem es az indiai nok kozott, hogy fufrum van - azzal nem nagyon tudtak mit kezdeni. Nekik mind hosszu kozepen elvalasztott hajk van, az asszonyoknak a valaszteka pirosra festve.) Aztan felvonultunk a kis falu utcajan, a csalad no tagjai (kis gyerekek is), es en kozepen, mint egy kiralyno, felekesitve indiai modra, szoken, feheren es mindenkinel legalabb egy fejjel magasabban. A falubeliek a normal (az is indiai) ruhamban is megbamultak, mert arrafele nem jarnak a turistak, hat meg szariban. A templomban leginkabb a csaladtagok rendelkeztek a fenykepezogepemmel, ahogy az este tovabbi reszeben is, hogy az egesz csaladot kulonbozo ruhakban es osszeallitasban megorokitsek (aztan holnap lecci hivassam elo az osszeset...). Siva isten jele egy falloszszeru lingam, erre teszik ra a kosarban hozott zoldseget gyumolcsot, leontik vizzel, narancssarga "homlokpont" festekkel a gyurusujjukkal Om-jelet festenek ra es mindent telefustoloznek. Mindenben reszt vettem en is, nekem is adtak az aldozati ajandekokbol, hogy tegyek oda, nem zavarta oket, hogy valoszinuleg nem hiszek benne. Nem baj, engem se zavart egy csoppet sem, eljen a reszt vevo megfigyeles! Otthon engem persze agyonetettek (a ferj tarsasagaban, akit amugy Deleepnek hivnak, mint egyik sri lankai szomszedunkat Liverpoolban), mert engem nem erintett a bojt. Elore is elnezest kerek jovendobeli ferjemtol, hogy nem hoztam meg az aldozatot, bar talan az ejszakai gyomorcsikaras es masnapi hasmenes nagyobb aldozat volt, mintha nem ettem volna, ugyis tul sokat eszem mostanaban ebben a szegeny orszagban. Es bar nem aldoztam Siva istennek rendesen, de a templomban letojta a fejemet egy madar, ez lehet, hogy Siva isten letekintese volt, hogy nem baj, kislany, szerencsed van, igyis elintezem neked...
Az ott toltott estetol reggelig terjedo ido eletem talan legintenzivebb antropologiai tapasztalata volt: milyen indiai nok borebe - vagy inkabb ruhajaba - bujni, egy ismeretlen istennek aldozni, ugy nathasnak lenni, hogy tudom, az orrfujas udvariatlansag, milyen wc nelkul pisilni ugy, hogy ketten allnak folottem, hogy eltuntessek aztan a nyomokat, es milyen harman fekudni egy takaro alatt, ugy hogy kozben orakig nem tudok aludni, mert nem kapok rendesen levegot es azon drukkolok, hogy a hasmenes kibirja reggelig, amig visszaerek az asramba...
Talan lesznek tovabbi kepek, ha sikerul.
2009. február 25., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez nagyon mokas: felvonulsz a nokkel, indiaibb vagy, mint ok, aztan megis a pasikkal zabalod a köris csirket, mert Siva toled nem var aldozatot. Akirol egyebkent eddig en is azt hittem, no...
VálaszTörlésKoris csirket azert nem, miota Bodhgayaban vagyok, nem ettem hust, de mar alig varom... nyammm.... (Egyelore meg nem hatottak elegge az eroszakmentessegrol szolo predikaciok.)
VálaszTörlés