Ma hajnali negyed 1 korul landoltunk az Uj Delhi Indira Gandhi nemzetkozi repteren. Amikor kileptem a gepbol, megcsapott a levego, ami teljesen uj volt. Leginkabb a szmogoltet tunt fel benne, es kellemesen meleg volt (elsore, aztan nagyon huzatos). Az ejszakat krisnas zarandokokkal, meg hasonszoru egyeduli lany japan turistaval toltottem a tranzitban. A krisnasok meg soha ennyire szimpatikusak nem voltak. Lehet, hogz ez onnan kezdodott, hogz a kijevi tranzitban oket neztem ki magamnak, hogy na, ok biztos nem Bangkokba utaznak tovabb. Nagy csapat orosz krisnahivo volt, varakozas kozben szorgalmasan imatkoztak. Ahol voltunk egy hatalmas hall volt, ahol tobb szalagra erkeztek a csomagok, a gyakorlatilag egesz ejszaka folyatosan leszallo repulokrol. Es mennyi ember, micsoda szines tarsasag! Nem lehetett megunni a nezelodest. 8-kor aztan felszedelodzkodtem, es minden batorsagomat osszeszedve kimentem a vilagba. Furcsa erzes volt vegigvonulni a szeles kifutopalyan egyedul, mindket oldalon tomott turbanos ferfiak sorfala mellett, akik kulonbozo nevtablakat tartottak, es termeszetesen mind engem neztek. Magabiztos vagzok, tudom, mit csinalok - mondogattam magamnak, es igzekeztem hatarozottan elindulni a busz iranyaba, amiril persze nem tudtam, hogz hol van. Fel voltam keszulve a taxisok rohamara, de szerencsere nem voltak udvariatlanok, meg a buszhoz is elvezettek. A buszsofor megmondta nekem, hova tegyem a a cuccom, es kozvetlenul moge ultem le (ti. cucc moge). A rendszer az, hogy akkor megy a busz, ha megtelik. Amig mashol nem fogyott el az osszes szabad hely, nem is ult le mellem senki (csak ferfiak voltak a buszon). Az emberek ugy ugralnak rola le-fel, hogz igazandibol meg sem all. A mogottem ulo fiatalember rogton ki is vette a kezebol az utikonyvet, hogy megnezegesse. (Gondoltam, ha ettol most megszabadit, vegkepp meg leszek love, benne van minden tudomanyom.) A ket feherhez a buszon a kalauz kulon odament mar utkozben megtudakolni, hogy hova tartunk, hpgy szoljon nekunk. Amikor leszalltunk, odakialtotta valakinek, hogy mutassa meg nekem, merre kell mennem, mire o szolt, hogz kovessem. Ezzel a valakivel toltottem aztan a nap tovabbi aktiv reszet (mert 3 korul visszajottem a hotelba aludni). Miutan megkerdezett, honnan jottem, kozolte, hogz o meg kanadai, bar nyilvanvaloan indiai kulsovel rendelkezett. Hangsulyozta, hogz nagyon vigyazzak magamra, meg nem lehet elegge megbizni az itteni emberekben, de o mivel kanadainak vallotta magat (3 eve dolgozik ott asszem, es allampolgar lett), valahogy kulon kategoriaba kerult. Riksaval elvitt a hotelba, ahol elozoleg szallast foglaltam. Ez biciklis riksa, hatul szuken ket ulohellyel, ahol mi sok cucunkkal helyet foglaltunk. Baromi nehez lehetett szegeny paranak, amikor vegkepp nem birta hajtani, pl. folfele, leszalllt es tolta. Sajnaltam, de utobb kiderult, azert kerult egy nagyot, hogy tobbet fizessenek neki. Aztan a nap folyaman az is vilagossa valt, hogy mind a motoros, mind a labbal hajtott riksasok pluszt szamolnak fel azert, mert en, feherember benne ultem. Nem csak arrol van szo, hogy a turista nem tud jol alkudni, vagy nem ismeri az arakat, hanem a helyitol is tobbet kernek, ha turistat visz magaval. Elmentunk a kedves patronus szik templomaba (o pandzsab szarmazasu), ahol vegigcsinaltuk a ritualet, cipot, zoknit le, ruha(cipo)tarba be, kzmosas, labmosas, fej befedese, fol homlokkal erintese a martirhalalt halt szent guru maradvanyai elott, aztan kifele kaptunk a markunkba valami ritualisan elkeszitett szent edesseget, ami finom volt (vmi pep). Elmentunk enni is, rendeltunk csilis csirket, curry-s csirket, baranzhust, zoldseget (upsz, ebben a pillanatban jutott eszembe, nyers zoldseg meg volt nekem tiltva...) es langos-palacsintaszeru vajazott dolgot (butter rodhi). Szoval eleg tekintelyesen belakmaroztam, egz ido utan a csipest is kibirtam, es 5-6 ora utan sem jelentkeztek meg a Delhi-belly tunetei (az angolok a gyomorrontas okozta hasmenest hivjak igy, ami itt notorius. Szo szerint Delhi-pocak.). Vettem vonatjegyet szerdara, akkor utazom Bodhgayaba, addig meg ha holnap egyedul is kimereszkedem a zsufolt utcara, ami szagok, illatok es szinek kavalkadja, es ahol mindenki majdnem nekimegy mindenkinek. De micsoda koordinacios erzekuk van! Mindenesetre felmerhetetlen annak az erteke, hogy a beavatashoz helyi (es milyen kedves!) segitsegem volt.