A legutobbi bejegyzeshez meg ket kiegeszites. A Taj Mahalnal elfelejtettem emliteni, hogy eletem legtekintelyesebb belepojet fizettem ki, ami magasan verte az eddig rekordot tarto 10 eurot, amit a kells-t kodex megtekinteseert perkaltam Dublinban (ugye, Eszter?). Fo az egyenloseg es a testveriseg, az indiaiak belepoje 20 rupia, a kulfoldieke 750, vagyis 3750 Ft-nak megfelelo osszeg, bar orommel konstataltam a mult heten, hogy a forint javult, miota nem rontom otthon a levegot. (Hozzateszem, messzemenoleg egyetertek azzal, hogy az indiaiak olcson nezhessek meg sajat vilagorokseguket - a tobbi muzeumnal is hasonlo kulonbsegtetel van - de velunk is lehetnenek egy piciket jutanyosabbak..)
A masik, ami kimaradt, hogy Delhiben veletlenul kezembe kerult egy Sunday Times, kicsit beleolvasgattam a vonaton, es mit latok, hogy a magyar miniszterelnok lemondott! A nevet nem emliti az ujsag, de igy legalabb nem teszi kozze rossz helyesirassal, mint ket es fel eve a danok, akik sokfelekeppen leirtak Gyurcsany nevet. Szoval mar megint nem vagyok otthon, amikor fontos politikai dolgok tortennek. Nem fogom az indexet bogaraszni, ugyhogy esetleg szolhattok, ha valami figyelemremelto valtozas tortenik.
Hu, de nehez ott folytatni, ahol legutobb abbahagytam. Benaresz mar olyan tavoli vilagnak tunik! Node ha osszeszedem magam, talan fel tudom ujra idezni a vonat es a folyopart tikkaszto hoseget es sikatorok arnyekat. Alapvetoen soppingolni mentunk vissza most (hogy ekes magyarsaggal fejezzem ki magam), mert ott a legolcsobbak es legjobb minoseguek a dolgok, meg hogy en lassak is valamit a varosbol, mert multkor nem volt eleg ido. Igyhat volt lehetoseg mindkettore (a vasarlas nekem nem volt celom), setalgattam a parton, amit itt ghat-nak hivnak, ami nagyjabol lejarot jelent, sok ghat vegig a folyoparton, mindegyik kicsit mas, sajat nevvel, mas funkcioval, emlekhellyel, templommal. Eljutottam oda is, ahol a halottakat egetik, ott lent nem maradhattam, mert noknek tilos, de egy foletornyosulo ures magas epulet erkelyszerusegerol lehetett nezni, es szivni a melybol arado fustot. Egy ficko meselt is egy csomot nekunk turistaknak, baromi erdekes volt. (Hogy majd aztan aldast kapjunk egy oreg nenitol, aki arra ker, a szegeny halottak egetesehez jaruljak hozza szereny ot kilonyi fa finanszirozasaval, ami megegyezik a Taj Mahal belepo araval...) Nagyjabol ugy nez ki a dolog, hogy a halott ferficsaladtagjai egy hordagyon lehozzak a testet, ami teljesen be van bugyolalva lepedokkel es viragokkal. Egyenesen leviszik a folyohoz, ahol furdeteskeppen alameritik, majd felviszik a tuzhoz, amit kozben megraknak. Tobbfele fa kell hozza, osszesen 350 kg-nyi (nagyon draga mulatsag). Aztan leveszik a holttestrol az osszes lepedot es viragot a legutolso lepedo kivetelevel, ami no eseteben piros, ferfi eseteben feher. A viragokat a Gangeszbe dobjak. Aztan rateszik a holttestet a farakasra, meg meg raraknak egy csomo fat es megszorjak vajjal meg illatositoval a rakast, majd langot hoznak a Siva oroktuzerol (ami allitolag 3500 eve eg), es meggyujtjak a maglyat. 3 oran keresztul eg, aztan meg mielott teljesen elegett volna a test - a ferfiaknak a mellkas csontjai, a noknel a medence csontjai maradnak meg, eloltjak a tuzet. Egy cserepedenybol otszor lelocsoljak a tuzet, ugy, hogy a csaladtagok lancba adogatjak az edenyt a folyo es a tuz kozott, es otodszorre vall folott hatra kell lelocsolni ugy, hogy az ember mar nem nez vissza. A csontokat ezutan a Gangeszbe dobjak. Fontos reszlet meg, hogy nem egetnek el mindenkit, akinek nincs szuksege tisztulasra, azt ugy ahogy van, a folyoba dobjak a kohoz kotozve. Kepzeljetek el, hogy a Gangesz feneke tele van terhes anyakkal, gyerekekkel, szent emberekkel es kobraharapastol elhunyt emberekkel! A leprasokat es nem termeszetes halallal meghaltakat (kiveve a kobrasokat) kulon krematoriumban egetik, mert az allitolag budosebb. Amugy en nem ereztem semmi rosszat odafentrol, csak sima szememet csipo fustot, mint a tabortuznel.
Este megneztunk a parton egy aldozati tancot, hangos zene, folyamatos harangozas, tomeg es ferfiak gyertyakat es fustoloket forgattak a kezukben. Reggel csonakaztunk a Gangeszen, ha nem is napkeltekor, mint terveztuk, de kora reggel. Neztuk a vasarnap reggeli ritualis furdozest, a felhok mogul elobujo napot az aranyhidja folott, es en is tettem egy viragokkal korulvett mecsest a folyora az otthoniakra - Ratok! - gondolva. Kesobb meg uldogeltem egyet a parton, nezve az embereket, hogyan keszulodnek a furdeshez, majd torulkoznek meg es oltoznek szaraz ruhaba, hogyan lovik be a ferfiak a serojukat tiz percen keresztul tukorbe nezve, es kernek aldast es pontot a homlokukra a parton napernyok alatt uldogelo un. sadhu-ktol, szent emberektol, akiknek aztan fizetnek szolgalataikert.
Benaresz vasutallomasara erve aztan nekivagtunk eddigi leghosszadalmasabb, de egyben legjolesobb utunknak. Eloszor Patnaba kellett mennunk, ami Bihar fovarosa (tesomegye :)). Ott megvacsoraztunk az allomason (pizzat ettunk!), aztan keso este vonatra ultunk Siliguri fele, ahova delutan fel ketto tajt erkeztunk meg. Az uton sokat nosztalgiaztunk. Eloszor csak az aranylo buzatablak ideztek az otthoni nyarat (itt lassan aratjak is mar, lattam egy-ket helyet, ahol nok kezzel arattak), de hianyzott a kedvencem, a napraforgo. Kesobb aztan lattam kukoricafoldet is meg napraforgot, sot golyakat is! Es uuuugy szeretek vonatozni! No Siliguriban aztan fogtunk egy tomott jeepet (dzsipp :)), hogy megtegyuk a maradek 80 km-et es 2000 meter szintet Darjeelingig. Micsoda elmeny! Eloszor a hegyek kezdete, az egyre huvosebb levego, ami az ablakon becsap, a vagottszemu utastarsak, akik mar elteveszthetetlenul a Himalaja lakoi, a nehol lobogo imazaszlok, es az egyre surusodo kod, ami a vezetot nem kesztette lassitasra. Ket es fel ora raszkodas utan megerkeztunk Darjeelingbe (van neki magyar helyesirasa?), ahol kod volt, hideg es esett az eso - no mi van, ez meg mindig India? Hosszasan kerestunk minel olcsobb hotelt, ide-oda hivogattak es vezettek bennunket, miutan vegul egy olyannal kotottunk ki, ahol a vendegkonyv szerint szinte csak indiaiak szallnak meg, csak vodor viz van, azt is kulon kerni kell (meleggel nem is probalkoztunk), de a szoba TV-je 69 csatornat adott. Igyhat minden ruhankat magunkon tartva, halozsakba es pokrocba bugyolalva neztunk valami hulye amerikai filmet. Reggel elvileg latszhatott volna a Kancsenzonga, India legmagasabb es a vilag harmadik legmagasabb csucsa az ablakunkbol, de paras ido volt. Igyhat ugy dontottunk, nem maradunk tovabb, es keresunk egy komfortosabb helyet, ha egy kicsit tobbe kerul is. Aztan ma mar sutott a nap, egesz jo meleg is lett, es igyekeztunk felterkepezni a varost, ami nem konnyu, mert sikatorok, lepcsok tomkelegevel van tele, az utikonyv terkepe meg felszines. Mindenesetre jokat ettunk filleres utcai standoknal, nezelodtunk konyvesboltban, megkerestuk a templomokat, most meg mindjart kiprobaljuk a beigert forro zuhanyt. Az itt beszelt nepali nyelv pedig hal'isten hasonlit a hindire a frissen beszerzett utikonyvem szerint, igy majd hindiul bloffolok.

A mult heten ujra turistasdit jatszottam. Kedd este indultunk Isabellaval Bodhgayabol, Gayaban (13 km-re van Bodhgayatol) toltottuk az ejszakat a vasutallomason harom tunemenyes fiatal buddhista baratunkkal, akik missziojuknak ereztek, hogy ne csak talalkozzanak velunk este, ha mar egyszer Gayaban vagyunk (ott tanulnak, oveke a diakszallo, ahol elotte vasarnap voltunk), hanem velunk virrasszak vegig az ejszakat. Melyrehato tarsalgast folytattunk vallasrol, filozofiarol, Istenrol, aztan felraktak minket a vonatra. Varanasiba mentunk, ami Benaresz. Mivel a vonatjegyvasarlaskor elszurtuk a datumokat, igy csak par orank volt ott, annak is jelentos reszet azzal toltottem, hogy kerestem a kovetkezo wc-vel felszerelt ettermet... De elmondhatom, hogy lattam az Anyafolyot, a Gangeszt (az indiaiak Ganganak hivjak), es a farakasokat, ahol egetik a hullakat, meg egy halottas menetet egy kis sikatorban. Amugy a varos nagyon kedves hely, tele van icipici utcakkal, azok meg iciripiciri boltokkal (a kismacskarol nem is beszelve :)), es a sikatorokban kulonbozo hindu isteneknek szentelt templomok, az emberek mezitlab, viragaldozattal a kezukben allnak sorban a bejaratnal (ez, azt hiszem, az egyetlen olyan szituacio, ahol az indiaiak onszantukbol sorakoznak), mashol pedig feher sapkas muszlimok uldogelnek, es varjak az ima idejet a mecset kornyeken. Minderrol a korulmenyek miatt nemigen van kep, de holnap este dejavu lesz, es remelhetoleg szombat reggel megint megerkezunk Benareszbe...
Benareszben elvaltak utjaink Isabellaval, o Kolkata, azaz Kalkutta fele vette utjat, en pedig az Agraba robogo vonatra ultem fel, meg mielott robogni kezdett volna. Az agrai latogatasom eloszor is arrol nevezetes, hogy nagy elvezettel megittam elso soromet Indiaban!! Regota vartam ezt az alkalmat, es ennek megfeleloen ki is tettem magamert, es unszolasra legorditettem egy egesz uveggel - ami az edzettseg elvesztese mellett azert nagy szam, mert itt 6,5 decisek az uvegek. (Egyesek szerint az itteni legjobb marka a Kingfisher, ha valakit pl. MaKatit az ilyesmi erdekli.) A masik nevezetesseg persze a Taj Mahal, ami valszeg nemcsak nekem kapcsolodik Agrahoz. Sumittal jol megneztuk, fotokat ld. a megfelelo weboldalon. Tenyleg szep, no. Masnap elmentunk az agrai erodbe is, hat az olyasmi, mint a Voros Erod Delhiben, de azert szebb es latvanyosabb, nomeg ugye a kilatas valami monstrumra a horizonton...
Aztan harmadnap ujra Delhiben voltam, ami egeszen mas erzes volt egy Indiaban toltott honap utan, mint elsore. Sokkal komfortosabban mozogtam, es mintha nem is szolitottak volna le annyian, vagy csak en nem feltem mar tole? A sok asrami fejtomes hatasara elmentem a Gandhi Smitri nevu emlekhelyre, nevezetesen Gandhi meggyilkolasanak szinhelyere, ahol kiallitas nyilt, es emlekoszlopot allitottak. Nagyon erdekesek a visszaemlekezesek, idezetek, fenykepek, emlektargyak, pl. Gandhi szemuvege is ki van allitva, es van egy Beke Gong, amilyet alahol mar lattam baratokkal, Magyarorszaghoz kozelebb. Ha valaki emlekszik, hol (talan valami indoneziaiak allittattak, mint ahogy itt is), irja meg, dijat nem igerek. (Nekem Szlovakia remlik.)
Aztan elmentem aldozni a kozos, egy istennek a Bahai templomban, ami lotusz alaku, es nagyon egyszeru, diszitetlen belulrol. Azt hirdetik, hogy minden vallasut szeretettel varnak, hogy imadkozzon sajat istenehez, igy en is becsuktam a szemem, es konstataltam, hogy az indiaiak, ha mezitlab is vannak, es meg van beszelgetni sem szabad, nem tudnak csendben mozogni, mert csorognek a karkotok, fulbevalok, labperecek... Keszitettem kepeket a templomrol, gondolva erdeklodo epitesz rokonaimra, talan egyszer sikerul oket feltolteni - most eppen helytelenkedik a rendszer, ugy latom. A templombol visszafele jovet el voltam tokelve, hogy en marpedig nem motoros riksaval utazom vissza a belvarosba, hanem tomgekozlekedessel. Ennek megfeleloen meg is kerestem a buszmegallot, ahova nem voltak kiirva a buszok, a megallo kb. 70 meter hosszu volt, a buszokon vagy volt szam vagy nem, a buszok vagy a megallo elejen alltak meg, vagy a kozepen, vagy a vegen, vagy nem is alltak meg es az emberek menet kozben ugraltak fel-le, es ugy tajekozodtak, hogy a busz hova megy es hol meltoztatik majd megallni (a megalloban), hogy az elso ablaknal ult egy ember, aki integetett es kiabalt. Nohat en felora fel-le rohangalas utan ugy dontottem, egyelore maradok a riksanal, es orultem, hogy odafele sikerult busszal mennem; a mellettem ulovel osszebaratkoznom, aki el is kisert egeszen a templomig; es rupiakat sporolnom.
Vasarnap Sumittal moziba mentunk, es szomoruan konstataltam, hogy moziban nem fogok itt Bollywood filmet latni, mert mind hindiul mennek, es csak DVD-n lehet hozza feliratot olvasni. Vegul a The Reader c. filmet neztuk meg, ami gyanus volt, aztan kiderult, hogy nem hiaba. A felolvaso c. regenybol keszult a film, amit tobben olvastatok talan (en Zoliektol kaptam nevnapomra anno, nagy elmeny volt, koszonom!), a holokauszttal kapcsolatos. Igaz, felorat kestunk, mert: a mozi egy metromegalloval odebb volt, mint ahol leszalltunk; a riksas ficko az uton meg par dolgot elintezett, es kerulovel vitt minket a mozihoz, aztan jelenetet rendezett, hogy mennyit fizessunk; atkutattak a taskam osszes zsebet nagy alapossaggal, aztan igyis-ugyis kint kellett hagynunk a ruhatarnak nevezett szabadteri polcon; a motozonok ragaszkodtak hozza, hogy lefenykepezzem oket... de jo volt a film. Igazi otthoni, europai erzes, nemet egyhazzenet eneklo korusos jelenettel, Kate Winslettel es Ralph Fiennes-szal. De. Nem akartam elhinni, hogy egy haromoras film kozepen szunetet tartanak a moziban!! Meg jo, hogy nem reklammal, csak zenevel, meg rohangalo pincerekkel, akiknel kajat lehet rendelni (!), de hogy lehet egy ilyen filmet megszakitani?! Peldaul amikor a Titanic felig van elsullyedve!
Vegul elvittem Sumitot misere is (elso templombamenesem Indiaban!), ahonnan szinten felorat kestunk, de nem volt baj. Igy is epp eleg erdekes elmeny volt olyasvalakivel templomba menni, akinek fogalma sincs a keresztenysegrol (ilyennel Europaban meg nem talalkoztam). Kis szines a katolikusoknak: itt a beke resznel nem kezfogassal koszontik egymast a hivek, hanem az indiai szokasnak megfeleloen, tenyereket osszeteve fejet hajtanak a jobbra es balra ulokfele. Mar kineztem a benareszi templomot az utikonyvbol.
No, mindenesetre sikeresen visszaertem Bodhgayaba, miutan a vonaton kisebb hogutat kaptam, amibol ket napig nem volt bennem semmi ero es kedv, es a szobank lakatjanak leadott kulcsat elvesztette Dwarkoji (kicsit szenilis mar szegeny), igy mivel Isabella csak masnap reggel erkezett, masik szobaban kellett aludnom, ahol valoszinuleg agyi poloskak is voltak... De aztan jol elhataroztuk, hogy nem turjuk tovabb, hogy a napkozepi, elviselhetetlen hoseg, amikor az ember csak az arnyekban (lehetoleg az agyan fekve) piheg, lassan 5 ora hosszanyira nyulik, hanem engedunk a hegyek, a friss, huvos levego hivasanak, es mar csak egy iranyba tekintunk: Eszak, eszak... Igy gyorsan bevegeztuk asrami palyafutasunk, atvettuk a gyerekekkel, a tanarok es a terkepek segitsegevel Bihar, aztan India foldrajzat, beszereztuk a kukat (mert ugye az egyaltalan nem volt az asramban) sok mas szukseges adomany befejezesekent, es megtorve bar, de lelkesen igyekszunk a hivogato Himalaya fele. Talan legkozelebb Darjeelingbol jelentkezem.

Ma elutazom egy hetre, addig a kedves blogolvasoknak feltoltottem par kepet, hogy addig se unatkozzanak :) (http://picasaweb.google.co.in/scsepregi/India#) Folyt kov.

"Kossuth Lajos, azt uzente...", enekeltem reggel a zuhany alatt. Sajnos kokardat elfelejtettem hozni. De itt is volt mit unnepelni, a gayai (kozeli nagyobb varos) foiskola egy kicsi buddhista kolesza egy eves, es meghivtak az esemenyre tobb mas Bodhgayaban fellelheto kulfoldivel egyutt. Igy ma is volt viragfuzer, sot beszed is. Ok konkretan feltettek a kerdest, hogy mit tudok javasolni a jovojuk, a sajat es tarsadalmuk fejlodesevel kapcsolatban. Hala Istennek, a kozonseg kicsi volt, es elottem mar sok okosat mondtak a meghivott bolcs buddhistak, igy arra hasznaltam inkabb az alkalmat (miutan en is jol elraktaroztam a bolcsessegeket), hogy az otthoni marcius 15-erol meseljek nekik, hogy osztozzanak velem abban az unnepben is, noha arrol nem eppen az eroszakmentesseg jut eszembe... De mokas volt, mert ezuttal is volt un. kulturalis program, de most nekunk is reszt kellett vennunk az eloadasban, mindenkinek produkalnia kellett valamit, igy meghallgathattak sok mas mellett a Janos bacsi, Janos bacsi, keljen fel kezdetu eneket ketszolamban magyarul es olaszul... meg az Ablakimba besutott a holdvilagot, amikor ragaszkodtak a maganszamhoz. Nagyon szep nap volt, es baromi jo embereket ezek a buddhistak. Azert orom volt megtalalni Gayaban a baptista templomot.

Szemek. Csillogo, tiszta szemek, es halyog altal elhomalyositott szemek. Bekotozott szemek. Konyorgo, konnyes szemek. Fekete szemek. Sok-sok fekete szempar a maszkok folott. Mosolygo szemek. Ket fekete szem kozott kulonbozo szinu es formaju pont ismertetojelkent. Ezeket latom magam elott, amikor az elmult het "szemtaborara"gondolok.

Igyekeztunk a tabor minden stadiumaban reszt venni, amennyire lehetett. Az elso vizsgalattol kezdve, ahol az orvos eldonti, lesz-e most mutet, erett-e mar a halyog es ha igen, van-e ertelme operalni, egeszen az elbocsatas elotti utolso kotozesig. Intenziv elmeny volt, es bar legtobbszor nem ereztem magam nagyon hasznosnak, azert nem bantam meg, hogy reszt vettem, mert rengeteg tapasztalatot adott az indiai valosagrol.

A nagy szamok torvenye. Atlagban napi 1000 szemmutet, osszesen 10 000 a 10 nap alatt, 6 muto, 8-8 aggyal, szamtalan (vagyis en nem tudom mennyi) onkentes es fizetett munkaero, mindenkinek szallas es etel napi haromszor. Minden munkara legalabb harommal tobb ember a feltetlenul szuksegesnel (node megiscsak 1 milliard ember lakja Indiat, ennek latszania kell!), es ha jobban meg lenne szervezve, hogy mikor ki mit csinal, nem is lennenek egymasnak utban.

Szalagmunka. En soha nem dolgoztam gyarban - egy alkalmat leszamitva, amikor egyszer poenbol elmentem diakmunkaba a Dreher gyarba poharakat dobozolni egy jo beszelgetesert (emlekszel, Eszter?), de az nem szalagmunka volt. Szemgyar. Mindenki apro reszfeladattal, pl. mindenkinek a szemekotesere egy db tapaszt ragasztani. Ezt orakon keresztul. A nagy siettetesben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arrol, amit az elso nap meg intenziven ereztunk: amit csinalunk, az olykor faj a betegnek. Van, aki meg sem rezzen. Ennyire hozza lennenek szokva a szenvedeshez? A szalagmunkajelleggel jar egy bizonyos, finomnak eppen nem nevezheto banasmod is. Biztos, hogy mindig ennyire sietni kell? Ha kedvesen szolok hozza, es nem rangatom, valoban nem erti meg, hogy hova kell eppen mennie, es tenyleg annyival tovabbtart? (Az europaiak voltak a leglassabbak. Oke, ha csak pluszban vagyunk, akkor legyen az a misszionk, hogy mi nem rangatunk senkit.)

Indiai munkamoral. Ha "csai", akkor minden leall. Teaszunet.

Egyre tobb dolog tunik fel a nyelvhasznalatbol is, a kulonbozo ragozasok sok mindent elarulnak az emberek kozti kapcsolatrol. A fiatal iskolas onkentesek meg a tiszteletet mutato formulat hasznaljak az idos betegekkel (ha sokszor kiabalva is), de a velem egykoru, ellenben brahmin kasztba tartozo orvos mar a "sima" ragozast hasznalja. De ot legalabb nem lattam beteget megutni, ellentetben mas orvosokkal. Ha mindenki all vagy guggol is, az orvosnak kijar a szek. Es itt hadd jegyezzem meg, hogy sok szempontbol 2 ember kivetelt kepezett. Olasz onkentestarsam es en. Az egyeduli feherek a sokezer ember kozott. Mindenki masnak megvolt a feladata, helye, minden nap ugyanaz, ugyanott es ugyanakkor, vagy felsobb szemelyek beosztasa szerint valtakozo munka, mi mindenhol pluszbna voltunk. Eldontottuk, hogy ma mit probalunk ki, vagy megvartuk, hogy hova hivnak, es odamentunk. Eleve ugye tul sokan voltak mindenutt, kevesse szervezetten, mindennek tetejebe meg mi is beallitottunk valami tennivalo remenyeben, ugy, hogy meg hindiul sem tudunk. (Na, a "kevesse szervezett"-hez hozzatennem, hogy ez igy nem igaz, mert aligha lehetne egy ilyen lepteku tabort levezenyelni rengeteg szervezes nelkul. Hanyszor eszembe jutott az otezer ember megvendegelese! Node kis dolgokban Isabella, az olasz lany, allandoan tanacsokat osztogatott volna szive szerint, de persze mindketten direkt azert jottunk a gandhianus asramba es az indiaiak altal szervezett taborba, hogy ne a "majd mi nyugatiak megmutatjuk" szerepben tundokoljunk.) Lenyeg, hogy akarhova mentunk, vagy foloslegesek voltunk, vagy utban is voltunk, vagy ha adtak feladatot, valakinek a munkajat vettuk el. Es vendegnek tekintettek minket, pedig mi tenyleg dolgozni szerettunk volna. (Azert az nem volt baj, hogy engem is kihivtak a mutobol teazni, bar utolag kiderult, csak az orvosoknak volt teaszunet...)

Mindenesetre alkalmam volt latni az elso felmerest, a masodik felmerest, a kezi es szamitogepes adatrogzitest, a pisivizsgalatot, a vernyomasmerest, a szemmeretvetelt (pontosabban a szem valamely reszenek a megmerese geppel), a lencsemeretvetelt szkennelessel, az erzestelenitest, a mutetet es az atkotozest. Mi Isabellaval olyan dolgokban vettunk reszt, mint cedulara felirni, hogy melyik szemet terjesztik mutetre, es odaadni a betegnek (akit nem javasolnak muteni, azok egy x-et kapnak a homlokukra "permanent" feliratu alkoholos filccel...); osszeparositani a szamitogeppel irt adatlapot a kezzel irottal; lejegyezni a szemmeretet es a szkennelesnel a gepet kezelni (orvos nyulkal a szemben, en pedig elotte es utana nyomogatom a gombokat); szemcseppentes; betegek kisergetese (a tessek jonni, tessek leulni kifejezesek hindi megfelelojeben mar profi vagyok) es sorba rendezese (mint a birkak, sokszor annyira nehez volt sorba terelgetni az embereket, a ferfiak valahogy kezelhetobbek voltak, mint a nok - lehet, hogy az is elarul valamit, hogy a sorra az angol "line" szot hasznaljak... talan a sorakas-manias angolok bejovetele elott nem is ismertek a fogalmat); sebesz asszisztens kezebe adni a beteendo lencset, mert o csak a steril belsot foghatja meg (no, nekem ez volt a kedvencem, valakinek a keze ala dolgozni tuzkozelben); mutet utan bekotozni a szemet; masnap leszedni az elozo napi kotest (az elozo nap altalam kotozottek elonyben - mire a mutobe mentem, mar jocskan volt tapasztalatom a kotes leszedeseben, hogy mi lehet fajdalmasabb es nehezebben leveheto); es feltenni az ujabb kotest, immaron mar korbetekerve a fejet gezzel.

Hat, nagyjabol ezek. Ha mar nagyon elegunk volt a labatlankodasbol, kivettunk egy fel nap "szabit". Ja, es meg egy dolog (jut eszembe arrol, hogy elegunk volt). Egyszer ott maradtunk delutanra a kotozoszobaban (az osszes elozo napi beteget delelott kotozik ujra, amikor egy orvos rapillant a szemre, hogy minden rendben van-e), delutan keszitik el a kotozoanyagokat (gezbe csavart vattacsikok, majd ezek felvagva negyzetalakura). Ott ult egy rakas ember, mi nekialltunk vagdosni Isabellaval, mire folyton figyelmeztettek, hogy "slowly, slowly" (ez jelmondat lett kesobb, kulonben is tipikus, hogy az indiai "mindent ketszer mond, ketszer mond"), mert kulonben meg fog fajdulni a kezunk az ollotol. Mi majd´ elaludtunk, igy muszaj volt jaratni a kezunk legalabb, aminek az lett a vege, hogy mi dolgoztunk, ok meg uldogeltek es nem csinaltak semmit. Nehogy mar tul hamar kesz legyen a melo, es hamarabb be lehessen fejezni. Egy ido utan otthagytuk oket, hadd dolgozzanak csak "lassan-lassan".

Ma vasarnap van, es eppen egy honapja vagyok Indiaban! Sokkal kenyelmesebben mozgok itt, mint hajdanan, ugyanakkor most kezdek bizonyos dolgokra nosztalgiaval gondolni: milyen jo lenne vegre egy kis NEM csipos kaja (jooo vasarnapi rakott krumpli...), a minap egy boltbol Tracy Chapman szolt, es hatalmasat dobbant a szivem (szinte mindenutt indiai zenet jatszanak, ami a tegnapi mutos hindi rap elmenytol eltekintve lenyegesen elter a nyugati stilustol), nomeg egy par mezosegi vagy szentivanyi tanc sem artana meg...

De hat Indiaban vagyok, es rengeteg erdekes dolog all meg elottem, amit el sem tudok kepzelni valoszinuleg. Holnaptol igyekszunk beinditani valami astam-projektet Isabellaval, aki a szemtabor elotti napon erkezett, ugyanugy a derult egbol, mint en, es teljesen egy huron pendulunk. Marcius vegeig tervezunk az asramban maradni, es addig valami jot, hasznosat veghezvinni a gyerekekkel. Meg csak elkepzelesek vannak, reszletek kesobb, ha kezd megvalosulni.

Remelem, a szervetem pedig teljesen megszokja az itteni klimat es bakteriumokat, mert a natham es kisebb gyomorrontasom elmultaval mar nem szeretnek hetente belazasodni.

Ja, es az altalam igencsak nem kedvelt nemzetkozi nonap olyannyira nemzetkozi, hogy egy indiai baratomtol kaptam reggel nonapi sms-t.