A legutobbi bejegyzeshez meg ket kiegeszites. A Taj Mahalnal elfelejtettem emliteni, hogy eletem legtekintelyesebb belepojet fizettem ki, ami magasan verte az eddig rekordot tarto 10 eurot, amit a kells-t kodex megtekinteseert perkaltam Dublinban (ugye, Eszter?). Fo az egyenloseg es a testveriseg, az indiaiak belepoje 20 rupia, a kulfoldieke 750, vagyis 3750 Ft-nak megfelelo osszeg, bar orommel konstataltam a mult heten, hogy a forint javult, miota nem rontom otthon a levegot. (Hozzateszem, messzemenoleg egyetertek azzal, hogy az indiaiak olcson nezhessek meg sajat vilagorokseguket - a tobbi muzeumnal is hasonlo kulonbsegtetel van - de velunk is lehetnenek egy piciket jutanyosabbak..)
A masik, ami kimaradt, hogy Delhiben veletlenul kezembe kerult egy Sunday Times, kicsit beleolvasgattam a vonaton, es mit latok, hogy a magyar miniszterelnok lemondott! A nevet nem emliti az ujsag, de igy legalabb nem teszi kozze rossz helyesirassal, mint ket es fel eve a danok, akik sokfelekeppen leirtak Gyurcsany nevet. Szoval mar megint nem vagyok otthon, amikor fontos politikai dolgok tortennek. Nem fogom az indexet bogaraszni, ugyhogy esetleg szolhattok, ha valami figyelemremelto valtozas tortenik.
Hu, de nehez ott folytatni, ahol legutobb abbahagytam. Benaresz mar olyan tavoli vilagnak tunik! Node ha osszeszedem magam, talan fel tudom ujra idezni a vonat es a folyopart tikkaszto hoseget es sikatorok arnyekat. Alapvetoen soppingolni mentunk vissza most (hogy ekes magyarsaggal fejezzem ki magam), mert ott a legolcsobbak es legjobb minoseguek a dolgok, meg hogy en lassak is valamit a varosbol, mert multkor nem volt eleg ido. Igyhat volt lehetoseg mindkettore (a vasarlas nekem nem volt celom), setalgattam a parton, amit itt ghat-nak hivnak, ami nagyjabol lejarot jelent, sok ghat vegig a folyoparton, mindegyik kicsit mas, sajat nevvel, mas funkcioval, emlekhellyel, templommal. Eljutottam oda is, ahol a halottakat egetik, ott lent nem maradhattam, mert noknek tilos, de egy foletornyosulo ures magas epulet erkelyszerusegerol lehetett nezni, es szivni a melybol arado fustot. Egy ficko meselt is egy csomot nekunk turistaknak, baromi erdekes volt. (Hogy majd aztan aldast kapjunk egy oreg nenitol, aki arra ker, a szegeny halottak egetesehez jaruljak hozza szereny ot kilonyi fa finanszirozasaval, ami megegyezik a Taj Mahal belepo araval...) Nagyjabol ugy nez ki a dolog, hogy a halott ferficsaladtagjai egy hordagyon lehozzak a testet, ami teljesen be van bugyolalva lepedokkel es viragokkal. Egyenesen leviszik a folyohoz, ahol furdeteskeppen alameritik, majd felviszik a tuzhoz, amit kozben megraknak. Tobbfele fa kell hozza, osszesen 350 kg-nyi (nagyon draga mulatsag). Aztan leveszik a holttestrol az osszes lepedot es viragot a legutolso lepedo kivetelevel, ami no eseteben piros, ferfi eseteben feher. A viragokat a Gangeszbe dobjak. Aztan rateszik a holttestet a farakasra, meg meg raraknak egy csomo fat es megszorjak vajjal meg illatositoval a rakast, majd langot hoznak a Siva oroktuzerol (ami allitolag 3500 eve eg), es meggyujtjak a maglyat. 3 oran keresztul eg, aztan meg mielott teljesen elegett volna a test - a ferfiaknak a mellkas csontjai, a noknel a medence csontjai maradnak meg, eloltjak a tuzet. Egy cserepedenybol otszor lelocsoljak a tuzet, ugy, hogy a csaladtagok lancba adogatjak az edenyt a folyo es a tuz kozott, es otodszorre vall folott hatra kell lelocsolni ugy, hogy az ember mar nem nez vissza. A csontokat ezutan a Gangeszbe dobjak. Fontos reszlet meg, hogy nem egetnek el mindenkit, akinek nincs szuksege tisztulasra, azt ugy ahogy van, a folyoba dobjak a kohoz kotozve. Kepzeljetek el, hogy a Gangesz feneke tele van terhes anyakkal, gyerekekkel, szent emberekkel es kobraharapastol elhunyt emberekkel! A leprasokat es nem termeszetes halallal meghaltakat (kiveve a kobrasokat) kulon krematoriumban egetik, mert az allitolag budosebb. Amugy en nem ereztem semmi rosszat odafentrol, csak sima szememet csipo fustot, mint a tabortuznel.
Este megneztunk a parton egy aldozati tancot, hangos zene, folyamatos harangozas, tomeg es ferfiak gyertyakat es fustoloket forgattak a kezukben. Reggel csonakaztunk a Gangeszen, ha nem is napkeltekor, mint terveztuk, de kora reggel. Neztuk a vasarnap reggeli ritualis furdozest, a felhok mogul elobujo napot az aranyhidja folott, es en is tettem egy viragokkal korulvett mecsest a folyora az otthoniakra - Ratok! - gondolva. Kesobb meg uldogeltem egyet a parton, nezve az embereket, hogyan keszulodnek a furdeshez, majd torulkoznek meg es oltoznek szaraz ruhaba, hogyan lovik be a ferfiak a serojukat tiz percen keresztul tukorbe nezve, es kernek aldast es pontot a homlokukra a parton napernyok alatt uldogelo un. sadhu-ktol, szent emberektol, akiknek aztan fizetnek szolgalataikert.
Benaresz vasutallomasara erve aztan nekivagtunk eddigi leghosszadalmasabb, de egyben legjolesobb utunknak. Eloszor Patnaba kellett mennunk, ami Bihar fovarosa (tesomegye :)). Ott megvacsoraztunk az allomason (pizzat ettunk!), aztan keso este vonatra ultunk Siliguri fele, ahova delutan fel ketto tajt erkeztunk meg. Az uton sokat nosztalgiaztunk. Eloszor csak az aranylo buzatablak ideztek az otthoni nyarat (itt lassan aratjak is mar, lattam egy-ket helyet, ahol nok kezzel arattak), de hianyzott a kedvencem, a napraforgo. Kesobb aztan lattam kukoricafoldet is meg napraforgot, sot golyakat is! Es uuuugy szeretek vonatozni! No Siliguriban aztan fogtunk egy tomott jeepet (dzsipp :)), hogy megtegyuk a maradek 80 km-et es 2000 meter szintet Darjeelingig. Micsoda elmeny! Eloszor a hegyek kezdete, az egyre huvosebb levego, ami az ablakon becsap, a vagottszemu utastarsak, akik mar elteveszthetetlenul a Himalaja lakoi, a nehol lobogo imazaszlok, es az egyre surusodo kod, ami a vezetot nem kesztette lassitasra. Ket es fel ora raszkodas utan megerkeztunk Darjeelingbe (van neki magyar helyesirasa?), ahol kod volt, hideg es esett az eso - no mi van, ez meg mindig India? Hosszasan kerestunk minel olcsobb hotelt, ide-oda hivogattak es vezettek bennunket, miutan vegul egy olyannal kotottunk ki, ahol a vendegkonyv szerint szinte csak indiaiak szallnak meg, csak vodor viz van, azt is kulon kerni kell (meleggel nem is probalkoztunk), de a szoba TV-je 69 csatornat adott. Igyhat minden ruhankat magunkon tartva, halozsakba es pokrocba bugyolalva neztunk valami hulye amerikai filmet. Reggel elvileg latszhatott volna a Kancsenzonga, India legmagasabb es a vilag harmadik legmagasabb csucsa az ablakunkbol, de paras ido volt. Igyhat ugy dontottunk, nem maradunk tovabb, es keresunk egy komfortosabb helyet, ha egy kicsit tobbe kerul is. Aztan ma mar sutott a nap, egesz jo meleg is lett, es igyekeztunk felterkepezni a varost, ami nem konnyu, mert sikatorok, lepcsok tomkelegevel van tele, az utikonyv terkepe meg felszines. Mindenesetre jokat ettunk filleres utcai standoknal, nezelodtunk konyvesboltban, megkerestuk a templomokat, most meg mindjart kiprobaljuk a beigert forro zuhanyt. Az itt beszelt nepali nyelv pedig hal'isten hasonlit a hindire a frissen beszerzett utikonyvem szerint, igy majd hindiul bloffolok.