"Kossuth Lajos, azt uzente...", enekeltem reggel a zuhany alatt. Sajnos kokardat elfelejtettem hozni. De itt is volt mit unnepelni, a gayai (kozeli nagyobb varos) foiskola egy kicsi buddhista kolesza egy eves, es meghivtak az esemenyre tobb mas Bodhgayaban fellelheto kulfoldivel egyutt. Igy ma is volt viragfuzer, sot beszed is. Ok konkretan feltettek a kerdest, hogy mit tudok javasolni a jovojuk, a sajat es tarsadalmuk fejlodesevel kapcsolatban. Hala Istennek, a kozonseg kicsi volt, es elottem mar sok okosat mondtak a meghivott bolcs buddhistak, igy arra hasznaltam inkabb az alkalmat (miutan en is jol elraktaroztam a bolcsessegeket), hogy az otthoni marcius 15-erol meseljek nekik, hogy osztozzanak velem abban az unnepben is, noha arrol nem eppen az eroszakmentesseg jut eszembe... De mokas volt, mert ezuttal is volt un. kulturalis program, de most nekunk is reszt kellett vennunk az eloadasban, mindenkinek produkalnia kellett valamit, igy meghallgathattak sok mas mellett a Janos bacsi, Janos bacsi, keljen fel kezdetu eneket ketszolamban magyarul es olaszul... meg az Ablakimba besutott a holdvilagot, amikor ragaszkodtak a maganszamhoz. Nagyon szep nap volt, es baromi jo embereket ezek a buddhistak. Azert orom volt megtalalni Gayaban a baptista templomot.