No, sikerult magam befeszkelnem a Samanway Ashramba. Ma reggel mar 5-kor keltem, es amikor a gyerekeknek a reggeli orajuk van (elvileg 6-tol, de ma korabban keltek, es spontan 5-kor maguktol elkezdtek az imat..), Dwarko ji engem fog tanitani (mint egyeduli onkentest, bar ma latogatoba jot egy regi onkentes dan lany a baratjaval egy hetre) Gandhirol, Buddharol stb. A ma reggeli is nagyon erdekes volt az asramrol, de holnap viszek jegyzetfuzetet is. A gyerekek baromi haziasak, konyha, takaritas, stb. Delelott a konyhan segitettem, delutan megprobaltunk muveszet orat tartanio a gyerekeknek az angol lannyal, akivel egy szobaban lakom, es hamarosan elmegy, tiszta kaosz volt, mert nem tudunk hindiul, a tanarok meg meg aludtak (gyerekeknek is van 2 ora alvas delutan), amikor mar el kellett volna kezdodnie az oranak. Az egesz vegul kozos varrasban csucsosodott ki, a gyerekek ruhainak hianyzo gombjait, lefeslett ujjait varrtuk vissza, sokan egy kupacban (naponta bejaro skot kozepkoru ficko, francia parocska, akik a kozelben onkenteskednek valahol meg egy halom gyerek). Tunemenyesek amugy, es a devaiaktol csak abban kulonboznek, hogy nem beszeljuk egymas nyelvet. Komolyan bele kell huznom a hinditanulasba, de meg nem talaltam ra idot. Most szoltak, hogy ramzarjak a netcafet, ugyhogy lepek. Ugyse fert volna bele a fele se a leirandoba. Sziasztok!