Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra... (Ady)

Megvan az ideje az elutazasnak es megvan az ideje a hazateresnek.
Holnap.
Koszonom, hogy megoszthattam Veletek az elmenyeimet.
Otthon talalkozunk!

Az utolso bejegyzesem ota sok viz folyt le a ven Gangeszon is, de hala Istennek engem nem sodort el, meg elek. Sot, jol elek. Pisz, lav, szansajn, hepinesz Goaban. Fura erzes nyari oltozetben robogon szaguldani templomba palmafak kozott advent elso vasarnapjan, valahogy nem illik ebbe a kornyezetbe a Jojj nepek megvaltoja enek ismeros dallama.
Hogy mi tortent az elmult masfel honapban? Utazas, hello turiszt elet Tamil Naduban, aztan rovid farmerelet Bangalore kozeleben egy biofarmon, majd hogy az Azsiaban toltendo kerek tiz honap meg kerekebb legyen, latogatast tettem ujra Bodhgayaban, ahol a tortenetem elkezdodott, es ahol leghosszabb ideig voltam. Kicsit olyan volt oda visszamenni, mint az elso lepes hazafele. Ismeros, hely, emberek, hangulat, raadasul megint "eyecamp"-ba csoppentem, ahol az utolso negy napot vegigdolgoztam a mutoben, ami mar a marcius ota ujonnan, direkt erre a celra az asram teruleten felepitett korhazban mukodott. Jo erzes volt megint hindiul beszelni es szinkronban hallgatni a muezin imara hivo eneket es a buddhista mantrakat, ez utobbi most mar sokkal tobbet jelentett buddhista tanulmanyaim utan, mint annak idejen.
Most pedig Goa, India egyik legturistabb helye, de nem veletlenul: kituno klima, gyonyoru tengerpart, sok zold. Most ez tenyleg nyaralas igy november vegen, december elejen, seta a tengerparton, nezelodes a vasarban, finom, Faroozzal es egy masik baratunkkal (akinel lakunk) kozosen elkeszitett etelek, filmnezes laptopon. Ez az utolso napenergia-feltoltes mielott hazamegyek a hideg magyar decemberbe. (Ami hideg es sotet, de magyar.)
Gondolkoztam, hogy a hosszu blogolasmentes idobol mit oszthatnek meg veletek igy utolag, es rovid epizodok jutnak eszembe.

Vonatut. Szeretek vonatozni. Otthon is, de itt sokkal intenzivebb, kulonlegesebb elmeny marcsak a vonatozas idotartamabol is fakadoan. Nem voltam nagyon tervszeru az utazasaimat illetoen (ket napos vonatut ide, aztan ujabb ket nap vissza...vannak am itt tavolsagok!), igy boven volt idom megtapasztalni, milyen napokat es ejszakakat tolteni a vonaton. Itt nem mondjak be, hogy "a vonat nyitott kocsiajtokkal nem indul", mert ha becsuknak indulaskor az ajtokat, a fele utastarsasag a peronon maradna. Itt csakis akkor szallunk vissza a vonatra a seta- es vizesuvegfeltoto szunetbol, amikor latjuk, elindult a vonat. Semmi panik, semmi szivszakadas, a vonat eppen ezert lassan gyorsul. Kulonleges hangulata van az utazasnak, foleg a nyitott ajtoban allva (bar legutobb figyelmeztettek, hogy ez szabalyellenes), figyelve az elrohano vilagot, amelynek egy-egy pillanatra reszese lehetek. Igy kellene figyelnem mindig, az osszes pillanatot.

Indiaiak egymas kozott. Tamil Naduban voltunk Faroozzal, ahol tamilul beszelnek, es mellenk szegodott egy helyi ficko. Nagyon kivancsi volt, hogy Farooz honnan jott (amikor egyutt vagyunk, altalaban inkabb vele beszelnek, mint ferfival - ez nagy konnyebbseg nekem), es nem akarta elhinni, hogy o is indiai. Hindiul beszeltek egymassal, es miutan Farooz nem ertette egy mondatat, az illeto kozolte Faroozzal, hogy o akkor nem is indiai. Aztan szo szot kovetett, es egyszercsak a tamil nem ertette Farooznak egy kerdeset, mire Farooz is kijelentette, hogy ezek szerint a beszelgetotars sem indiai. Igy van ez, ha egy tamil es egy kasmiri hindiul tarsalog.

Maduraiban (szinten Tamil Nadu) egy szociologusnal szalltunk meg egy ejszakat. Izgalmas beszelgetest folytattam vele, a Macskajajtol kezdve Taizeig mindenrol szo esett, es o mondta, hogy a kornyezettudatossagra nevelesi projektje kereteben egy idoben fizettek az embereknek, ha a kozvecet hasznaltak (egy pisiles, egy rupia), mert altalanos, hogy mindenki mindehova...

Ujra Indiaban vagyok, de most legalabb gondolatban kicsit visszamegyek Sri Lankaba, hogy meseljek rola par dolgot.

Miutan igenyeltem indiai vizumot, bekoltoztem a Nilambe meditacios kozpontba, ami Kandy kozeleben van a hegyekben, teaultetvenyek kozott. Gyonyoru hely, es nincs aram, igy mindenutt gyertyaval vilagitanak (hianyoztak a taize-i enekek...), 5 kilometerre van az uttol felfele, igy zaj sincs. Napi tobb meditacios alkalom volt (sok ora osszesen) reggel 5-tol kezdoden es nap ketszeri joga. A meditaloknak elvileg a delutani teaszunet kivetelevel folyamatosan csendben kene lenniuk, de ez nem mindig valosul meg. A joga nagyon jolesett, ugyanakkor a meditacioban nem nagyon jeleskedtem (foleg a reggel 5 orai alkalmat hagytam ki par nap utan, amikor ugy dontottem, mivel nincs elotte sem reggeli, sem tea, aludni az agyban is tudok, nem kell atulni a meditacios terembe...) Viszont remek emberekkel baratkoztam ossze hosszu beszelgetesek soran, foleg azon a napon, amikor a telihold unnepe (Sri Lankaban poya-nak hivjak) miatt egesz nap csendben kellett volna lenni. 5 napot toltottem Nilambeben, es szinte vegig esett az eso, baromi hideg volt es minden nedves, a szobaban is, alig lehetett meggyujtani a gyufakat. Ennek megfeleloen meteropata lelkem kicsit szenvedett, meditacio ide vagy oda - bar valszeg ide, mert nem is nagyon tudtam magam massal lekotni, noha olvastam jo meditalos konyveket, de ugye a gyakorlatban minden mas... Mire as esti lefekveskor es a hajnali 5-os keleskor ugyanolyan fenyesen ragyogott a hold, tudtam szep ido var ram - lent a varosban. Az elso este egy ujdonsult Nilambes baratnonel szalltam meg, es jolesett a par napja nem tapasztalt luxusban furodni, csoki, vacsora igazi asztalnal, forro zuhany es komolyzenei alafestes a Negy evszaktol kezdve a Mozart Requiemen at a Kek Duna keringoig. A Maggie-nel toltott egy napban tenyleg meg tudtam elni a jelen pillanatot, amit a depis esos meditacios kozpontban nehez volt ("Haza akarok menni, haza-haza!"). Aztan megkaptam a vizumomat, ami alairta a hazamenesi kerelmemet: a vizumon megjegyzeskent ez all: "a kovetkezo vizumot csak a sajat orszagomban kervenyezhetem". Ez persze nem baj, ugyis haza terveztem mar menni ez utan.

Aztan hosszas tepelodes utan vegul elmentem a meregdraga belepos elefantarvahazba. Voltak edes kicsike elefantok, de szomoru volt latni, hogy ez mennyire allatkert, a meglancolas, es hogy peldaul az elefantok furdeskor mar nem fujjak magukra a vizet az ormanyukkal, hanem az idomarok locsoljak oket vodrokkel. Az elefantok miatt nem is erte meg a penz, de aztan elkapott egy srac, amikor mar epp busz utan neztem volna, hogy a jegy tartalmazza a belepest a gogynovenykertbe is, es o itt onkentes, es elmagyarazza nekem, hogy mi micsoda es mire jo es kapok egy csesze ajurvedikus teat. Mondtam, jo, es erdekes is volt az ismertetes, mire aztan kiderult, hogy o itt nekem ingyen masszazst is ad... Igy kaptam egy teljes ajurvedikus masszazst, es amikor visszeertem a vendeghazba, a tulaj kozolte, hogy a vendegeinek altalaban felajanl egy teritesmentes ajurvedikus masszazst. Mondtam, hogy koszonom, engem most massziroztak meg ajurvedikusan, mire o, hogy nem baj, akkor o tantrikus masszazst hajt majd rajtam vegre. Igy keso este egy tobb oras tantrikus masszazsban lehetett reszem, ami nem volt vegul teljesen tantrikus, mert meditalas helyett filozofikus eszmecseret folytattunk, viszont en meg eletem elso igazi, olajos masszazsa napjan par honapra eleg masszazst kaptam.

Masnap pedig a tengerparton folytatodott a luxus, az amerikai lannyal, akivel az elso sri lankai napon talalkoztam es egyutt mentunk ebbe a vendeghazba, az utolso napunkra elmentunk a repterkozeli udulohelyre es az oceanban gyonyorkodtunk, megneztuk a naplementet es meg ejszaka az agybol is hallottuk a hullamok morajlasat, mivel a hotel kozvetlenul az oceanparton volt. Palmafak, ocaan es naplemente - pisz, lav, happinesz. Mint a meseben es a prospektusokban. Es halat vacsoraztam. Masnap delelott pedig ugy dontottem, nem erdekel a sok bamesz, en csakazertis lekuzdom a szegyenlossegem, es bemegyek a vizbe. Fantasztikus hullamfurdo volt, meg este a chennai dogmeleg hotelszobaban is ereztem es lattam a hullamokat, amikor becsuktam a szemem.

India kicsit sokkos volt eloszor - tenyleg ide vagytunk annyira vissza?! De aztan belerazodtam, csak tenyleg nagyon meleg van. Ma elmentem templomba, skot egyhaz, talan anglikan, ugy is hivjak, hogy St Andrew's church (leven, hogy Andras a skotok vedoszentje, azert is ferde kereszt a skot zaszlo), beceneven "Kirk" (skotul templom). Erdekes egyveleg volt az istentisztelet, volt barokk orgona preludium, a korus Mendelssohnt enekelt, a gyulekezeti enek Paul Gerhardt eneke volt John Wesley forditasaban es egy informalisabb korus kereszteny konnyuzenet enekelt, tobbek kozott egy "Jesus is Rock" (Jezus koszikla) kezdetut, stilusosan rock and roll kiserettel. Jolesett egy kis angolszasz sziget itt, felidezte bennem az angliai idoket, templomi korust (bar itt nem viseltek egyengunyat). Az istentisztelet elott beszelgettem egy gyulekezeti taggal, aki sajnalkozva mondta, hogy Nagybritanniaban terjed a hinduizmus, egyre tobb a balvanyimado...oh, borzalom, ahogy Kezdy Edit mondana. En hallgattam.

Nemsokara pedig a vonatallomas fele veszem az iranyt, es igyekszem magam felverekedni egy vonatra, amivel tobb mint egy napig utazom majd eszaknak, remelhetoleg nem allva...

Maradok. Vagyis megyek - Indiaba. Holnap.

Ugy tunik, lesz uj indiai vizumom. Vagy legalabbis biztos nem potyara hivtak mar vissza jovo hetre es fizettettek be velem a sok penzt. Pedig mar komolyan elgondolkoztam rajta, hogy ha nem adnanak vizumot, mert indiai kontaktembernek a kasmiri Faroozt irtam be, akkor fognam magam es hazamennek... :)

Kepek (meg nem Sri Lankarol) itt: http://picasaweb.google.com/scsepregi

Sri Lanka paradicsom. Sok-sok palmafa, zold mindenfele, papayak, mango (Indiaban mar nincs szezonja) es specialis sri lankai gyumolcsok. Igazi jardak, tiszta utcak, es amikor az auto megall elottem a zebranal, zavarba jovok, hogy ilyenkor mit is kell csinalni. Az emberek nagyon nyugatiasan oltozkodnek, kedvesek es baratsagosak, ha nem is feltetlenul tudnak angolul - bar a buszon pont egy olyan holgy segitett ki, aki Oroszorszagban es Pragaban vegezte az orvosi egyetemet.
Kingfisher legitarsasaggal repultem, ami arrol hires, hogy sort is gyart, marmint nem a legitarsasag, hanem a Kingfisher. A tulajdonosa egy jachton ul az oceanban, es ha valaki akar valamit, menjen oda, o ott fogad ugyfelet, targyal es intezi az ugyeit. Ez volt eletem eddigi legmodernebb repuloje, bar csak a rovid ut vegen jottem ra, hogy itt filmek kozott kapcsolgathatok az elottem levo ules hattamlajan. De legjobban az tetszett, es hianyoltam mar sokszor ilyesmit, hogy monitoron kovetni lehetett, hogy merre megy a gep, mi van alattunk, mikor terkep a taj. A repuloterrol egy amerikai lannyal, aki szinten egyedul utazott a gepen, egyenesen Kandyba buszoztunk, ami az orszag kozepen fekvo hegyes-dombos videk kozpontja, es nagyon szep, friss, szep regi templommal, meg Buddha fogaval, aminek a dobozat holnap talan meg is pillanthatom. De csak miutan beadtam az uj vizumkerelmet. Drukkoljatok!
Szoval Sri Lanka minden szempontbol feludito elmeny, estenkent pulovert veszek!

Az Eid szep volt, foleg latni a sok muszlim ujruhas ferfit seregleni befele a mecsetudvarra, vagyis inkabb egy fallal elkeritett nagy teruletre, epuletet nem lattam. Nok itt egyaltalan nem gyulekeznek (Kasmirban igen, csak teljesen kulon a ferfiaktol), hanem otthon fozik a nagy eidi lakomat. A ferfiak kulon az alkalomra valo koszontessel udvozlik egymast a kulon az alkalomra vasarolt szep feher ruhaban. Az imahelyen kivul pedig bucsuszeru sokadalom van, mindenfele arussal, icipici oriaskerekkel (kb. 2,5 m magas, csak pici gyerekek ulnek a kosarakban), nomeg keregeto gyerekekkel, akik ezuttal "Allah ka naam"-ot emlegetik (Allah neveben...). A fiuk bementek az imara, en kint vartam es nezelodtem, es minden szep es jo is lett volna, ha nem lettem volna olyan feher... Nem volt egy perc nyugtom, mindig gyerekek (es felnottek) tomege vett korul, akikkel beszelgettem kicsit, meg fotoztam oket (ez itt a foszam), es kozben lestem a tuzo napon, mikor lesz mar vege az imanak. Es ez meg mind oke volt, de aztan megtalalt egy helyi media emberke, aki szeretett volna egy fenykepet rolam. Mondtam, jo. De aztan kezembe nyomtak egy marek cukorkat, es akkor megrohantak a gyerekek, majdnem szetszedtek engem is, feldontottek szekestul, de meg ez is oke. Majd kiderult, hogy ezek ugy akarnak engem lefotozni, amint cukorkat osztok szet a helyi gyerekek kozott, mintha tenyleg, aztan egy lanykat kellett olelgetnem a media kedveert. Persze nem kaptam eszbe rogton, es a fotok elkeszultek (szerencsere az ujsagba az olelgetos kerult, nem a cukorkas), de most sajat boromon tapasztaltam (ujra), hogy a media mekkora egy csalo.
Az ima utan elmentunk az ismeros csaladjahoz, ahol nagyot ettunk, majd siettunk vissza az asramba, mert ebedmeghivasunk volt... De elotte elkapott egy helyi ujsagiro, aki India allitolag legnagyobb peldanyszamban eladott hindi nyelvu ujsagjanak dolgozik. Erre az interjura mar szamitottam par napja, ugyhogy nem volt meglepetes, ha nem is fogadtam kitoro lelkesedessel. (Bodhgaya mindig tele van kulfoldivel, de Chhattarpurban egesz ido alatt eggyel sem talalkoztam, igy nagy szam voltam). Tegnapelott meg is jelent rolam egy cikk a "denik baszkar"-ban (napi Nap :)), Sara azt mondja, I love Bapu cimmel (Bapu Gandhi beceneve, es ezt igy ilyen formaban persze nem mondtam...), es egy elonyos keppel rolam a harom meteres kukorica kozott. A cikkben sok tulzas es szepites volt, de mindenkepp pozitiv kicsengese volt, nomeg valosagtartalma is.
Masnap delutan elhivtak egy kollegiumba, hogy inspiraljam a fiukat az angoltanulasra. Nem volt sok kedvem elmenni, de szerencsere velem jott Farooz is, igy jol sult el a dolog. En beszeltem nekik valamicsket angolul, de aztan Farooz inspiralta oket, valaszolta meg a kerdeseiket rolam es mas dolgokrol hindiul.
Aztan megjelent a cikk rolam a reggeli lapban, es maris jott a TV... Leforgattak, ahogy turom a tehentragyat, olvasom Gandhi oneletrajzat, nomeg viragszirmokkal tisztelem meg a szobrat es imadkozom elotte... Mindenbe belementem, ahogy az angolok mondjak, when in Rome, do as the Romas do (ha Romaban vagy, tedd azt, amit a romaiak). Azert elkepzeltem, milyen lenne, ha Kossuth vagy Szechenyi szobra elott nekiallnek imadkozni. Mert a hinduknak annyi istenuk van, nem gond bevenni kozejuk nagyra becsult embereket is halaluk utan. Aztan interjut adtam negy TV-csatorna mikrofonjanak. Ezeket talan csak oktober 2-an adjak majd kozre, Gandhi (es Nagyanyo) szuletesnapjan. Meg rogton utana el kellett menni egy masik iskolaba, megint viragkoszoruzni Gandhit es Szarasvatit, az iskola patronistenet (aki nekem is patronusom, mert a risikesi baba a zene istenenek nevet adta nekem) es beszelni a gyerekekhez. Ezuttal aranyos kisgyerekek voltak, es csak a magyar iskolarendszerrol kellett nekik meselnem, de azert orultem, hogy nehany ora mulva kigordul a buszom ebbol a varosbol, es a keson erkezo media mar csak a hult helyemet talalja - es Faroozt, haha.
Igy ert veget az ujabb asrami elmenyem, hianyozni fog a nyugis kornyezet, ispiralo Gandhi olvasmanyok es az esti ritualenk, hogy vacsora elott vagy utan kimentunk a piacra forro edes habos tejet inni Faroozzal. A bacsi mar vart minket, es orult, amikor tegnap Farooz tavolletemben megitta az en adagomat is.
Farooz eljott velem busszal Jhansiba, ahol vonatra ultem. Mivel csak hajnali 1-kor ment a vonat, szallodaban akartunk aludni, de sorozatos diszkriminaciot kellett elszenvednunk, igy a vegen nem volt szamunkra hely. (Az egyik hotel nem volt hajlando egy szobaban elszallasolni bennunket, mert en kulfoldi vagyok, o meg indiai, a masik pedig kesz lett volna szobat adni nekunk, de mikor kiderult, hogy Farooz kasmiri, kozoltek, hogy kivul tagasabb. A svajci bicska mozgolodni kezdett a zsebemben.)
A vonatut hosszu volt (egy nap es masfel ejszaka), es meleg. Az utasok valtogattak egymast a kornyezetemben, aztan egy ficko mellettem mar tamil konyvet olvasott, en kineztem az ablakon, es ugy tunt, a hindi nyelvu feliratokat felvaltottak a tamil szavak. Vicces kerekded a tamil iras. Es ujra es ujra figyelmeztetnem kell magam, hogy a hindi, amibe az utobbi napokban olyan jol belejottem, es eloszeretettel hasznalom, itt nem mukodik.
Most Chennaiban vagyok, ami Tamil Nadu kozpontja es India negyedik legnagyobb varosa. Varosnezeshez nem nagyon van kedvem, mert nagyon meleg van. Holnap pedig repulok Sri Lankaba ket hetre. Amikor szel fuj, az itt mas erzes... megyek, megnezem a tengert.

Tegnap volt az asramban egy tenyerjos guruji. Vicces volt, mindenkinek erdekes diagnozist allitott fel, nagy tarsasag jelenleteben. Nekem olyan reszletekbe ment, hogy hany kapcsolata volt/van/lesz a ferjemnek elottem, es hogy hol van ismertetojelkent funkcionalo anyajegyem. A legfobb megallapitasa az volt, hogy miniszter leszek. Mar ranezesre ezt mondta, de a tenyerem, nyakam, ajkam lattan ez csak megerositesre talalt. Vagy legalabbis vezeto poziciom lesz es sok penzem. Minderre, akik ismernek, sejthetik, igen kicsi az esely... de nem baj :) Aztan ma reggel, amikor guruji (ez olyan, mint a baba, csak jobban tud tenyerjosolni, babaji csak az alapokat tudta - valami kulonleges dolgot csinalok majd az eletemben) meglatott tehentragyat cipelni, elkezdett velem kiabalni, hogy "please no, Please no!", hat egy miniszter....! Amugy ez a guruji is szeretett volna velem maradni, kozolte, nincs felesege, o kesz velem jonni barhova. Mondtam neki, hogy ez kedves tole.
Holnap veget er a ramadan, es Eid unnepe lesz a muszlimoknak, - itt is eleg nagy szamban vannak. Egy ismeros meghivott minket, unnepeljunk vele es csaladjaval, igy Faroozzal a mecsetben kezdjuk a napot (vagyis en valoszinuleg csak kint varhatom meg oket...), es aztan jon az eves...:) Amugy par honapja rendesen ki vagyok kerekedve, es talan most majd lathatjatok is, mert amint e sorokat irom, csorognak fel a kepek a picasa albumba.

Hat, ugy is lett. Csak nem egeszen masnap es nem egeszen Risikesben lettem asramlako, hanem joval kesobb es joval delebbre. A risikesi asramok nagyon kommersznek tuntek, meg tele volt a varos spiritualitasra ehezo kulfoldivel (akik koze igazabol magamat is beleszamolhatom...), es az egesznek olyan fura hangulata volt. Elhataroztam, hogy inkabb egy Gandhianus asrammal probalkozom ujra, ezuttal biofarmra koncentralva. Aztan masnap talalkoztam egy un. babaval, aki itt amolyan szent ember, aki csak spiritualitassal foglalkozik es a nep tartja el, nincsen neki semmije (ahogy Szegeny Dzsoninak), csak valami narancssarga lepel, amit a fejen, vallan es dereka korul hord, nomeg Facebook felhasznaloneve... :) Sokat beszelgettunk, es bolcs tanacsokkal latott el, egyutt vettunk reszt ket este a "Ganga aarti" ceremonian, amit a szent anyafolyonak ajanlanak fel. Szerette volna, hogy tovabb maradjak, hogy a spiritualis fejlodesemet elosegithesse, de en vegul az eredeti tervnel maradtam, es vonatra ultem Delhi fele. Ez csak 6 oras vonatut. (Az indiaiak tenyleg azt mondjak ra "only 6 hours" - es vegulis igazuk van...)
Delhiben ujra kerestem egy "heverot", es volt szerencsem ujabb kedves emberekkel osszebaratkozni, ezuttal kicsit mas reteg, Delhiben dolgozo fiatal informatikusok, meg vilagot latott jogatanar, aki szabadidejeben a Delhi utcagyerekeknek dramat tanit.
Azert toltottem ket napot Delhiben, hogy vonatjegyeket intezzek es atcimkeztessem a repulojegyem haza, miutan a legitarsasag megvaltoztatta a menetrendejet. Jelentem, ha Isten is ugy akarja, december 15. este landolok Ferihegyen.
Aztan hirtelen otletemre Farooz is delnek vette utjat, hogy csatlakozzon hozzam Delhiben, majd egyutt jojjunk az asramba. Jo otlet volt :) Ut kozben egy napot toltottunk Orchhaban, ami nagyon szep, nyugis varoska Madhya Pradesh allamban, es mivel kiralyi szekhely volt regen, igencsak patinas palotaval rendelkezik, gyonyoru regi templomokkal (eddig leginkabb csak frissen rozsaszinre meszelt hindu templomokat lattam giccses szobrokkal es karacsonyi egokkel), es mauzoleumokkal, melyek tetejen keselyuk, mennyezeten pedig deneverek tanyaznak.
Aztan elmentunk Khajurahoba is, ami a Kama szutrarol hires. Fantasztikusan diszesre faragott homokko templomokat lattunk, amelyek kb. ezer evesek! Persze ujitgatjak oket, de eppen ezert tokeletesen latszanak a reszletek, az erotikusan kicsavarodott tancos holgyek szarijanak mintazata is. Hatalmas elmeny volt ezeket a templomokat latni, raadasul turista szezonon kivul. Mi voltunk szinte A turistak, es valahogy erdekes modon itt mindenki azzal volt elfoglalva, hogy vajon Farooz indiai-e, vegre elterelodott a figyelem rolam. (Indiai turistak kertek tole penzermet az o orszagabol, aztan kicsit csodalkoztak, amikor tul ismeros apropenzt kaptak...)
Es meg mielott elfelejtenem, errefele meg hasznalnak szennel futott vasalot! Az utcan kivasaltathatja az ember a 6 meteres szarijat. Wie praktisch.
Nade asram. Chhatarpurban (sokfelekeppen irjak) vagyunk, ami Khajurahotol 1-2 oranyira van busszal. Az epulet es a fold a radzsae volt, ami a fuggetlensegkor az allame lett, es egy evvel Gandhi halala utan meg nagy volt a lelkesedes, es az allam asramot csinalt belole. Szoval szep, nagy, regi epulet 30 hektar folddel. Egy hazaspar mukodteti az asramot, van egy haromeves tunemenyes kislanyuk. Meg ket ficko lakik az asramban allando jelleggel, az egyik tablatanar (indiai klasszikus dob), a masik nem. Amikor eloszor beleptunk a kapun, Gandhi szobra fogadott, meg egy halom gyerek. Eloszor kicsit megijedtem, hogy ez is olyan hely lesz, mint Bodhgaya, pedig itt farmrol volt szo, de aztan kiderult, a gyerekek nem itt laknak, csak ide jottek jatszani. Azert maradt mas Bodhgaya-hangulatot idezo korulmeny, a rendszeresen fellepo vizhiany (bar itt tobbszor nincs viz, mint van), a szunyogok es az agy fole erositett szunyoghalo, a sima hideg vizzel valo mosogatas, meg a definialatlansag. Bar ez, mint megtudtam Gandhinal termeszetes. Mindenkinek maganak kell kitalalnia, mit akar tanulni, elerni, aztan tanulja es erje el (ezt Gandhi self-rule-nak hivta). Szoval ha itt tenyleg a biogazdalkodsrol akarok tanulni, akkor hajra, mert nem fognak engem napi x oraban befogni gyomlalni vagy ilyesmi, es kikerdezni, hogy mit olvastam Gandhi Istennel kapcsolatos elkepzeleseirol. Igencsak ugy tunt, a farmon nem nagyon van mit csinalni, de azert gyomlaltunk egyet tegnap este. De mivel mi vagyunk a sajat magunk urai, ma delelott elhataroztuk, hogy mivel tul meleg van, a farm helyett inkabb a huvosebb konyvtar kitakaritasat valasztjuk, miutan tegnap ugy tunt, nem hasznalja senki, minden csupa por, es amikor ki akartunk kolcsonozni egy-ket konyvet, a kulon-kulon lezart szekreny kulcsat a konyvtaros feloran keresztul kereste (vagy 15 lakatkulcs es nem am megszamoznak oket... node ez India, erre mondja az egyik tanito rimpocsem, hogy addig jo, amig India bolcs, nem pedig okos.) Az asramban amugy meg ket fo dolog van, az egyik un. khadi-szoves, ez 100%-ban termeszetes anyagbol keszult szovet keszitese, szinten Gandhi propagandajara. A fonalat is helyben ... mit is csinalnak vele? Hat tudjatok, mint a lanyok a "sej-haj fonoba". A masik tevekenyseget itt naturopatianak hivjak. Tisztitokurakat csinalnak az idejarulo helybelieknek, ez szinten 100%-ban termeszetes. Orroblites, gyomoroblites es beloblites meleg sos vizzel, valamint gozfurdo egy dobozban, amibol az embernek csak a feje log ki. Az elso harommal ma reggel probalkoztam, hat... ize...eleg volt. Gozfurdo majd holnaputan lesz.
Tegnap Faroozzal foztuk az ededet es a vacsorat is a kis asramtarsasagnak, es nekem eddig ez izlett legjobban :) Estere tesztat foztunk, olasz "pasta" indiai zoldseggel es fuszerekkel. Elfogyott az is.
Es igyekszem gyakorolni a hindit, tenyleg most szinte csak azt hallok, es ujra tanulmanyozom a nyelvtant is. Talan egyszer alap szinten tarsalogni is tudok majd.
Bar a babat otthagytam Risikesben, a misszio itt is utolert. Van itt egy masik asram, amirol csak azt tudtam, hogy inkabb a spiritualitasra koncentral, es mindig tartanak eloadasaokat, ami Sanjay, a Gandhi asram vezetoje szerint neha kicsit hosszu es unalmas... Na azert mi elmentunk egyutt egy ilyenre, es az eloado az egeszseges etkezesrol tanitotta a nepet (ne igyunk ehgyomorra teat es uditoitalokat meg inabb egyaltalan ne), mire a nep okolbe szoritott kezzel mondta korusban, hogy nem fogunk egeszsegtelen dolgokat enni csak azert mert finomak! Az egesz kicsit olyan gyermekded volt. Vagy etnocentrista vagyok? (Lehetek is, mert otthagytam az antropologiaszakot...) Aztan valami jogameditacioszerut uztek, ahol magukhoz vettek az isteni energiat (en ugy ereztem nincs eleg helyem arra, hogy utanuk csinaljam a nagy mozgasokat - europai terigeny - , ugyhogy csak neztem), es ugy tunt, mukodik, mindenkinek fulig ert a szaja utana. Node aztan teljes, reszletes tanitast kaptunk az alapokrol egy novertol, majd behivatott az "Anya", es megkert jojjek vissza masnap 8-kor, hogy beszelhessen velem. Szoval ez egy Brahma kumari asram, ami mint a netrol most kiderult, Magyarorszagon 4 helyen is van (www.bkwsu.hu)! Es mar nagyon sok tanitast kaptam, haromszor voltam, es a fonokasszony kerte, amig itt vagyok, menjek minden reggel hozza, igy mar zsirprofi vagyok, es nektek is tovabb tudom adni a johirt, merthogy erre kertek, hogy terjesszem a csaladom es barataim kozott. Szoval vallastol fuggetlenul egy Atyank van, mindannyiunknak. Vannak, akik Allahnak hivjak, masok Sivanak vagy Jehovanak (nem) hivjak, de o egy es ugyanaz, mindannyiunk igazi atyja. Mi nem a testunk es az indentitasunk vagyunk, hanem a halhatatlan lelek, aki bennunk lakik (eppen ott, ahol a "homlokpotty" van a hinduknal), es ugy vezeti ezt a testet, mint a sofor az autot, es jatszik a dramaban, ami a foldi elet, ahol mindannyian idegenek vagyunk, mivel igazi hazank a Fenynel van, fent. Az Atyaval meditacioban lehet kapcsolatot teremteni, es jo is, ha ezt kb. folyamatosan tesszuk, barmilyen tevekenyseget is folytatunk eppen. Ok is hisznek a a karmaban (tevekenysegek kovetkezmenyei sok eleten at) es a reinkarnacioban. Es ugy koszonnek egymasnak, "Om shanti". (A risikesi babaknal ez "Hare Om!" volt, nem tudtam nem a "Dicsertessek a Jezus Krisztus"-ra asszocialnia rola...)
Szoval diohejban ennyi a testi-lelki epulgetesemrol. Meg valoszinuleg kb. 5 napot leszek itt, utana sietek Tamil Naduba a vonaton, hogy Chennaiban feluljek a repulore, hogy ki ne menjen a vizum alolam... Ha minden a terv szerint megy, Sri Lankabol ujult vizummal es erovel terek majd vissza Indiaba 2 het utan.

Ket tema meg az elozohoz:
Nyelv. Ladakban termeszetesen ladakiul beszelnek, ami mind nyelvcsaladilag, mind irasaban kulonbozik a kasmiritol (urdu iras) es a hinditol (devangari iras), ellenben mindket szempontbol hasonlit a tibetire.
Fotok. Sokszor eszembe jutott, milyen jo lenne, ha lenne itt valaki nagy fotos, vagy legalabbis sokkal ugyesebb mint en (Tekus, Robi, Valek, Eszter es a tobbiek - ez nem rangsor es ne vedd zokon, ha kifelejtettelek), merthogy micsoda taj, milyen specialis latvany, erdekes emberek, peldaul a sok zanszkari zarandok nepviseletben (valahogy igy kepzelem a csiksomlyoi bucsut). Azert igyekeztem megorokiteni egyet s mast. Viszont aztan...hm... szoval volt nekem egy remek fotosom, akinek egy gyengesege akadt, nem tudott magyarul. Tavolletemben sikerult megtalalnia a fenykepezogepem menujeben a Formazas lehetoseget...igy 3 hetnyi ladaki kepem elveszett. Kicsit aztan csokkent a fotozashoz valo ragaszkodasom (buddhista ertek...), de vegul megiscsak elkezdtem ujra fenykepezni, ami olyan szempontbol jo, hogy Zangla megorokodott, de igy mar nem lehetett visszaszedni az "elveszett" kepeket, mert "rafotoztam". Hat igy. Es tudom, hogy mar 2 honapnyi keppel ados vagyok, mivel semmit nem raktam fel miota visszajottem Indiaba, ezen majd igyekszem valtoztatni.

De most Risikes. Olyan erzes, hogy ujra Indiaban vagyok, Amritsar ota csak csupa tibeti, kasmiri muszlim kultura vett korul, itt aztan tobzodnak a fuvet szivo hindu all-sadhuk (szent emberek), sok tehen az utcan (amiktol az indiaiak viccesmod felnek), sok csicsas (bocs!) templom, es jogara hivas mindenutt. Nomeg a Gangesz, karcsubb, gyorsabb valtozatban. Kicsit olyan, mint Benaresz, csak kisebb a leptek, es surubb a hangulat. Ma ujabb szivemnek fontos zarandoklatot tettem. Korosi Csoma nyomdokai utan a Beatles-ebe leptem, amikor ellatogattunk az immar elhagyatott, a dzsungel altal kezelesbe vett Maharisi asramanak romjaihoz. Itt toltott valamennyi idot a Beatles valamikor (az adatokban nagyon jo vagyok), es komponalta a White Albumot. Van egy szepen kifestett szoba, ami ugyanugy ures, mint a tobbi, de a falon Beatles dalszovegreszletek es vidam szinek, formak viritanak. Amikor megtalaltuk ezt a szobat, kisutott a nap es elallt az eso - a szivemben is. Onnantol fogva csak ugy doltek belolem a Beatles dalok.
Holnap lehet, en is asramlakova valok, de ez majd kiderul.

Huhh. Reg nem irtam, es most megprobalkozom az elmult egy honap kronikajanak lejegyzesevel, mielott ujra tovabbutaznek.
Ott tartottam, hogy megerkeztem Ladakba. Ladak tersege a vilag egyik legmagassabban fekvo sivatagja, kulturajat tekintve tibeti es buddhista, es az emberek kicsit huzottszemuek (tudom, ez nagyon nem szakszeru kifejezes, de az Emberek buvarzsebkonyvemet nem hoztam magammal). Meglehetosen elszigetelt resze ez Indianak, az utak csak tavasztol oszig jarhatok, sok helyen egysavosak (bizonyos napokon es napszakokban csak bizonyos iranyban kozlekedhetok, ahol meg nem, ott sem eleg szelesek, es manoverezomuvesz soforok kellenek a szakadek szelen valo egymas elengedesehez), telen csak repulovel lehet ide eljutni. Ladaktol delre fekszik Zanszkar, oda meg aztan telen se ki se be, csak a befagyott folyon lehet gyalogszerrel megkozeliteni. A hely hangulatahoz illusztraciokent lasd Pal Nalin Szamszara c. filmjet, amit teljes egeszeben itt forgattak (18 even aluliaknak nem ajanlott). Amugy Ladakban is tuzesen sut le a nyari nap sugara, plane hogy kozelebb is vagyunk hozzaja. Es szaraz, poros szel fuj.
A Srinagar es Leh (Ladak kozpontja) kozti kb. 450 km-t a busz ket nap alatt teszi meg. A Svajc-szeru tajon at felmaszik egy hagora, ahonnan lejove mar kopar hegyek fogadjak az embert a ladaki oldalon. Holdbeli taj, tenyleg, mintha valami masik bolygon jarnank. Kulonbozo meretu, formaju, szinu es halmazallapotu homokkupacok, fak es bokrok csak ott lathatok, ahol ultetnek, folyok menten, telepulesek kornyeken. Az ut hosszu, kanyargos, muut csak helyenkent, a folduton pedig jobbra-balra dulongel a busz, mint a hajo a hullamokon, az ut szelet pedig nem latni, csak a meredelyt. Nem eppen gyenge idegzetueknek valo moka. Bollywood filmmel mulatjak az utasok az idot, lassankent megtelik emberekkel az ulesek kozti folyoso is, es a busz teteje. Mi sem csak harman ulunk mar a harom egymas melletti ulesen, jut egy-ket gyerek olbe is. Az elso ladaki napunkat Kargilban toltjuk, ez az elso nagyobb telepules, ahol az utazok megpihennek. Tulnyomoan muszlim lakosu varoska, es nem sok latnivaloval buszkelkedhet, de itt mar jo kis ladaki sargabarack terem... ettunk is ket kilot, olyan jo otthon-erzesem volt tole, meg kesobb hasmenesem is... Egy napi kargili piheno utan tovabbbuszoztunk immar Lehbe, ami 3500 meteren fekszik mar, es a buddhista Ladak kozpontja. Termeszetesen azert itt is a muezin enekere ebred az ember (ahogy Bodhgayaban is, ami aztan plane buddhista befolyasoltsagu). Leh egeszen kulonleges varos, kopar hegyek veszik korul, van neki palotaja, ami nemkicsit hasonlit a tibeti Potala palotara, meg gompak a hegy tetejen, mecsetek, tibeti vasarok, baratkozo kasmiri boltosok es jo pizza. El is lehet tolteni konnyen az idot Lehben, foleg ha beteg az ember es nincs energiaja maszkalni es kulonben is hozza kell szokni a magashegyi klimahoz. Ilyenkor peldaul megnezheti a naponta levetitett Ancient Futures c. filmet (vagy az Economics of Happiness cimut), ami Ladak multjarol, jelenerol es jovojerol szol, lenyegeben a szep multrol, amikor mindenki boldog volt, mielott a nyugati "civilizacio" be nem tort volna, azota pedig elveszett identitasok, szemet es szetesett csaladok... De ezektol a filmektol a nezonek kedve tamad hazamenni es ujraepiteni a kozossegeket, a helyi termelotol vasarolni es sajat farmot kezdeni. El is voltam itt par napig, a napok egyik fenypontja a reggeli volt, amit eloszeretettel koltottunk egy "bioboltban", ahol ladaki kenyerrel es hazivajjal HAZI BARACKLEKVART adnak! Az elmult eveim mindennapos reggelije most itt Indiaban ennyi honap utan! Nyamm! A svajciak aztan elmentek 3 napra a Nubra volgybe berelt motorral, en meg felmasztam a palotaba es ott jol osszetalalkoztam ket magyar hasonszoru bolcseszsraccal, akik igencsak feluditettek a lelkemet (szegenyeknek lyukat beszeltem a hasaban vegre magyarul), lehetett nekik Juhasz Gyulat idezni meg ilyenek, es nem utolsosorban egyutt mentunk ide-oda a kovetkezo napokban. (Feri, Tibi, sziasztok!) Gyonyoru kolostorokat neztunk meg, regi-regi festmenyekkel es szobrokkal, fantasztikus kilatas a sziklafalba epitett gompak tetejerol, es mindent, de foleg szivet betolto beke. Kalandosan jutottunk estenkent vissza Lehbe stoppal - vajon jon meg erre jarmu ma este?... Aztan egy het utan Farooz is utanunk jott Kasmirbol, elvegre meg sosem jart Ladakban, itt a kituno alkalom, hogy egyutt turistaskodjon velunk. Ot termeszetesen mindenhol duplan csekkoltak a hatosagok (kasmiri? kulfoldiekkel? de nem turavezeto? gyanus...), peldaul, amikor a fiukkal egy teherautot stoppoltunk, es az utlevelellenorzos helyen (sok ilyen van az ut menten, ki kell szallni, felveszik az adatokat - mennyi konyvet teleirnak folos infoval, oda-vissza az uton!) lekapcsoltak, hogy marpedig teherautoban stoppolni tilos (mert az o felelosseguk, mi lesz, ha baleseteznek vagy elrabolnak - mindkettore volt asszem pelda), es kulonben is mit keres itt velunk ez a kasmiri. Aztan vegul sikerult nagy nehezen visszeszerezni az utleveleinket, gyalogoltunk 100 metert es sikerult lestoppolni egy ujabb teherautot. Igy jutottunk el Lehbol Likirbe, ahol szinten megneztunk egy szep gompat (ezek mar total osszefolynak a fejemben), majd Alchiba, ahovamenet ket orat vartunk egy allitolagos buszra, ami vegul meg is jott, es a tetejen utaztunk a kis faluig. Ott pedig satortaborban szalltunk meg, de nem akarmilyen satrakban, volt bennuk agy, asztal, szek es gyertyafeny. Este pedig ittunk helyi arpasort, amit itt changnak hivnak. Alchiban egesz kulonleges templomok vannak (rajuk meg emlekszem is kulon), a 11. szazadban epultek, es a hires fordito Rinchen Zangpo szerezte hozza a muveszeket Kasmirbol. Bensoseges hangulatu kis sotet templomok ezek, a szobrok meg engem kicsit az egyiptomiakra emlekeztettek (talan mert nem a szokasos uloszobrok voltak, hanem hatalmas alloszobrok szeles vallakkal). Masnap Lamayuruba vettuk utunkat, ahol Ladak legregebbi kolostorat neztuk meg (10. szazad), es veletlenul osszetalalkoztunk a szlovak lannyal, Lenkaval, aki szinten Farooznal szallt meg korabban.
Celunk az volt, hogy lejussunk Zanszkarba a Dalai Lama tanitasara. Ez kozel sem egyszeru feladat, mert Kargilbol egy napig megy oda a busz (250 km), ha egyaltalan megy. Kiszamithatatlan, bar remeltuk, hogy most a lama miatt majd lesz. Nem volt egyszeru megtalalni, de mivel volt "turavezetom", sikerult fognunk egy kisbuszt Padumba, a Zanszkar volgy kozpontjaba Faroozzal (a magyar fiuk Lamayuruban lemaradtak). Az ut kemeny, muut alig, de ami van, az is csak 30 eve epult, addig nem volt semmi, csak hegyi gyalogut. Gyonyoru hegyek, vizesesek, sok-sok lomha szoros mormota. A busznak is meretes vizfolyasokon kell keresztulgazolnia, egyszer az emberek felenek ki is kell szallnia a buszbol, hogy konnyebb legyen az atkeles. Aztan megalltunk ebedszunetre, ami itt alap (teaszunet is van), csak eppen semmi vendeglatoegyseg a lathataron. A buszsoforek meg nekialltak a ret kozepen gazfozot felallitani, hagymat pucolni, elokerult a kukta... Remek, es mi mit eszunk? Tovabbgyalogoltunk egy km-t, hazak vannak, de pentek du. 2 ora, minden zarva, valoszinuleg mindenki a mecsetben van. Aztan talaltunk egy bacsikat, aki kinyitott egy boltot es segitett megfozni egy instant maggi tesztat ebedre. Sotetedeskor megerkeztunk egy telepulesre (Rangdum), ahol amikor meglattak az emberek, elkezdtek rohanni a hazak fele es kiabalni. Vartunk egy darabig, es lassankent az egesz falunep beszallt a 4-5 buszbol allo konvoly jarmuveibe, teljes menetfelszerelessel, beleertve gazfozolapot (konyhai meret) es gazpalackot. Hajnalban, amikor megerkeztunk, ok mind tabort is vertek, mi pedig Faroozzal es a soforrel meg a buszban aludtunk par orat. Reggel aztan, mint Maria es Jozsef Betlehemben jartunk hazrol hazra, de a valasz mindenhol az volt: "szallast nektek nem adhatok, mert sok vendegem van", akik mind a Dalai Lamat latni jottek. Vegul az egyik fogados elvitt egy muszlim csaladhoz, akik befogadtak minket, Faroozt, engem es egy olasz lanyt, akirol kiderult, a buszunk tetejen aludt hajnalban. Igy volt vegul szallasunk es napkozben a pici varoskaban setalva (nagyjabol egy utca az egesz) lassankent osszefutottunk a svajciakkal (akik kesobb indultak Lehbol, de hamarabb erkeztek Padumba) es a magyar fiukkal is. Masnap kezdodott a tanitas, mi mar 5-tol vartuk a bejaratnal, hogy bejuthassunk es jo helyunk legyen az elkovetkezo 3 napban. A kulfoldiek a szinpad mellett ultek egy kulon szekcioban, ahol ki volt hangositva a tolmacs, igy egesz kozelrol lathattuk oszentseget. Aldott izgalom jarta at a tomeget, amint nema csendben varta a Dalai Lama megerkezeset, km-es sorfal a helyiekbol az ut menten, ahol az autoja elhaladt, (mi abbol tudtuk melyik jarmuben ul, hogy messzirol lattuk, hol hajolnak meg az emberek), es pont az orrunk elott szallt ki a kocsibol.

A tanitas jo volt, bar kicsit magasroptu (vajon a rengeteg helyi zarandok mit vett ki belole? azt mondjak, az ilyen magas tanitok egyszerre tobb szinten tanitanak es mindenki epul belole a sajat szintjen). Amikor mar nagyon lankadtunk a melegben, jott a csodalatos kenyerszaporitas, es osztottak a tomegnek savanyu kemeny lapos kenyeret es sos vajteat, ami ezuttal nagyon jolesett. A masodik nap elkezdodtek a beavatasok, opcionalis fogadalomtetele, sok szertartas, "vedofonal" kiosztasa, "kusafu" a parna es matrac ala jo almokert stb. En nem fogadkoztam, de tetszett a Dalai Lama mosolya, kisugarzasa es jot tanitott. A legtobb ember a kovetkezo ket napban lelepett, mi Faroozzal meg maradtunk, plane, hogy megint kicsit beteg lettem, nomeg el akartunk zarandokolni Zanglaba, ami 35 km-re fekszik Zanszkarban Padumtol, es arrol hires, hogy az 1820-as evekben egy evet toltott itt kolostorban Korosi Csoma Sandor, amig a tibeti nyelvet es buddhizmust tanulmanyozta. A Zanszkarrol szolo irasok a tibetologia atyjakent emlegetik Csoma de Korost. Mivel naponta csak egy busz jar Padum es Zangla kozott, delutan oda es reggel vissza, mi a gyaloglas es stoppolas kombinacojat valasztottuk, melynek kovetkezteben sokkal tobb idonk es lehetosegunk volt a tajban gyonyorkodni. Zanglaban aztan lecuccoltunk egy un. homestayben (gyakorlatilag csalad vendegszobaval), es kideritettuk, hogy a palota kulcsat a rajatol lehet megszerezni, ugyanis Zanszkar kiralysag meg ma is elo, ha nem is kifejezetten uralkodo kirallyal. A kiralyt nem talaltuk otthon, de vegul sikerult bejutnunk a palotaba es Korosi Csoma szobajaba is. Minden nyaron onkentesek ujitgatjak fel a szobat, Korosi Csoma emleke elott tisztelegve (www.csomasroom.org). Nagy elmeny volt ott lenni, a nagy magyar szelleme bejarja az epuletet. Ami meg kulonleges volt itt, hogy egyutt erkeztunk egy svajci parral, akik gyalog jottek Svajcbol ket szamarral, Korosi Csomahoz hasonloan (az o szamarairol nincsenek ugyan ertesuleseim). Miutan aznapra mar sikeresen "bejott" a ramadan (elozo este meg Padumba az osszes muszlim lazban egett, es varta a hirt Pakisztanbol, hogy vajon ott meglattak-e a mar az ujholdat, de nem), igy hajnalban keltunk enni, es utana rogton neki is vagtunk az utnak vissza Padumba, mivel vasarnap meg vegkepp nincs busz. 3 es fel orat gyalogoltunk, amig az elso jarmu utolert minket, es onnantol kezdve kokupac tetejen folytattuk utunkat egy teherauto nyitott raktereben. Meg aznap estere sikerult terepjarot es utastarsakat szerezni a kargili visszauthoz, igy vacsoraval a zsebunkben indultunk el, varva a lemeno napot es a felkelo ujholdat az evessel, ejjel neztuk a csillagokat, amikor megalltunk kicsit pihenni (a sofornek aludnia kellett) es hajnalban reggelivel inditottuk a meg lathato nap nelkuli napot. Kargilban meg egy napot pihentunk, aztan masnap reggel bucsut mondtunk egymasnak Faroozzal, o Srinagarba vette utjat, en meg vissza Lehbe, hogy onnan meg ket napot buszozzak Manaliig, ami immar kivulesik Ladak hatarain, de ennek megfeleloen uditoen zold is. Az ut hosszu (2 nap) volt, faraszto (az 5300 m koruli hago fele magasabb a levego por- mint oxigentartalma), kenyelmetlen es veszelyes, de itt vagyok. Az utobbi 5 napot egy hegyoldali, erdovel korulvett felig fahazban toltottem kedves emberekkel, igyekeztem kipihenni a sok utazas faradalmait, jokat enni es olvasni, ma pedig ujra buszra szallok, es Risikes fele veszem az iranyt, amirol pedig majd a kovetkezo epizodban olvashattok.

Nagyneni lettem!!!! :))))))

Megerkeztem Ladakhba. Stop. Farooz noverenek kislanya szuletett. Stop. Draga az internet. Stop. Igyekszem egy honapon belul ujra jelentkezni. Stop. Nincs megallas.

Az elozo bejegyzesbol kimaradt, hogy micsoda biztonsagi keszultseg van itt mindenhol. Az uton vegig katonak, es olyan alapos atkutatas, hogy meg a tibeti gyogyszeremet is kibontotta es megszagolta a motozono, kiurittette az osszes zsebemet es mindent vegignezett a penztarcamban. A varosban is puskaval, konnygazzal es golyoallo mellennyel felszerelt katonak vigyazzak a rendet. Meg a postara sem lehet moztozas nelkul bemenni. Mert ugye Kasmirnak sajat identitasa van, ugyanugy nem tartja magat Indianak, mint Szikkim, es fuggetlen szeretne lenni. Ugy tunik, ebben egyeznek a velemenyek, csak ott van elteres, hogyha nem fuggetlen, akkor inkabb India vagy Pakisztan.
Erdekes ez a muszlim vilag. Vannak szabalyok, de nem mindenki egyontetuen koveti oket. Ez legnyilvanvalobban abban lathato, hogy bizonyos nok talpig feketeben jarnak, es olyannyira eltakarjak magukat, hogy meg azt a kis rest sem engedik meg maguknak, ahol a szemuk kilatszhatna a kendobol. Olyan fekete kendot hordanak, aminek van egy elulso resze is, a szemuk helyen ritkabb a szoves, kicsit lyukacsos igy ok kilatnak, de mas a szemuket nem latja. Fura erzes ilyen szellemekkel talalkozni. A masik vegletet pedig azok a nok kepezik, akik atlatszo kendovel felig takarjak el a hajukat.
Voltam a mecsetben, tobbek kozott egy nagyon specialis alkalomkor, amikor a pentek delutani foima utan felmutattak a hiveknek a mecset legszentebb ereklyejet. Akar hiszitek, akar nem, lattam Mohemed profeta egy szal szakallat! Es a mecset es a kertje tele volt, emberek egyszerre borultak, ameddig a szem ellatott, jo mintat kepeztek egyutt, kulon a ferfiak, kulon a nok.
Van Srinagarnak olyan varosresze, ami Velence falusi valtozatahoz hasonlit. Kertes hazak vannak, es csonakkal kozlekedheto utcak. Farooz, a vendeglatom nagynenje egy ilyen hazban lakik, igy egyik nap Farooz elvitt hozza, es fogtunk egy csonakot, es kieveztunk vele a lakohajok kozott a tora, onnan neztuk a frenetikus naplementet. Hajnalban pedig kimentunk a vizi zoldsegpiacra, ahol mindenki csonakkal van, csonakbol aruljak a zoldsegeket, es csonakban vasaroljak es viszik tovabb. Szoval egy nagy hangos csonakos kavalkad, ahol mindenki uzletel jobbra-balra. Utana a lotusztelepek es vizen uszo kertek kozott neztuk a reggeli madarvilagot.
Farooz csaladja irto kedves (a novere pont akkorra varja a babajat, mint az enyem :)), es kulonosen tetszik, hogy Szarajnak szolitanak, ahogy a Biblia emliti Abraham feleseget, mielott Sara lett volna. Termeszetesen, amikor itt barkinek bemutatkozom, mindenki nagyon ertekeli, hogy muszlim nevem van...
Tegnap elvittem Faroozt misere (vagyis o vitt el motoron), es o velem ellentetben teljes egeszeben ertette a felig angol, felig hindi miset. Vicces, amikor ilyen fele-fele nyelven szol a predikacio, de legalabb en is nyertem belole valamennyit, es nem kellett vegig figyelni :) Farooz most volt eloszor kereszteny templomban, en bizonygattam neki, hogy biztosan van itt templom, csak utanajaras kerdese. Tetszett neki a mise, egy csomo dologgal tudott muszlimkent azonosulni, es kulonben is, ok ugy tartjak, hogy a keresztenyek es a muszlimok unokatestverek.
Most hirtelen kicsit sok lett Faroozeknal az ingyenelo vendeg, behozta a lemaradasat a svajci par, meg van egy argentin par is, es legutobb egy szlovak lany koltozott be a szobamba, aki szinten Amritsarban kapta a biztatast, hogy Kasmirba utazzon Faroozekhoz. Estenkent a babgulyasrol es sztrapacskarol beszelgetunk... De ma este a svajciak foznek, kivancsi vagyok, es a kasmiriaknak is erdekes valtozatossag lesz. Ok, ugy tunik, mindig rizst esznek, de legalabb nem vegetarisanusok, mar az elmult napokban volt szerencsem birkabelhez is - lehet, hogy attol van hasmenesem? De a csirkelevesnek olyan jo otthon-ize volt... Tegnap meg meghivtam Faroozt pizzara. Na jo, abbahagyom ezt az etel temat, azt hiszem, ehes vagyok.
Kasmirt sokan ugy tartjak szamon, hogy olyan mint Svajc. Egyik nap felrobogoztunk egy nepszeru sielo es setalo helyre, ahol fenyvesben gyalogoltunk, es viragmezon vagtunk keresztul. Gyonyoru volt a taj, lefele a szerpentinen szettart karokkal repultem, mint Meg Ryan az Angyalok varosaban (milyen jo annak, akinek nem kell fognia a kormanyt), es hosszan elveztuk a kilatast, mert elromlott a sebvalto. Szoval Kasmir tenyleg olyan, mint Svajc, csak a lila tehenek hianyoznak, meg ugye mittudomen, hogy milyen Svajc, mert meg sosem jartam ott.
Holnaputan tovabbhajozunk (busszal) a svajciakkal eloszor Kargilba, aztan Lehbe. Ez eleg nagy kalandnak igerkezik, szerpentinmaszas a javabol keskeny utakon egeszen a 3500 meteren fekvo Lehig. Ha nem felejtem el, szerzek be magashegyi gyogyszert, mert most nem lesz annyi ido akklimatizalodni, mint Nepalban, ahol gyalog masztunk. Ladakh meglehetosen elszigetelt hely, ne szamitsatok rendszeres blogolasra. Es tudom, sok keppel is tartozom. Majd egyszer. A turelem itt lotuszt terem.

Megerkeztem Kasmirba. A hosszu izzaszto ejszaka utan, mivel a ventillator nem bizonyult elegsegesnek (es a TV-n nem volt angol filmcsatorna :( , kivetelesen ugy nem a legolcsobb utazasi megoldas mellett dontottem. Miutan ajanlottak nekem az esti terepfelmeresem alkalmaval egy jeepes utat 800 ft-ert, mi elvileg 12 helyett 7 ora alatt teszimeg az utat Srinagarig, ugy gondoltom rafizetem azt a 200 ft-t a busz arara. Amikor reggel beszalltam a terepjaroba, kiderult, az indiaiakkal nem kotottek specialis uzletet, es kivetelesen most ok fizettek nalam 200 ft-tal tobbet... Az ut gyonyoru volt es kenyelmes, se elottem, se mellett nem volt ules, ablak viszont igen es csodas kilatas. Megerkezve persze lerohant a sok "hajohaz" diler, itt a vizen lehet lakni,ez a legnagyobb szam. En viszont megint egy kedves ember "kanapejara" jelentkeztem be, igy ha viz nincs is korulottem, egy kedves muszlim csalad igen, akik mindenben igyekeznek a kedvemben jarni, motorral hoznak-visznek, es az egyik kislany az is megtanitotta nekem,hogy itt nem 'namaste'-zunk am, hanem kezfogassal azt mondjuk "Szalem aljekum".

Dharamsala - Mcleod Ganj. Nepszeru husolo hely a delebbi sikabb teruletek lakoinak, peldaul a pandzsabi szikek hetvegi kiruccanasaihoz kivalo, a nyugati turistak dobbantoja a meg eszakabbi es magasabb celpontok eleresehez, es nem utolso sorban a szamuzott tibeti kormany valamint a Dalai Lama szekhelye. A buszuton odafele elveztuk az ablakon bejovo egyre huvosebb levegot az amritsari hoseg utan. Itt, Darjeelinggel ellentetben, soha nem lett igazan hideg, csak nagy esokkel talalkoztunk neha, amelyek allitolag meg (talan kesobb jon a monszun) / mar (klimavaltozas) nem az igaziak. Mcleod Ganj igazi turista paradicsom, jo a kilatas a hegyekre, sok a szep dolgokat arulo bolt, de nem ettol kulonleges. Eros a tibeti jelenlet, es fel ora buszut utan, leerve Dharamsalaba, erzi csak az ember, hogy ja, ez India, az ott font valami mas volt. Hasznos azt az elvet kovetni, hogy csak tibetitol vasarol az ember, hogy a menekulteket tamogassa, ugyanakkor kimeli magat a tukmalastol es az irrealisan magas kezdoaraktol is. Szoval a tibetiek a biztos pont. Kituno ettermeket lehet talalni, de az en kedvencem az utcai momoarustol vasarolt ebed. Tudom, nekem is eltartott egy darabig, amig a momorol nem Momo, a kedves kislany jutott eszembe Michael Ende konyvebol. Ez egy tibeti etel, amolyan toltott gombocfele, kivul teszta, belul toltelek (ki hitte volna?), ami lehet krumpli, zoldsegek, spenot, csirke, bivaly, jak stb. (sot meg csoki is!!! nyammmm...), es vagy gozben fozik vagy olajban sutik ki, akkor ropogos lesz, nem puha. Mar jopar honapja eszem momot, alapkaja mindenutt, nemcsak tibetiek keszitik, az indiai verzio mas alaku es csipos persze... de itt a legfinomabb. Allitolag a legfrissebben menekult tibetieknek ez az elso lehetsoege, hogy az utcan momot aruljanak. Igyhat a momo itt a legtibetibb.
Erdekes dolog, Katmanduban is vagy egy honapig tibeti menekultek vettek korul Boudhaban, minden nap lattam oket, egyutt rottuk a koroket a sztupa korul, de valahogy annyira a vallasi aspektus domborodott ki, mert en is ott buddhizmussal foglalkoztam, itt meg csak turista vagyok, hogy nem is gondoltam soha a menekultek eletere, milyen sorsuk volt hazajukban, es hogyan jutottak ide. Ennek kicsit az is oka lehetett, hogy nem igazan tudtam oket megkulonboztetni a nepaliaktol arcvonasaikat tekintve, itt viszont elesen elkulonulnek a "bennszulott" indiaiaktol. Szoval Dharamsalaban nagyon is jelen van a tibeti fuggetlensegert vivott harc, muzeumot allitottak ossze a tibeti kozulmultrol es kulturarol, fotokiallitast lehet megnezni a politikai fogvatartottak kulonfele kinzasairol. (Ezek a kinaiak iszonyu brutalisak, a kiallitas pedig nem bizza az ember kepzeloerejere, hogy hanyfelekeppen lehet egy not nem uniszex modon kinozni...). Volt szerencsem ket ex-fogollyal is beszelni. Mindketto 4-5 evig volt bortonben, hihetetlen banasmodban reszesultek, aztan kiszabadulva atgyalogoltak a Himalajan (egy honapig, mindig csak ejjel, sokan telen teszik meg az utat, mert akkor gyengebb az ellenorzes), es bebocsatast nyertek Indiaba. Persze ez nem mindenkinek sikerul, egyesek megfagynak, ehen halnak az uton, vagy olyan fagyasi seruleseket szenvednek, amelyek kovetkezmenye a vegtagok amputalasa. Az is elofordult, hogy a lerobbant, de Indiaba megerkezett menekultet, miutan a korhazban felepult, visszaforditottak... Nem csoda, hogy aki ilyen dolgokat megelt, abbol szamuzetesben emberjogi aktivista lesz. Az egyik beszelgetotarsunk konyvet irt a tapasztalatairol ("A Hell on Earth" cimmel), es europaszerte turnezik. Utlevelet csak ugy kaphatott ehhez, hogy az indiai hatosagoknak azt mondta, Dharamsalaban szuletett. Ehhez elkeszitettek a megfelelo anyakonyvi kivonatot... (A nemetorszagi utelevel-ellenorzesnel megcsodaltak a regi tipusu indiai utlevelet, amiben az all, nemzetisege tibeti. Elsirta magat hazatlansagan.) De mas ut nincs, a kinaiak maguktol nem takarodnak ki Tibetbol, az biztos. Kell nekik a hatalmas plato, mint strategiai kozeppont Azsiaban, a vilag teteje, ugye, es fel Azsia vizellatasat is kontrollalni tudjak onnan. Elteritik a folyokat, hogy a sajat szarazabb teruleteikre viz jusson, igy viszont Burma, Thaifold, Kambodzsa, Laosz, Vietnam stb. folyoi egyre sekelyebbek... Utatakat epitettek a regebben megkozelithetetlen platora a gulaghoz hasonlo (a nevet elfelejtettem, de van a gulagnak kinai verzioja) munkataborokban fogvatartott , a magassagot jol biro tibetiekkel, igy egyre szabadabb bejarasuk van a magasfoldre. Hogy Tibetben mi van? A "kulturalis forradalomban" ledontott 6000 kolostor romjai, es kinai egyenruhas tibetiek, akik alig megkulonboztethetok a bekoltoztetett han kinaiaktol. Kb. 150 ezer tibeti el szamuzetesben, a legnagyobb telepulesuk Del-Indiaban van. A Dalai Lama pedig csak almodik arrol, hogy egykor viszontlathatja hazajat, es koszonetet mond Indianak, amiert eppen 50 evvel ezelott befogadta az egesz politikai vezetessel egyutt. Sajnos sok fiatal, masodik nemzedekes tibeti Dharamsalaban nem talalja a helyet, nincs munkajuk, ezert a droghoz, alkoholhoz folyamodnak. De erdekes felismeres: soha egyetlen tibeti koldussal nem talalkoztam, a koldusok mindig indiaiak. A tibetiek nagyresze kemenyen dolgozik, hogy megteremtse itt megelheteset. A konyviro aktivista szerzetes pedig buzditja oket, hogy eleg mar a meditalasbol, tessek uzlettel foglalkozni, exportalhato cikkeket eloallitani es szaporodni! Kicsit megneheziti ezt, hogy oly nagyresze a menekulteknek szerzetes... Hogy mi a megoldas a kinaiak kipaterolasat illetoen? Harc? Eroszakmentesseg? A kinai termekek nemzetkozi bolykottja eleg jo otlet, bar nehezen megvalosithato. De hajra!
Picinyke agyammal diohejban ezeket sikerult felfognom a helyzetrol. Azert tanulsagos volt.
A Dalali Lamaval nem talalkoztunk, mert eppen mashol volt kurzusa, es a Karmapaval, aki a masik fontos szemelyiseg, is csak majdnem. Minden szerdan es szombaton tart "nyilt napot", de mi szerdan rossz helyre mentunk, nem ott kerestuk, ahol volt, szombaton pedig amikor jo idoben odaertunk a megfelelo kolostorba, kiderult, ma eppen mashol van, csak holnap jon vissza... Kar, talan maskor. En azert nem maradtam tovabb, hogy kivarjam a kovetkezo szerdat, mert mar igy is azert toltottem ott az idot, mert Roman, a svajci par, akikkel utaztam, ferfi tagja amobat kapott, ami csunya bacilus, es nem volt utazaskepes. Most sem, igy egyedul leptem.
Most Jammuban ulok, ami allitolag a templomok varosa, de delutan iszonyuan kitikkadva erkeztem meg a hosegbe, egy oran keresztul caplattam a hatalmas hatizsakommal (mar megint nott...), hogy elfogadhato aru hotelt talaljak, aztan cucc nelkul ujabb egy ora volt, miutan mindenki ide-oda kuldozgetett, mig internetet talaltam. Persze az utazas soran cseppet sem javult a tajekozodasi kepessegem, ugyhogy jelenleg fogalmam sincs, merre van a hotel... Es baromi meleg van itt ujra, mint Amritsarban volt, ugyhogy templomok ide vagy oda, en holnap reggel ugy felulok a srinagari (Kasmir) buszra, mint a huzat! Most is csak azt varom, hogy visszatalalva a hotelbe, bekapcsoljam a legkondit, lezuhanyozzak es a husben a tevet bamuljam, ha mar egyszer putobb, olcsobb, TV nelkuli hotelt nem sikerult talalnom. Azert mielott tovabbutazom, bevasarolok egy kilo friss, finom mangot, ki tudja a hegyekben mi a mangohelyzet, es meddig kaphato meg - a monszunnal veget er a szezon.

Ja, es ma 5 honapja erkeztem meg Indiaba :)

Megprobalok nyilatkozni. De sem az ujjaim, sem az agykerekeim nem mozognak rendesen, mert lelassultam ebben a hosegben. Allitolag a 47-et kozeliti a homerseklet. Es persze pont ilyenkor, amikor mindenki ezerrel legkondicionalna, tulterhelodik a rendszer, es a legkondi befuccsol. Mar napok ota nem mukodik igazan, este bekapcsolom a TV-t, hogy kicsit elvonatkoztassak a melegtol (eppen a "4 eskuvo, 1 temetes" veget sikerult elkapnom :)), es egy ido utan el is tudok aludni. De reggel 5 fele arra ebredek, hogy mar egyaltalan nincs aram, igy a ventillatorom sem mukodik, es a fulladas kerulget. Kimegyek hat az udvarra, es lassan mindenki kint talalja magat. Sok a szunyog meg a legy, de jol esik megmartozni a medenceben felfrissules vegett. En csak a szunyogrisztot valasztottam, es megprobaltam immaron kint tovabb aludni. Ennyi nap utan is nehez megszokni, hogy folyamatosan szakad rolam a viz. Ket perccel zuhanyzas utan, kb. ugyanott tartok, mint elotte. De egy szo mint szaz, ideje tovabblepni. Holnap a svajci parral, akikkel egyutt elveztuk az ingyen uszomedences farmos szallast, elbuszozunk Dharamsalaba, a Dalai Lama otthonaba (ha nem esik az eso, mert az elmosna az utat).
A meleget leszamitva nagyon jol erzem magam itt, a nyugodt elet a farmon es Amritsar tipikus indiai forgalma es hangulata jol kiegesziti egymast. Az Aranytemplomot tobbszor meglatogattam, egyszer a "vendeghazaban" is aludtam ket angol lannyal, akik Kinabol jottek biciklivel Pakisztanon at. A szikek nagyon hirdetik, hogy itt mindenki egyforma, egyutt esznek a foldon ulve hosszu sorokban rangot, kasztot mellozve; es az Aranytemplom 4 bejarata is arra utal, hogy ide mindenki bejohet, es egyutt lehetunk egyenlokkent. A zarandok szallas udvaran, az Aranytemplom koruli viz partjan mindenutt fekszenek emberek a foldon, a kulfoldieket pedig egy "belepni tilos" feliratu ajto moge dugjak. Ez persze nem negativ, csak igyekszenek nekunk jobb korulmenyeket teremteni az elszeparalassal, de azert vicces. Valaki mondta, hogy hajnali 4-kor jo ott lenni az Aranytemplomban, mert akkor nagyon szep dolgok vannak, meg a hajnali fel 3 is milyen specialis. Ezek utan mi is jol felkeltunk 4-kor, es kiultunk a vizpartra, hallgattuk a kihangositott eneket es imat. Nem lattunk semmi specialisat, csak azt, hogy hajnalban ugyanakkora tomeg van, mint barmikor maskor napkozben vagy este, tomott sorokban nyomulnak befele az emberek a szent konyvhoz. Es azert eleg specialis.
Egyik nap Mehemeddel, a torokkel, aki a farmon nem fogta meg a tehen farkat, elmentunk a pakisztani hatarhoz, hogy megnezzuk a minden este megtartott zaszlolevonasi ceremoniat. Tomegek gyulnek ossze nap mint nap a hatar mindket oldalan, hogy drukkoljanak a sajat hataroreiknek. 3 szekcio van: ferfiak, nok es VIP. A turistak termeszetesen mind a legutobbiba tartoznak. A tomeg dobol, zaszlot lenget, rigmusokat skandal. Az egesznek olyan hangulata van, mint egy Hindusztan versus Pakisztan barati labdarugo merkozesnek (ugyanis ezeket az orszagneveket kiabaljak). A katonak ide-oda masiroznak, a logika nem egeszen kiveheto, neha trombitalnak, neha hosszan egy hangot orditanak. A masirozas pedig erost emlekezteti a Monty Python rajongokat a Ministry of Silly Walks jelenetere. Az eredetit (is) mindenkinek ajanlom: http://www.youtube.com/watch?v=IqhlQfXUk7w&feature=fvst . Szoval jo a moka a hataron, es elfeledteti az emberrel a lelkes hazaszeretok vidam kurjongatasa a ket orszag kozotti terrorizmussal fuszerezett feszultseget.

Ujra Indiaban. A nagy visszateres erzese tolt el. Csupa nosztalgia, olyan dolgokra is, amiket nem mindig szerettem eleinte. Itt valahogy minden intenzivebb, mint Nepalban, a szagok, a tomeg, a dudalas... Az elso pillanattol kezdve, hogy atleptunk a hataron (ahol orakat vartunk amugy). De egyelore jolesik. Szerencsesen megerkeztem tegnap Delhibe, kb. 44 ora buszozas es varakozas utan. Nem volt olyan kibirhatatlan az ut, mint szamitottam, eleg normalis volt a busz, bar meg elso delutan ketszer csereltek kereket... es olyan razos volt az ut sokszor, hogy vigyaznom kellett, nehogy hozzaerjen a terdem az elottem levo uleshez vagy a konyokom a karfahoz, mert kek-zold lennek most. Az idojaras turheto volt, mert borus, esos idot fogtunk ki az uton, csak Delhi... na, azt nehez szavakba foglalni. Foleg, amikor az ember egy veletlenul legkondicionalt helyisegbol jon ki. Milyen jo is egy penzfelvevo automatanal, vagy a kulfoldiek vonatjegyvasarlo irodajaban... Nem is toltottem sok orat Delhiben. Veletlenul az utcan osszefutottam Isabellaval, olasz volt onkentestarsammal masfel honap utan. Mekkora szerencse! Aztan a vonatjegyem persze nem arrol az allomasrol ment, mint ahonnan eddig mindig, ez en ezt ugye nem tudtam. Szoval akkor irany motoros riksaval, 7 kilometer, meg van 15 perc, siess! Vagy 10-15 percet kestem, de a vonat meg utana felorat bent allt... Amritsarba erkezve vartak az allomason - most eloszor kiprobalom a "couchsurfing" nevu talalmanyt, egy internetes halozat, es a tagok fogadjak egymast, elszallasoljak a felejuk utazokat a kanapejukon barati alapon. Talaltam Amritsarban a neten egy szimpatikus embert, aki bevallalt, es felajanlotta, ki is jon elem a vonathoz, mert ugye egyedul erkezem. Egy farmon lakik, van lova meg rizsfoldje, meg csaladja, meg medenceje, meg etterme, meg tobb vendegszobaja (az enyem duplaagyas, teves, furdoszobas), ami mindig ilyen magamfajta utazokkal van tele mindenhonnan. Most egy svajci par van itt, meg egy portugal srac, allitolag ma este meg jon egy torok. Szoval jo kis tarsasagom lett megint mindjart, hogy otthagytam a buddhistakat. Olyan jo a hely, hogy lehet, hogy nem lepek le egy-ket napon belul. Es mekkora elmeny volt 4 nap tomeny izzadas utan vegre zuhanyozni, huhh!! Itt eppen nincs olyan meleg, mint Delhiben, bar allitolag egy-ket napja meg 46-48 fok volt. A ma delelotti hatalmas vihar javitott a helyzeten.

Delutan a portugallal ellatogattunk az szikek arany templomaba, ami hatalmas elmeny volt. Olyan tagas, gyonyoru, spiritualis hely, csupa mosolygo, kedves emberrel, hogy csuda. Van egy hatalmas kajaldajuk is, ahol 24 oran at keszitenek etelt tomegeknek (unnepeken akar 200.000 ember is eszik ott egy nap). Be kell fizetni valami kis adomanyt, es leultetnek a foldre sorokba egy hatalmas terembe, es felszolgaljak a rizspudingot, zoldseget, kenyerfelet. Aztan jonnek ujratolteni. Nagy latvanyossag voltunk, mert a velem levo sracon turban volt, es en is veletlenul epp a "punjabi suit" nevu indiai kiszerelesemben voltam (szerepelt kepeken, zold szinu). Valaki elkezdett nekunk meselni a szik vallasrol, aztan szerzett egy masik fiatalembert, hogy csavarjon a haveromnak jobb kinezetu turbant, es mindenhol korbevezettek, regi alagsori targyalotermek, raktarhelysegek, ha jon az ellenseg es etelraktar kell (mert a pakisztani hatarhoz kozel hagyomanyosan a szikek vedik Indiat), a konyha, ahol a csapati nevu, indiai kerek lapos kenyerfelet geppel keverik, gyurjak, lapitjak es sutik, meg hatalmas konderokban fozik a rizst, zoldsegeket. Probalkoztam egy kis hindi-pandzsabi tarsalgassal nem egeszen eredmenytelenul, ami felettebb jo erzes. Es lehet, hogy este 10-re visszamegyunk megnezni a szent konyv nyugovora tereset. Amugy a masolatbol non-stop olvasnak, enekelnek.

A szik ferfiak hagyomanyosan turbant viselnek, a kulonbozo szinek es formak allitolag nem jelentenek sokat, ki-ki izlese es kedve szint csavarja (csak a ritualis emberek ragaszkodnak altalaban a sarga, kek vagy fekete szinekhez). Gyerekek is hordanak fejfedot, de altalaban kisebbet, egyszerubbet, mint a felnott ferfiak. A templomban mindenki fedett fovel tartozkodhat csak (minden alkalommal, amikor leesett a fejemrola kendo, ramszoltak), igy nem tudom, a noknek is muszaj-e mindig. Egy biztos, senki nem vaghatja semmilyen szorzetet, se szakall, se haj, se noknek, se ferfiaknak. A kozelmultban azert nem vettek fel egy szik csaladbol szarmazo lanyt a szikek foiskolajara, mert beizonyitottak, hogy mivel szedi a szemoldoket, nem igaz szik.

Ma itthagyom Nepalt. Most nem osszegzem a 2 es fel honap tapasztalatait, lesz ra boven idom utkozben. Ha valami nagy revelacio er, majd kesobb megirom. Delutan buszra szallok, es ha minden igaz, 35 ora zotykolodes utan kiszallok a 43 fokba. Delhiben a fenti adatok miatt csak egy napot maradok, es meg aznap ejjel Amritsarba tervezek vonatozni, ahol szinten meleg van, de legalabb fekudni lehet a vonaton. Amritsar a szik vallas kozpontja, Pandzsabban. Erdekes lesz a sok buddhizmus utan (es kozott). Legkozelebb onnan jelentkezem talan.

Az indiaiak tevedesben elnek. Nem fogjak fel, hogy ok pisilnek ossze mindent, es nem en rontom naluk a levegot. Mar megint csak harom honapig turnek meg piciny orszagukban, ahol - no, ezt nekem kene elfogadnom - mar igy is tul sokan elnek. Jo lehetoseg ez megintcsak a ragaskodasoktol valo megszabadulasnak, ez esetben a terveimhez es almaimhoz valo tulzott kotodesnek kell veget vetnem. Fo a rugalmassag es a spontaneitas.

Atmenetileg lezarult a buddhista tuning, es most antropologusdit jatszom - elmeletben. Egy nemet-nepali cegnek fogalmazok majd valamit (persze a blogirassal halogatom...) a csepangokrol, akik itt erdei felnomad bennszulottek. A ceget One World ALC-nek hivjak (http://www.oneworld-alc.org/ - az uj honlap meg csak nemetul van, azt hiszem, de .com. vegzodessel angolul is meg lehet oket ismerni, kevesbe reszletesen), es azzal foglalkozik, hogy biodinamikus technologiaval allit elo termekeket, fokent fustolot, teat es mezet, majd azokat Europaban ertekesiti jo penzert. A helyi farmerek...
Hat, ennyit mentett el a rendszer, amikor csutortokon delutan negykor orarend szerint beallt az aramszunet. Itt ugyanis nincs folyamatos aramellatas, es orarendje van annak, hogy melyik nap hanytol hanyig van aram(szunet). En persze nem tartom szamon.
Szoval mar nem tudom, mi volt a helyi farmerekkel, arrol nem is beszelve, amit utana irtam. Lenyeg, jo moka volt a helyi egyetemi konyvtarban kutatni, ugy utazni es konyvtarazni, mint a helyi diakok. Masfel ora volt az ut egy atszallassal Kirtipurba, ami Katmandunak az egyetemi varosresze (mellesleg egy hagyomanyos Newari falu is, szep templomokkal, amiket viszont nem lattam), hogy hany kilometer, ne kerdezzetek, de valoszinuleg nem sok... Szoval igy feelinges volt, a helyi nep kozelsege a buszokban...de ha idore mentem volna, tiszta ideg lettem volna mindig a sok dugo miatt. Itt a lenyeg, hogy le tudj lassulni a helyi szintre, ne kelljen sietned sehova, es akkor szep az elet. (Ez kicsit olyan, mint amit egy madridi lany meselt az ugynevezett gyorsettermekrol Madridban, ahol csomo del-amerikai bevandorlo dolgozik, es azota mar nem "fast food", hanem "slow food"...) Nagy nehezen sikerult magantagga avanzsalnom a konyvtarban, hogy kolcsonozhessek ki konyvet, csupan tagdij, depozit, utlevel fenymasolat es csekely 4 db igazolvanykep kellett hozza. Az utobbira egy napot varnom kellett, mig szepen retusaltak a ragyaimat... Mikor meglattam az eredmenyt, rogton rendeltem meg 6 darabot. Aztan persze a szamomra erdekes konyvekrol kiderult, csak egy darab van beloluk, ugyhogy nem kolcsonozhetem ki oket. Igy maradt az ingazas, a kontemplativ napi 3 ora, mindennap egyre ismerosebb kornyezetben (egyik nap ugyanaz a vak srac ult mellettem a kisbuszban oda es vissza - ezt persze csak en tudom valoszinuleg), es a kaba konyvtarban olvasgatas, ami sosem volt az erossegem. Es amikor mar nem tudtam, hogy tamasszam magam es mit olvasok, akkor egyszer csak belem hasitott: itt nincs kaveautomata! De nem volt mit tenni, megkerdeztem valakit, hol lehet itt kolat vagy kavet kapni a kozelben, es azt mondta a konyvtar mogott van a kajalda. Na, ez ugy nezett ki, hogy a kertben egy takolt pici epulet, ahol tomorulnek a diakok, tanarok egy ablaknal, ahol kulonbozo kis helyi kajakat lehet kapni, ilyen-olyan kutyulmanyok, csiposebb, kevesbe csipos, pici adagok, keves penzert. Aztan az emberek kiulnek a kertbe, a fure vagy fadeszkara, es ott esznek, dumalnak. Majd egyszer lesznek kepek.
Nos, ket napi bentulos olvasgatas utan ugy dontottem, eleg anyagom van ahhoz, hogy egy honlapra irjak nehany alapveto dolgot, kulonosebb fokusz nelkul (vagyis azt a reszet irjam a tortenetnek, amit en erdekesnek talalok). Masnap sikerult is osszehozni az iromanyt, es szerencsere a gyomorrontasom csak akkor jelentkezett, amikor befejezettnek tekintettem a munkat. Ejszaka lazzal hanykolodtam, hajnalban be akartak torni (az en szobam pont a bejarati ajto mellett van), es nyuszi leven felebresztettem a szobatarsam, aki kicsi a bors de eros alapom egy fekete oves karates gorog lany, es nem olyan beszari, mint en. Nehany fenyvillantassal aztan sikerult az illetektelen behatolot elijeszteni. En meg reggelre teljesen jol lettem, de azert ma megragadtam a kis betegseg alkalmat arra, hogy ellatogassak a tibeti orvoshoz, ahol annyi ismerosom jart mar. Vernyomast mer (azt mondjuk digitalis szerkentyuvel), megtapintja a pulzusod, megnezi a nyelved es a szemed, es tudja, mi jatszodik a hasadban. Felirt nekem egy hetre orvossagot, kecskekaki jellegu gyogynovenybogyokat, kulonbozot reggelre, delre es estere. Kivancsi vagyok a hatasra. Az izuk valoszinuleg borzalmas lesz.
Holnap megyek indiai vizumert, drukkoljatok, hogy ramkacsintson a szerencse - mondjuk ma pont leszart egy madar, az mar csak jot jelent - es megkapjam a tervezett 6 honapot.
Ja, vannak am uj kepek itt: http://picasaweb.google.com/scsepregi , egy uj Katmandu album is nyilt.

Orommel jelentem, hogy nehany uj kep van fent a fenykepoldalamon: http://picasaweb.google.com/scsepregi . Az Annapurna albumban vannak friss kepek a turarol. Folyamatban van tovabbi kepek kozzetetele, igy aprankent elvezhetitek a csodas kilatas silany utanzatait.
Idokozben elkezdtem egy ujabb buddhista kurzust Boudaban (ez a Katmandu sztupa kornyeki varosresze). A buddhista vallasgyakorlas most kulonosen udvos, mert par nap mulva, holdtoltekor lesz Buddha szulinapja, megvilagosodasanak napja es halalanak napja, igy az unnep elott meg tobb erdemet lehet felhalmozni, ahogy ezt mondjak. Rengeteg vajmecses eg estenkent a sztupa korul, tomegek menetelnek korbe korbe es egyesek borulva teszik meg az utat, ami nem all messze a negyutemu fekvotamasztol. Es vegre megtanultam nehany terminust magyarul, mert ezen a kurzuson van ket magyar! Vegre lehet magyarul beszelgetni (nagyon eroltetetten hangzanak a magyar szavaim), es egyaltalan vannak korulottem emberek, akik ugyanolyan hatterrel rendelkeznek, mint en, de otthon is mozognak buddhista korokben, igy az eszmecsere igencsak erdekes.
A kurzust, ami amugy a lelkigyakorlat buddhista megfeleloje (angolul "retreat", a magyar buddhistak elvonulasnak hivjak) egy nagynevu rimpocse, "inkarnalt lama" tartja, Dzongsar Jamyang Khyentse, aki amugy filmrendezo (The Cup, Travellers and Magicians) es konyviro (What makles you not a Buddhist). A wikipedian tobbet is olvashattok rola. Baromi laza stilusa van, butani, de sokat volt nyugaton, igy erti es beszeli a nyelvunket. Szoval jofej.

Szoval nehany a sztupa korul megtett kor utan elsetaltunk egy masik varosreszbe, ahol atkelve a folyon az imazaszlokkal diszitett hidon, hamarosan egy kis Indiaban talaltuk magunkat, ami sokban kulonbozott a a buddhista vilagtol. Az nok szariban voltak, viseltek a hindu jeleket (pl. homlokkozepi potty), festett homloku rasztas sadhuk, hindu szent emberek uldogeltek a kis templomok, amolyan hindu kapolnak arnyekaban, varva az adomanyokat aldasaikert. Volt egy nagy templomkomplexum is, ami azok egyike, ahova csak hinduk lephetnek be. Azert az ajto tarva nyitva volt, es a bepillanto kis kivancsira meredt a hatalmas aranyokor (ez nem a kozepkor elotti viragzo idoszak, hanem egy negylabu allat szobra) fertelmes tompora - minden tisztelet Siva istennek! A templomok kozott eljutottunk az un. ghathoz, a folyoparthoz, ahol a halottakat egetik. A folyo igencsak silany volt, kicsike, kozepen szigettel, de egesz kozelrol lehetett szemlelni a szertartast, a benareszi tapasztalattal ellentetben itt a nok is reszt vehettek a "temetesen". Benareszben a halottakat teljesen bebugyolaljak, itt viszont kilognak a lepel alol, es miutan felteszik a maglyara, a fejukrol lehajtjak a lepedot, es fustolovel es kurttel korbejarjak. Azt hiszem, most lattam eloszor halottat "eloben". Aztan letakarjak a testet es szalmat tesznek keresztben tetotol talpig. Majd alagyujtanak. A csalad ul, es egy resze sirva, masik resze ujsagot olvasva varja, hogy a test elegjen. Mar regota langokban alt a test, de a laba kilogott, es csak barnulni kezdett. Megdobbento latvany volt. Sokat gondolkoztunk, beszelgettunk a halalrol kapcsolatos kepzetekrol a ket lannyal, akiket a kurzusrol ismerek. Jo alkalom a halottegetes ezen fajtaja arra, hogy a hozzatartozok megemesszek, hogy az illeto nincs tobbe, es a legkritikusabb idoben imadkozzanak a kedvezo ujjaszuletesert. Erdekes, meg vagyok rola gyozodve, hogy a nagyszuleim a mennyben vannak, de olyan egyertelmunek tunk ugyanakkor az, hogy ezek az emberek hamarosan uj eletet kezdenek valahol mashol, esetleg mas formaban. A kolostorban harom kis kolyok is van, akit a tobbiek lamanak szolitanak, es egy korabbi mester reinkarnaciojat tisztelik bennuk.

No, igy agyilag lenyugodva es testileg kikerekedve jelentkezem a buddhizmus kurzus utan. Sokat gondoltam Ratok, rokonaimra, barataimra, nomeg ellensegeimre, ott voltatok korulottem a vizualizacioimban (az ellensegek konkretan szembe velem), es kuldtem beletek a sok fenyes sugarat, ami megszabadit a szenvedestol. Ez most visszaolvasva egy kicsit in medias res, de hat nem tudom es akarom itt leirni az osszes buddhista tantetelt, meditaciot. Lenyeg, hogy a kurzus vasarnap egy zarandoklattal vegetert, de en rogton visssza is zarandokoltam a kolostorban, es azota is elvezem a zardaeletet. Par masik resztvevovel tovabbra is meditalunk kora reggel es delelott, esszuk a jo kajakat, amibol a kurzus ideje alatt komoly onuralommal es fogadalmakkal (nincs kekszezes etkezesek kozott, nincs repeta, a kezdeti adag is legyen kisebb, kevesebb cukor a tejes teaba stb.) igyekeztem magam visszafogni, de azota csak arra gondolok, nemsokara kijovok innen, es mar nem lesz ilyen jo eletem...amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra.
A kolostor egy nagyon buddhista varosreszeben van Katmandunak, a kornyeken kb. 50 kolostor van, es egy hatalmas sztupa, "Bodhnath stupa" (a megvilagosodast szimbolizalo kerek epitmeny, kozepen csucsos, Buddha szemei negy oldalon), amit ildomos az orajarasaval megfelelo iranyban korbesetalni, mert erosen elosegiti a megvilagosodast, foleg ha kozben mantrat mormolva, "rozsafuzert" (komolyan igy hivjak olykor) morzsolva forgatja az ember az imakerekeket. Baromi jo hangulata van ennek a helynek, tele van kulonbozo koru bordoruhas szerzetesekkel es apacakkal, tibeti viseletu asszonyokkal es nehany lelkes nyugati hivo is megjelenik a korbejarok kozott. Tegnap elsetaltunk a Varanasi nepali megfelelojehez, Pashupatinathba, ahol a hinduk halottaikat egetik. Alapvetoen errol akartam most beszamolni, de eljott a vacsora ideje...bocs, meg mindig nem tudtam megszabadulni a kotodeseimtol, pedig tudom, ez okozza a szenvedeseim nagyreszet a tudatlansaggal egyutt. Szoval kerek egy kis turelmet, es a kovetkezo epizodbol megtudhatjatok, hogy semmi sem tart orokke.

Nepali sik: egy kicsit fel, egy kicsit le...

"Climb every mountain,
Ford every stream,
Follow every rainbow
Until you find your dream"

Elnezest azoktol, akik nem ertenek angolul, a fenti idezet a Muzsika hangja c. musicalbol szarmazik, es rengeteget jart a fejemben az utobbi ket hetben. Nem tudom leirni, mekkora elmeny volt a Himalajaban turazni, valoszinuleg a kepek sem adjak majd vissza, de azert par dolgot megosztok.
Az Annapurna vonulata Nepal eszaki reszenek kb. kozepen huzodik (na, ez nagyon szakszeru megfogalmazas volt, nezzetek meg a terkepen), es jol korbe lehet jarni, es csodalni a magas hegyeket. (A legmagasabb csucs 8000 m folotti.)
Besisaharban nagy nehezen sikerult megtalalnom Isat es Eddet, akik motorral erkeztek (az osszes kulfoldit vegigkerdeztem, nem lattak-e egy olaszt es egy angolt Royal Enfield motorral). Bar baleseteztek az uton, es jol megutottek magukat azert masnap nekivagtunk az utnak. Minimalis cuccunk volt (ok hoztak satrat, amit vegul nem hasznaltak, en nem), hogy ne kelljen sokat cipelni (direkt erre a celra vettem egy nepali gyartmanyu deuter hamisitvany kis hatizsakot). Naprol napra magasabb faluban szalltunk meg, es figyeltuk a novenyzet es taj valtozasat.
Eddigi turazos elmenyeim a Gyimes-kornyeki hegyekhez kotodnek. Rengetegszer eszembe is jutottak az erdelyi hegyek, falvak, erdok. Neha ugy tunt, mintha ugyanott lennek, csak az arcok masok kicsit. A turazas korulmenyei viszont sokban elternek. Ezt a korutat evente 50 ezer ember jarja vegig a statisztika szerint (eleg jol kovetheto, mert engedely kell hozza), igy nem nagyon lehet kikotni a dzsindzsa kellos kozepen tanacstalanul, hogy hol az osveny, es keresni a piros jelzest mindenutt, mert a tobbi csak a terkepen talalhato meg. A szallas is nagyon kenyelmes, foleg eleinte es kesobbinte, az ember megerkezik az aznapi celfaluba, kicsit korulnez, hogy melyik hotel szimpi (az arak viszonylag egysegesek), aztan ledumazza a tulajjal, hogyha ott eszik, akkor nem kell a szallasert fizetni. (Ez kb. az ut feleig mukodik.) Mert igyis-ugyis ott kell enni, ahol az ember megszall (ebbol kaszaljak a sok penzt). Aztan lezuhanyzunk, jobb esetben meleg vizben, vacsi, es a komfortfokozat eleri csucsat. Mi Katmandubol vittunk rizst, par konzervet, es vettunk friss zoldseget, igy napkozben csaptunk fozocskezest gazon vagy tuzon - 3000 m korul mar nehezebben gyulladt meg a tuz. Joizueket lakmaroztunk, mert ugye a turak (bicikli, gyalogos, barmilyen) csucspontja az eves, nemde? Es ami eddig csak egy hulye poen volt, hogy mivel Hungary az otthonom, ezert biztos hungry vagyok (ertsd: magyar vagyok, ezert ehes), most valosagga valt. Mindig en eheztem meg eloszor, es laktam jol legnehezebben. En voltam az ehes magyar, es jo kifogas volt az ehsegemre a nemzetisegem. (Mondanom sem kell, mindenki maradekat is en ettem meg.)
Az emberek egy resze turavezetovel es vagy teherhordo emberrel megy turazni. A teherhordas hihetetlen mereteket olt itt, foleg a helyiek atlagmagassagahoz es -szelessegehez kepest. Annyiszor elgondoltam, hogy nekunk jo, mert mindig remenykedhetunk benne, hogy a kanyar utan mar nem felfele megy az ut, vagy x hegy jobban fog latszani, de ezek a cipeloemberek ugy ismerik az utat, mint a tenyeruket. Talan ok is a Momo c. konyv utcaseproejenek filozofiajat osztjak: egy lepes, egy sopres. Valami ilyesmit erthetunk talan a dzsekim markaneve mogott is: the Philosophy of Sherpa?
Szoval gyalogoltunk falurol falura, ahogy a tobbi kisebb csoport is. Mivel nincsen csucsszezon, hala Istennek, kb. 6-7 csoport haladt nagyjabol egyszerre, de jol eloszlottunk, mert mas idoben indultunk, mashol alltunk meg pihenni, de jo volt ossze-ossze talalkozni, esetleg a vacsorat, reggelit egyutt elkolteni mas turazokkal. Vegul tobb emberrel osszeverodtunk, es igy harom masik angollal, meg egy olasz lannyal es egy argentin sraccal alkottunk egy 8 fos csoportot a paradik naptol kezdve. Nem haladtunk egyutt napkozben, mi harman Isaval es a masik olasz lannyal, Martaval lemaradva gyalogoltunk, mindent jol megszemlelve, fotozva. Ahogy a helyiek mondjak: shanti-shanti, vagyis csak nyugodtan.
A kezdeti lenduletet, ami azert tavol allt a "fogyjon az ut, tarsak, siessunk"-hozzaallastol, par nap utan felvaltotta a megallunk, gyonyorkodunk, akklimatizalodunk. Mindennap csucsot dontunk tengerszint feletti magassag tekinteteben, a levego egyre kevesebb, enyhe fejfajas kiseri utunkat. 3500 m korul kotelezo akklimatizalodasi pihenonapot tartunk Manangban. Napkozben felmaszunk egy kozeli hegy tetejen levo remetelakhoz, hogy 300 m-t nyerjunk, es lejjebb jol aludjunk az ejjel. A lama aldast oszt tamogatas elleneben, hogy semmi bajunk ne essek a hagon. Delutan eloadast hallgatunk a magashegyi betegsegrol (most nem huzom az idot azzal, hogy kinezzem a neten, hogy hivjak ezt rendesen magyarul: altitude sickness), a tunetekrol, teendokrol es lehetseges kimenetelrol. Vegetacio itt mar alig van, a jarmuvel jarhato ut haromnapi jarofoldre huzodik (tobb, mint alliteracio, bocs), a zoldsegeket repulovel hozzak a legkozelebbi leszalloig, minden mast pedig szamar- es emberhaton (az emberek a fejukon cipelik a pantot, ami a sulyt tartja). Az ebedhez vasarlaskor is egyre nagyobb nehezsegeink vannak, egyre kevesebb dolog kaphato, zoldseg mar nem-igen, marad a tonhalkonzerv. Innen meg majdnem 2000 m szint a hago, azt ajanljak, toltsunk meg el elotte 3 ejszakat. A tavolsagok nem nagyok, par ora gyaloglas naponta, de a szintet szokni kell. Megerkezunk Thorung Phedibe (4420 m), itt mar nincs forro zuhany, csak meregdragan kaphato vodor viz, amit kerozinnal melegitenek, mert fa sincs. Delutan a kozossegi helysegben vacogunk, es nezzuk, hogy kint esik a ho. Meg egy napot itt eltolteni akklimatizalodas vegett kesz tonkremenes es tonkrefagyas. Barcsak kitisztulna az ido, es masnap reggel nekivaghatnank az utolso nagy maszasnak. Mar este holdvilagban tundokoltek korbe-korbe a havas hegycsucsok, ez jo jel. Reggelit 5-re rendeltunk, es elviheto ebedet is, majd fekves. Lassan indultunk felfele, meg-megallo emberek elszorva a hegyoldalon. 4800 m-en fekszik az alaptabor, innen mar csak a csucs kovetkezik. Egyre lassabban es szakaszosabban haladunk, baloldali mellkasi fajdalom, es hasogato fejfajas. Rossz jel, vegul beadom a derekam es beveszek egy magashegyi gyogyszert. A fajdalom nem rontja el a kilatast, igy legalabb par lepesenkent van kifogas a megallasra, gyonyorkodesre. Vegul megerkezunk a Thorung La hagora, ami 5416 m-en fekszik, es a vilag legnagyobb hagojanak hirdetik, ami azt jelenti, hogy nagyon szeles. Benyomjuk a csucscsokit, fotozkodunk, es indulunk lefele, mert az ut tobb, mint fele hatra van meg, es 1700 m-t szintet kell ereszkednunk addig a faluig, ahol megszallunk. Kemeny menet, meredeken, a faradtsagtol mindig ott a csuszas es eleses lehetosege. Hatalmas szel, a magashegyi fejfajas sem mulik. De sikerult! Egy ora fekves es forro zuhany utan en is magamhoz tertem, es mindannyian orultunk a masnapi pihenesnek Muktinathban, ebben a nyugodt kis tibeti jellegu faluban, amelynek Visnu templomaba es tisztito vizet kopo teheneihez Del-Indiabol jonnek zarandokok.
Itt elvalnak utjaink, az angolok megprobalkoznak a tiltott Mustangba valo bejutassal, ami fuggetlen kiralysag, es napi 50 dollarba kerul a belepesi es tartozkodasi engedely, mi pedig Martaval es Isaval ugy dontunk, befejezzuk a kort. Sokan abbahagyjak itt a turazast, mert megepult az ut, igy mar nem olyan erintetlen, es sokszor terepjarok es buszok huznak el az ember mellett nagy port kavarva. Meg harom napig jovunk kitartoan, a taj ujra friss zold rizsfoldekkel tagolt, a teraszokon kukorica es babanfak. De meg kell allapitanunk, hogy Nepalba beszokott a monszun. Igy vegul, levagva a tura utolso 3 napjat, miutan Tatopaniban kiaztattuk magunkat a hoforrasban (regi Egerszalokszeru kenes medence), mikozben olykor esett az eso, a legmegterhelobb szakasz elott, ami utan a legjobb kilatas igerkezne, ha nem lennenek felhok, a busz mellett dontottunk, foleg, hogy Isanak es Martanak is surgos vizuminteznivaloja volt. Hivogato volt a busz tetejen utazas lehetosege, jokat enekeltunk es csodaltuk a tajat, de ahogy emlitettem, beszokott a monszun, igy a busz tetejen is...talalkozott velem.
Koszonom a ramgondolast es drukkolast! Nekem is sokat jartak az eszemben a hazaiak, es sajnaltam, hogy nem oszthatom meg veletek az elmenyt. Remelem, valami azert majd atjon a kepekkel. Addig nezzetek Szaszko Sanyieket, azok biztos ugyis jobbak.
Most ujra Katmanduban vagyok, az arak mar nem tunnek olyan remesnek az Annapurna kornyeken tapasztalhato nyugati szint utan, es nem erzem magam olyan nagy bajnoknak vagy hosnek, mint amennyire felneztem azokra, akik itt Annapurnas poloban botorkalnak kificamodott bokaval. (En is santitok, mert persze a pokharai hotelben elestem a lepcson...)
Holnap bevonulok a Kopan Monastery-be, egy buddhista kolostorban a kozelben egy 10 napos bevezetes a buddhizmusba kurzusra, hogy kozelebb keruljek az itteniek gondolat- es hitvilagahoz. A hindukat egyelore hanyagolom, 10 nap ugyse lenne eleg nekik, hogy felsoroljak nekem az osszes istenuket. Ugyhogy most megint nem leszek elerheto, csak utana. Kepek is majd akkor.

Megsem Pokharaban kotottem ki. Arra jutottunk, hogy egyenesen az Annapurna-tura kezdopontjara megyunk, Beshisaharba, es akkor masnap mar indulhatunk is. Ugy volt, Isabella es az angol motoros csavo motorral jonnek, de elotte elintezik az engedelyeket - az Annapurna megorzeseert (ez alatt ne az eroziot ertsd) hozzajarulast kell fizetni (kb. 6000 Ft-nyit). En meg felultem a helyi buszra, amirol at kell szallnom a fouton egy masikra, ami Beshisahar fele kanyarodik. Eletem legtomottebb buszozasa volt, hihetetlen, milyen jol viselik a tomeget, termeszetesnek tunik, hogy egymasra konyokolnek, egymasnak dolnek, gyerekek idegen ferfiak olebe ulnek, mert epp ott van tobb hely. Meglehetosen kenyelmetlen volt, de volt egy bizonyos hangulata es az emberek jokedvuek voltak. Ja, azt nem irtam, hogy a buszt ugy iranyitjak, hogy az oldalan dorombolnek. Ez mindent jelent, allj meg, indulj, vigyazz itt, nehogy nekimenj valaminek stb.
Aztan jott a hir, hogy a demokracia napja miatt egyreszt be van zarva a kovetseg es engedelyiroda, valamint benzint sem lehet sehol sem szerezni a motorba holnap reggelig. Igy meggondoltam magam, es miutan jol kineztem, hogy Bandipur is pont az atszalloponthoz van kozel, mi tobb, pont tegnap mondta Szaszko Sanyi, hogy menjek oda, idejottem. Egy terepjaro tetejen, meredek szerpentinen felfele, rendesen kapaszkodni kellett, de a kilatasert, friss levegoert es hogy nem nyomtak minden oldalrol, megerte. Hegyek, volgyek mindenutt teraszokkal boritva. Foto nem keszult, nem volt szabad kezem. (Kulonben is el vagyok maradva a feltoltessel, bocsanat, de sehol sem sikerult az utobbi idoben.)
Belecsoppentem ebbe a faluba, ami az egyik nepali nepcsoport, a newariak hagyomanyos epiteszeterol hires. A rovid foutcan turistak uldogelnek asztalok korul sorrel a kezukben, es amint leterek rola, maris elem tarul a falusi elet, elo kozosseg, gyerekek az utcan jatszanak (pl. kotelen kell atciganykerekezni), szocialis eletet elnek az emberek. Fura erzes kirakatfaluban setalni.
Aztan beultem egy zoldseges rizsre egy lathatloag csaladi vendeglobe. Ferj gyurta a tesztat az egyik asztalnal, feleseg nyujtotta. Kint az utcafronton angol es amerikai turistak ittak a sort vacsora utan, en a belso reszre ultem, ami pedig a volgy fele volt nyitott, es kellemesen jart a levego a haz ket szele kozott. Bejott egy kakas, setalgatott, felugrott a padra, asztalra, aztan sikerult az asszonynak elkapnia. A fia lent focizott a kertben, odaszolt neki, hogy szedjen babot a rizsemhez. Az etel jo lett, bar eleg eros, megittam hozza a szokasos egy liter vizet.
Jolesik itt lenni Katmandu utan, vegre kis nyugi. Es valahonnan eppen a Titanic zeneje szol... de nem lehet egy szavam se, en is itt ulok a gep elott. A hotel egy hagyomanyos falusi (bar emeletes) haz, de a szobam falan Linkin Park, Eminem, Avril es Titanic plakatok vannak.
A yahoo itt le van tiltva valami miatt, es a telefonomnak sincs terereje - mint tegnap teszteltuk, nemzetkozileg amugy sem mukodik. Legyetek jok!

Ja, es tudjatok, hogy most mar nem 3 es fel ora van koztunk, hanem 3 es haromnegyed, mert a nepaliak olyan fuggetlenek az indiaiaktol, hogy negyed oraval elobbre vannak :)

Miutan mar elegem van a sok ugyanolyan boltbol, es abbol, hogy nem lehet kozlekedni az utcan, mert setalo utca szelessegu, de a bicikliken es riksakon kivul motorok es autok is jarnak rajtuk, nomeg hogy a kaja is baromi draga (ha vegre azt is eszem, amit kivanok, es ennek megfeleloen hasmenesem sincs mar), holnap reggel dobbantok Katmandubol Pokharaba, aztan nekivagunk az Annapurna kornek. Ez valoszinuleg 3 het informacioaramlas-szuneteltetest (az SDL-ben meg tudtam az egybe-es kuloniras szabalyait..) jelent, de addig havas hegyek koze kepzelhettek olasz baratnommel es egy angol sraccal.
Ja, felreertes ne essek, Katmandu jo volt, csak egy ido utan hiv a vadon. Majd telepatiaval kommunikalok, es kuldok Nektek friss, oxigenritka levegot es szep kilatast.

Hihetetlen, de vegre Katmanduban vagyok! Ket nap Siliguri utan, gondoltuk, ujra megprobalkozunk a nepali buszokkal. Raju, a hoteltulajdonos meghivott minket ebedre egy hotelkertbe, eddigi indiai ebedeim egyik legjobbika volt - csoppet sem indiai es nagyon jolesett... Emlitette, hogy a kocsijaban van magyar zene, amint ujra beultunk, nagy kivancsian kertem is, hogy mutassa meg. Lejatszotta a kedvenc szamat rola, ami termeszetesen ciganyzene volt...latszik a rokonsag. Aztan meg kibirt egy moldvai furulyas szamot, de a gyimesinel mar valtott Joe Cockerre, amit bocs, de muszaj bomboltetni :) Jo dolgunk volt, mert nemcsak elvitt a hatarig, de kivarta, amig kitoltottuk ujra a kilepo es belepo lapokat, aztan intezett es alkudott nekunk buszt Katmanduba. Igaz, hogy vegul nem az a busz ment, amit megmutattak, es nem az elso uleseket kaptuk, hanem a leghatso sort, de vegre "beulhettunk a luxusba" annak tudataban, hogy ropke 14 ora mulva, valszeg masnap reggelre Katmanduban leszunk. A busz fel hat fele el is indult, uttalan utakon haladtunk, mert a fout meg mindig le volt zarva, es a busz szo szerint dobalt minket ott hatul. A leghatso sort kitoltottuk a megnott tarsasagunkkal, mivel a litvanokkal felszedtunk a hataron egy nemet lanyt meg egy izraeli sracot. A busztarsasag allitotta, hogy nem fogunk megallni sokszor, csak vacsoraszunetre, ehhez kepest az elso 1 oraban vagy 3szor megalltunk, es amikor a busz kifejezetten leparkolt este 9-kor, hogy vacsorazzunk, kiderult, hogy bizony itt fogjuk tolteni az egesz ejszakat, mert a foldcsuszamlasokat nem lehet latni a sotetben, igy nem biztonsagos tovabbmenni. Miutan belenyugodtunk, hogy ez van, egy ido utan megiscsak tovabbindult a busz, saros szerpentinen, keszulodo viharban. Aztan egyszercsak stop. Hatalmas eso, majd tisztulas, es a felfedezohad jelentese szerint a mi buszunk a 123. a sorban a folyo elott. Atkeles revvel, nappal, kiszamitottak, hogy 3 nap alatt sem erunk igy Katmanduba. A reggel azzal telt, hogy a sracok addig nyuztak a buszert felelos szemelyt, amig az visszafizette a penz nagyjat (ok nyilvan tudtak, hogy mi a helyzet, csak nem arultak el nekunk), aztan szepen fogtuk az elozo esti vihartol vizes (nem voltak rendesen letakarva a teton) batyunk es legyalogoltuk a buszsort, atkeltunk a revvel a folyon es nehezen ugyan, de keritettunk egy buszt Katmanduba 2 oraval kesobbi indulassal. Ettunk valami rizst, amit a buszoknal lehetett, jottek surgetni mar fel oraval indulas elott, hogy menni akar a busz, aztan meg egy oraig nem indult, amikor mar bent ultunk. Megkaptam a legelso ulest, a soforrel egyvonalban, egy darabig orultem is neki, amig ki nem derult, hogy a masfel szemelyes ulesen nem egyedul foglalok majd helyet... igaz, nem volt a mellettem ulo kis nepali terebelyes, de azert en, ha fogytam is, kiteszek egy teljes szemelyt szeltemben. Szoval feloldalasan nyomorogva, zsibbadva szamoltam a 13 oras utat... Vegul, hullafaradtan hajnali 4-kor megerkeztunk valahova, amire azt mondtak, ez Katmandu, igy kiszalltunk, es kifizettuk a jegyet, ugyanis a fiuk azt is kiharcoltak, hogy mindenki massal ellentetben, mi mar csak akkor fizetunk, ha valoban megerkeztunk Katmanduba. Az ut menten, ahol a busz megallt, es atellenben egy nagy arany Buddha-szobor nezett rank, benyomtunk fejenkent 2 tejes teat, kiszamoltuk, hogy ropke 35 ora alatt sikerult megtenni a 600 km-es utat , es virradat utan nekivagtunk a varosnak, hogy talaljunk valami olcso hotelt. Nem volt konnyu, de vegul sikerult, aztan mar felhotlenul elveztuk Katmandu Thamel negyedet, ahol sok szep bolt van, tobb a feherember mint a nepali, de tagasak az utcak, gyonyoru cuccokat arulnak, szol a zene mindenhonnan, es alapvetoen hagyjak elni az embert - ellenben sok indiai tapasztalattal. Talalkoztam Isabellaval is, o mar napok ota itt van (egy nappal a sztrajk elott indult Indiabol), es most mar az osszes regi es uj utazotars a Mountain Madness nevu elektro-transz (mittudomen) zenei fesztivalon nyomul masfel orara innen a hegyekben, csak en maradtam itt szegeny Vanessaval, aki a nemet lany, mert o beteg, en meg tokeletesen kieltem bulizasi vagyamat tegnap este egy sor mellettt jo tarsasagban (a mellettem ulo velszi csavo peldaul kozolte velem, hogy szuperintelligens vagyok, miutan tudtam par dolgot Finnorszagrol, nem hitte, hogy csak jo csaladba szulettem) es reggae zenevel a fulemben. Igy, miutan meglepetesemre a varos nem urult ki teljesen a fesztival megkezdese ota sem, most itt ulunk Vanessaval egy etterem erkelyen, es a jotet bulizok laptopjan wifizunk (olyan szuperintelligens vagyok, hogy a heber menubol sikerult kihamozni a blogbelepest - az ellentetes felso sarokban...), es hallgatjuk Thamel ejszakai eletet, valahol meno nyugati elozene megy... Es allitolag vannak az egyik laptopon filmek is.
Az indiai szamom amugy mar nem mukodik, nincsen nekije terereje, holnap ujra megprobalok venni nepali SIM-kartyat, ma nem volt mukodo halozat a boltban, vagymi.
Meg egy darabig itt elleszek Katmanduban, tenyleg nagyon finomak a peksutemenyek,de minden iszonyu draga. Vagy csak a Vaci utcabol kene kicsit kitenni a labam? Majd holnap.

Szoval felreteve a viccet, tegnapelott megerkeztem a nepali hatarhoz, es mikor kiszalltam a terepjarobol, egy fiatalember odajott, es kerdezte, hova tartok, es hogy ugye repulni szandekozom Katmanduba, mert oda ugyan busszal nem jutok el, mert sztrajk van. Azert en kivaltottam a 3 honapos vizumot, es megerdeklodtem a buszhelyzetet. El is adtak nekem egy jegyet delutan 5-re (ez kb. delben volt), aztan 4 korul talalkoztam egy litvan parral, akik szinten Katmanduba tartottak, es mondtak, hogy toroltek a jaratot, de egy masik szamu busz megy, csereltessem ki a jegyet. Fel otkor odamentunk erdeklodni, es kozoltek, hogy nem megy busz Katmanduba, penz vissza. A sztrajk oka bizonytalan (az egyik valtozat, hogy megoltek egy buszsofort, es duhos emberek lezartak az utakat, es bosszut akarnak allni), idotartama szinten. Ottmaradhattunk volna a poros hatarvarosban, malmozva, hogy mikor lesz vege a sztrajknak, de ugy dontottunk, visszajovunk Indiaba, a litvanoknak ugyis volt itt Siliguriban egy jo kis hoteljuk, ahol elotte ket napot toltottek, meg egy kis ideig ellehetunk itt. Aztan a hotel azt allitotta, hogy megtelt, es nagy nehezen egy olyat sikerult talalni, ahol a tulajjal talalkoztak a litvanok (en a cuccokra vigyaztam mashol), es megdumaltak, hogy 500 rupiaert adjon 2 szobat. Aztan kiderult, hogy baromi meno hotel, soha ilyenben eddig Indiaban nem voltam, a TV a legkevesebb. A litvanok szobaja eredeti aron 1500 rupia (az kb. 7500 Ft, az en min. rekordom 50 rupia) lett volna egy ejszakara... A tulaj invitalasara beneztunk a hotel ettermebe is, ahol elo zene volt, egy sorban, torokulesben ultek a dobosok, gitaros, szintis, enekesno, aztan kiderult, hogy a fo enekes sztar a tulaj maga. Kepzeljetek el egy szik fejfedos (szukebb mint egy turban, es a homloka folott latszik a kendo alatt a kontya kozepen), meteres szakallu embert, ugy mozogni, mint egy rocker. Csupa indiai notat enekelt, jo volt a banda is. Aztan egyszer csak megszolaltak a kovetkezo szam akkordjai, es...ez nem lehet igaz....vagy megis?...de, ez biztosan az...Hotel California! Nagy elmeny volt, bar az indiai szamokat jobban enekelte, ennek meg elfelejtette a szoveget feluton. De az Eagles az Eagles, foleg Indiaban :)

Tegnap aztan megtapasztaltam, hogy milyen jo nem turistas helyen lenni Indiaban, mert lehet, hogy megneznek kicsit, de senki nem zaklat, es normalis emberkent kezelnek.

Ma meg lassan ujra nekivagunk Nepalnak, talan lenyugodtak a kedelyek. Tul vagyunk az ujeven is - tegnapelott volt ott ujev, az evszamot elfelejtettem (2055?), tegnap volt bengali ujev (1416?), ma pedig megkezdodik a vilag legnagyobb demokratikus valasztasa Indiaban, es egy honapig fog tartani. Errol beszel mindenki jo ideje, tele van Sikkim is roman szinekkel (a Sikkimi Demokrata Front zaszloi), es Nepal fele kozeledve surusodnek a sarlo-kalapacsos-otagu csillagos plakatok. De remelhetoleg a nemzetkozi helyzet fokozodasa alabbhagyott, es szabad utunk lesz Katmanduba (a hatartol meg 14 ora buszut).

Igen, Valek, jelentem, Korosi Csoma sirja abszolvalva. Az emlekoszlopot kolozsvariak nemzeti szinu szalagja diszitette, es van tobb magyar es angol nyelvu plakett is, tobbek kozott egy 1910-bol, amin Szechenyi Istvantol olvashato idezet.

Tenyleg finom a darjeelingi/dardzsilingi tea, en egy teaultetvenyen kostoltam azt a fajtat, ami a tea legnemesebb reszebol keszul (a kozepso level hegye), es 3 masodpercig kell aztatni. Es a teas neni arulta el nekem azt is, hol talalom Korosi Csoma Sandor sirjat, miutan megtudta, hogy magyar vagyok.

Egyik reggel felmentunk az un. Tiger Hill hegyre gyongyoru kis falvakon at, aztan hatalmas fenyok mellett kanyargo szerpentinen. A hegy arrol hires, hogy ha tiszta ido van, ami itt elegge lutri, akkor napkeltekor latni lehet mind a Kancsendzongat, ami India legmagasabb, es a vilag 3. legmagasabb csucsa, mind pedig a Mt Everestet a messzi tavolban. (Mi nem napkeltere mentunk, mert gyalog messze van, terepjarot meg nem akartunk fizetni azert, hogy felhoket lassunk kora reggel.) Felerve az orrunknal azert egy kicsit tavolabb lattunk, es szep volt a rengeteg imazaszlo. Lefele jovet meglatogattunk par buddhista kolostort. Az ures templomokhoz a nagy arany Buddha szoborral mar hozza voltam szokva Bodhgayabol, de ezuttal egy olyan terembe csoppentunk - beinvitaltak - ahol sok fiatal szerzetes hangosan olvasta a szent iratokat, amolyan ritmikus recitalasforgatagfele (ha ennek van valami ertelme). Leultunk mi is torokulesbe, es hirtelen a Szamszara c. filmben ereztem magam, ahol a fiatal gyerek szerzetesek hol olvasnak, hol egymas kozt okorkodnek. Mi is kaptunk sarga egyenbogreben teat, aztan kulon nekunk meg etelt is szolgaltak fel. Nagy elmeny volt elsore, azota tobb ilyen helyen is voltam, de meg mindig kicsit egzotikus.

Dardzsilingi elmenyeim itt nagyjabol ki is fujtak, mert a kovetkezo masfel napot a jeghideg hotelszobaban agyban toltottem, amikor eppen nem a furdoszobaban aldoztam a feher porcelanistennek, aki nem a hindu istenek egyike.

Ui. ez visszatekintes a megjegyzesekre reflektalva, es 2 hete tortent.

Tegnap voltam Nepalban. Aztan hamar realizaltam, hogy a blogom cime "Sari Indiaban", ezert gyorsan visszafordultam, megint kitoltottem az osszes nyomtatvanyt, es most ujra Indiaban vagyok. - Been there, done that, got the T-shirt. -

Sikkim. Hegyek, erdo, es viragvasarnap egy ures, de tartalmasan nyugodt buddhista kolostorban kirandulo baratokkal. A tortenet majd folytatodik (es reszletezodik), addig is mindenkinek szep, elmelyult nagyhetetet es boldog husvetot kivanok!

A legutobbi bejegyzeshez meg ket kiegeszites. A Taj Mahalnal elfelejtettem emliteni, hogy eletem legtekintelyesebb belepojet fizettem ki, ami magasan verte az eddig rekordot tarto 10 eurot, amit a kells-t kodex megtekinteseert perkaltam Dublinban (ugye, Eszter?). Fo az egyenloseg es a testveriseg, az indiaiak belepoje 20 rupia, a kulfoldieke 750, vagyis 3750 Ft-nak megfelelo osszeg, bar orommel konstataltam a mult heten, hogy a forint javult, miota nem rontom otthon a levegot. (Hozzateszem, messzemenoleg egyetertek azzal, hogy az indiaiak olcson nezhessek meg sajat vilagorokseguket - a tobbi muzeumnal is hasonlo kulonbsegtetel van - de velunk is lehetnenek egy piciket jutanyosabbak..)
A masik, ami kimaradt, hogy Delhiben veletlenul kezembe kerult egy Sunday Times, kicsit beleolvasgattam a vonaton, es mit latok, hogy a magyar miniszterelnok lemondott! A nevet nem emliti az ujsag, de igy legalabb nem teszi kozze rossz helyesirassal, mint ket es fel eve a danok, akik sokfelekeppen leirtak Gyurcsany nevet. Szoval mar megint nem vagyok otthon, amikor fontos politikai dolgok tortennek. Nem fogom az indexet bogaraszni, ugyhogy esetleg szolhattok, ha valami figyelemremelto valtozas tortenik.
Hu, de nehez ott folytatni, ahol legutobb abbahagytam. Benaresz mar olyan tavoli vilagnak tunik! Node ha osszeszedem magam, talan fel tudom ujra idezni a vonat es a folyopart tikkaszto hoseget es sikatorok arnyekat. Alapvetoen soppingolni mentunk vissza most (hogy ekes magyarsaggal fejezzem ki magam), mert ott a legolcsobbak es legjobb minoseguek a dolgok, meg hogy en lassak is valamit a varosbol, mert multkor nem volt eleg ido. Igyhat volt lehetoseg mindkettore (a vasarlas nekem nem volt celom), setalgattam a parton, amit itt ghat-nak hivnak, ami nagyjabol lejarot jelent, sok ghat vegig a folyoparton, mindegyik kicsit mas, sajat nevvel, mas funkcioval, emlekhellyel, templommal. Eljutottam oda is, ahol a halottakat egetik, ott lent nem maradhattam, mert noknek tilos, de egy foletornyosulo ures magas epulet erkelyszerusegerol lehetett nezni, es szivni a melybol arado fustot. Egy ficko meselt is egy csomot nekunk turistaknak, baromi erdekes volt. (Hogy majd aztan aldast kapjunk egy oreg nenitol, aki arra ker, a szegeny halottak egetesehez jaruljak hozza szereny ot kilonyi fa finanszirozasaval, ami megegyezik a Taj Mahal belepo araval...) Nagyjabol ugy nez ki a dolog, hogy a halott ferficsaladtagjai egy hordagyon lehozzak a testet, ami teljesen be van bugyolalva lepedokkel es viragokkal. Egyenesen leviszik a folyohoz, ahol furdeteskeppen alameritik, majd felviszik a tuzhoz, amit kozben megraknak. Tobbfele fa kell hozza, osszesen 350 kg-nyi (nagyon draga mulatsag). Aztan leveszik a holttestrol az osszes lepedot es viragot a legutolso lepedo kivetelevel, ami no eseteben piros, ferfi eseteben feher. A viragokat a Gangeszbe dobjak. Aztan rateszik a holttestet a farakasra, meg meg raraknak egy csomo fat es megszorjak vajjal meg illatositoval a rakast, majd langot hoznak a Siva oroktuzerol (ami allitolag 3500 eve eg), es meggyujtjak a maglyat. 3 oran keresztul eg, aztan meg mielott teljesen elegett volna a test - a ferfiaknak a mellkas csontjai, a noknel a medence csontjai maradnak meg, eloltjak a tuzet. Egy cserepedenybol otszor lelocsoljak a tuzet, ugy, hogy a csaladtagok lancba adogatjak az edenyt a folyo es a tuz kozott, es otodszorre vall folott hatra kell lelocsolni ugy, hogy az ember mar nem nez vissza. A csontokat ezutan a Gangeszbe dobjak. Fontos reszlet meg, hogy nem egetnek el mindenkit, akinek nincs szuksege tisztulasra, azt ugy ahogy van, a folyoba dobjak a kohoz kotozve. Kepzeljetek el, hogy a Gangesz feneke tele van terhes anyakkal, gyerekekkel, szent emberekkel es kobraharapastol elhunyt emberekkel! A leprasokat es nem termeszetes halallal meghaltakat (kiveve a kobrasokat) kulon krematoriumban egetik, mert az allitolag budosebb. Amugy en nem ereztem semmi rosszat odafentrol, csak sima szememet csipo fustot, mint a tabortuznel.
Este megneztunk a parton egy aldozati tancot, hangos zene, folyamatos harangozas, tomeg es ferfiak gyertyakat es fustoloket forgattak a kezukben. Reggel csonakaztunk a Gangeszen, ha nem is napkeltekor, mint terveztuk, de kora reggel. Neztuk a vasarnap reggeli ritualis furdozest, a felhok mogul elobujo napot az aranyhidja folott, es en is tettem egy viragokkal korulvett mecsest a folyora az otthoniakra - Ratok! - gondolva. Kesobb meg uldogeltem egyet a parton, nezve az embereket, hogyan keszulodnek a furdeshez, majd torulkoznek meg es oltoznek szaraz ruhaba, hogyan lovik be a ferfiak a serojukat tiz percen keresztul tukorbe nezve, es kernek aldast es pontot a homlokukra a parton napernyok alatt uldogelo un. sadhu-ktol, szent emberektol, akiknek aztan fizetnek szolgalataikert.
Benaresz vasutallomasara erve aztan nekivagtunk eddigi leghosszadalmasabb, de egyben legjolesobb utunknak. Eloszor Patnaba kellett mennunk, ami Bihar fovarosa (tesomegye :)). Ott megvacsoraztunk az allomason (pizzat ettunk!), aztan keso este vonatra ultunk Siliguri fele, ahova delutan fel ketto tajt erkeztunk meg. Az uton sokat nosztalgiaztunk. Eloszor csak az aranylo buzatablak ideztek az otthoni nyarat (itt lassan aratjak is mar, lattam egy-ket helyet, ahol nok kezzel arattak), de hianyzott a kedvencem, a napraforgo. Kesobb aztan lattam kukoricafoldet is meg napraforgot, sot golyakat is! Es uuuugy szeretek vonatozni! No Siliguriban aztan fogtunk egy tomott jeepet (dzsipp :)), hogy megtegyuk a maradek 80 km-et es 2000 meter szintet Darjeelingig. Micsoda elmeny! Eloszor a hegyek kezdete, az egyre huvosebb levego, ami az ablakon becsap, a vagottszemu utastarsak, akik mar elteveszthetetlenul a Himalaja lakoi, a nehol lobogo imazaszlok, es az egyre surusodo kod, ami a vezetot nem kesztette lassitasra. Ket es fel ora raszkodas utan megerkeztunk Darjeelingbe (van neki magyar helyesirasa?), ahol kod volt, hideg es esett az eso - no mi van, ez meg mindig India? Hosszasan kerestunk minel olcsobb hotelt, ide-oda hivogattak es vezettek bennunket, miutan vegul egy olyannal kotottunk ki, ahol a vendegkonyv szerint szinte csak indiaiak szallnak meg, csak vodor viz van, azt is kulon kerni kell (meleggel nem is probalkoztunk), de a szoba TV-je 69 csatornat adott. Igyhat minden ruhankat magunkon tartva, halozsakba es pokrocba bugyolalva neztunk valami hulye amerikai filmet. Reggel elvileg latszhatott volna a Kancsenzonga, India legmagasabb es a vilag harmadik legmagasabb csucsa az ablakunkbol, de paras ido volt. Igyhat ugy dontottunk, nem maradunk tovabb, es keresunk egy komfortosabb helyet, ha egy kicsit tobbe kerul is. Aztan ma mar sutott a nap, egesz jo meleg is lett, es igyekeztunk felterkepezni a varost, ami nem konnyu, mert sikatorok, lepcsok tomkelegevel van tele, az utikonyv terkepe meg felszines. Mindenesetre jokat ettunk filleres utcai standoknal, nezelodtunk konyvesboltban, megkerestuk a templomokat, most meg mindjart kiprobaljuk a beigert forro zuhanyt. Az itt beszelt nepali nyelv pedig hal'isten hasonlit a hindire a frissen beszerzett utikonyvem szerint, igy majd hindiul bloffolok.